TELEKI LÁSZLÓ,
TELEKI LÁSZLÓ,
TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a kötelezettségszegési eljárás, azt gondolom, hogy nem hiányzott Magyarországnak semmiképpen, mert mi az ellenzékben nagyon sokszor elmondtuk, hogy azzal az oktatással, amit láthatunk, valamit kellene tenni akár Balog Zoltán miniszter úrnak, akár pedig a kormány többi tagjának. De nem figyeltek arra az intő szóra, hogy nem azért mondjuk, mert ellenzéki képviselők vagyunk, hanem azért is, mert fontosnak tartottuk, hogy az a társadalmi réteg, amely Magyarországon az egyenlő esélyek jegyében az oktatáshoz szeretne hozzáférni… - akkor azt gondolom, hogy csak a féltés és az óvás miatt tettük ezt.
Ennek ellenére most, amikor látjuk, hogy milyen módosítást javasolnak és hogy akarják kiküszöbölni a csorbát, azt gondolom, hogy ez mindenképpen üdvözlendő, mert elindultak abba az irányba, hogy megfeleljenek az Európai Bizottságnak. Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezzel azért nem lesz megoldva a magyarországi romák oktatási helyzete. És néhány olyan sarkalatos kérdést is felvetnék, amely lehet, hogy nem államtitkár úr területe, de mindenképpen fontos lenne a kormány részéről intő jelnek venni.
Az egyik: nagyon sokszor azt mondják, hogy az egyházi oktatás ki fogja váltani azt a problémát, amellyel a magyarországi romák oktatási helyzete bír. Bizonyára van abban igazság, hogy az egyházi iskoláknak nagy szerepük lehet abban, hogy Magyarországon a romáknak nagyobb esélye legyen a továbbtanulásra, mint volt ez idáig. De azt is lehet látni, hogy nem minden szülő és nem minden gyerek ebbe az irányba akar elmozdulni, viszont a másik irányban nem nagyon látunk esélyt arra, hogy a kitörési pontok meglehetnének, és annak sem látjuk az esélyét, hogy azok a százalékok, amelyeket most láthatunk a statisztikai adatokban, hogy hogy néz ki a roma tanulók helyzete, azok javulnának. Ha nem megyünk messzebbre, csak a rendszerváltás időszakáig, akkor lehet látni, hogy akkor az általános iskolát befejezettek aránya mintegy 80-85 százalék volt, ami elég szép szám ahhoz képest, mint ami a hatvanas években volt, míg a középiskolában tanulók száma a rendszerváltás idején mindössze 5 százalék volt, tehát nagyon alacsonynak mondható. Egyetemre, főiskolára mindösszesen 1 százaléka tudott eljutni a magyarországi romáknak.
Ennek az okát soha nem vizsgáltuk ki kellőképpen, és itt önkritikusnak kell lenni, a mi kormányunk sem vizsgálta meg teljes mértékben, habár sokkal több lehetőséget adott arra az MSZP kormánya, hogy eljussanak olyan oktatási formákba a romák is, amelyek a felsőoktatást jelentik. Ha megnézzük a számokat és összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy nem sokat változott a helyzet a rendszerváltás óta. Annyi változást lehet látni, hogy a főiskolai-egyetemi végzettséget szerzők aránya emelkedett, tehát itt látható az emelkedés, az általános iskolai korosztályban viszont hasonló a helyzet, mint volt a rendszerváltás idején. Ebből is látszik az, hogy ezzel a kérdéssel a kormánynak kell foglalkoznia.
És milyen területen? Nagyon sokszor azt lehet látni, hogy a földrajzi területek behatárolják, hogy ki milyen oktatást kap, és ki milyen oktatási rendszerhez fér hozzá. Ha Dél-Baranyát nézzük, azt látjuk, hogy ott az oktatás minősége nem megfelelő. Az Európai Unió Bizottsága is azt kívánja, hogy olyan helyeken változzanak meg az oktatás feltételei, mint Dél-Baranyában vagy Északkelet-Magyarországon. Itt szeretném aláhúzni és rögzíteni, hogy nem csak a roma tanulóknak van sanyarú sorsa, amikor ilyen térségekről beszélünk, a nem romáknak is hasonló a helyzetük, csak annyiban másabb, hogy a szegregált településekről még inkább nehéz bejutni az oktatási intézményekbe.
Ebből adódóan mindenképpen ki kell fejtenünk azt, hogy elsősorban azok a települések és azok a földrajzi térségek, amelyekben hátrányos helyzetűek élnek, ott az oktatás minőségét még mindig nem tudják biztosítani, sem az oktatási intézmények a színvonalában, ami nagyon fontos, de még fontosabb az, hogy a pedagógusok szakmai biztosítása is hiányzik. Tehát nincs az a szakmai erő, munkaerő, foglalkoztatási erő, amely igazán el tudná látni azt a feladatot, amivel szembetalálkozik akkor, amikor a hátrányos helyzetű régiókban, földrajzi területeken megtalálja a problémát.
És miért nem? Nagyon sokszor említettem és most is szeretném aláhúzni, hogy a pedagógusoktatás nincs rendjén. A pedagógusok oktatását mindenképpen új alapokra kellene helyezni, mert ha ott nem lesz érzékenyítve az a fiatal, aki ki fog kerülni a pedagóguspályára, akkor, nem fogja nagyon választani azt az életformát, hogy olyan földrajzi helyen tanítson, ahol hátrányos helyzetűekkel találkozik. Mint ahogy az orvosi alapellátásban az orvosokat már lasszóval sem lehet megtartani ilyen helyeken, ugyanez a helyzet a pedagógusoknál is, és azt lehet mondani, hogy nagyon sokszor nyugdíjasok, nyugdíjas korú pedagógusok tanítanak az ilyen helyeken.
Ebből csak azt lehet lekövetkeztetni, hogy mindenképpen fontos lenne a pedagógusképzést újragondolni és átgondolni, hogy hogy lehetne érzékenyíteni, és a másik oldalon nemcsak érzékenyíteni, hanem hogy lehetne megfizetni azokat a pedagógusokat, akiknek kihirdették az életpályamodellt, viszont nem nagyon érik el. Főleg azokban a térségekben nem tudják elérni, amikről beszélek. Lehet azt mondani, hogy a pedagóguséletpályamodell mindenkit elér, viszont higgyék el nekem, fogadják el tőlem, hogy nagyon sok helyen mondják nekem azt, hogy nem is értik, miről beszélnek akkor, amikor pedagógus-életpályáról beszélnek, mert amikor roma többségű iskolában tanítanak, akkor ez ott nincs kompenzálva; nincs kompenzálva és nincs megfizetve az a pedagógus. Ebből adódóan lehet látni, hogy ott nagyon nagy a probléma, és ott mindenképpen kell valamit tenni.
Ahhoz, hogy az a statisztikai adatsor, amit említettem, megváltozzon, mindenképpen kell a földrajzi helyzeteken változtatni. Azokon a földrajzi területeken, ahol hátrányos helyzetűek élnek és laknak, az oktatás színvonalát emelni kell, még egyszer mondom, az oktatási intézmény strukturális rendszerében, illetve a humán erőforrásban, mert ha ezt nem teszik meg, akkor nem lehet látni azt, hogy az ott élők helyzete hogy tud változni.
Mi a helyzet a nagyvárosokban? A kötelezettségszegési eljárás pont azért indult el, mert több olyan nagyobb településen, mint például Nyíregyháza - nevesítve: a Huszártelepen -, olyan körülmények közt tanultak, ami vitát gerjesztett, hogy azok a gyerekek, akik odajárnak, szegregált oktatási intézménynek tudják-e be, szegregált körülmények között tanulnak, vagy éppen nem. A bíróság erre azt a választ adta, hogy igen, azt mindenképpen szegregáltnak tartja. Ezzel a lehetőséggel most talán új helyzet alakul ki, és lehet látni azt, hogy ebben talán most elmozdulás lesz.
De mit lehet tenni egy ilyen helyen, amikor koncentráltan laknak roma tanulók egy bizonyos helyen? Én azt gondolom, semmiképpen nem kívánatos az, és nem is tudjuk elérni, sem önök kormányzati szinten, se senki, hogy akkor oda vigyünk be nem roma hallgatókat, tanulókat, és onnantól kezdve akkor megváltozik minden. Egyetlenegy módon lehetne változtatni ezekben a nagyvárosi szegregátumokban az én értékrendem szerint, mégpedig úgy, ha a minőségi oktatás hozzáférését biztosítanák.
(14.00)
Ha a minőségi oktatás hozzáférését biztosítanák, akkor, azt gondolom, mindenki számára vonzó lehetne az a környezet, amely biztosíthatná az alapoktatást a köznevelésben. Tehát a kérdés az, államtitkár úr, hogy kívánnak-e ebben a dologban előrelépni. Hogy a minőségi oktatáson keresztül, még akkor is, ha a roma lakosság aránya magasan koncentrálódik abban a térségben, esetleg még a nem romáknak is adnak olyan lehetőséget, olyan iránymutatást, hogy vigyék oda ők is a gyerekeket, ne pedig 15-20 kilométerre a településtől, vagy a város egyik végéből a másikba, nehogy a cigány gyerekekkel együtt tanuljanak. Tehát a minőségi fejlesztés mindenképpen tudná ezt a helyzetet kezelni, és nem a problémákat tudná mélyíteni, hanem pont ellenkezőleg, az árkokat temetné be.
Ezen kívül nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha az oktatásról beszélünk, akkor komplexitásában nézzük meg a dolgot, mert amikor az Európai Bizottság jelentését olvassuk, akkor nemcsak az oktatásról írt a jelentésben a Bizottság, hanem írt a komplexitás hiányáról is, hogy a szülők munkahelye és lakhatási helyzete nincs meg. Innentől kezdve nincs olyan feltétel, hogy a gyerek igazából el tud járni az oktatási intézménybe, nincs olyan háttere, amely segíthetné a gyereket az oktatásban. Ugye, itt elsősorban arra szeretne kitérni a jelentés is, jómagam is, hogy fontos lenne azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy az oktatási esélyegyenlőség nemcsak a gyereket kell hogy érintse, hanem a szülőket és a szülők környezetét is.
A közfoglalkoztatás az egyetlenegy munkahely, ami számukra lehetséges, de az egyenlő a segélyezéssel. Csak annyi a különbség, hogy itt munkát végez, ha tudnak neki érdemi munkát biztosítani. De legalább a gyerek lát valami olyan képet, ami számára mindenképpen modell, minta lehet. Ezért tehát én nem tartom rossznak, ha közfoglalkoztatás van, csak az egy olyan foglalkoztatási csapda, amelyből nem nagyon lehet kikerülni. Ezért tehát kívánnak-e komplexen foglalkozni az oktatás területén belül a szülők foglalkoztatási helyzetének javításával, illetve a lakhatást, mint mondtam, hogyan kívánják rendezni?
Nem szeretnék arra kitérni, amit nagyon sokszor elmondtam, hogy ma 650 cigánytelep van, és közel 120 ezer roma ember él cigánytelepeken, ahol a kitörési pont egyenlő a nullával, ha lehet így fogalmazni; sem az oktatásban, sem a foglalkoztatásban, sem a lakhatásban, sem az egészségügyben nincs, de most arról nem szeretnék beszélni.
Mégis, hogy gondolom, hogy lehetne ebből a csapdából kitörni? Mindenképpen fontosnak tartanám, hogy azok a tanulói programok, amelyek régebben vagy most elindultak, továbbra is fejlődjenek, mert szeretném aláhúzni, hogy ezek jól működnek. Még egyszer, ellenzéki képviselőként ezt szeretném aláhúzni, hogy jól működnek. Hiányolom azt, hogy nem több nagyvárosban van lehetőség a pénzügyi keretek miatt. De itt szeretném újra felhívni a figyelmét a kormánynak, államtitkár úrnak, hogy a következő év költségvetésébe próbáljanak meg olyan költségeket beinvesztálni, berakni, amelyek ezt kompenzálják, minél több településen lehetnek olyan tanodák, amelyek szükségesek a felzárkóztatáshoz, a tehetséggondozáshoz; tehát a szülőktől vegyen át olyan feladatokat, amelyeket a szülő nem tud ellátni. Ehhez viszont forrásokat kell hozzárendelni, mert nagyon fontos, hogy a cél, az irány meg van fogalmazva az önök részéről, viszont a struktúra nincs teljes mértékben kiépítve. Azt gondolom, a pénzügyi kondíciók hozzárendelésével ez mehetne, és kell is, hogy menjen.
A másik nagyon fontos része, tisztelt államtitkár úr, már számtalanszor kértem, hogy az ösztöndíjrendszer legyen egy olyan struktúrában, ahol átlátható, hogy hány roma gyerek kap ösztöndíjat. Mert ha tudnánk most, hogy hány gyerek kap ösztöndíjat általános iskolásként, középiskolásként vagy éppen a felsőfokú oktatásban, akkor sokkal jobban meg lehetne válaszolni a brüsszeli adminisztrációnak, hogy mennyi pénzt fektetett bele a kormány abba, hogy a roma gyerekek esélyei növekedjenek az általános iskolától, a közneveléstől egészen az egyetemig, főiskoláig.
De, gondolom, ezt azért nem teszik meg, mert nem akarják kimutatni azt, hogy milyen kevés pénz fordítódik a roma gyerekek ösztöndíjára. Ezért kérném államtitkár urat, akit egy nagyon komoly embernek tartok, hogy hasson oda, hogy legyen látható, hogy az adófizetők forintjai, amelyek a roma gyerekek oktatására fordítódnak, és itt minden adófizető állampolgár érdekében szólok, akik szívesen látnák, hogy mire fordítódik az ő pénzük, legyen látható, hogy hány gyerek kap támogatást ebből a pénzből, amit ők fizetnek be, hány tud eljutni főiskolára, egyetemre. Mert akkor láthatóvá tennénk azokat a forrásokat, amelyek az ő számukra nyitottak lennének.
(Ikotity István elfoglalja helyét
a jegyzői székben.)
a jegyzői székben.)
Ezért a problémát nem kellene konzerválni azzal, hogy ott hagyják és megpróbálják abban a helyzetben az ösztöndíjukat kifizetni, amiben vannak. Mert nem vonom kétségbe, hogy sok milliárdról van szó, de nem látható, hogy mennyi fizetődik ki, erről számtalan visszajelzés jön. Csak egyetlenegy példát mondok, hogy miből vezetem le. 1998-ban mintegy 8 ezer diákot támogattak, a mi kormányunk végén 32 ezer gyereket, és most is körülbelül ugyanaz az arány. A kérdés az, hogy miért nem tudott emelkedni az elmúlt időszakban ez a szám. Ha pedig tudott emelkedni, csak úgy láthatnánk ezt meg, ha nyitottá tennék, ugyanúgy, mint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, ahol nyitott és látható volt, hogy hány cigány gyerek kapott ösztöndíjat.
Az önök érdeke is, hogy lássák azt, hogy a roma értelmiség jelen van Magyarországon, és igen, vannak olyanok, akik az oktatáson keresztül tudnak kitörni, sehol máshol. Közös felelősségünk, ha úgy tetszik, ellenzéknek is, kormánynak is, kormánynak és ellenzéknek, hogy ebben a kérdésben Magyarországon tudunk-e előrelépni, hogy a magyarországi romák oktatási esélyei növekedjenek azokban a helyzetekben, amelyekben nemcsak az európai uniós kötelezettségszegési eljárás irányt mutat, hanem komplexitásában is képesek vagyunk-e valamit tenni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
