DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal folytatnám, ami idő hiányában kimaradt a vezérszónoki felszólalásomból, hiszen ahogy Staudt képviselőtársam is elmondta, ez a jogszabály 15 percben frakciónként aligha foglalható össze, még akkor sem, ha tényleg csak a legkiemeltebb változásokat elemezzük, kritizáljuk vagy éppen dicsérjük.
Amivel folytatni szeretném: legyen egy lánca a dolognak, amivel Gyüre képviselőtársam abbahagyta, a fegyelmi felelősségre, a fegyelmi tanácsokra, bizottságokra vonatkozó változások. Ellentétben e tekintetben akkor a kamara, illetve képviselőtársam álláspontjában, én azt mondom, hogy próbáljuk ki ezt a regionális verziót. Én ezzel egyet tudok érteni, ugyanis a fővárosban, Budapesten, ahol 6 ezer ügyvéd tevékenykedik, kisebb az esélye annak, hogy egymást rendkívül jól ismerő, adott esetben még baráti viszonyban is lévő kollégák kerülnek abba a helyzetbe, hogy az egyik a fegyelmi tanács tagjaként, a másik eljárás alá vont ügyvédként kénytelen részt venni ebben az eljárásban. Ez semmilyen szempontból nem jó.
Én ugyanezért nem vagyok híve többek között a nagyon kis településeken, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisebb településeken lévő bíróságok létesítésének és fenntartásának sem, mert ez nem tudja kellőképpen biztosítani az objektivitást. Ez nem olyan, mint egy orvosi rendelő, ahol teljesen mindegy, hogy az orvos a barátját, az ellenségét vagy az éppen indifferens embert gyógyítja, ugyanúgy gyógyít. Itt bizony szükséges az, hogy mindez elfogulatlanul, objektív módon történjen. Azt gondolom, hogy erre regionális szinten nagyobb esély van. Nézzünk például egy-két kisebb megyét, ahol kevés ügyvéd dolgozik, és óhatatlan, hogy egymást ismerik, egymással évek vagy évtizedek során szoros kapcsolatba kerülnek, ami lehet akár pozitív, hogy kedvelik egymást, de lehet akár rendkívül negatív színezetű is. Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni ezt az újítást, ezt a módosítást. A regionális szint valószínűleg megfelelőképpen fogja biztosítani az objektivitást.
Ettől függetlenül azt mondom, hogy az ügyvédi kamara elnöke viszont, ami az eljárás megindítását illeti, bizony rendkívül széles jogkörökkel kell, kellene hogy rendelkezzen, hiszen az elnök meg tudja ítélni azt, hogy itt alapvetően egy ügyvédet ért sorozatos és igazságtalan támadásról van szó, amit mondjuk, egy elégedetlen ügyfél teljesen indokolatlanul indít vele szemben, vagy esetleg - sajnos ilyenre is van példa - amit egy másik kolléga bizonyos pertaktikai okokból tesz meg, vagy pedig valóban egy olyan megalapozott eljárásról, ahol ennek az eljárásnak az objektív lefolytatása szükséges. Tehát próbáljuk meg ezt az új rendszert, én ennek híve vagyok, de még egyszer mondom, viszont jobban bevonnám a folyamatba a megyei ügyvédi kamarák elnökeit, például ami az eljárás megindítását és az arra vonatkozó szabályokat illeti.
Említést tennék róla és az egyet nem értésemet fejezném ki, mint általában minden ilyen jellegű törekvéssel, amely szerint megújul a Magyar Ügyvédi Kamara feletti, miniszter által gyakorolt törvényességi felügyeletre vonatkozó szabályrendszer is, méghozzá úgy, ahogy manapság szokott, hogy az igazságügyi miniszter előzetes jóváhagyási köre bővül, tehát például a kiemelt szabályzatok esetében ez bejön, megvalósul. Én azt gondolom, hogy a köztestületi autonómiát nem érdemes a továbbiakban korlátozni. Ez eddig jól működött, valószínűleg ezután is jól fog, ha meg két-három-négy évtizedenként szükség van egy olyan korrekcióra, mint amit egyszer ötpárti javaslatként megtettünk, hát akkor az meg tud valósulni így. Én általában nem vagyok híve annak, hogy itt a miniszteri felügyeletet erősítsük.
Egyetértek viszont azzal - szintén röviden tudok erről beszélni -, hogy a javaslat bevezeti az ügyvédjelölt foglalkozástól való eltiltást is mint fegyelmi büntetést. Azt gondolom, hogy ez rendkívüli módon indokolt, hiszen az ügyvédjelölt is olyan széles körben tud eljárni ma, nagyon helyesen, a hatóságok előtt, tud képviselni ügyféli érdekeket, ahol ha ezt visszaélésszerűen vagy súlyosan gondatlanul gyakorolja, akkor igenis lehet helye annak, hogy őt ettől a tevékenységtől az ügyvédi kamara eltilthassa.
Az összeférhetetlenség vonatkozásában: nem szeretnék nagyon részletesen belemenni, de Gulyás képviselő úr kiemelte az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségét az ügyvédi tevékenységgel. Bár nem tartozik szorosan a törvényhez, hiszen nem ez a törvény határozza ezt meg, hanem az Országgyűlésről szóló törvény, ennek ellenére szeretném megemlíteni, hogy ezt nem érdemes úgy feltüntetni, mint a Fidesz régi törekvését, hiszen pontosan tudjuk, hogy ez név szerint Kövér Lászlónak volt a törekvése, és a Fidesz túlnyomó többsége nem értett egyet annak idején ezzel a javaslattal. Nagyon sok olyan fideszes képviselővel beszéltem, aki ezt nagyon szívesen visszaalakítaná, magyarán, ezt az összeférhetetlenséget megszüntetné. Egyébként én is közéjük tartozom, nyilván más pártszínekben, már aki ezt az összeférhetetlenséget megszüntetné. Én úgy hiszem, egy képviselő el tudja azt dönteni, és kell, hogy ennyi józanságot vagy ennyi önismeretet feltételezzünk róla, hogy milyen mértékben tud a képviselői tevékenysége mellett ügyvédi munkát végezni. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor kéthetente ülésezik az Országgyűlés - mert lássuk be, az a hétfői négy óra, amit a második hétnek nevezünk mint országgyűlési üléshetet, annyi, mint a semmi -, emellett nyugodtan lehetne ügyvédi tevékenységet folytatni, és nem csak azért, bár ez sem egy utolsó szempont, hogy egy országgyűlési képviselő a függetlenségét valójában meg tudja őrizni, mert tudja azt mondani, hogy ha nekem olyan politikai döntést kell hoznom, ami vállalhatatlan, akkor lemondok, és ott az ügyvédi praxisom vagy akár az orvosi praxisom. Sokkal kevésbé fogható, sokkal függetlenebb egy ilyen képviselő.
De nem csupán ezért, és nem csupán azért, mert ebből esetleg több pénzt kereshet, hanem személyesen tapasztaltuk meg azt sokan, akik voltunk úgy képviselők, hogy ügyvédek is voltunk egyidejűleg, hogy az ember, mondjuk úgy, hogy nem szakad el a valóságtól és a gyakorlattól. Mi jogot alkotunk, mi törvényt alkotunk, és az nagyon jó, ha személyesen tudjuk megtapasztalni és látni azt, hogy hogy működnek az általunk alkotott jogszabályok. Erre egy jó fórum volt az ügyvédi fórum, ami egyébként közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkezik, és mégis a polgári jogon, a közigazgatási jogon, a büntetőjogon keresztül egészen az alkotmányjogig nyomon tudta követni azt, hogy hogy működnek az egyes jogszabályok, be tudta csatornázni ide közvetlenül az Országgyűlésbe adott esetben azokat a hiátusokat, amiket lehetett módosítani. Nekem nem egy olyan egyéni indítványom volt a mi kormányzásunk alatt, ami a gyakorlatból jött, ami azért tudott ide bekerülni, mert láttuk azt a gyakorlatban, hogy ez probléma. És feltételezem, ezzel nem vagyok egyedül, hanem fideszes képviselőtársaimnál is volt ilyen.
Tehát azt gondolom, hogy ha ügyvédi törvényről és összeférhetetlenségről beszélünk, akkor bizony újra kellene gondolni, hogy főleg, még egyszer mondom, a jelenlegi parlamenti leterheltség mellett, ami valójában heti egy ülést jelent, és a következő héten, a B héten gyakorlatilag, ha úgy tetszik, a parlamenttől legalábbis szabad időt, hogy engedélyezzük újra bizonyos munkakörök ellátását, s nemcsak az ügyvédit mondom, hanem akár egy orvosi vagy egy mérnöki hivatásra is ugyanúgy gondolok.
(12.30)
Ami rendkívül fontos végül, és szeretnék beszélni róla, a kirendelt védői intézmény megreformálása. Na végre, hál’ istennek, hogy ez megtörtént! Ezer éve kérjük ezt, indítványoztuk már sokszor ügyvédek, ügyvédkollégák. Nem szerencsés dolog az, hogy az a hatóság rendeli ki az ügyvédet, amelyik egyébként az ügyben eljár. Ez általában azt eredményezte, hogy a rendőr a már nyugdíjba ment volt kollégáját, barátját rendelte ki, és szinte elvárás volt ezekben az ügyekben, hogy azért olyan nagyon sokat az ügyvéd ne akadékoskodjon. Ne nagyon hátráltassa a nyomozást, ne nagyon szóljon bele abba, hogy a hatóság mit csinál; lássa el formálisan a szerepét, de annál egy pillanattal se többet - tisztelet a kivételnek. Természetesen nem akarom az összes kollégát egy kalap alá venni, de azt tudom mondani személyes tapasztalatból is, látja, államtitkár úr, itt rögtön visszaköszön, láttuk azt, hogy ez így van, így működik. Havert rendelnek ki, és attól ez az elvárás. És ha nem teljesíti ezt, akkor legközelebb egy másik havert rendelnek ki. No, ez nem tartható! Még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, aki tisztességesen ellátta ennek ellenére is a feladatát.
Az jó, hogy az ügyvédi kamarák rendelik ki. Lehetett volna más is, lehetett volna ez az Igazságügyi Hivatal is, amelyik ezt koordinálja. Egy dolog azonban szerintem féllábas ebben a szabályozásban, méghozzá az, hogy itt is elektronikus, véletlenszerű kiválasztás alapján történik ez. Önmagában ez nem volna nagy probléma, ha ezt megelőzné egy szerződéskötés. Azt javasolom tisztelettel, államtitkár úr, gondolják át azt, hogy mivel ma az ügyvédek rengetegen vannak, nagyon szívesen vállalnak kirendeléseket. Ma már nem azért megy a harc, hogy ne rendeljenek ki, hanem azért megy a harc az ügyvédek között, hogy rendeljék ki azért az óradíjért.
Ha ez így van, és ha úgy tetszik, a piacon túlkínálat van, akkor nyugodtan meg lehetne azt valósítani, hogy az ügyvédi kamara szerződik ezekkel az ügyvédekkel, amely szerződés lehetővé teszi azt is, hogy az ügyvédi munkát érdemben ellenőrizni tudja. Természetesen nem azt, hogy a perbeszédben ez egy jó jogi irány volt vagy sem, de például azt, hogy a perbeszédet megtartotta-e, vagy csak annyit mondott, hogy méltányos büntetést kérek, ezt lehet ellenőrizni; vagy, hogy elment-e a beszélőre, vagy tett-e indítványokat s a többi.
Tehát egy minimális számonkérhetőséget, számonkérési lehetőséget a kamara objektív alapon el tudna végezni. Ezt akkor tudja elvégezni, ha szerződést köt ezekkel az ügyvédkollégákkal, és ha valaki ezt nem jól teljesíti, akkor legközelebb, mondjuk, a következő 1-2-3-5 évre nem köt vele szerződést. Így lehetne garantálni a kirendelt védői munka minőségét is. Tehát a megyei kamara tudja azt ellenőrizni, kontrollálni, hogy egyébként a szerződő ügyvéd jól végzi-e a dolgát. Ez megint egy olyan minőségi változás lenne az ügyfelek felé, ami, ha úgy tetszik, az ügyvédség szolgáltató jellegét erősítené, és az ügyvédségbe vetett bizalmat is lényegesen megerősítené.
Még egyszer, a minimális rezsióradíj bevezetése után talán a legfajsúlyosabb változtatásként ezt javasolnám, hogy szerződést kelljen kötni a kamarának, ennek alapján ellenőrizhesse a munkát, és természetesen utána, amikor a szerződő ügyvédek köre kialakult, akkor már akár lehet elektronikus, véletlenszerű kiválasztás alapján is kirendelni a védőt.
Végül az ügyvédi joggyakorlatról. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt azzal egyetértek, ha úgy határozzuk meg, hogy ügyvédi joggyakorlatnak csak a klasszikus jogi pályán eltöltött gyakorlat számít; tehát itt mondjuk, az ügyvéd, ügyvédjelölt, bíró, ügyész, esetleg bírósági, ügyészségi titkár, fogalmazó vagy jogtanácsos. De ide beékelték önök az alkotmánybírót is, és nem értem, miért. Az alkotmánybírónál természetesen mondhatjuk azt, hogy ő is gyakorlati jogi munkát végez. De ha ilyen alapon közelítjük meg, akkor azt gondolom, hogy aki az Igazságügyi Minisztériumban nem jogi előadóként, de más munkakörben jogi területtel foglalkozik, és szerintem van ilyen, szintén fölmerülhet ez a kérdés. De ha ott nem, akkor a miniszternél vagy államtitkárnál kifejezetten fölmerülhet ez, hiszen az igazságügyi miniszterről nem mondható, hogy nem lát el gyakorlati jogi munkát.
Ugyanúgy nem mondható el, hogy egy olyan országgyűlési képviselő, aki tagja az Igazságügyi bizottságnak vagy a Törvényalkotási bizottságnak, nem végez gyakorlati jogi munkát, vagy az ombudsman ugyanígy idesorolható. Magyarán azt mondom, hogy vagy tegyük be ezt lényegesen szélesebb körbe, én ebben partner tudnék lenni, vagy vegyük ki az Alkotmánybíróságot, mert egyébként semmi helye a felsorolásban.
Végül, Vas megyében volt egy tanácskozás, akkor még egy korábbi verziójáról az ügyvédi törvénynek. Jó csomó észrevételt, ami ott elhangzott, én most elmondtam. Egyet engedjen meg, államtitkár úr, hogy még hozzátegyek: meg kéne oldani azt vagy az ügyvédi törvényben, vagy máshol, hogy az ügyvédi munkakörülményeket a bíróságokon javítani lehessen. Míg egy bírónak, ügyésznek ott általában vannak szobái, hivatali helyiségei, addig egy ügyvéd (Az elnök csenget.) - tíz másodpercet kérek még, elnök úr, köszönöm - ott tengődik a folyosón, a többiek között, nem tud egy iratot szerkeszteni, nem tud átnézni nyugodtan valamit.
Magyarán szólva: legalább hasonló feltételeket tudjunk teremteni, mint a per egyéb hivatásos résztvevőinek, ezt kérik a Vas megyei ügyvédi kamara tagjai. Kérem, ezt fontolják meg. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
