Nyitramegye. Lovcsányi Gyulától | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Nyitramegye.
Lovcsányi Gyulától

Nyitramegye Pozsonymegyén felűl a Morva folyó és a Nagy-Fátra közt 5.759) négyszögkilométernyi területet foglal el. Táji szépségekben gazdag fölszínén a Kis-Kárpátoknak, szorosabban véve a Fehér-hegységnek és a morvai határhegyeknek, a Kis- és Nagy-Fátrának az ágai, a Vág és Nyitra völgye, meg a morvai és az érsekújvári síkság váltakoznak egymással. Ausztriától és Morvaországtól 34 kilométernyi vonalon a Morva folyó választja el, melynek csöndes folyású vize harcsákban gazdag, mocsaras partjain sok vad ludat és réczét táplál; régebben hód és hiúz is mutatkozott a környékén. I. Ferencz király a szigeteken és mocsarakon át pompás kőtöltést építtetett Holics felől az erős gödingi hídhoz; most egy keskeny vágányú vasút halad végig e töltésen ugyancsak Holicstól Göding felé.

A Morva folyó és a Kis-Kárpátok nyugati lejtői közt terjedő medenczének kisebb része szintén Nyitramegyéhez tartozik, s „a hegyen túli részek” nevet viseli. A Morva felé hajló róna buján zöldelő ligetekkel s tiszta és virágzó községekkel borított mezőség; beljebb hullámos, dombos a vidék, fehér futóhomokkal borítva. Ez kevésbbé termékeny, de állattenyésztésre és gyümölcstermesztésre eléggé alkalmas. Csak Holics vidékének televényes talaján terem egyaránt jól a bor, kukoricza és répa. A sasvári czukorgyár, valamint számos más, nevezetesen keményítő- és keményítőmézga-gyár tanúsítja e vidék élénk iparát, mely a külföldnek is szállít. A dombosabb vidéket a Búr nevű szép fenyűerdő borítja, melynek fáját a Sasvár vidéki gőzfűrész és a népipar sokféle czikké dolgozza föl; az itt nagy mennyiségben található erdei virágokat, magvakat, héjakat, gyökereket és gyógyfüveket is szorgalmasan gyűjtik a kereskedés számára. De a földmívelés a fő foglalkozása a lakosságnak. Szép fajú, egészséges, szorgalmas tót nép ez, mely Morvából származott ide, s nyelvében a cseh hatás ma is erősen érezhető. Hajdan Szakolczától Kuklóig és Szekuláig hosszú sora állt itt a határőrző székely gyarmatoknak; de ezek idők folytán elenyésztek, vagy a tótságba olvadtak. Ma csak emlékök él számos magyar családnévben. Szakolcza, Holics és Sasvár voltak akkor itt a védelmi várak.

A hegyen túli részen nevezetes hely Szakolcza. A XIII. század elején tűnik föl először, mikor mint puszta földet Tamás ispán, a Szentgyörgyi grófok őse, nyerte adományúl, fiai pedig benépesítették. I. Lajos alatt fölvirágzott és szabadalmakat kapott. Zsigmond király falakkal vétette körűl. I. Ferdinánd 1527-ben Zierotin morva grófnak adta zálogúl, ki egymás után szedte el a város jogait, s örökös pörösködés okozója lett. Ez időkben Szakolcza erős bástyája volt a szabad vallásgyakorlatnak; befogadta az üldözött „cseh testvérek”-et, s a XVII. században már van itt tót és német evangélikus és református felekezet külön papokkal. Ekkor veszi kezdetét posztószövése. A szakolczai sötét kék posztó kapós volt Szerbiában is. Idők folytán sok csapás érte a várost. 1729-ben a Ritterpass-útczát kivéve egészen leégett. Pestis, földindúlás is meg-meglátogatta. Műemlékei közűl kiválóbbak a katholikus plebánia-templom, melyet Pruisz János nagyváradi püspök építtetett 1471-ben. Két síremlékkő van benne: egyik a Pálffyaké, a másik a Szentgyörgyi grófoké. A barátok kolostora 1467-ből való. Könyvtára sok becses művet őriz. A kir. kath. algymnasium egykor jezsuita, majd pálos zárda volt; az egykori protestáns templom most az irgalmasok háza. Szakolcza jó bort termő szőlőhegyek aljában, termékeny rónán fekvő csinos város, az országnak egyik legkisebb (szabad királyi jellegű) rendezett tanácsú városa. Lakossága nagy részben róm. kath. vallású, hazafias érzelmű, a közügyek iránt érdeklődő tót. Ötven év óta van kaszinója, s büszke arra, hogy a múlt századi híres lovasgenerális és költő, Gvadányi József gróf, itt lakott. Ma is fönnálló emeletes házát 1887 augusztus 18-án emléktáblával jelölték meg.

Szakolcza város a kalvária felől.
Dörre Tivadartól

A Gvadányi-ház Szakolczán.
Dörre Tivadartól

Szakolczától délre, a Morva melléki lapály legtermékenyebb részén felszik Holics, a királyi család itteni uradalmának főhelye. A magyar királyság első századaiban már szerepel „Újvár”, „Alba” s később „Neuhaus” néven, és mint a nyitrai vár tartozéka. Zsigmond király Stibor vajdának adta, ki a várat kibővíté, megerősíté s a községgel is sok jót tett. Később a Czobor család bírta. Tőlük magához váltá Lotharingi Ferencz toskanai nagyherczeg, később német császár, Mária Terézia királynő férje, s a Holicsra, Sasvárra, Egbellre és még 24 községre terjedő uradalmat a királyi család tulajdonává tette. Ezzel Holicsnak a fénykora kezdődött, s kivált Mária Terézia idejében élt szép napokat. 1774-ben ő alapított itt elemi iskolát, férje pedig kapuczinus zárdát, mely utóbb plebániává lett s most is az. Szintén Ferencz császár alapított itt majolikagyárat is 1746-ban, mely első sorban az udvar számára dolgozott, de majolika és fínom faience gyártmányai csakhamar Európa-szerte is elterjedtek. A Poroszországban ekkor alapított majolikagyár is innen kapott képzett munkásokat. 1825-ben megszűnt e gyár dolgozni. Volt Holicson pamutfonó-gyár is; de a legjótékonyabb hatásúak voltak, még pedig az egész országra nézve az itt meghonosított merinójuh-tenyésztés, a hollandi tehenészet és Mária Teréziának a holicsi uradalomhoz tartozó kopcsányi telivér ménese. A Mansard-födelű nagyszerű istállók, alapjuktól a tetőikig tisztán téglából és vasból épűltek, tűz által elpusztíthatatlanúl ma is szilárdan állanak, s 140 darab remek pinzgaui tehénnek és bikának szolgálnak tenyésztő helyéűl. A Holicscsal szomszédos Kopcsánynak egy másik európai hírű nevezetessége volt az 1759-ben létesített s ma is meglevő 3.016 négyszögöl terjedelmű kacsázó tó, mely a Morvából kapja vizét s a park közepén terjedelmes ligetet vesz körűl. A tó gyepes szélét nádkerítés szegélyezi, több helyen megfigyelő nyilásokkal és szükséges bejáratokkal ellátva. A kerítésen belűl négy kacsafogó háló van hollandi módra elhelyezve. A tónak állandó lakója az az 50 betanított vadrucza, mely a környéken bőven tenyésző vadkacsák oda csalogatására szolgál. A fogás egy jól betanított rókavörös kis kutya segítségével történik. Ha vadra van szükség, megjelen a telep gondozója a kis kutya kiséretében; óvatosan közeledve sípol, a kis kutya a kerítésen belűlre megy, mire a betanított kacsák nagy lármával fogadják, feléje sietnek s az idegen ruczákat a hálóba csalják. Ekkor a betanított ruczák és a kutya hirtelen visszafordúlnak, s a kacsafogó mester bőven szedheti zsákmányát. A kacsafogás e módja egy hollandi család titka volt a múlt században. Ennek egyik fiát hívták Kopcsányba, s most is ennek egyenes ivadéka kezeli a kacsafogót. A múlt században évenként 6–14.000 darabot fogtak. Most megcsappant a zsákmány: 1894-ben csak 448 darabot fogtak. Eladásra is kerűl nagysága szerint 9-5 krajczárjával. Ez a kacsató, az egbelli fáczános és a nagyszerű parkokban kinálkozó vadászatok minden évben előkelő társaságot gyűjtöttek Holicsra, s a franczia háborúk korában külföldi uralkodók is gyakran jártak ide a különösen igen sikeres nyúlvadászatok kedvéért. Most is a főherczegek részvételével tartatnak itt időnként bő zsákmányt nyújtó vadászatok mindenféle vadra; az ugyanitteni lovaglómester-intézet pedig szarvashajszákat tart gyakorlatképen.

A holicsi kastély.
Cserna Károlytól

A régi holicsi vár helyébe XVIII. századi franczia izlésű kastély épűlt két emeletre a község felé néző homlokzattal és két szárnynyal, 98 szobával és kápolnával. A bútorok, szép parketták, selyem kárpitok mind Mária Terézia korabeli izlésűek. Legérdekesebb a termek közűl az úgy nevezett khinai terem, melyben az auszterliczi ütközet után az akkori hatalmasok vezéreikkel összegyűltek tárgyalni a béke felől. A falakat valódi khinai kárpit borítja, a khinai életet ábrázoló aranyfestésű képekkel. A pinczehelyiségben, mely egykor kávéfőző és czukrászati konyháúl szolgált, sok khinai porczellán, holicsi majolika és kristály edény van. A melléképületekben levő 60 szoba és külön helyiségek jelenleg a közös hadsereg itt szervezett lovaglómester-iskolájának szolgálnak helyiségekűl és istállókúl. Nyáron sok itt a katonatiszt, kik a nagy parkban lovagló gyakorlatokat tartanak; ezek befejeztével szarvashajsza, próbavadászatok s évenként rendesen lófuttatások is tartatnak. Az egykori majolikagyár helyiségeinek egy részében a hajtóvadászatokhoz szükséges kutyák vannak elhelyezve, 75 darab telivér angol eb egy falkában. A közelben levő Markotányos-útczát Mária Terézia alapította rokkantak számára; kik itt egyes apró házakban kaptak elhelyezést; ellátásukról az udvar gondoskodott, a főútczában álló korcsmában pedig bort mértek nekik; most is „markotányos korcsma” a neve.

Holics szolgabirói székhely; van szép kaszinója, ipartanműhelye; elaggott szegények-házát 1784-ben Juno holicsi polgár alapítá. Népe iparos, kereskedő és földmívelő; sokan, kivált a nők közűl, a gödingi dohány- és czukorgyárba járnak dolgozni; naponta átlag 500-at szállít oda és vissza a vasút. Általában jómódúak; a nők szeretik a szép ruhát, sőt fényűzők. Ruházatuk és nyelvök a morvákéhoz hasonlít.

Az itt 25.000 holdnál többre terjedő királyi családi uradalomnak másik fő helye Sasvár, a Miava völgyének torkolatában. Már a XIII. században említett királyi vár a szomszédos Sztrázsával együtt arra volt rendelve, hogy Morva felé a határt és a Miava völgyét védelmezze. A vár egy egykori tófenéken épűlt, s erődítésének nagy része abból a kiterjedt, buja náddal borított ingoványból állott, mely körűlvette s melytől Sasvár Sastin (sás, nád) tót nevét kapta: Ennek maradványa az uradalomhoz tartozó 7.000 holdnyi terűletet meghaladó tó, meg a körülötte levő vizenyős és mocsaras föld. A község nevezetes temploma és kolostora most is czölöpökön áll, mert az alap mocsaras. Miként Holics, úgy Sasvár is előbb Stibort, majd a gróf Czobor családot uralta. Czobor Józseftől vette meg Mária Terézia és férje, Ferencz, s a vár helyén épűlt kastélyban kartongyárat alapított, mely gyorsan fölvirágzott. A gyár utóbb a Puthon báró család birtokába jutott, de 1863-ban megszűnt. Ekkor Puthon Rezső czukorgyárrá rendezte be, mely az itt nagyban termesztett répát nyers czukorrá dolgozza föl, fínomításra pedig Morvába küldi. A gyár aljában levő hatalmas kétemeletű ház, egykor pálosok zárdája, ma az uradalom hivatalának és a plebánosnak lakóhelye, s a mellette levő templommal együtt a királyi családé. E templom építéséhez Mária Terézia tette le az alapot; építését a pálosok vezették. A főoltáron Pietŕ szobra áll, melyet Czobor Imre alnádor, az akkori várúr és neje, Bakics Angela, készíttetett 1564-ben; helybeli munkások faragták egy- darab körtefából; később Esterházy Imre primás kegyszobornak nyilvánítá. 1564 óta igen népes búcsújárások történnek e szoborhoz. Mondják, hogy szorongattatása éveiben Mária Terézia is gyakran eljárt ide ájtatoskodni Holicsról. A sekrestyében és a plebánia kincstárában sok nagy értékű ajándéktárgyat őriznek. Érdekes a plebánián levő Magdolna-kép, melyet B. frater pálos szerzetes festett 1456-ban.

Sasvár búcsújáró-hely.
Cserna Károlytól

A „hegyen túli részek”-től keletre Nyitramegye belső vidékei következnek. Általában lombos fákkal borított hegyes terűlet ez, mely a trencséni és túróczi határon mutatja föl a legmagasabb csúcsokat, de ezek közűl egy sem nyúlik az erdőhatáron fölűl. Délen apró lombsorok váltják föl az éjszaki magaslatokat, míg a Vág és Nyitra völgyének összeolvadó alsó rónáján a dombok is végképen eltűnnek. A délibb, alacsonyabb lejtőkön szőlők vannak; az éjszaki tájakon szántók és rétek nyúlnak föl a hegyekre; a hol pedig a vetés nem sikerűl és fa nem nő, ott jó legelők lepik a termékeny részeket.

A Morva és Vág völgye s délen Sándorf és Vittencz közt terjedő vidéket a Jávorina hegység kréta és eoczénkorú kárpáti homokkőből álló ágai borítják, zömét a Kis-Kárpátok éjszaki részét tevő Fehér-hegység jura- és krétakorú mészkövekből épűlt nyúlványai (Vetterling, Fehérkő) alkotják; e hegység bemélyedésében pedig a vörös juramész festői szirtjeiből és kréta-dolomitból álló brezovói és Nedzó hegységeknek harmadkori rétegektől övezett szigetségei emelkednek. A Jávorina Morvától választja el Nyitrát éjszaknak tartó fő gerinczével, melyen élénk közlekedésű út vezet magyar terűletről a morva Velkához. Legmagasb hegye a 968 méter magas Jávorina kúp, Ó-Turával szemközt áll Nyitra, Trencsén és Morva határán; déli oldalát vörös bükk borítja, éjszaki oldalán bőven tenyészik a jávor, melytől nevét kapta; sűrű erdején túl buja növényzetű havasi rétek terjednek, kúpja tetejéről pedig szép kilátás van Morvába és délnek Nagy-Szombatig. A Jávorina hegység keleti és nyugati lejtői szőlőtermesztésre igen alkalmasak (Vág-Újhely és Szakolcza vidékén); több helyen épületkövet ásnak és ásványforrások fakadnak benne. Ilyenek a már 1617-ben ismert szmrdáki hideg kénforrások, melyek télen sem fagynak be, továbbá a jobbfajta jódtartalmú kénes-salinák; ezek az egész mocsaras völgyben szétárasztják rosz szagukat, a miért a községet Bűzösnek nevezték el, bár eredeti neve Nova-Vesz. Ettől éjszak-nyugatra van a Várhegy, mely kedvelt kiránduló helye Holics és Szenicz közönségének.

A hegység déli tövében a buja füvű rétekkel és legelőkkel díszlő Miava völgye nyílik a Morva lapályra. E völgy a marhatenyésztésnek mindig kedvezett. Dojcson most is a legszebb marha van a vidéken. Szenicz e völgy szénabeli gazdagságáról kapta nevét; csínosságát jó módjának, ezt meg nevezetes marhavásárainak köszöni, melyeket két élénk forgalmú útvonalban való fekvése virágoztatott föl. Az egyik út a Verbócz völgyében Velkához vezet. Ez út mentén találjuk Szobotiszt községet, előbb Bana-, majd Berencsvár tartozékát, melyet a XVI. században itt letelepedett habánok juttattak nevezetességre. A Morva felől Broczkóra, Holicsra, Sasvárra, Jókőre, Vittenczre jött anabaptista telepeknek ez lett a fő helye. Egykori birtokközösségük és községi külön állásuk ma már megszűnt; katholikus hitre tértek s a tót lakosságba olvadtak. Egymás közt most is németűl beszélnek, mint hajdan, mert a szobotiszti habánok Hannoverából jött herrenhutiak ivadékainak tartják és mondják magukat. Számos, csak náluk sajátos szó most is használatban van, mint: Adla (sas), Oltl (öreg, apa), Baza (nagynéne), Kakerle (tojás), Örterle (lakóhelyiség), Stuberle (háló helyiség), stb. A ki Szobotisztnak habánok lakta részébe lép, különös világot lát maga körűl. Hosszú sora ez a sajátos alkotású földszíntes házaknak, melyekben a komoly renddel tisztaság párosúl. A háznak lakásra és munkálkodásra berendezett földszíntje fölött két, olykor három emeletű padlás emelkedik és kisebb részekre osztva a hálókamrákat foglalja magában, melyek ma jobbára gabonatárakúl szolgálnak. Az agyaggal gondosan tapasztott szilárd és tiszta építményt, a híres „habán tető” födi. E tető agyaggal begyúrt szalmarétegekből áll 2–3 rendben egymás fölött, közbűl vékony agyagréteggel, belső falán gipszforma vakolattal szilárdítva. Rendkivűl tartós, tűz által elpusztíthatatlan s a viharnak is kitűnően ellenáll, mely tulajdonságainál fogva a múlt században a kormány országszerte több ízben ajánlotta az alkalmazását.

A verbóczi úthoz a magyar-morva határon egy másik út csatlakozik, mely a Jávorina aljából juh- és marhatenyésztésre alkalmas vidékeken (Miaván, Ó-Turán, Botfalun) át Vág-Újhelyhez a Vág völgyébe vezet. Miava Nyitramegyének legnagyobb és legnépesebb községe; határa 14.321 hold, lakossága 10.000 fő; ebből azonban csak 3.000 lakik a községben, a többi a határban a 100-on felűl levő irtvány-telepeken tartózkodik a hegyek közt. A község elszórt házaival, szántóföldjeivel, kertjeivel és legelőivel több mint két óra járásnyi hosszú, s az útas, a ki Ó-Tura felé tart, alig tudja, hol hagyta el az egyik község végét és hol lépett a másiknak a terűletére, annyira összeérnek az irtványaik. E kitűnő hegyi levegőben egészséges, szálas, szép nemzedék nő, mely lényegesen különbözik más irtványok népétől. Sokat ád a tisztaságra és a kényelemre, mit fából összerótt házainak terjedelme, külső és belső berendezése is bizonyít. Fő foglalkozása a marhatenyésztés. E mellett vagy félszázad óta nagy számú lelencz gyermekeket ápol, és nevel, kiket Bécsből hordanak ide. Alig van irtvány, hol ily gyermeket nem lehetne látni. Hivatalos kimutatás szerint 1895-ben 541 ily lelenczet neveltek itt. A beltelki lakosok egykor jövedelmező iparukat, a malomszitaszövést most már csak mellékesen űzik, s inkább ruhának való flanellféle szövetet készítenek.

A miavai irtványok közt hatalmas kanyargású hegyi út visz Ó-Tura helységbe, melynek környékét nagy erdők, pompás havasi legelők és füves völgyek lepik mindenfelé. Ó-Tura nagy irtványközség 6.120 lakossal. Kiterjedt baromtenyésztést űz. Nevét is innen kapta (tur = ökör). Messze földön ismeretes sajtjáról és vajáról, mely Németország felé kivitelre is kerűl. 200-nál több esztergályos foglalkozik itt a környék bükk-, hárs-, kőris-, körte- és cseresznyefájának gazdasági és háztartási eszközökké való földolgozásával: Ó-Turán, meg a szomszéd Lubina, Botfalu és Hrussó községekben összesen 800 család 100–200 ezer darab faeszközt készít évenként 65 ezer forint értékben; ez eszközöket Boszniába, Szerbiába, Bulgáriába és Romániába is szállítják. Közel Ó-Turához fakad a Dudvág, s ettől odább kies völgyben egy elég bő vizű ásványforrás, mely izében és hatásában hasonló Bilin vizéhez.

Sándorfnál a dombos vidékhez a Fehérhegység csatlakozik, mely kopár, púpos gerinczének szürke színétől kapta nevét. Mészkövét nagy mennyiségben fejtik, belőle évenként 10 ezer mázsa meszet égetnek s azt Ausztria és Morva felé is szállítják. Hradist vidéke nyugati megyéinknek fő mészszállítója. A hegység egyik ormán Korláthkő vár romjai láthatók. A XIII. és XIV. században e vár nevezetes védő bástyájául szolgált e vidéknek. Eredetileg a Korláthkői nemzetség törzsfészke volt; utóbb Csák Máté, majd Stibor vajda, s még később a Bánffy család kezére kerűlt. Odább Jabloncza esik, hol Apponyi grófnak szép kastélya, nagy parkja, híres tehenészete és juhászata van; történelmileg e helységet az a csata teszi nevezetessé, a melyben II. Rákóczy Ferencz hadai Ricsán tábornokot legyőzték 1704-ben.

Vág-Újhely.
báró Mednyánszky Lászlótól

A Fehérhegységtől éjszakkeletre tart a Brezovó hegység erdős tömege, melyet dolomittal vegyes lajtamész-konglomerátba vájt mély horpadások és völgyek több részre osztanak, s ezekben meredek kapaszkodású útak haladnak. Bukvecznél e hegységnek agyaga arról nevezetes, hogy benne egy ős elefánt fogait és mállott csontdarabjait találták. Legmagasb hegye a Bradló (544 méter) igen szilárd, apró szemcséjű mészkonglomerát kőzettel, melyet kifaragásra használnak. E hegy alatt, a hegységnek majdnem kellő közepében, a verbói és miavai útban van Brezova, a megyének harmadik nagy községe 5.600 lakossal, kiknek nagy része iparos. Az itteni tímárok évenként 30 ezer forint értékű bőrt dolgoznak ki s küldenek a budapesti piaczra. Gyapjúmosással is foglalkoznak négy gyárban, s a kimosott gyapjút Sziléziába, Cseh-, Morva- és Németországba viszik. Marhával, baromfival, tojással s egyéb élelmi czikkekkel is kereskednek.

A Brezovó déli hegyei közűl Jókő érdemel említést. Ennek éjszaki oldalán egy terjedelmes barlang van sziklába vágott oltárral, paddal és tűzhelylyel, melyek egy múlt századbeli remete munkái. A hegy tetejét a jókői vár romjai borítják. E várat egykor Országh Mihály, majd a Czoborok és Erdődy grófok bírták, s erős börtöneiben az uradalmi rabokat tartották. A vártól félórányira kősziklás hegyek közt, vadban gazdag erdőktől környezve egy mély völgyben van Jókő község; nevezetessége az a mészkőszikla, melyen régi temploma áll, s melynek alján több forrásból a híres jókői víz fakad. Az egyik forrás karnyi vastagon, hatalmas erővel tör elő s rövid folyás után a többivel egy tóban egyesűl. E víz soha nem fagy be, de a legnagyobb melegben is hideg, üdítő ital. Bősége oly dús, hogy a kifolyásánál már malmot hajt és Bláva patak néven siet a Vágba. A forrás fölött kőbánya van, melyben építéshez való és sírköveknek alkalmas követ faragnak. A szomszéd Vittenczen Pálffy József grófnak nagy palotája és parkja s egy órányira odább vadászkastélya és vaddisznókban gazdag vadaskertje van. A vittenczi uradalom mintaszerűen berendezett gazdaság.

A Brezovó éjszaknyugati részében festőivé teszik a tájat a Turolukáig terjedő sziklasorok, melyeknek rikító vörös jurakorú szarukövei a kitűnő út anyagát szolgáltatják. Odább az Aptychus és Ammonites kövűleteiben gazdag márga hegy vonja magára figyelmünket. Az e hegyen emelkedő Berencs vár a Morvába vezető útak védelmére rendelve már 1297-ben fönnállt. Urai közt találjuk a Hunt-Pázmán, Stibor, Pongrácz nemzetségeket; végre a Nyáryaké lett. Az 1674-iki pozsonyi törvényszék elé idézett protestáns papok nagy része gályarabságra hurczoltatása előtt e vár börtönében volt elzárva.

A Brezovónak éjszakkeleti folytatása a Nedzó hegység, mely a Vág völgyéig terjed, hol Újhely és Csejte közt tömör hegyfalat alkot. Csejtétől éjszakra nyúló, teljesen kopasz ága agyagréteggel borított töltséralakú mélyedéseivel a Karsztnak igazi mása. Csejte vár a XIII. században épűlt egy alsó kréta-korú dolomit sziklahegyen, s a XV. században nevezetes erőssége volt a Vág völgyének. Később az Országh család kapta, melynek utolsó sarja (Miklós) a község templomában nyugszik. I. Miksa király Kanizsai Orsolyának adta cserébe a kanizsai várért. Ez úrnő fiának, Nádasdy Ferencznek a neje, Báthory Erzsébet gyászos emlékezetűvé tette e várat leányokon és fiatal asszonyokon elkövetett kegyetlenkedéseivel. Miután Megyeri Imre, Erzsébet fiának gyámja, e borzasztó üzelmekre figyelmeztette Thurzó György nádort, ez Csejtén 1610 deczember 29-én meglepte, tetten érte és elzáratta Báthory Erzsébetet, ki fogságában halt meg 1614-ben. A tizenöt községre terjedő nagy uradalmat később a Homonnay, majd az Erdődy család kapta; most egyik részét Springer Gusztáv báró, a másikat gróf Graevenitzné, Zay Eleonora grófné bírja.

A brunóczi kastély.
báró Mednyánszky Lászlótól

Csejtétől délre a Vág völgyének 50 kilométer hosszan elnyúló szép és termékeny része tárúl föl a szemlélő előtt. E völgyszakasznak az éjszaki részen alig 10 kilométer széles, dél felé folyton tágúl, végre Nagy-Kosztolányon alúl a Kis Magyar Alföld síkságába olvad. Egész hoszszában a Vág áradmányi terűletéhez csatlakozó hatalmas lősz-sík borítja, mely néhol több ölnyi mélységű; minden gazdasági növény termesztésére alkalmas, bármily időjárás mellett biztos és aránylag nagy jövedelmet hajt. Ez okból a községek sűrű sora áll rajta, forgalmát pedig két pompás kőút és a 48 kilométer hosszú vágvölgyi vaspálya emeli. A Vág e völgynek a keleti szélén halad sebes folyással, sokszor kanyarodva, ágakra oszolva, szigeteket, zátonyokat, homokpadokat alkotva. Másfél méter mélységű s kilenczvenöt méter közepes szélességű medréből gyakran kiárad, községeket veszélyeztet és medrét évszázadok óta szűntelenűl változtatja. I. Mátyás korában a Dudvág-csatorna kanyargó ágai közt folyt és Szered lakosságának egy részét a védettebb Újváros alapítására kényszeríté. Szered egykor a Vág balpartján állt. Most a Vág jobbpartja 32 kilométernyi hosszaságban szabályozva van.

A völgy első és legnagyobb községeinek egyike Vág-Újhely. Urai közt a pannonhalmi benczéseket, Csák Mátét, Kont nádort, Stibor vajdát találjuk. Ez utóbbi „Újváros”-nak nevezte, körűlárkoltatta s 1423-ban itt gazdag prépostságot alapított. A vágújhelyi prépostot ma is Stibor vajda leányági utódai, a Pongrácz, Révay, Zay, stb. családok tagjai választják. Az alapítást örökítő egykorú kő az aranyozott díszítményekkel szinte túlságig elhalmozott templomnak a bejárata fölött most is látható. Van itt járásbíróság, szolgabírói hivatal, alreáliskola, izraelita polgári leányiskola. Vág-Ujhely fontos vasúti állomás, nevezetes kereskedést űz épületfával, faeszközökkel; van itt egy sétabotgyár is.

Dél felé haladva az ódon külsejű Brunócz kastélyt érjük, a kurucz generális, Bercsényi Miklós egykori birtokát. Mostani tulajdonosa, özvegy Mednyánszky Ágota bárónő 1887-ben háború esetére az egész épületet fölszerelésével együtt a Vöröskereszt-egyesűletnek ajánlotta föl. Érdekes szép kastély ez, telve különféle régi tárgyakkal. Említésre méltó a Vág túlsó oldalán Brunóczczal csaknem átellenben fekvő Ó-Moraván község, melynek úri kastélya valaha jezsuita kolostor volt, hol Kollonics bibornok is örömest nyaralgatott. E kolostort a jelen század elején a Motesiczky család bírta és alakíttatta át, ma pedig a Zedtwitz grófi család bírja és lakja, mintaszerű gazdaságot folytatván a hozzá tartozó uradalomban. Odább Pöstyént találjuk a Vág partján. A hagyomány szerint egykor templáriusok birtoka volt. Régi hírű a hévvize, melyet állítólag már a rómaiak is ismertek. Már a XVII. században jelentek meg róla leírások, s előkelőink sűrűn használták. Ma a fürdőhelyiségek és források egy 20 holdnyi áradmányi szigeten állnak, melyet híd köt össze a parkkal, de a források a Vág medre alatt is tovább folytatódnak. Ugyancsak a Vág medre szolgáltatja azt a gyógyító forró iszapot, mely a fürdőt európai hírűvé tette. A víz oly forró (46–50° R.), hogy a belé mártott szárnyast rögtön megkoppasztja, s azért a forrás vidékén sem a hó nem marad meg, sem a Vág nem fagy be soha. Használják e vizet tükör-, kád- és iszapfürdő alakjában; kitűnő hatású a köszvény, csúz és bőrkiütések, bénúlások és csonttörések gyógyításánál. A közelebbi években a fürdő szépen kiépűlt, a kényelem és a szórakozás sok kellékét kapta. 62 kád-, 5 tükör- és 3 iszapfürdője van, s 4 intézeti és 170 magán házban 1.200-nál több lakást találnak itt a gyógyúlást keresők, kiknek száma rendszerint eléri a 4.000-et, s ebből 2/3 rész külföldi. Pöstyén most gr. Erdődy Ferenczé.

Fürdőházak a szigeten. Pöstyén.
Cserna Károlytól

Átjáró a szigetről. Pöstyén.
Cserna Károlytól

Az új gyógycsarnok. Pöstyén.
Cserna Károlytól

Odább délen Szokolócz helység van. Ennek határát tartják a legtermékenyebbnek a völgyben. Veszele községben báró Mednyánszky Alajosnak, ki e század elején a Vág vidékét szépen írt regényes könyvben ismertette, csinos kastélya és parkja ma is fönnáll. Veszelén túl van Nagy-Kosztolány, mely mint Vág-melléki őrtorony még I. Mátyás korában is fontos volt. Az országút mellett áll Lipótvár és Újvároska. Amaz Érsekújvár bukása után a vasvári béke értelmében az olasz Palma Nuova mintájára épűlt a Vágvidék védelmére, de a török nem sokat háborgatta. Most állami fegyház. Újvároskát a Lipótvár építésének befejezése után ott maradt iparosok alapították a felső várkapunál. A megye határán említendő a két Bucsány, egykor a Zayak birtoka, szép kastélylyal és nagyszerű parkkal, melyen a Bláva patak foly keresztűl. Most telivér ménese teszi nevezetessé, mely báró Springer versenyistállója néven ismeretes.

A Vág balparti vidékei felé fordúlva, a Vág és Nyitra közt a Kis-Fátrának dél felé terjedő részeit, nevezetesen az Inovecz hegységet találjuk, melynek legmagasb (1.064 méter) csúcsa a megye éjszaki határkövéűl szolgál. A Vág felé néző temetvényi meredek hegyek szaggatott sziklacsoportjai festői szépségűek; egyik ilyen sziklacsoport, a Saskő, aljában egy alacsonyabb hegyen állnak Temetvény várnak már messziről látható romjai. E vár már 1270-ben állt, s egyik tagja volt az itt alapított székely őrvár-rendszernek ép úgy, mint a Pöstyénnel szemközt fekvő Sztrázsa, az országos határőrzők helye. Temetvény a XIV. században magán kezekbe jutott Moraván és Bankával együtt, s Kont nádor, Ujlaki Miklós, a Thurzók, majd Bercsényi Miklós is bírták; Bercsényi innen menekűlt lengyel földre.

Temetvény vára.
báró Mednyánszky Lászlótól

Az Inovecz keleti ágai közűl számos patak siet a Nyitra folyóba. Ezek egyikének, a Livinának sárga agyagában aranymosást űztek a XIV. században. Most a kulhányi üveggyár és Libichava fenyűvize nevezetes e vidéken. A temetvényi hegységben hatalmas vaddisznók tanyáznak, s kitűnő bükkfáját sok száz ember dolgozza föl házi és gazdasági eszközökké, melyeket Budapest és Bécs piaczaira is szállítanak. Nagyobb község kevés van a szőlőt, gabonát jól termő, de nehezen járható terjedelmes hegységben. Radosna a nyitrai püspök tulajdona, szép gesztenyéssel, díszes kastélylyal és parkkal. Bajna Erdődy Ferencz gróf birtoka. Ezen alúl a Vág-völgy déli részében utolsó nagyobb hegy a 297 méter magas Gábor, Galgócz fölött. Déli oldalán ősi királyi vár állott; most Erdődy Ferencz gróf díszes kastélya fekszik a helyén. E kastélynak 64 szobája, éjszaki oldalán gyönyörű kilátást nyújtó terrasza és 150 holdnyi nagyszerű parkja van. A kastélyban sok drágaságot és becses régiséget őriznek; ezek közt Bakócz Tamás érsek házi oltárát és I. Mátyás királynak aranynyal szőtt és a hollós czímerrel díszített trónkárpitját. A házi kápolnában látható egy szoborcsoport, mely egy darab körtefából faragva, Krisztus születését ábrázolja. Ez egykor Hunyadi Mátyás királyé volt, ki azt Bakócznak ajándékozta.

Galgócz a Vágtól balra kiesen fekvő csinos város, melyet keleti és déli oldalról szelid emelkedésű alacsony hegyek környeznek. A reformatio korában csehek, morvák és horvátok telepíttettek ide, kiknek hatása alatt az addig magyar község eltótosodott. Gyakori tűzvészek régi épületeit elhamvasztották. Megtekintésre méltó templomának csúcsíves kapuja, az Erdődyek sírboltja, továbbá a Ferencz-rendiek nagy zárdája. Ujabb időben szépen épül. Termeszt szőlőt, mely Orosz- és Németországba is szállíttatik; készít híres kenyeret; nevezetesek különösen lóvásárai. A Vágon 500 lépés hosszú, erős híd vezet keresztűl ide. A magyar állami vasútak igazgatósága most építtet itt egy vashídat, mely Nyitráról egy részt Nagyszombat, Pozsony, más részt Trencsén és Zsolna felé fog összekötő kapocsúl szolgálni.

Az alább következő dombos vidéket erdők, termékeny szántóföldek és szőlők borítják. Különösen a semptei, bábi és ó-csermányi borok kedveltek. Sempte egykor őrvár, most élénk fakereskedő hely. A nyitrai útban találjuk Újlakot, egykor a német keresztes vitézek birtokát, kik templomát alapították. Az újlakiak eredetileg magyarok voltak és protestánsok, de egy pestis járvány után morvák telepíttettek ide, s a község eltótosodott. Odább van Mocsonok, a nyitrai püspök birtoka, régi katholikus templommal, szép kastélylyal és parkkal. Ezen túl Tornócz következik a vasút mellett, mely lapályos és termékeny határát egészen átszeli. Fölebb nevezetesb helység Ürmény, Hunyady Imre gróf birtoka. Mintaszerű gazdasága nagy gondot fordít a tiszta fajú szarvasmarha tenyésztésére, s Pörösön versenyistállónak berendezett telivér lónevelést űz; Hunyady gróf itteni szép kastélya, nagy parkja és fáczánosa is említésre méltó.

Nyitramegye legszegényebb és legzordonabb része a Trencsén és Bars megyék közé ékelődő s majdnem teljesen külön álló éjszakkeleti hegyes, erdős terűlet. Itt emelkednek a Kis-Magura és a Zsgyár-hegynek délnyugati, kristályos palából és granitból álló magaslatai, úgy szintén a 976 méter Ptacsnik-hegy éjszaknyugati trachyt ereszkedője, melyek közé a Nyitra völgyének Belanka és handlovai völgy nevű elágazásai nyúlnak be. Ezt a hegyes vidéket egykor hatalmas tölgyerdők boríták, most bükkös és fenyves áll a helyökön, s ez oly kitűnő minőségű fát szolgáltat, a milyen alig található egyebütt az országban. Szaporodnak is az erdők közé ékelt irtványok, kivált a Rudnó-völgyben, hol a Thonet-testvérek gőzfűrészt állítottak Lomniczán, melyben főleg bükkfát dolgoznak föl. A szomszédos Alsó-Veszteniczen napernyő- és esernyő-nyeleket készítő gyár működik a kivitel számára. A kiterjedt hegyi legelőket s a sok erdei vadat (őz, szarvas, vaddisznó, medve) haszonnal értékesítik. A rudnói hegység Szucsánnál fekete és színesen erezett márványt rejt, melyet Budapestre és Bécsbe is szállítanak. E hegységben, a trencséni határon erednek a Belanka csermelyei, melyek Valaszka-Bélánál, egy 17 kilométer hosszúságban s 8 kilométer szélességben elszórt irtványközségnél, egyesűlnek, mely a legnagyobb erdőbirtokos a községek között; de szántóföldje nincsen, s ezért a 3.000 főnyi lakosságának nagy része üveggel házal itthon és külföldön. A Belanka-völgynek Rudnó és Vesztenicz közti része gyümölcstermesztéssel foglalkozik; kivált szilvája, körtéje, almája terem bőven. A gyümölcsöt főleg a vesztenicziek szállítják messze földre. Van itt állami faiskola is. Nevezetessé teszik e völgyet még a benne levő őskori sírdombok és urnatemetők, egy mastodonnak kiásott teljes csontváza, továbbá a divéki templom, mely a hagyomány szerint az első keresztény templom volt e vidéken. Teljesen ép oldalajtaja a XIV. századból való.

A galgóczi kastély a Vág völgyével.
Cserna Károlytól

A Bélapatak és a Nyitra folyó közt Szkacsánig terjedő, tölgyes-bükkös Kis-Magura hegységnek egyik édesvízi mészkőszikláján áll Bajmócz vára. Valószinűleg Csák Máté alapította; I. Károly Gileth nádornak adta, aztán Opellni László, majd Ilosvai Leustách is bírta. A husziták elfoglalták, de I. Mátyás visszavette tőlük és csakhamar Onofrius de Nifor bajmóczi gróf nyerte. Ez alapította az itt máig fönnálló gazdag prépostságot, kikötvén a várurak számára a kinevezés jogát. Ajándéka, egy 1.22 méter magas, remekművű, csúcsíves szentségtartó, a bajmóczi egyházban most is őrzi emlékét. Családja kihalván, a vár Corvin Jánosé, később Zápolya Jánosé lett. I. Ferdinánd Thurzó Eleknek adta, s ennek nemzetsége bírta magvaszakadtáig, a mikor II. Ferdinánd adományából a Pálffyak nyerték a törököktől és a fölkelőktől többször ostromolt várat. Ennek részei: a szabálytalan sokszögű ó-vár s az ennek belső udvarán emelkedő öt emeletű új vár. A külső udvarban áll az a híres vén hársfa, mely alatt II. Rákóczy Ferencz tartott gyűléseket. A várat mostani ura, Pálffy János gróf, helyreállíttatta. Aranyozott kupolái, karcsú tornyai messziről magukra vonják az utazó figyelmét. Belseje vagyont érő gyűjteményeivel egész múzeum. Itt van Kapisztrán Jánosnak országczímeres, keresztes, vörös lobogója, II. Lajos egykorú arczképe, sok becses festmény, bútor és más drágaság. A vár déli oldalán, mély katlanban fakadó, kitűnő hatású, meleg, timsós-kénköves forrásokat leginkább csak a környék népe használja; a régi fürdő új berendezése már folyamatban van, s ez bizonyára látogatottabbá fogja tenni.

A galgóczi kápolna fa oltára.
Cserna Károlytól

A Magurától éjszakra, terjed a facskói hegytömegnek triasz- és krétakorú dolomitja a hatalmas kopasz Orrkővel a megye határán, hol út vezet a rajeczi völgybe. Ez út mellett a Huberg oldalán fakad három kis forrásból a Nyitra. E hegytömeg két oldalán hajdan bányászatot és aranymosást űztek. Nyugaton Csávoj határában a régi akna most is nyitva áll; de a nép már csak famunkákkal, rövidárúval és más apróságokkal való házalásból él. A környék népének a famunkákban való ügyessé tételére a Felső-Magyarországi Közművelődési Egyesűlet Chvojnicza helységben fafaragó iskolát alapított. Keleten a Chvojnicza és Czach patak partján óriási kőmező, kavicshányások hosszú sora és a vízvezeték az egykori aranymosásnak látható emlékei. Bányavárosi német telepesek űzték itt az aranytermelést, s utódaik, a „handerburcz”-ok, ma is hét községben laknak itt egymás mellett, az úgy nevezett „haj”-okban, melyek némelyike már a Nagy-Fátra ágai közt van. Így Handlova, melynek lakói hegyen és völgyben épűlt s többnyire egy- és kétemeletes nagy kő házakban laknak; zsindely-, puskatusa-, nyeregfakészítéshez jól értenek; határuk silánysága miatt a délibb vidékekre mezei munkára is járnak. A község fő érdekessége az erkélyes tornyú római katholikus templom. Handlova határában oligoczén-korú, jó minőségű gazdag kőszéntelepek vannak, de kiaknázásuk addig csak lanyhán történik. Handlovától délnyugatra a vadregényes Ptacsnik hegytömeg egyik csúcsán, a nováki völgy fölött van Kesselőkő villámsújtotta vára, a Majthényi nemzetség törzsfészke. A Nyitra felső szűk völgyében van Gajdel, az országút mentén, gyümölcsös kertektől környezett házaival. Híres e község szilvájáról, mely aszalva kerűl piaczra; különleges szilvafaj itt a „gajdlanki” (gajdeli szilva), mely aszalásra kiváltképen alkalmas; újabban franczia aszalóházat építettek itt. Odább délen, a kitárúló völgy síkján áll Német-Próna, az itteni telepek elseje, értelmiségi és anyagi tekintetben fő helye s az egész járás leggazdagabb községe, terjedelmes piaczczal, vízvezetékkel, szép régi templommal. Házai majd mind emeletesek; az emelet hálóhelyiségűl szolgál. Lakói régi idők óta posztókereskedéssel foglalkoznak; 1883-ban részvénytársulatot alakítottak, s most közös gyárban készítenek szűr-, nemez- és középfínom posztót, diagonal és csíkos szövésű kelmét, s azokat leginkább vásárokon adják el.

Bajmóczczal szemközt találjuk Privigyét. Lakói mindig serény iparosok voltak, szőlőt, sáfrányt termesztettek, s ezt mint sáfrányosok elárúsították. Posztósai 1883-ban részvénytársúlatot alakítottak, s katonai takarókat is készítenek a kincstár részére. Van itt fonalkészítő gyár is. Említendő továbbá, hogy van itt magyar olvasókör, tűzoltó-egyesűlet és egy négy osztályú gymnasium a piaristák vezetése alatt, kiket gróf Pálffy Pál neje telepített ide a jezsuiták helyébe. Két emeletes nagy házuk 1676-ban épűlt; szép freskókkal díszített templomukat Boyad János piarista építész fejezte be; most földrengéstől megrepedezetten áll.

Lipótvár.
Cserna Károlytól

Lipótvár kapuja.
Cserna Károlytól

Galgócz főtere.
Cserna Károlytól

Privigye az éjszakkeleti részekre terjedő járás székhelye. E járás gazdasági tekintetben különbözik a megye délibb részeitől. Gyakran már szeptemberben havaz és májusig is megmarad a hó; nyáron 30 R° hőség, télen 18 R° hideg nem ritka. A tágabb völgyekben is gyakoriak az időváltozások; a föld silány, vadvizes, kavicsos, azért a mezőgazdaság hasznot alig hajt s a gazda vetésének gyakran a magját sem kapja vissza, s nem lehet az év oly áldást hozó soha, hogy a nép szükégletét fedezze. Csak a divéki, meg a Nyitra folyó két partján terjedő márgás agyagú vidéken űzhető a földmívelés nagyobb haszonnal és rendszeresebben; megterem itt a búza, rozs, árpa, zab, hüvelyesek, herefélék, de különösen sok burgonya és takarmányrépa. Azonban nincs gabonafaj, mely 5–6-szoros magnál többet adna. A marha és ló apró, bozontos szőrű állat e vidéken. E gazdasági okoknál fogva itt a vagyoni állapot is kedvezőtlen, s 11 községnek sem ingó, sem ingatlan vagyona nincsen. A nép nagy része tehát, hogy megélhessen, házalni jár, vagy kora tavaszszal eltávozik munkába szegődni, s csak novemberben tér haza. Az otthon maradt öregek és gyermekek a mezőn termő téli élelemről gondoskodnak. Ez főleg burgonyából, káposztából és hüvelyesekből áll. A vasút e vidéket Nyitrán át Tót-Megyernél köti össze a budapest-bécsi fővonal forgalmával.

A Nyitra folyó délibb mellékén, bal felől a granitos Tribecs és Zobor hegység húzódik. Az előbbit sűrű bükk- és tölgyerdő borítja. Kolosnál mészkövet és sötét színű márványt szolgáltat, melyet a bécsi városház és egyetem építésénél nagy menynyiségben használtak föl; a budapesti építkezéseknél is alkalmazzák. A Krencsi hegy éjszaki oldaltejtőjén Szádok község temploma áll, mely egyike a legrégiebbeknek a megyében; hajójában a Bacskadyak sírköve tűnik föl, mely alatt nagy sírbolt van. A hegység délkeleti részén, Kolon vidékén, dús erdők mélyében kitűnő mészkő található, melyből évenként vagy tízezer métermázsa meszet égetnek a koloniak. A hegység közbenső tagjában, a megye határán áll a 829 méternyi Tribecs hegy erdős kúpja; a derekát övező régi kő kerítés huszita tábor maradványa. A Kis-Bethlehem-völgytől délre találjuk a Hangyás hegyet s lejtőjén Appony vár romjait. E vár a XIV. század végétől kezdve az Apponyiak törzshelye. Aljában a két Appony község fekszik, s ezek egyikében, terjedelmes szép parkban gróf Apponyi Lajos kastélya van, a gróf Appony Antaltól alapított könyvtárral, mely eredetileg 40 ezer kötetre ment, de fele (ritka becsű unicumok, incunabulák, autogrammok) Angliába kerűlt; a még meglevő gyűjtemény is mintaszerűen rendezett sok becses művet tartalmaz.

A Nagy-Szikla, Dizse és Mocsár közti völgy zugában a már 1113-ban említett Elefánton Szent János tiszteletére 1353-ban templom épűlt és a pálosok gondjaira bizatott. Később e magyar szerzet részére a birtokos Elefánti család kolostort is alapított, melynek jószágai egész uradalommá gyarapodtak. A szerzet eltöröltetvén, az uradalom a vallás- és tanulmányi alapra szállt, majd eladatván, többször urat cserélt. Most Edelsheim-Gyulay Lipót báróé, ki az egykori zárdát díszes úri lakká alakíttatta. A hatalmas palotának 60 terme közűl legérdekesebb az épülethez csatolt egykori pálos kápolna, melynek hajója lépcsőcsarnokká, magasságban ketté osztott szentélye pedig ebédlővé alakíttatott át. Úgy a lépcsőcsarnok, mint az ebédlő boltozatát Bergl János múlt századi jó nevű alsó-ausztriai festő nevével ellátott és ép állapotban levő freskóképek díszítik.

Bajmócz vára.
Dörre Tivadartól

A bajmócz ősi hársfa.
Dörre Tivadartól

A Bliszka hegy keleti lejtőjén, a Tribecs déli végcsúcsán a ghymesi vár áll. E várat Ivánka András alapítá, ki IV. Béla életét mentette meg a mohi csatában, s jutalmúl Ghym földet kapta. Ez az Ivánka őse a Forgách grófi családnak, mely máig bírja e várat és uradalmat. Husziták, törökök, fölkelők gyakran ostromolták, sőt el is pusztíták, de mindig újra fölépűlt s a közelebbi időkig lakható állapotban volt. Gróf Forgách Pál rozsnyói püspök ékes kápolnát emelt benne; ez alatt van a régi Forgáchok sirboltja. Ma csak roskadozó falai tekintenek az alattok elterűlő gesztenyeerdőre. A várban volt szekrények, székek, asztalok, részben a XV. század hazai iparának termékei, a Ghymes községben 1720-ban épűlt kastélyba kerűltek. Itt van a Forgáchok családi képtára és sok más érdekes kép, részben régi híres külföldi művészektől. A kastély termeit gazdag agancsgyűjtemény is ékesíti. A Piliske hegyi vadaskertnek érdekes ritkasága a muflon, melynek meghonosítása czéljából 1868-ban kilencz darabot bocsátott ki a mai birtokos, gróf Forgách Károly, a ki egyike a leghíresebb vadászoknak, egy körűlkerített terűletre. 1883-ban már százötvenre szaporodtak a muflonok; most pedig már több száz darab van e fajból Elefánt, Appony, Kovarcz, Szolcsány, Velcsicz és Zlatnó erdeiben.

A Zobor-hegység gerincze kopár, alját buja növényzet, déli lejtőit szőlő borítja. Csúcsai közűl nevezetes a Zsibricza a gerincz hoszszában 7 méternyi széles árokkal és sánczczal, melyben őskori edények és kőeszközök töredékeit találták; e sánczot a római legio fulminatrix egykori táborának tartják. Nyitrától éjszakra van a két csúcsban végződő, fölűl kopasz, közép és alsó részében szőlőkkel borított festői Zoborhegy; fekvésével védi a várost és környékét éjszak szele ellen. Erdejében a magyarok bejövetele előtt remeték laktak; a hagyomány szerint ezek közt végezte be életét Szvatopluk. A hegy déli lejtőjén a csúcs alatt zárda épűlt a benczések részére. Elnevezését a hegy a hagyomány szerint Szvatopluk vezéréről, Zoborról kapta, kit a honfoglaló magyarok e hegy ormán végeztek volna ki. Más vélemény szerint a tót obor- (óriás) vagy bór (fenyű) szó volna az alapja e nagy és meredek hegyfok elnevezésének. Az imént említett benczés zárda I. Mátyás korában megszűnt, később elpusztúlt. A kolostortól árnyas kies völgy vezet a barlanghoz, melynek kis kápolnát alkotó, máig épen álló üregében fejezte be életét Zoerard remete. A hegy nyugati lejtőjén az Elefánti Jaklin püspök által épített kamalduli zárda lakható részeit nyitrai polgárok bérelték ki és vendéglővé alakították. Mert a Zobor üde levegőjével, kitűnő vizével és sok szép nyaralójával a nyitraiak kedves kirándúló helye, melynek minél kellemesebbé alakítása czéljából „Zobori Komlóvölgy-szépítő egyesűlet” alakúlt. A hegytől délkeletre Nyitra város mellett van az 1887: évi hadgyakorlatok óta, a mikor királyunk is oda szállt, a sátor-tábor, mely egész kis várost tevő barak-tábor a kaszárnya felépítése előtt a honvédek állandó lakhelye volt, s első sorban Roskoványi püspöknek és a káptalannak köszöni keletkezését. A Zobor meredek sziklahomlokára állították közelebb a hónfoglalás ezredik évfordúlóját megörökítő hét országos emlékoszlop egyikét, egy messze ellátszó hatalmas obeliszket.

Az Emőkétől Alsó-Szőllősig terjedő dombos vidék utolsó nyúlványa a Nagy-Fátrának, melyet egész hoszszában kisér a Nyitra folyó. Ez Privigyénél már tág völgybe, a kénes fürdőjéről ismeretes Bélicznél pedig megcsöndesedő alsó folyásába lép. Itt zavaros vize malmokat hajt, és kivált pontyokat és harcsákat táplál; de talpakat szállítani nem elég bő vizű. Ha kaszálás idején kiárad, iszapja a szénában gyakran nagy károkat okoz; de egyebet soha sem pusztít; tavaszi és őszi áradásának csak úgy örűl a parti gazda, mint Egyiptom a Nilus kiöntésének, mert iszapja termékenyítő trágya a szántóföldekre. Majdnem kellő közepén hasítja éjszak-déli irányú folyásával a két oldalán elterűlő és termékenységeért méltán dicsért gazdag völgyet, melynek minden zugát, minden darabját meghódítá a mívelés, forgalmát pedig a Privigyéig kiépűlt vasút élénkíti. A ki a Bélicznél 4, de legszélesebb öblében 25 kilométer tág és 90 kilométer hosszú völgyön a darázsi hátról, a korosi kastélyról, vagy a nyitrai várról le Komjátig széttekint, egy hatalmas ültetvény-telepet lát maga előtt, melynek csúcsoktól és várromoktól élénkített peremén belűl ringó kalászmezők közűl a kastélyok és szép községek sokasága emelkedik ki. Ezek közűl említendőbbek a következők:

Handlova piacza.
Háry Gyulától

Bossány a Nyitra partján, egykor a Bossányi család ősi fészke; az egykori terjedelmes kastélynak még fönnálló két szárnya jelenleg a „Schmitt örökösei” czégé, melynek a községben virágzó bőrgyára van. E gyár hadseregünknek bakkancsot, huszárcsizmát, tarisznyát és nyeregfölszereléseket szállít; évenként 20 ezer darab marhabőrt dolgoz föl, s különlegessége a jó minőségű géphajtószíj. Odább délre van Nagy-Tapolcsány, a vasúti közlekedés előtt a szomszéd éjszaki megyék kereskedelmének egyik fő helye, hol különösen a gabonavásárok voltak nevezetesek. A nyitravölgyi híres árpának nagy részét még most is tapolcsányi kereskedők vásárolják össze. 1854 óta Tapolcsány látogatott búcsújáró hely. A szomszéd Tavarnokon, egykor királyi tárnokok telepén, nagyszerű parkban gyönyörű kastély áll, mely Stummer Agost báróé, valamint az a czukorgyár is, a mely a környék répatermését (40 ezer méter mázsa) nyers czukorrá dolgozza föl. Czukorfínomítója is van.

Az egész Nyitra völgynek legszebb és legfontosabb községe Nyitramegye székvárosa, a rendezett tanácsú Nyitra, mely egyszersmind püspöki székhely is. Püspökségét még Szent László király alapította. A város szélén, egy meredek, sziklás magaslaton fekszik a püspöki vár és több káptalani épület. Itt már a magyarok bejövetele előtt is erősség állt, a morva-szlávok védműve. Ez a magyarok által elfoglaltatván, mint végvár kiváló fontosságú lett. Itt tartották fogva a hagyomány szerint Vazul herczeget. Aljában csakhamar község keletkezett. Midőn IV. Béla a tatárok elől menekűlt, itt haladt keresztűl és a nyitraiak fedezete alatt indúlt Morva felé, a miért a király Nyitrát 1248-ban szabadalmazott várossá tette, megadván neki más városok mintájára a szabad kereskedés, községi önkormányzat és adómentesség jogát. IV. László 1288-ban Nyitrát a püspöknek adta; ezzel a városi szabadságnak vége lett, s még a múlt században is pörölt adómentességi és autonomiai jogaiért a püspökkel, de nem tudta azokat visszanyerni. Megnehezíté helyzetét a sok pusztítás, melyet szenvedett. Csák Máté a püspökre törvén, a várat bevette, a várost fölégette. A Zsigmond alatti pártviszályokhoz a husziták támadása járúlt, kik el is foglalták; de végre I. Mátyás király visszavette tőlük, visszaszerezte később a lengyel Kázmértól is, kinek kezére Vitéz János esztergomi érsek, a nyitrai püspökség egykori birtokosa adta. Mátyás megerősíté a város szabadalmait is, és Kinizsyt állítá a megye élére, ki itt házat is szerzett. Már I. Károly a püspöknek adta a megye örökös főispánságát, de e méltóságot tovább is világiak viselték, úgy, hogy csak II. Ulászló alatt lettek a város püspökei főispánokká, s attól kezdve Gusztényi haláláig, ki 1766-ban lett nyitrai püspökké, viselték e tisztet. Egy ideig Bocskay és Bethlen hadai is megszállva tartották a várost. 1663-ban pedig, Érsekújvár eleste után 6.000 főnyi török sereg, a várral együtt, árulás útján hatalmába ejtette. A püspök elmenekűlt a török elől; a polgárság azon egy év alatt, míg a török bírta a várost, sokat szenvedett ennek kegyetlenkedéseitől. Örömmel fogadta tehát a város Souches fölmentő seregét, kinek a polgárok vitéz támogatásával sikerűlt 1664. tavaszán az ellenséget kiűzni. De még sokáig fentartotta e megszállás emlékét a Nyitra partján állott „török kapu”. 1705-ben II. Rákóczy Ferencz csapatjai is elfoglalták és a háború végéig megtartották a várost; Rákóczy itt fogadta békéltetésére küldött nejét.

A ghymesi vár.
Cserna Károlytól

A sok csapás alatt, mely a várost érte, a régi magyar lakosság szenvedett legtöbbet és legtöbbnyire el is pusztúlt. Helyére tót, német, rácz telepedett. De lassanként újra megindúlt a magyarosodás, mert a régiekben, kik megmaradtak, tovább élt a hazafias szellem, s ma Nyitra a felső megyék egyik legmagyarabb városa, a Felvidék magyar érdekeinek gócza. Az élénk forgalom, a szép, részint kövezett, részint aszfaltozott és gázzal világított útczák, a pompás városháza, a nagy megyeház, a színház, az új szép épületeknek egész sora s a még folyton tartó építkezések a csinosabb vidéki városok közt az elsők közé emelik. A művelt polgárság szellemi életének fejlesztésére szolgálnak a szokásos téli fölolvasások, az irodalmi és emberbaráti egyesűletek, a Roskoványi püspöktől alapított s 1885-ben külön kétemeletes nagy épületben elhelyezett nyilvános könyvtár (42.000 kötettel). Itt székel a Felső-magyarországi Közművelődési Egyesűlet is. Van a városban róm. kath. főgymnasium és theologiai intézet, polgáriskola és több zárda. Nagy gőzmalma, maláta- és sörgyára, kereskedelmi és hitelintézete haladó iparát és kereskedelmét hirdetik. Legújabban jól berendezett új kórházat is épített a megye. Egészben a város a régiségnek és az újnak tarka vegyűlete; 3–4 százados régi házak mellett büszkén emelkednek a díszes új épületek. Régi épületei közűl kiválik a vár s abban a székesegyház, mely két részből áll. A felső, nagyobbik őrzi Zoerard remete tetemeit, melyeknek egykori ezüst koporsóját Csák Máté elvitette; e koporsó Csák halála után visszakerűlt, de a mohácsi csata előtt pápai engedélylyel Podmaniczky Mihály kapta 10.000 forintnyi követelése fejében a megszorúlt királyi kincstártól. A templom kisebbik és mélyebben fekvő hajóját a hagyomány szerint Gizella királyné alapítá; ebből több lépcsőfok vezet a magasabban fekvő fő hajóba. Az egyház mellett áll az ódon püspöki lakhely, és az alsó várban sorban következnek a káptalan házai, itt-ott a régi bástyafalak maradványai.

Kevés városnak van oly kies fekvése, mint Nyitrának. Éjszakról a Zobor alja ereszkedik felé szőlőkkel, kertekkel s mulatóhelyekkel; nyugaton s dél felé halmok és lapályos szántóföldek környezik; délkeleten a Dunáig érő róna nyílik előtte. Ebben a környezetben, a Nyitra folyó két partján 1 1/2 órányi kerűletű téren kettős dombon terűl a város, mely, kivált délről nézve, meglepő hasonlatosságot mutat Veszprém fekvéséhez.

A városon alúl a völgy mindinkább tágúl, a két oldalán húzódó Nagy- és Kis-Fátrának utolsó ágai az özdögi és alsó jattói dombok aljában végkép elenyésznek, s kezdődik a Vág és a Nyitra völgyének egyesűléséből az a szinte beláthatatlan róna, mely Érsek-Újvárnál már egészen a Kis Magyar Alföldbe olvad át. A nyáron itt tanyázó számos fehér és fekete gólya, a darvak egész seregei s aratáskor a tarlókat ellepő vándormadarak csapatjai egészen alföldies jelleget adnak e szép rónának. A Vág sok kanyarúlattal, terjedelmes ártérrel, csekély eséssel foly rajta végig. Medrének szélessége eléri a 150 ölet, víztömege másodperczenként 2.200 ' a legkisebb állásban, mélysége (5') akkora, hogy Farkasdig hajók is följuthatnak rajta. De már közepes vízállás mellett medre színig megtelik, legmagasb állásban pedig 1–12'-bal meghaladja a partokat; és mivel a Vág torkolata vidékén a Duna esése és vizének állása is nagyobb, mint a Vágé, ezért a Duna árja Farkasdig visszahat, és a legnagyobb dunai ár alkalmával a Vág medrének akkor is jutna víz, ha abba a Vág és mellékvizei egy cseppet sem szolgáltatnának. Ez áradásoknak tulajdonítható a vidéken előfordúló sok vadvíz, posvány és mocsár; ez okozza, hogy e vidék lakossága a folyó vizek emelkedésének hírét rettegéssel fogadja, mert a Nyitra folyó felé vízválasztó hiányozván, árjaik könnyen összefolynak és egész kis tengerré válhatnak. S ez annál nagyobb baj, mert itt a kitűnő agyagból és fekete korhanyból álló talaj, bő termékenysége és dús kaszálói miatt nagy mezőgazdasági fontosságú. Kedvezőbb a Nyitra és Zsitva folyók árterének helyzete; mert csekély levén a Nyitrának az esése és bősége, nem okozhat rendkivűli károkat, a közös ártér pedig oly magas fekvésű, hogy a Duna legnagyobb árvize sem érheti el.

A tavarnoki kastély.
Cserna Károlytól

Első község, melyet e róna éjszaki részében érünk, Vág-Sellye. Már Szent István korában Sala néven szerepel, később a fontos átkelő hely híd- és révvámját a túróczi praemontreiek kapták IV. Bélától. Majd a jezsuitáké lett, kik itt gymnasiumot állítottak és kollegiumot építettek, de a törökök és felkelők hadai elől 1615-ben Nagy-Szombatba költöztek át. Most a budapesti egyetemé. A Vágon át híd és vasút vezet Tornóczra, mely fontos vasúti rakodó hely. Vidékén fejlett mezőgazdaság virágzik; hajdan az állattenyésztés állt első sorban; a vizenyős talaj kedvezett a sertéstenyésztésnek, s egykor Szelőcze a királyi sertéspásztorok fő helye volt. A délibb pompás réteken ménesek legeltek. Akolmány puszta máig jelöli a királyi lovászok akol telepeit. Utóbb a juhtenyésztés virágzott föl. Ma pedig e vidék a nyitramegyei zöldségtermesztés fő telepe. Sellye, Vecse, Hosszúfalu, Tornócz, főleg pedig Farkasd és Negyed kitűnő káposztát termesztenek; e két utóbbi község lakói sárga répát, petrezselymet, hagymát is annyit termesztenek, hogy szomszédjaik „hagymások”-nak is nevezik őket. Ez okoknál fogva itt a földnek nagy az ára; egy holdnyi káposztás földért 150 forint évi bért is fizetnek, mert a bérlő csak középtermés mellett is nemcsak családját tartja el belőle; hanem a jövőre is félre tehet valamit.

A Nyitra mellékén Komjáth és Nagy-Surány említendő. Amaz egykor a Hunt-Pázmán nemzetség birtoka, később e nemzetség egyik ágáé, a Forgách családé lett; a török hódítás korában Suránynyal együtt a vidék védváráúl szolgált, és erős támasza volt a protestáns magyarságnak is. 1600 táján sokan katholikusokká lettek, nagy részök Győr és Csány vidékére költözött, a református templom egészen elpusztúlt, Komjáth akkori ura tótokat telepített helyökre, s az egész község eltótosodott. Grassalkovich itt díszes kastélyt építtetett, mely most is megvan. Nagy-Surány egykor mint királyi birtok a kunok egyik fő helye volt. Akkor is, a XV. században is annyira virágzott itt a malomipar, hogy hivatalosan Malmos (Molnos) volt a neve. Az országban itt állíttatott 1835-ben a legelső gőzmalom. Ma nevezetessé teszi Surányt czukorgyára, mely az országban a legnagyobb. Évenként 5–600 ezer métermázsa czukorrépából 96 ezer métermázsa czukrot készít, s más gyárak nyers terményeit is ez finomítja. A czukor nagy része itthon fogy el, de nagy kelete van Szerbiában, Romániában és Törökországban is. A Surány és Megyer közti 8 kilométer hosszú szárnyvasútvonalat is e gyár építtette.

Nyitra város.
Dörre Tivadartól

A nyitrai síkságnak majdnem közepén találjuk Tardoskeddet, a megyének Nyitra után legnagyobb községét, 4.577 lakossal. Egykor az osztrák heiligenkreuzi kolostor birta, mint ilyen kedden tartandó vásárra nyert jogot; ebből eredt a neve is. Innen egyenest délre van a szintén régi eredetű Tót-Megyer termékeny határral, mely kedvez a gazdaságnak és állattenyésztésnek. A múlt század óta a Károlyi grófi családé. Lajos gróf a jelen század közepén nemcsak párját ritkító merinójuh-tenyésztést, ménest és mintagazdaságot alapított, mely az akkor divott gazdasági rendszer minden eszközét meghonosítá s angol rendszerű szeszfőzőt is rendezett be, hanem jobbágyait téli foglalkoztatásúl minden oly faneműek készítésére megtaníttatá, melyeket akkor Angliában és Németországban használtak; most is tapasztalható ennek hatása a megyeriek ügyességén. A mai mintagazdasághoz méltán csatlakozik a lajoshalmi tiszta magyarfajú nyáj és a keresztúri, gazdasági czélokra nevelő, normandi és norfolki félvér ménes. Ritka érdekességű itt a grófi kastély 90 terme, a nagy terjedelmű park és a kertészet.

Majdnem a megye déli határán áll Érsek-Újvár, hajdan erős és fontos vár. Eredetileg a Nyitra partjától távolabb feküdt, a Nyitra vize fölhasználásával nagy árasztó művekkel és árkokkal bírt, s azokban rejlett a vár ereje. A vár tíz ostromot állott ki. Bocskay és Bethlen elfoglalta, s midőn Boucquoi vissza akarta foglalni, a vár alatt elesett. 1663-ban a török vette be, miután az őrség Forgách Ádám parancsnok ellen föllázadt. Hosszas küzdés után 1685-ben ismét visszafoglaltatott. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz kezébe kerűlt, és csak 1709-ben vette vissza tőle Heister. 1724-ben királyi parancsra lebontatott annyira, hogy most nyoma sem látható; betöltött árkai helyén most házak állanak. Érsek-Ujvár rendezett tanácsú város szép egyenes útczákkal s négyszögű piacztérrel. Kiválóbb épületei a Pázmány-templom, a primási palota, a Ferencz-rendiek kolostora és a városháza, hol állítólag II. Rákóczy Ferencz buzogányát őrzik. Bíróválasztáskor hajdan ezt vitte a tanács előtt a szószóló. A városon kivűl egy tágas kertben közkórház áll, mely a nyitrai új megyei kórház után legnagyobb a megyében; Kapisztóry Ferencz királyi tanácsos buzgó gyűjtése folytán közadakozásból keletkezett. Iskolái közt első helyen áll algymnasiuma. Régebben a magyarság volt itt uralkodó; most többségben van a tót. Érsek-Újvár régebben első rendű gabonapiacz volt, marha- és lóvásárai is országos hirűek voltak; ma már sokat vesztett e híréből, de forgalma még most is a nagyobbak közé tartozik a megyében. Annál fontosabb most vasúti állomása, mely a Nyitra-, Vág- és Duna-völgyi vonalak egyik kereskedelmi fő forgalmi helye; teherárúforgalomra első rendű állomás.

Nyitra: A püspöki székesegyház felső hajója és a belső várkapu.
Dörre Tivadartól

Ha Érsek-Újvár felől körűltekintünk, egy hatalmas tófenék tárúl föl előttünk, melynek két éjszaki öblét a Vág és Nyitra völgye torkolata alkotja. E tófenéken alapszik Nyitramegyének gazdasági fontossága; itt van a Felvidék e részének legtöbb és legjobb szántóföldje; rétsége és legelője, a déli róna agyagos, televényes talaja termékenység tekintetében az Al-Duna melléki síkságéval vetekszik. A folyóparti részeken takarmány terem dúsan. Czukorrépatermesztésben Nyitramegye első az országban; a czukorrépavetés 14,409 hektárt foglal el, s hektáronként 189 métermázsa termést és 175 frt jövedelmet ád. A megye éjszaki részein a zab és árpa, a középsőkön a rozs, a délieken a búza az uralkodó kalászos növény. Legtöbb a búza, mely 6–10 magot ád; híres különösen a tardoskeddi, szeniczi és a magyar községek búzája. Utána fő termék az árpa, mely a külföldön „tót árpa” néven nagy keletnek örvend a sörfőző- és malátagyárakban, s jobb áron kél, mint a búza. Hüvelyesek termesztése tekintetében is első rangú Nyitramegye. A burgonya általában elterjedt. Híres a búri kender is, melyet a búriak vászonná szőnek s házalva árúlnak szerte az országban.

A földmívelés módjai különbözők. A Vág és a Nyitra közép völgyében a kisgazda 3–4 évi ugarolással dolgozik; állandó mívelés alatt termő terület legnagyobb részt csak a nagybirtokokon van, hol az ugar leginkább zöld ugarként szerepel. A szántás gondos, mély; széles barázdát szeretnek húzni, a boronát kevésbbé használják. A tót csépel, a magyar nyomtat, a nagy birtokokon gépekkel dolgoznak. Aratók a felső vidékekről, Trencsén- és Túróczmegyéből járnak ide részre dolgozni, mely aratóknál 10–12, cséplőknél 12-ed része a magnak. Egyes vidékek férfi népének hosszabb időre való eltávozása miatt a mezőgazdaságnál, főleg a nagy uradalmakban kevés a munkás.

A termőföldnek 210.508 holdnyi része erdőterület, s ebből 36% tölgy, 52% bükk és más lombos, 11% tűlevelű, általában véve fiatalabb erdő. A tölgy leginkább a csekélyebb magaslatokon, a bükk a Kis-Fátra éjszaki részein, a fenyű a felső Nyitra völgyében, a Miava vidékén honos, hol a szeniczi járásban a homok megkötésére szolgál. A nyír-, topolya-, kőris- és jávor-, éger-, nyár- és fűzfa is igen elterjedt. Az erdők fő haszna a tűzifatermelés, de értékesítik a fát ipari czélokra is; készűl gazdasági szerszám, szekérkas, borókaolaj és fenyűvíz, kocsikenőcs és hamuzsír; tölgykéreg és makk Ausztriába és Németországba is kerűl. A nyitrai erdőterűlet vadállatokban is bővelkedik; némely évben az elejtett vadak értéke meghaladja a 80 ezer forintot.

Számba vehető gyümölcstermesztés a privigyei járáson kivűl alig van. Szőlő elég jól terem Vág-Újhely és Galgócz közt, meg a Nyitra völgyének két oldalát szegélyező dombvidéken; jó asztali borok a zobori, a czetényi, a csornoki fehér borok. Készítenek e vidékeken gyümölcsbort is.

Tót búcsúsok Nagy-Tapolcsányban.
Jantyik Mátyástól

Állattenyésztésben Nyitra az éjszaki megyék közt az első, mert a sok jó rétben és buja füvű folyóparti legelőben megvan hozzá az alap. A hegyes éjszaki részekben ugyan apró, bozontos szőrű a marha, mely a rosz téli táplálék és a korai fedezés miatt elcsenevészedik; de a síkságon és a tág völgyekben az alföldiekkel vetekedő marhacsordák legelnek. A holicsi, ürményi, bucsányi uradalmak nagy gondot fordítanak tiszta fajok tenyésztésére; újabb időben a tarka svájczi és tiroli fajt honosították meg az eddig használt hollandi helyett. A Zsitva mellékén bivalyok is vannak. Bár a vittenczi, ürményi, bucsányi és bodoki uradalom különösen űzi a lótenyésztést, a három utóbbi versenyistállókat is tart fönn és a bodoki csupán tiszta fajú lovakat tenyészt: mégis jóval kevesebb e megyében a ló, mint a szarvasmarha. Pedig e nép is szereti a lovat. Tenyésztésével Érsek-Újvár üzletszerűleg foglalkozik; jó magyar lovakat tenyészt Farkasd, Negyed, Királyi, Hosszúfalu és Megyer magyar népe, Tardoskedd és Mocsonok, továbbá Vicsap-Apáti, Tornócz és Galgócz fordít nagyobb gondot a lótenyésztésre. A tót vidéken Manyiga lovainak van jó híre; Vesztenicz szép lovakat nevel; jó minőségűnek tartják a morvavölgyi lovat is. A juhtenyésztés általában hanyatlik; nyájak még az érsek-újvári prímási, bucsányi, korlátkői, bajmóczi, komjáthi uradalmakban lelhetők.

Iparával Nyitramegye szintén kiváló helyet foglal el. Virágzik mindenekelőtt a czukorgyártás, mely három gyárban évenként 1.537 ezer métermázsa czukrot készít. Igen fejlett a malomipar. A nyitrai, alsó-köröskényi, galgóczi, szeniczi, surányi, érsekújvári gőz- és műmalmokon kivűl van 2.045 vízi, száraz- és szél-malom. A házi ipar ágai közűl legelterjedtebb a kenderkikészítés és fonás házi szükégletre. A hímzéshez, melynek magyar a jellege, a nők maguk rajzolják a mintát, s azt különböző színű fehér, vörös, kék, sárga selyemmel vagy pamuttal varrják ki. E hímzések leginkább a fehér ruha díszítésére szolgálnak, különösen az úgy nevezett vállasnak (opleczko) mellét, hátát, újjait, úgy szintén az övet, sőt a szoknyát is, valamint a férfi ing elejét és újjait is dúsan kihímezik. A Galgócz- és Pöstyén-vidéki nők megrendelésre függönyöket, takarókat, betéteket is hímeznek, a melyek igen kelendők. A vág-újhelyi, pöstyéni, sellyei járás Vág-menti községeiben, s a privigyei és szeniczi járás egyes községeiben is szorgalmasan űzik a nők a hímzést, melynek eredeti ízléssel és pontossággal készűlt művei az 1889-iki párisi kiállításon méltó dicséretet arattak. Ugyan csak Vág-Újhely, Galgócz, Sellye és Nyitra járásainak némely községeiben csipkeveréssel is foglalkoznak a nők. Utóbbi években „házi iparfejlesztő bizottság” alakúlt, mely kiállításokat is rendez különböző munkákból.

A kereskedelmet nemcsak 1.018 kilométer hosszú kitűnő kő-, és 209 kilométernyi vasútvonal mozdítja elő, hanem 22 pénzintézet is. A gabonakereskedést nehány tapolcsányi, újvári és nyitrai kereskedő tartja kezében. A marha- és lókereskedésnek főbb piaczai Érsek-Újvár, Nyitra, Galgócz, hol évenként vagy 17.000 darab marha kerűl eladásra; de távolabbra, nevezetesen Budapest, Pozsony, Bécs vásáraira is sokat hajtanak; továbbá főbb piaczok még Holics és Szenicz. Brezova és Német-Próna bőr- és gyapjúkereskedéséről nevezetes; ez utóbbinak fő piacza Nagy-Tapolcsány. Kiviteli czikk különösen az árpa. Élénk forgalmi czikkek a pálinka és a borókaolaj, melyet Botfaluból és Vág-Újhelyből Német-, Franczia-, Angolországba és Boszniába elég nagy mennyiségben szállítanak.

Nyitramegyének 5723.39 négyszögkilométernyi területén 396.559 lakosa van, tehát egy négyszögkilométerre 72.82 lélek jut. Legsűrűbb a népesség az éjszakkeleti és éjszaki részekben, vagyis ott, hol a megélhetés a legnehezebb. A létért való nehéz küzdelem kergeti e népet idegenbe. Időszakonként ezerszámra mennek messzi vidékekre, keletre egész Romániáig; Amerikába is sokan járnak; állandóan távol van a népesség 8%-a Budapesten, vagy Ausztriában. A megye 12 járásba osztott 440 községéből is a legtöbb a három felső nyitrai járásra jut. A Vág és Nyitra völgyében majdnem minden negyedórányi távolságban sűrűn következnek egymás után a községek, míg a déli lapályos részeken leginkább terjedelmes puszták és majorak teszik a népesebb telepeket. A sellyei járásban szintén sűrű a népesség, mert itt 10 községben összesen 32 ezer lakos van. A három rendezett tanácsú városhoz, Nyitrához, Szakolczához, Érsek-Újvárhoz 37 nagyközség járúl, a többi mind kisközség.

Nemzetiségre nézve e megye népének 72.82%-a tót, 17.52%-a a magyar, 9.05%-a a német. A magyarság ma különösen a Vág alsó mellékén, a Vág és a Nyitra lapályának déli részén van elterjedve, s a Nyitra völgyében Nyitra városán túl nyomúl föl a Zoborhegységnek keletre nyúló szőlős oldalai aljában, hol Pográny, Bodok, Geszte, Gerencsén, Csitár, Ghymes, Kolon, Zsére, Béd és Menyhe népe testalkat, ruházat, beszéd, szokás és életmód által egyaránt kiválik a többi nyitramegyei magyarok közűl. Egészséges, kemény természetű nép, mely szereti a szőlőmunkát, kitűnően beválik katonának, mint gyalogos is, de igazi eleme a lovas szolgálat, mert úgy szólva lovon és lóval nő fel. Sok régi szokását megőrizte tánczban, szórakozásban. A szomszéd hegyeket sajátos néven ismeri. A Pilis neki Szent Király hegye, a Zsibricza Ibricze, a többi: Kőszikla, Vaskapu, Zobor mezeje, kis és nagy Kurutnya, Vrisinye, Hosszúhegy, Hegygombja, Tekenyős, Hegyessas, Harancsa, Hosszúparlag, stb. Ruhájok is sajátságos. A férfi kék posztó kabátot és nadrágot visel. A legények széles karimájú kalapot viselnek, melyet biborszínű szalag díszít; aztán közönséges hímzett újjú gyolcs inget, virágokkal hímzett, vörös posztó szegésű szűr dolmányt, zöld selyem mellényt és rojtos fekete selyem nyakkendőt; sötét színű posztó nadrágjukat dúsan czifrázott zsinórdísz borítja; sarkantyús fekete csizma egészíti ki az öltözéket, s a csizmaszár mellől soha sem hiányzik a pipa. A leány ránczos muszlinszoknyát, búzavirág színű kötényt, pillangós és több csillogó színt játszó fodros selyem keszkenőt, vörös, arany és ezüst rózsákkal díszített zöld selyem mellényt (arany pecsétes pruszlikot), széles fodorral szegett muszlin félinget és sárga csizmát visel; leeresztett hajfonatába fölűl is, alúl is szalagot fűz. Ha asszonynyá lett, fekete selyemmel tarkázott, aranyos csipkével körözött és szalaggal bodrosan díszített főkötőt tesz a fejére s arra hószínű fátyolt borít; nyakát gyöngyfűzér ékesíti, lábán takaros fekete csizma, kezében csíkos vörös keszkenő és imakönyv, ha templomba megy. Sok helyen a magyarság ma már tóttal, némettel vegyes; sőt a tiszta magyar községek sorát is egy-egy tót község szakítja meg, melynek, valamint lakói közűl soknak a neve bizonyítja, hogy hajdan egészen magyar volt. Patta, Köpösd, Puszta-Kürth, Sempte, Komjáth, Botfalu még a múlt század elején is magyarok voltak.

A német lakosság a handerburczokból és habánokból áll, kikhez kivált a múlt században svábok és hannoveraiak jöttek. A Mária Terézia korában Ürményen és környékén letelepedett svábok már mind beleolvadtak a magyar vagy a tót lakosságba. A nyitrai és a tapolcsányi járásban levő egyes községekben földmíveléssel foglalkozó hannoveraiak igen csekély számúak. De a merre találjuk, a német mindenütt csöndes, komoly, vallásos, munkás és mértékletes; inkább kézmíves, mint földmívelő, mert származása és lakóhelyének a természete is inkább erre utasítják.

Gyűrűszerűleg zárja körűl a magyarságot a nagy többségben levő tót lakosság. Nyelve a nyugati részekben a morva-cseh nyelvjárású, sok hangcserével, kemény ejtéssel; a középső részekben lágyabb hangzású a kiejtés. Különben magyar és német szomszédaitól sok szót és szólásmódot is átvett a nyitrai tót.

Igen különböző a ruházat; sok szép viselet látható helyenként. Általában uralkodó a magyaros szabás még a tót lakosságnál is: feszes nadrág, testhez álló rövid kabát; a téli felöltő kurta ködmön, vagy bokáig érő bunda, vagy pedig szűr, melynek színe, díszítése és hoszsza különböző. Az anyaga posztó vagy darócz; a Nyitra völgyének közepe felé s annak keleti tájain a szegényebb nép még télen is csupán vászongatyát hord. A posztó ruha leginkább sötétkék, fekete, világos vagy sötétkék zsinórzattal. A magyar a sötétkék posztót kedveli, a tót a durva halenaszövetet használja kabátnak és szűrnek, a világos kéket nadrágnak és ünneplőnek. A kalap, melyet a felső Nyitra vidéki tót használ, czukorsüveg alakú, igen hegyes és alig két hüvelyk széles karimájú, melynek tarka szalagdíszéhez a fiatalok még kakastollat szeretnek tűzni. A nyitrai járás középtájának magyar lakója alacsony, kerek, széles karimájú kalapot szeret, mely karima néhol lapos, néhol fölhajló; a Vág-melléki magyar kis kerek kalapot visel fekete szalaggal szegve, széles karimával. A privigyei járásban elterjedt szűrposztó csizmát a miavai járás tótja is kedveli; különben a csizma többnyire erős bőrből készül. A női ruházatnál a sötét szín uralkodik. Egyes tót vidékeken az asszonyok viganói színes szövetből készűlnek, míg a rudnóvölgyiek és miavai járásiak otthon szőtt vászonba öltöznek. A női csizma tehénbőrből van, de a ki teheti, sárga vagy vörös kordováncsizmát húz vasárnap és ünnepeken. Fehérneműjére a magyar kényesebb, mint a tót; de némely tót vidékeken is a fényűzésig mennek az anyag megválasztásában és díszítésében kivált fehérneműnél, melynek hímzése néhol bámúlatos tökéletességű. Érdekes Valaszka-Béla, Dlzsin, Szecs gazdagon hímzett női öltözéke; Pöstyén, Holics, Miava, Elefánt lakosságáé ép oly fényes, mint ékes; még a legények is bőven viselnek kivarrást és szalagot, s kalapjukon hatalmas virágkoszorú fut körűl.

A megye köznépének általános műveltségi állapotában még sok a hiány. Iskola van 523, gymnasium is négy működik a megyében, melynek értelmiségi osztálya különben elég szép számú; az iskolalátogatás kielégítő, mert a tanköteleseknek 89% a jár iskolába. Az írni és olvasni tudók száma azonban még csak 58.6%.

Vallási tekintetben a nagy többség (283.386 lélek) róm. katholikus; a protestánsok közűl az ágostai evangelikusok vannak többségben (56 ezer); az izraeliták jelentékeny számmal laknak kivált a nagyobb községekben. A német telepek, a Vág- és a Nyitra-völgy, a hegyentúli részek népessége, és a magyarság egy része katholikus; a Fehérhegység s a Brezovó vidékének tót népe ágostai evangelikus, míg a magyarság legnagyobb része református.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me