Győrmegye. Francsics Norberttól
Győrmegye.
Francsics Norberttól
Francsics Norberttól
Győr.
A városház tornya.
Cserna Károlytól
A kis magyar Alföldnek az a része, melyhez Győrmegye területe is tartozik, az alakúlás változatosságánál fogva hazánk legkiesebb vidékei közé sorozható. Nincsenek ugyan felhőkbe nyúló ormai, de vannak erdő- és szőlőkoszorúzott halmai; nincs délibábos végtelen rónája, de van gazdagon öntözött termékeny síksága, melyen ős idők óta szívesen keresett és talált édes otthont az ember.
A megye területe egykor a Szármát tenger fenekének része volt. A tengervíz megapadása után kiterjedt sóstó, majd később félig sósvizű belvíz födte e táj fölszínét; végre a tófenék újabb alakúlása következtében e tó vize is elvonúlt, s a mai megye vidéke véglegesen szárazfölddé lett. Éjszaki része általában sík terület; földje nyugaton és keleten emelkedik, de észrevehető magaslattá még nem nő; déli oldalán ellenben hármas sorban hullámos halmok terjednek a Bakonytól a Duna völgye felé majdnem a megye közepéig; ezek a szentmártoni, ravazd-csanaki és sokorói domblánczolatok.
E lánczolatok elseje a szentmártoni, halmainak játszi hullámzásával, itt-ott hirtelen felszökő ormaival, gazdag szőlőtelepeivel, erdőkoszorúival a megyének egyik legszebb részlete. Táp-Szentmiklósnál lép a megye területére s éjszaknyugatnak vonúlva, alkotja a boráról híres Rész-hegyet, továbbá a Szent Imre magaslatot, hol a hagyomány szerint Anasztáz Astrik, a magyarországi első benczés apát üdvözlé a kolostor látogatására érkezett királyfit; majd pedig azt a hármas halmot képezi, a melyet – mint vélik – az ország czímerébe vett föl a nemzet kegyelete s melyek egyikén, a „Szenthegyen”, keresztény polgárosodásunk ős tanúja, a pannonhalmi kolostor emelkedik. A lánczolat végső emelkedése a Pannonhalomtól éjszakra fekvő Sághalom. A szentmártoni lánczolat keleti lejtőjétől rónavidék húzódik a Vértesek felé, nyugati oldalán pedig a Pánzsa-ér termékeny völgye vonúl a ravazd-csanaki hegyvonalig; ez utóbbi hosszaság, szélesség és magasság tekintetében legkiválóbb emelkedése a megyének, melynek területét Ravazdnál éri el, hol a lánczolat oldalán egy katlanszerű mélyedés tátong; ezt a Bakonyról visszavert tengervíz örvényszerű forgása vájta egykoron. A ravazd-csanaki hegyláncz egyenes vonalban éjszaknyugatnak terjed; gerinczét erdők borítják, lejtőit szőlők díszítették, utóbbi időben a filloxera pusztításai következtében a szőlők helyét részben szántóföldek foglalták el. A lánczolat legkiválóbb emelkedése a 318 méter magas Pálhegy, csak kevéssel alacsonyabb ennél a nép által Hegyes-Magasnak nevezett Magashegy. Innen kezdve a hegyvonal fokozatosan alább-alább ereszkedik és Csanaknál szelíd lejtővel záródik.
A megye harmadik lánczolata, a sokorói, a ravazd-csanakitól nyugatra esik s vele párvonalosan haladva a pátka-tényői völgyet övezi. Sokoró nevét némelyek szerint sok urától, birtokosától nyerte, mások szerint sok orrától, ormától. E hegy vonala a megyében Kajárnál kezdődik s éjszak-nyugati irányban a koronczói homokbuczkáknál ér véget. Délkeleti felén jó részben erdők fekszenek, éjszaknyugati oldalát szőlők foglalják el. A közel múltban a filloxera itt is nagy pusztításokat vitt véghez. A lánczolat kiválóbb pontjai a Kajár mellett lévő Harangozó-hegy, a melyen egykor a pálosok kolostora emelkedett; a nép azt tartja, hogy nevét is az akkor hangzott sok harangszótól nyerte; azután a Kopasz- és Ebédlátó hegyek. Magaslataikról a Somlyó- és Ság-hegy szabályos alakjaiban, a vasmegyei éjszaki magaslatok és a Schneeberg kékjében gyönyörködhetik a szem. A lánczolat nyugati oldalán futó terület Sokoró-alja nevet visel; közepét a Bakony ere szeli keresztűl. A megyében itt-ott még mutatkozó kisebb emelkedések összefüggő lánczolattá nem fejlődtek.
A megye vizekben elég gazdag; a Duna, Rába, Rábcza és mellékvizeik öntözik síkjait. E vizek közűl a Rába mossa és szeli leghosszabb vonalon a megye területét, melyet Ó-Malomsok közelében ér el; egy ideig Sopron és Győr megyék közt határfolyóúl szolgál, Bodonhelyen alúl azonban egészen a torkolatáig mindenütt a megye területét hasítja éjszakkeleti irányban. Sárgás-szennyes habjai évszázadokon át majdnem állandó csapásúl sújtották nemcsak Győr-, hanem a szomszédos Sopron- és Vasmegyét is. Rohamos áradása nem egyszer sepert el vagyont és pusztított életet. Az időnként eszközölt védekezések meddőknek bizonyúltak; így mellőzhetetlenné vált az ármentesítés művének rendszeres keresztűlvitele. A törvényhozás az 1885. évi 15. törvényczikkel elrendelte a szabályozás foganatosítását országos költségen, de a folyóparti érdekeltség belevonásával. A mentesítés munkáját a megye területén immár befejezték; a vízfolyás gyorsítására a tekervényes mederben 30 átvágást létesítettek; az ártömeg befogadására 250–400 méter szélességű hullámteret hagytak fenn, melyet 4–6 méternyi koronaszélességű védőtöltések szegélyeznek. A munkálat legfontosabb része a patona-győri csatorna, mely a Rába útját 13.600 méternyivel rövidíti meg Patonától Győrig.
A Rábáéval kapcsolatosan történt két mellékfolyójának, a Marczalnak és Rábczának a szabályozása is. Amaz Ó-Malomsok közelében lép a megye területére, a Rábával csaknem egyközű, éjszakkeleti irányú folyásában a Sokoróalja patakvizeit és a Pánzsa eret magába fogadván, Győr felett egyesűl a Rábával. Szabályozásának vonala Gyimóthtól Babothig terjed. A Rábcza csak látszólagos mellékfolyója a Rábának; voltaképen ebből magából ágazik ki Kis-Rába néven Sopronmegyében; majd Rábcza nevet kap s így jelen meg Kapinál Győrmegye területén, melyet nyugat-keleti irányban szel át. Szabályozása Beő-Sárkánytól Győrig terjed. A Rábával a Tóköz nevű sík területet zárja közre s azután Győrnél visszatérvén a Rábába, egyesűlt vizeik ugyanott a Kis-Dunába ömlenek.
A Kis-Duna, más néven mosonyi vagy győri Dunaág, a bécs-győri vasútvonal kiépítése előtt a győr-mosonyi gabnakereskedésnek rendes útja, Hédervár közelében lép a megye területére; tekervényes útjában több szigetet alkot s délről a Szigetközt határolja; Győrtől kezdve lefelé gőzhajókat hordoz, végre vizét Véneknél visszaönti a Nagy- vagy Öreg-Dunába.
A Nagy-Duna Győrmegye folyóvizeinek a közös gyűjtője; Ásványtól Gönyőn alúlig mossa s részben szeli is a megye területét, a balparton beleömlő Csiliz patakkal a Csilizközt alkotva, melyen a megyének hét faluja s néhány pusztája fekszik.
A föld-fölszínnek imént vázolt ilyetén kedvező alakúlása, a vizek bősége s ezek halbeli gazdagsága, a könnyen megszállható magaslatok erdőkoszorúja és számos vadja egyaránt erős ösztönűl szolgáltak, hogy e tájat korán hatalmába vegye az ember. S hatalmába is vette. A megye területe már ős időkben emberlakta föld volt. A kova nyilak és késpengék, csont- és agancstárgyak, tűzhely-dúczok, kő-vésők, gyalúk, balták, csákányok, kalapácsok s kő buzogányfejek, melyeket vagy a véletlen, vagy a régiségbúvár kutató keze hozott itt fölszínre, mind megannyi tanúk, hogy e vidéken már az ős hajdanban megkezdődött a létért való tusa. A legrégibb lakosok valószínűleg illyrek voltak, ezeket a kelták váltották föl; majd Róma kűldé hódító hadait s alapított néhány századig tartó uralmat e tájon is. Az V. század közepén Attila osztá itt parancsait; utána germánok jelentek meg, majd meg az avarok, kik gyűrűsánczaik körébe ezt a területet is bevonták. Az avarokat a frankok seperték el, kik később, Vastag Károly idejében pusztító harczokat vívtak a morva-szlávok ellen. Midőn ezek hatalma megdőlt, Árpád vette birtokába e tájat, tagjává avatta a már elfoglalt országtestnek, hogy ezentúl osztályosa legyen az új hódító nemzet küzdelmeinek s egyúttal részese dicsőségének. A megye terűletének legnagyobb része fejedelmi birtok lett; a sík vidéket kedvelő magyarság helyezkedék el rajta; melléjött a nyugati részeken bessenyők telepedtek le, kiknek emléke még ma is él a megye Bezi falujának nevében. Földrajzi fekvésénél fogva Győr vidéke gyakran volt véres harczok, ádáz pusztítások színtere. Elejénte a hazánk függetlenségére törő német hadak villogtatták itt fegyvereiket. Ménfő közelében verte le III. Henrik király 1044-ben Sámuel királyunk táborát. Hét évvel később e vidék újra érezte Henrik seregének nyomását. Erre vonúlt át a keresztes hadak nagy része, kik, bár nem voltak ellenség, tömeges megjelenésökkel csapásává váltak a földnek, a melyen áthaladtak. 1241-ben Babenbergi Frigyes dúlta e vidéket; majd a rettenetes mongol ár özönlötte és pusztította el mindazt, a mit a német meghagyott. 1271-ben és 1273-ban a cseh Otakár rabol e területen, 1490-ben Miksa király hadai jelennek meg; néhány évtized múlva százados ellenségeink, a félhold harczosai rontanak ide vad tűzzel s később is hosszú időn át állandó csapásává lettek e vidéknek. Velök sokszor versenyezve dúl a német, cseh, olasz és a vallon. „Dúlás, fosztogatás, szegény ember-nyomorgatás bővelkedik vala a táborban”, mondja Illésházy, Mátyás főherczegnek Győrnél időző hadairól. A sokszor megújúló fosztogatás és rombolás következtében a megye déli tája nagy részben elpusztúlt, a minek emléke maig fenmaradt a pusztai járás nevében, de csakis ebben; ügyes kezek behegesztették a sebeket, a romokon új élet ébredt s a hajdan puszta terület most népes magyar falvakkal van behintve. E falvak fölött emelkedik a pannonhalmi ősmonostor, a magyarhoni benczések bölcsője.
Pannonhalma már őseink bejövetele előtt is nevezetes hely volt, melyen állítólag már Nagy Károly e vidék szülöttének, Szent Márton püspöknek tiszteletére kápolnát építtetett. A honfoglalás napjaiban pedig látja az országalkotó daliás vezért, ki – a Névtelen jegyző szerint – innen tekint alá a Duna és Rába terére s gyönyörködik az új szerzemény gazdagságában. A hely, hol Árpád ilykép örvendezett, nem maradt jeltelen; az államalapító István kolostort épít s Olasz- és Csehországból áttelepített benczésekkel népesíti be a tudomány ez új hajlékát; fejedelmi szó utasítja őket, hogy hirdessék az igét s végezzék mindazt, a mi ezzel kapcsolatos: a béke magasztos szavával békés foglalkozásra tanítsák a magyart, szelidítsék az erkölcsöket, ápolják a szenvedőket, segítsék föl az elhagyottakat, helyes ismeretek közlésével legyenek földerítői az elméknek, neki pedig hű támaszai az új államrend megalkotásában. Idegenből jöttek ugyan a monostor első lakói, de idegen irányú törekvéseket soha sem tápláltak. A pannonhalmi főiskola első volt e hazában, s a magyarság érdekeit szolgálta. Már István korában magyar írót nevelt, magyar hitszónokokat képzett. Szent Gellért, Csanád püspöke, a magyar nyelvben kellően jártas Henrik és Fülöp benczéseket Pannonhalmáról hívta egyházmegyéjébe. Az a testület, mely így lelé föl honját e hazában, a szent király kiváló figyelmének volt tárgya; István Imre fiával többször szívesen időzött e monostor falai között. Példájára későbbi utódai közűl is többen föllátogattak a „szent hegy”-re, fejedelmi kegyök egy-egy sugarát lövelve annak lakóira. Így különösen a „nagy kegyességű” László, ki országgyűlést tartott itt; majd Kálmán, mikor a keresztes had átvonúlásának módozatairól tanácskozott Bouillon Gottfrieddel.
Alkalmasint a Vatha-féle lázadás mérte az első sulyos csapást Pannonhalmára. Vér és romok keltek nyomában. Kétszáz évvel később a mongolok jelennek meg falainál s habár a monostornak magának nem árthattak is, javaiban temérdek kárt okoztak. Az olygarchiai féktelenség napjaiban az ősmonostornak apátok helyett kormányzói vannak a fegyelem és tudományos élet nagy kárára. Midőn a XVI. században a hódító török bősz hatalma sújtá a nemzetet, Pannonhalma is osztozott a szenvedésben; 1593-tól négy évig nyögte a félhold dölyfös uralmát. A legsulyosabb csapás azonban a XVIII. században nehezedett az ős monostorra. Az 1786. év november 14-én kelt császári rendelet a szerzetet eltörölte. De visszaállítását maga a nemzet sürgette már az 1790-iki országgyűlésen. Ennek folytán Ferencz király a szent Benedek-rendet 1802. ápril 25-én kelt királyi okiratával ismét életre keltette és jogainak élvezetébe visszahelyezte.
Ez okirat szavai kettős tisztet rónak a rend tagjaira: a hazai középiskolai ifjúság nevelő-oktatását és a lelkek vezetését az egyházi téren. Tanítói hivatását a rend a győri, soproni és esztergomi fő-, a pápai, komáromi és kőszegi algymnasiumokban tölti be; papi tisztét 24 egyházban végzi; ezek közűl 15 egyenesen a főapát püspöki joghatóságának van alárendelve. Hazánk ezen legrégibb egyházterülete, melynek főpapja a főapát, minden egyházmegyétől független s csak a római szentszék főhatóságának van alávetve. A főapát – a pap- és olajszentelést kivéve – püspöki teendőket végez; van általános helynöke s külön szent széke; főapáti czímét II. Ulászló ideje óta bírja; Mária Terézia korától kezdve a főrendiház tagja. Főapátot a rend tagjai által kijelölt három egyén közűl a korona nevez ki. A bakonybéli, zalavári, tihanyi és dömölki fiók-apátokat szintén a rendtagok által választott három jelölt közűl a főapát nevezzi ki s a felség erősíti meg. A főapát Pannonhalmon székel.
Győrmegyének e kies pontja déli irányban két órányira fekszik Győr városától. Szelid hajlással kigyódzó út vezet föl a nép által várnak nevezett főmonostori épülethez, melynek várjelleget a szegélyző bástyafalak, ezek két tornya s az udvarkapu két oldalán fönmaradt lövőrések adnak. A századok folyamában tűzvész és erőszak többször romba dönték a főmonostor falait, de hamvaiból mindig föléledt. A jelen épülettömbnek legkiválóbb része a közepén fekvő székesegyház, mely a régi helyén Uriás apát alatt a XIII. században épűlt átmeneti ízlésben. Szentélyrészével keletre tekint, a déli oldalán nyíló díszkapuja a főmonostorba vezet, főbejárata nyugatra van. Díszkapuja a XVI. század elején készűlt, főbejárata a homlokzattal s a fölötte emelkedő toronynyal együtt jelen századi s a templom építési jellegétől elütő alkotás. A templom beltere oszlopokkal elkülönített három hajóra oszlik; emelkedett szentélye gyönyörű művű alagkápolnát borít. A templomnak stílszerű javítását Kruesz Krizosztom főapát eszközöltette ritka műízléssel s nagy költséggel.
Pannonhalma.
Háry Gyulától
A templomot éjszakról a hatalmas könyvtárépület szegélyezi. A könyvtár alapját Szent László király vetette meg 72 könyv adományozásával; növelte Adalbert a XII. században, ki könyveit végrendeletileg az apátságra hagyta. A későbbi, olykor adományozás, de leginkább vétel utján eszközölt gyarapodás következtében a könyvek száma mintegy 100.000 darabra emelkedett. Az ős nyomtatványok és kézíratok száma 1.211. A gyönyörű könyvtárterem T alakú, világosságot részint oldalról, részint felűlről nyer; oldalhelyiségeiben kép-, régiség-, érem- és növénygyűjtemények vannak.
A templom déli oldalán a főapáti lakosztályig terjed a legutóbb csínnal megújított keresztfolyosó, mely eredetileg a XV. század második felében készűlt. Az épület többi részében az imaterem, gazdag szertárak, a falfestmények- és díszítményekkel ékes ebédlő, a rendtagok lakai, vendégszobák s iskola-helyiségek vannak.
Van tanárképző intézete saját növendékei számára, hittudományi iskolája s házi lyceuma. Műkincsei közűl kiváló figyelmet érdemel a Gizella királyné készítette palást, mely a koronázási palástnak teljesen hű mása. Irattárának fő nevezetessége az 1001-iki okírat, melyet féltékenyen, drága kincsűl őriznek itt. (Ez okírat hitelességét történettudósaink közűl többen kétségesnek tartják.)
Pannonhalmáról magaslatok övezte termékeny síkságot lát be a szem. E vidék kiválóbb pontjai Győrmegyében Szent-Márton, Pannonhalom nyugati tövénél, részben oldalán építve. Egykor Alsoknak hívták s a hasonnevű nemzetségnek volt bölcsője. Mostani nevét a XVI. században kapta. 3.000-nél több lakosa iparral vagy földmíveléssel foglalkozik. Szent-Mártontól délnyugatnak egy katlanszerű mélyedésben Ravazd foglal helyet. Valamikor Sabaria nevű római telep feküdt e tájon. Ravazd mellett csörgedez a „Béla kútja” nevű forrás, hol a mongoloktól űzött szerencsétlen király megpihent, „átvévén Uriás pannonhalmi apáttól a kölcsönzött 800 márka ezüstöt”.
Ravazdtól éjszaknyugatnak következnek sorban: Nagy Écs, a hasonnevű nemzetség ős fészke, a Kanizsayakat uralt Nagy- és Kis-Baráth és Csanak. Ez utóbbi szomszédságában a „Király-szék” nevű dombocska emelkedik, hol 1244-ben IV. Béla király itélőszéket tartott. 1809-ben június 14-én Csanak magaslatairól szórták a francziák gyilkoló ágyúgolyóikat a Kis-Megyernél fölállított magyar nemesi had ellen.
A Csanaktól délnek Pápára futó országút Szemerén, Téthen és Gyarmathon megy át, nyugatra tőle Koronczó, keletre Felpécz, Gyömörő és Kajár fekszenek. Szemerét a XIII. században a hasonnevű nemzetség bírta; 1704-ben e falu és Koronczó közt vívta Heister császári tábornok kemény csatáját Forgács Simon, II. Rákóczy Ferencz híve ellen. 1849-ben a Pöltenberg-féle magyar hadtest egyik osztálya ütközött meg itt a Wimpfen vezette császári haddal. Téth e vidék legnépesebb helysége; híres bessenyő telep. 1269-ben 1V. Béla király a téthi földet ajtónállójának, Poky Tamásnak adományozta, kinek ivadékai a XVII. század közepéig voltak e terület birtokosai. Midőn 1809-ben Győrt a francziák bírták, a megye gyűléseit ideiglenesen Téthen tartotta. Felpécz régen a Peécz nemzetség birtoka; e törzs hajtása az Apponyi grófi család. Gyömöre némelyek szerint a hajdani avar-gyűrűnek volt szegélye; a XVI. században Enyingi Török Bálint birtoka, később a Csákyaké, majd az Esterházyaké. A Gyömörétől délkeletre fekvő Kajárt Szent István ideje óta a bakonybéli benczés apátság bírja. A megye délnyugati részében fekvő Gyarmath helyén a rómaiak idejében Mursella nevű telep volt. Ezen vonúlt át az Arrhabonából (a mai Győrből) Sabariáig (a mostani Szombathelyig) vezető kereskedelmi út. Gyarmathtól nyugatéjszaknak, a Marczal és Rába völgyében Móriczhida fekszik, hol a XIII. században állítólag Móricz nyitrai főispán premontrei prépostságot alapított, melynek épülete a török dúlás napjaiban pusztúlt el. Móriczhidától éjszaknak a Rába balparti területén, a Tóközben fekvő Kóny a XIII. században Szent János vitézeinek volt birtoka, majd a győri káptalan kapta azzal a kötelezettséggel, hogy jövedelmét részben iskolai czélokra fordítsa. Szomszédságában Enese fekszik, a hasonnevű nemzetség ősi fészke. A Tóköztől éjszakra elterűlő Szigetköz legkiválóbb pontja Hédervár, mely alapítóját a II. Géza király idejében bevándorolt Hederich lovagban, a Héderváry híres nemzetség törzsatyjában tiszteli. Nemzetségének tagjai kiváló szerepet vittek a hazai közéletben, mint egyházi és világi méltóságok viselői. 1348-ban e nemzetség összes birtokaira pallosjogot kapott Nagy Lajos királytól. Jószágait megszakítás nélkűl élvezte 1521-ig, a mikor Héderváry Ferencz belgrádi várnagy hűtlenség miatt nagyobb részöket elvesztette. Az elvett jószágokat II. Lajos király Bakics Pálnak adta. Később a család részint királyi adományok, részint vétel útján visszaszerezte a birtokait, melyek Héderváry Kata fiúsítása és házassága következtében a Viczay családra, ennek magvaszakadtával pedig Héderváry-Khuen Károly grófra, a jelenlegi horvát bánra szálltak.
A hédervári kastély.
Háry Gyulától
Hédervár mezőváros, mely 1794-ben négy vásár tartására nyert szabadalmat. Nevezetessége a várkastély gyönyörű parkjával s ebben a híres Kont-fával, melynek árnyában a hagyomány szerint Kont István az elégületlenekkel összejöveteleit tartotta. A kastélyban, mely a földszintjén maig Árpád-kori építészeti részletekkel is bír, néhány évvel ezelőtt tűzvész pusztított, mely a gazdag gyűjteményekben is tetemes károkat tett.
A Duna vizétől délre fekvő rónán, a szent-mártoni lánczolattól keletre Pázmánd, Mező-Eörs és Pér említhetők; Pázmándot a Pázmán nemzetség Szeghy ága bírta, Eörsben az Eörsyek voltak urak hajdan. Eörsnek vára és kolostora is volt, de ezeknek még a romjai is elpusztúltak. Pér a megyének leggazdagabb faluja a pusztai járásban.
A pusztai járáson kivűl Tóköz, Szigetköz, Csilizköz és a sokoróalji járás foglalják el a megye területét, mely egyike az ország legsűrűbben lakott vidékeinek, s a melynek népe néhány száz magyar-német leszámításával tiszta magyar nyelvében, szokásaiban s általában egész életében. S habár itt-ott nyelvjárásilag az édest iédesnek mondják is, és némely helyen sziéen süt is a hoadvilág, vagy nyújtják a szavakat: egészben véve mégis mindenütt az egységes közmagyar nyelv hallható a nép ajkáról.
A nép általában véve vonzó külsejű; tekintete nyílt, mint a vidék, a melyen lakozik; feltűnően szép alakok mind a nők, mind a férfiak körében nem ritkák. Legszebb szál legények a halmos területeken vannak. Magyar szabású viseletök igen csínos. Posztó, esetleg könnyebb szövetű dolmányt, mellényt s nadrágot hordanak; hideg időben a szegényebbek szűrt, a tehetősbek cser színű bundát viselnek. Fejöket nyáron kalap, télen kucsma födi. A nők viselete is magyar népies; a Győrhöz közelebb eső falvakban azonban némelyek a városi divatot utánozzák. Alapjában a nép tisztességtudó, értelmes, elmés; vallási téren nem türelmetlen; hol a felekezetek vegyesen laknak, békés az együttlét; mindegyik szereti a maga hitét s nem bántja a másét. A babonának kevés jelét találhatni köztük; kuruzslást különösen a kőkorszakbeli eszközökkel űznek, melyeket mennyköveknek tartanak, hívén, hogy villámcsapás alkalmával hét ölnyire fúródnak a mélybe, azután évenként egy-egy öllel fölebb nyomúlnak s a hetedikben végre fölszínre jutnak. Ilyennel szokta dörzsölni a gazda szenvedő barmának beteg testrészét. Mivel a kis leány itt is kíváncsi, az András-napi böjtölés, a kártyavetés, karácsonykor az ólomöntés itt sem ismeretlen.
Kedélye a népnek vidám. Szereti a lakodalmakat, szívesen ellátogat a szomszédos búcsúkra, megtartja a disznótort, megüli a gazda nevenapját s mindig szívesen megosztja a falatot mással. Vígsága még a nehéz munka idején sem hagyja el. E munka két fő ága: a föld- és szőlőmívelés. A terület természete erre utasítja a népet. A szőlőmívelés első alapjait – úgy látszik – a rómaiak vetették meg e tájon. Később Árpád-házi királyaink alatt a megyében élt szőlőmívesekről gyakran emlékeznek a történelmi kútfők. A foglalkozás ez ága továbbra is virágzott s a jelen században mintegy 5.700 kataszteri holdon űzték. A filloxera föllépése óta azonban nagyon érezhető hanyatlás állott be. A jobb minőségű borokat Szent-Mártonban, Écsen, Nyúlon, a két Baráthban, Ménfőn, Tényőn és Kajáron szűrik.
A megyének 240 ezer kataszteri hold termékeny területéből mintegy 124 ezer hold a szántóföld, melyen minden gabnafajt termesztenek. A termés évi átlaga nemcsak a közszükségletet elégíti ki kellőkép, hanem még kivitelre is jókora mennyiség kerűl belőle. A föld nem mindegyik tájon egyformán jó minőségű; legjobbak általában a folyóvölgyi részek. A kisebb birtokosok, volt úrbéres gazdák, még nagy részben kezdetlegesen gazdálkodnak, földeik javítására kellő gondot nem fordítanak; a nagy birtokokon azonban szakértelemmel vezetett gazdálkodási rendszer dívik. Néhol, mint példáúl a pannonhalmi főapátság birtokain, lehetőleg ipari gazdálkodást űznek. A megye kiváló nagybirtokosai a Wenckheim, Héderváry-Khuen, Lamberg és Esterházy grófok, a győri püspök, pannonhalmi főapát, győri káptalan, csornai prépost, bakonybéli apátság, meg a Bay, Lévay, Mihályfi, Bezerédj, Milkovich, Földváry, Lippay, stb. családok.
A mezei gazdasággal kapcsolatos állattenyésztés virágzó. Fajnemesítésre nemcsak a nagyobb uradalmakban, hanem néhol a falvakban is jó minőségű, alkalmas állatokat s méneket tartanak; a szentivániaknak, périeknek, kónyiaknak, stb., igen jó lovaik vannak. A juhászat terén némi hanyatlás állott be a gyapjúvásár csökkenése miatt. A sertéstenyésztés emelkedőben van. A szarvasmarhák hizlalása mind nagyobb tért kezd elfoglalni; főleg némely nagy birtokon, így a pannonhalmi főapátság jószágain is, rendszeresen űzik. A megye közgazdasági érdekeinek fölvirágoztatásán a Győrött székelő „Győrvidéki gazdasági egyesűlet” fáradozik.
Győr.
A Püspökvár bejárata.
A városi vigadó és a benczések temploma.
A püspöki palota (Püspökvár) a Duna felől.
Háry Gyulától
A nyerstermeléssel kapcsolatos házi ipar ágai közűl dívik a fonás és szövés, a gyékény- és kosárfonás, szalmafonatok s czirokseprők készítése. A gyáripart illetőleg van a megyében néhány gőzmalom, több téglagyár; továbbá eczet-, olaj- és süteménygyár. A száraz- és vízi malomipar virágzó.
A nép soraiban nagy szerepet vitt régebben a nemesi elem. Alig van vidék az országban, hol a terület nagyságához mérten annyi nemes lakott volna, mint itt: 12.000 nemes fő 26 {jel} mérföldön! Asszonyfa, Ballony, Bajcs, Bácsa, Bőny, Dunaszegh, stb., mind nemesi falvak valának. Az Asszonyfalvayak, Alapyak, Balassák, Czoborok, Csitvánok, Eőrkények, Gyimóthyak, Gyömöreyek, Kapyak, Megyerek, Mindszenthyek, Némayak, Selyemek, Tápyak, stb., a régi, a Bayak, Barczák, Bezerédjek, Enesseyek, Földváryak, Gyapayak, Horváthok, Kálóczyak, Lippayak, Matkovichok, Milkovichok, Purglyk, Sebők, Szalacsyak, Szluhák, Zámoryak, stb., most is meglevő nagyobb birtokú s a megye közéletében szereplő nemzetségek.
Egyházi kormányzat tekintetében a megye róm. kath. vallású lakossága az esztergomi érsek, a győri püspök s a pannonhalmi főapát joghatóságának van alá rendelve; az első a Sziget- és Csilizközben, a főapát a megye hét községében, a győri püspök pedig a megye többi részében gyakorolja főpásztori hatalmát. Az ágostai hitvallásúak főpapja a Győrött székelő dunántúli püspök; a helvét hitvallásúak a dunántúli egyházkerülethez tartoznak. A mózesi hitűek legnagyobb hitközsége a győrivel egyesűlt győrszigeti.
A megye politikai, szellemi, társadalmi életének középpontja, termékeinek rendes piacza Győr sz. kir. város.
A hol a Rába és a Rábcza egyesűlt vizeiket a Kis-Dunába öntik, már a régi korban város volt, mely Arrhabona (Rábaszállás) kelta nevet viselt. E néven szerepel a rómaiak idejében is; és bár tagja volt a Bregetiótól (Ó-Szőny) Vindobona (Bécs) felé húzódó erődvonalnak, mégis inkább kereskedelmi, mint katonai fontossággal birt. A népvándorlás idejében avargyűrű volt, melyet Nagy Károly ostromolt meg. Ezutáni történetét a régiség homálya fedi, mely a honfoglalás szakában oszlik el. A X. században mint erőd szerepel; kapujára függeszteti ki István fejedelem a Koppány fölnégyelt testének egy részét. Mivel ez mások rettentésére történt, az ős hitért hevűlő, a törzsszerkezetért küzdő magyarság tömegesen lakhatott Győr táján.
Az országszervezés alkalmával Győrött várispánság létesült. István püspökséget is alapított itt, s ez időtől kezdve a nemzet egyházi s állami életében folytonos, olykor fontos szerepet is vitt e város. Falai között országgyűléseket tartottak; királyok időztek benne, kik kiváltságokat osztogattak a városnak; főpapjai viszálykodó fejedelmi rokonokat csendesítettek le, buzogtak a hitért, ápolták a tudományt, s ha vér áldozatot kivánt a közjó, a csatamezőn haltak meg mint hősök.
Fontos kiváltságokat nyert a város V. István királytól az 1271-dik esztendőben. Nevezetesen örökre kivette polgárait a főispán és alispán ítélete, törvénylátása és hatalomköre alól; tetszésök szerint választhatták bírájokat, vám- és hadmentességet nyertek, földbirtokot s a Dunán szabad révjogot kaptak. Abban az időben következő tagozattal bírt a város: a püspök lakáúl szolgáló fellegvár, ennek szomszédságában a vár, a kiváltságolt polgárok lakhelye, a vár alján a Káptalan-Győr, a mai belváros területe, melyen a székes káptalan jobbágyai laktak, alávetve a káptalan földesúri joghatóságának. Az V. István adta kiváltságokat utódai: IV. László, III. Endre, Róbert Károly s később más királyok is megerősítették. A lakosok abban az időben részben iparral és kereskedéssel, de leginkább földmíveléssel foglalkoztak. A Mátyás-korabeli Bonfinius Győrt nevezetes földmívelő helynek mondja.
Fontos változás történt a város belső életét, valamint országos hivatását tekintve, a XVI. században. A délkelet felől Bécs felé hömpölygő török áradatnak előgátat kellett vetni, melyen hullámai nagyobb törést szenvedjenek. Bécs biztosítása szempontjából a győri erődöt elsőrangú várrá fejlesztették, melynek falai közt tágas hatáskörrel rendelkező főkapitány székelt; a városbeli élet katonai jellegű lett. Az erődítés munkálatait részint országos, részint osztrák pénzsegélylyel eszközölték. Hogy a vár ellenálló képességét fokozzák, kisebb és nagyobb távolban elővárakat emeltek; András-, Tarisznya-, Világos- és Lesvár, Mérges meg Patona voltak ilyenek. A helyzeténél fogva is erős Győrt bevehetetlennek tartották. S mégis török kézre kerűlt. Az erős falak közt nem volt meg a főkapitányban a jellem ereje. Hardeck Ferdinánd gróf árúlása Győr bástyái közé juttatta Szinán hadát az 1594. év szeptember 29-én. Győr ekkor török katonai város lett, de csak négy évre. Az árúló főkapitány kivánsága: „hogy a törökök mennél tovább békésen bírják e várat”, nem lehetett foganatos. A csorbát, melyet gyávaság, árúlás ejte a fegyveren, hősies elszántságnak kellett kiköszörülnie. A derék Schwarzenberg Adolf és a vitéz Pálffy Miklós 1598. év márczius 29-én föl is szabadították Győrt a félhold uralma alól. Az izlam hadai ezután is meg-megjelentek még falainál, de a várnak többé nem lettek uraivá. 1683-ban Kara-Musztafa Győrnél pihente ki a bécsi futamodás fáradalmait, s itt vettetett hurkot Ibrahim pasa nyakára, kiben a szenvedett kudarcz okozóját látta. Két évtized múlva a Rákóczy-féle mozgalom Győrt is érinté, a kurucz hadak több ízben körűlzárolták e várat. Egy századdal később, mikor csaknem egész Európában lobogott a harcz tüze, s ennek egyik lángja hazánkra is átcsapott, Győrt is sujtá a vész: egy hétig tartó megszállás után 1809-ben június 24-én a francziák hatalmába kerűlt, kik a várost keményen megsarczolták. E mozgalmak idején I. Napoleon is megfordúlt Győrött. Hadi fontosságát azonban nem sokára elvesztette, mert még 1820-ban megkezdték a bástyák rendszeres lebontását. Jelenleg csak a püspöki lakot éjszak s nyugat felől környező falak hirdetik, hogy itt hajdan más élet is volt.
E régi élet megszűnt; beállott a szabadabb fejlődés korszaka; a bástyáitól megszabadúlt város gyorsan terjeszkedett tovább s nyerte azt a kedvező alakját, mely az ország egyik legszebb helyévé avatja. Jelenleg a Belváros, Ferdinánd-, Ferencz-, Új és Nádorváros meg a kis távolra fekvő Szabadhegy teszik a részeit Győrnek, mely szabad királyi várossá 1743-ban lőn. Törzse a Belváros; hosszú időn át ez volt a város szellemi, hatósági, törvénykezési s forgalmi életének gócza. Itt voltak felsőbb iskolái, itt kiválóbb hatósági épületei, s mint a Dunáig terjedő városrész, eleven tere volt a lakosság fő éltető elemének, a kereskedésnek. Hosszúdad alakban terjed nyugattól kelet felé; éjszaki természetes határvonalát a Duna, a nyugatit a Rába alkotja.
A két folyó által határolt szögletben emelkedik a város legkimagaslóbb területe, a Káptalandomb a székestemplommal, a püspöklakkal, a szeminárium és a kanonokok házaival. A középütt fekvő székesegyház régi eredetű; valamikor román-csúcsíves jellegű volt; később újabb ízlés szerint átalakították. Gazdag díszítményei, gyönyörű falfestményei most is legszebb templomaink sorába emelik. Déli oldalán vele kapcsolatosan emelkedik a csúcsíves szerkesztésű Héderváry-kápolna, Héderváry János győri püspöknek XIV. századbeli kitűnő alkotása. Itt van elhelyezve Szent László királyunk remek művű ezüst mellszobra, melyet a XVII. században szereplő Naprágyi Döme püspök ajándékozott Győrnek. A műkincsekben igen gazdag székesegyház hatalmas homlokzatával nyugatra, a püspöki palota felé tekint, mely a városnak egyik legrégibb épülete s melynek falai közt két ízben talált menedékre az ország szent koronája. Keleti része a XV. században épűlt csúcsíves kápolnát rejti magában, mely Dóczy Orbán győri püspök műízlésének köszöni létét. A püspöki palota másfél századig katonai parancsnokoknak szolgált lakásúl, míglen 1745-ben Mária Terézia királynő jogos tulajdonosának, a győri püspöknek a birtokába bocsátotta vissza. Az 1809-iki ostrom alkalmával tűz pusztítá el e palotát; ekkor hamvadt el okíratokban gazdag levéltára is.
A székesegyház mögött kelet felé a nagyobb papnevelő intézet fekszik gazdag és értékes könyvtárával, körűlötte pedig a káptalan tagjainak lakai. A káptalan eredete Szent István koráig terjed; tagjainak száma valamikor 34 volt, jelenleg 14.
A Káptalandomb keleti lábánál éjszak-déli irányban húzódó Alsó-Duna-útcza a város fő piaczára, a Széchenyi-térre vezet, melyen szép szobor csoportozat emelkedik Buda 1686-iki visszavételének emlékeűl. A tér keretét díszes magán- és középületek alkotják; éjszaki oldalán a kisebb papnevelő intézet, ennek szomszédságában a városház emelkedik; a tér keleti részén a kereskedők Lloyd épülete, a déli vonalon pedig a benczések kolostora van a templommal s főgymnasiumi épülettel. A kolostort a nagy nevű Széchenyi György kalocsai érsek alapította jezsuiták részére 1667-ben.
A főreáliskola Győrben.
Háry Gyulától
A rend eltörlése után világi czélokra szolgált ez épület; 1802-ben Ferencz király a benczéseknek adományozta. Domborművekben és falfestményekben ékes lépcsőháza figyelmet érdemel. A kolostorral kapcsolatos Szent Ignácz-egyház kettős tornyú díszes épület, melyet a XVII. század első felében emeltek. Szentélyének és hajójának boltozata gyönyörű falfestményekkel díszeskedik. A templommal kelet felől összefügg a főgymnasium hatalmas épülete, mely 1888-ban emelkedett újból a pannonhalmi Szent Benedek-rend költségén. Az intézet alapítása a XVII. század első felére esik; hosszú időn át a jezsuita rend tagjai voltak vezetői; 1802 óta a benczések töltik itt be a nevelői és oktatói tisztet. Sűrűen látogatott intézete ez a Dunántúlnak; tömegesen járnak belé a szomszédos és távolabbi vidékek ifjai. Az intézet anyakönyveiben soha el nem halványúló betűkkel szerepelnek Deák Ferencznek, továbbá az első magyar miniszterelnöknek, Batthyány Lajos grófnak, a Kisfaludy testvérpárnak és a hazai közélet egyéb jeleseinek nevei.
A főgymnasiumi épület éjszaki sarkától kelet felé a Megyeház-útcza húzódik; a megyének benne fekvő székháza hajdan Ferencz-rendi kolostor volt; jelenleg nemcsak a megyei hivataloknak, hanem a pénzügyigazgatóságnak is helyisége. A megyeház szomszédságában levő épület a néhány évvel ezelőtt megszűntetett kir. jogakadémia czéljaira szolgált, most állami polgári leányiskola van benne elhelyezve. A jogakadémiát Mária Terézia királynőnk alapította 1769-ben; II. József császár 1785-ben Pécsre helyezte át, de már Ferencz király uralkodása alatt ismét visszakerűlt Győrre; kiváló hírnévnek örvendve állott fenn 1848-ig; innen kezdve két évtizeden át szünetelt; az 1867-ben ismét életre keltett intézetet Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter szűntette meg. A volt jogakadémiai épülettől csekély távolban záródik a Belváros keleti határa, míg a nyugati a kármeliták csinos templomával s kolostorával a Rábánál ér véget.
A Belvárossal összeköttetésben lévő Ferdinánd- és Ferencz-városrészek újabb eredetűek; ez délről s keletről, amaz csak délről környezi a Belvárost. Tágas, egyenes szabású útczákkal dicsekszenek ép úgy, mint a Belváros. A Ferdinánd-város a legszebben fejlett része Győrnek; újabban itt nyertek helyet az állami főreáliskola díszes épülete, a királyi tábla és törvényszék palotái; ide tervezik az új városházat is. A Ferencz-városban vannak elhelyezve a férfi és női tanítóképző intézetek; emez állami, amaz felekezeti s a győri püspökben tiszteli fentartóját. A Ferencz- és Ferdinánd-városrészeket a Baross-útcza különíti el egymástól; ezen útczának a Belvárosba vezető nyílása fölött emelkedett a város tornya, a tűztorony, azon a ponton, a hol Schwarzenberg és Pálffy, Győr felszabadítói, a várba törtek. A közlekedés ez előtt a torony kettős kapuívezete alatt történt; de nem régiben biztonsági tekintetekből lebontották a tornyot.
A királyi tábla épülete Győrben.
Háry Gyulától
Az Újvárost a Rába vize, a Nádorvárost a vásártér különíti el Győr említett három részétől. Az Újváros a XVI. század első felében keletkezett; a megye s a szomszédos hódoltsági vidék menekűlő népe szállott meg itt, Győrvár falai alatt keresve óltalmat a török üldözés és pusztítás ellen. Elejénte Újfalunak hívták, de 1572-ben már mai nevén szerepel. Híd kötötte össze már akkor is a város belső részével; jelenleg ez összeköttetést három vashíd eszközli. Az Újvárosban vannak a különböző felekezetek imaházai és elemi iskoláik. Az ágostai vallásúak hatalmas convent épületében algymnasium is volt, melynek Kis János, a jeles író is tanára volt. Ezen algymnasium néhány évvel ezelőtt szűnt meg. Az ágostai convent épületétől csekély távolban nyugatra a Kossuth Lajos-útczában emelkedik a neolog felekezetű zsidóság magas kupolájú díszes zsinagógája s vele kapcsolatosan a jól berendezett iskolaépület. Ettől nyugat felé ugyanazon útczában a helvét hitvallásúak temploma és paplaka, melynek közelében a város közös kórháza fekszik. E kórházat a múlt század második felében alapították: Eredeti alakjában nem elégíté ki az egészségügy követelményeit, s ez okból alkalmasabb helyen czélszerűbb új kórházat építenek. A Kossuth Lajos-útczában emelkedik még a római katholikusok díszes Szent József temploma, a Kossuth Lajos-útcza mögött vonúló Rácz-útczában pedig a görög-keletiek egyháza. E felekezet tagjai jelenleg csekély számúak, önálló lelkészséggel sem bírnak; főpásztoruk a budai gör. keleti püspök.
Az Újváros a Rába és Rábcza által határolt közben feküdvén, gyakran érezte e folyók árjainak pusztító erejét; utoljára 1888-ban sújtá a vész. A két folyó szabályozása óta hatalmas töltések oltalmazzák a vízveszély ellen. A két folyó alkotta szögletben nyúlik el a város gyönyörű sétatere; éjszaki részét a megye téthi szülöttének, Kisfaludy Károlynak érczszobra díszíti, a mely Mátrai Lajos szobrászunk alkotása; déli felében, a Radó-téren, a színház áll, hatalmas iskolája egykoron a fejlődő magyar színészetnek; több kitűnő színművészünk ragyogtatta itt tehetsége első sugarait. A Radó-tér délnyugati csúcsán emelkedő gúla a sikeresen végrehajtott vízvédelmi munkálatok emlékkőve.
A sétatértől nyugatra fekvő „hosszú-híd” az Újvárost a Nádorvárossal köti össze. Valamikor Szent-Benedekfalva, Kertesszer s a szent-adalberti prépostság foglalták el a mai Nádorváros területét. A prépostság épülete a jelenlegi Kálvária környékén feküdt; emléke mostanig fönmaradt. A székes káptalan egyik tagja a győri hegyről nevezett szent-adalberti prépost czímét viseli. A Nádorvárost a m. kir. államvasútak pályateste zárja el Győr belső részeitől; a forgalom könnyítésére a pályatest fölött remek vashídat emeltek, mely létesítőjének, Baross Gábornak örökíti emlékét.
A Nádorvárostól délkeletre Szabadhegy terűl el. Valamikor Szent-Mihálynak, Szabadinak hívták. Mai nevét a XVII. század óta viseli. Gazdálkodó nép lakja. Van derék lovas kaszárnyája.
Győr ismertetésénél nem lehet említés nélkűl hagyni azt a két községet, melyek, bár politikailag megyei kormányzat alatt állanak, az élet egyéb viszonyaiban sokszorosan Győrre támaszkodnak. Ezek: Győrsziget és Révfalu. Amazt a Rábcza, emezt a Duna választja el Győrtől; az összeköttetést hidak eszközlik köztük. Győrsziget eredete a XVI. század második felére esik. A győri püspök birtoka volt, azért hajdan Püspök-Szigethnek nevezték. Vízközi fekvésénél fogva többször elborítá a Duna és Rábcza árja, de a romokból mindig megújúlva emelkedett ki s jelenleg egyik kiválóan szép községe az országnak. Főbb útczái kövezettek s légszeszszel világítvák; van vízvezetéke, eczet-, olaj- és süteménygyára, Simor Jánostól győri püspöksége idejében alapított czélszerű kórháza, stb. Lakói iparral, kereskedéssel és kertmíveléssel foglalkoznak. Az életmód városias.
Révfalut hajdan Tőkésnek hívták, azonban a XIII. század vége felé már mai nevén szerepel. Szintén a győri püspök birtoka volt. Győr tőszomszédságában feküdvén, részt vett annak viszontagságaiban; többször pusztította ellenséges fegyver. Lakói földmívesek, iparosok, hajósok és halászok.
Győr termékeny vidék, közlekedésre alkalmas folyó mellett feküvén, már a természettől kereskedésre volt útasítva lakossága. Az Árpádok korában árúmegállító hely volt. Kereskedés volt később is a lakosok egy részének fő foglalkozása. Virágzása a jelen század első felére s a 60-as évekre esik, mikor gabnavására jóval fölülmúlta az ország fővárosáét. Újabb időben az országos forgalmi politikának áldozatúl esett ugyan kereskedelmének egy része, de e veszteség mellett is még mindig eléggé fontos piacz. Sertéskereskedése kiváló. Vásárai népesek.
A kereskedelem mellett iparral foglalkozik a lakosság jó része. Kézműipara régi; csín és ízlés jellemzik készítményeit; az asztalosok, lakatosok, csizmadiák és szabók készítményei kiváló figyelmet érdemelnek. Említésre méltó a kocsigyártás és a kályhaipar; építészei és kőfaragói ügyesek; a czukrászok s pékek készítményei nagyon ízletesek. A kisipar mellett újabb időben tetemes lendületet vőn a gyár ipar. Van szesz-, hamuzsír-, bőr-, olaj-, tészta-, faggyú-, gyufa-, tégla-, hajó-, keményítő- és gazdasági gépgyára. Győr egy ipar- és kereskedelmi kamrának székhelye. Anyagi érdekeinek fölvirágoztatására jótékonyan hatnak kiváló pénzintézetei.
Mezei gazdasággal csak az Új- és Nádorváros lakóinak egy része, a „szekeres-gazdák” foglalkoznak.
Valamely hely szellemi értékének, értelmiségi fokának legbiztosabb mértéke közművelődési intézményeinek száma s minősége. Győr e tekintetben is hazánk legszerencsésebb városai közé tartozik. Kellő számú elemi és középiskoláin kivűl az ismeretek terjesztésére szolgálnak a benczéseknek különösen régiségekben gazdag múzeuma, ugyanezeknek mintegy 16.000 kötetből álló házi és tanári könyvtára, a nagyobb papnevelő intézetnek 32.000-re, a karmelita-rendnek s az olvasó egyesületnek szintén több ezer kötetre menő könyvgyűjteményei. Könyvnyomtató intézet négy van a városban s ugyanennyi a helyi hírlapok száma. Mind a kisebb, mind a nagyobb papnevelő intézetben magyar irodalmi kör áll fenn. A növendékeket az egyházmegye főpásztora jutalomdíjakkal is ösztönzi munkásságra. E buzdító eljárásnak szerencsés eredménye észrevehetően nyilvánúl a győregyházmegyei papság magasabb fokú képzettségében.
A lakosság magasabb fokú értelmisége szépen nyilvánúl azon kölcsönös türelmességben, melyben a felekezetek egymással élnek; nyilvánúl azon társúlási hajlamban, mely a közhasznú egyesűleteknek egész sorát hozta itt létre. Az emberbaráti buzgóság Győrött fiú- és leányárvaházat, a tanúló ifjúság részére tápintézetet, elaggott polgárok és polgárnők gondozására három menedékházat létesített.
Megőrizni a múltak híres vagy szép emlékeit, tisztelni a nemzet jeleseit: dicséretes vonása a győri népnek. A város emlékezetes helyein táblák örökítik a történeti nevezetességű eseményeket; táblák jelölik azon épületeket is, melyekben a hazai közéletnek valamelyik jelese lakott.
Győrnek nincs születési, előjogos, hanem van szellemi előkelősége; van megizmosodott, önérzetes polgársága, mely szeretettel csüng városán.
Kisfaludy Károly szobra Győrött.
Cserna Károlytól
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
