A Mura völgye Predlitztől Bruckig. Ilwof Ferencztől, fordította György Aladár | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

A Mura völgye Predlitztől Bruckig.
Ilwof Ferencztől, fordította György Aladár

A Közép-alpesek hegyláncza az Arl-hasadék mellett két ágra oszlik, melyek a salzburgi Lungaut veszik körűl s a Murától éjszakra és délre Stiria földjére lépnek. Az éjszaki ág neve stiriai vagy alsóbb Tauern; ezek a Hochgolling hatalmas határoszlopában 2.863 méter magasságra emelkedve, kelet felé vonúlnak mint vízválasztó az Enns és Mura között a Waldhorn-csúcson át (2.700 méter) a Hohenwartig (2.361 méter) és onnan egyenesen éjszakkeleti irányban a nagy Bösensteinig (2.449 méter); keleti nyúlványai a Hohentauerni szorosig (1.265 méter) sülyednek, a melyen át vezet a kocsival járható Tauerni út Judenburgtól a Pöls völgyén át Triebenbe, a Palten völgyébe. Az országúton túl kelet felé az éjszaki ág még egyszer hatalmas hegytömeggé, a Zinken-csoporttá emelkedik föl, melynek legmagasabb része a 2.398 méter magas seckaui Zinken; ezek a seckaui alpesek nyúlványaikat a Mura és Liesing völgyei felé bocsátják Knittelfeldtől St.-Michaelen át a mélyen bevágott Schober-nyeregig (849 méter), a melyen át megy a Rudolf-trónörökös vasút és a mely a rottenmanni Tauernt a Reichenstein-csoporttal köti össze. A stiriai Középponti Alpesek déli ága Königsthaltól a Stubalpig vízválasztót alkot a Mura és a Dráva között és azon túl Bruckig a felső és közép Mura-völgybe folyó patakok és mellékfolyók között; ez négy csoportra oszlik, ú. m.: a Stangalp-csoport, a muraui Alpesek a neumarkti nyeregig, a judenburgi Alpesek az Obdachnál levő mélyedésig s innen a Gleinalp-hegyláncz a Mura áttöréseig Brucknál. A Liesing torkolatától a Mürzéig a Mura éjszaki partját a Hochschwab-csoport előhegyei kisérik.

Ezen magas hegyvonalak között fekszik a Mura-völgy felső része, mint valami kedves idyll, sötétzöld erdővel borított, a legváltozatosabban majd kellemes, majd nagyszerű alakokban emelkedő hegysorok által környezve, a zsenge havasi folyónak kékeszöld, a napfényen ezüstös csillogású szalagja által kettéválasztva; a völgytalaj, mely felső felében nagyobb részt rétség, alább sok helyt szántóföld, melyet amott közelgő hegyek szorítanak össze, itt pedig néha-néha szélesebb területté alakúl át, és a legközelebb levő hegynyúlványok tarka változatosságban mutatják a tekintélyes paraszt tanyákat, büszke kastélyokat, regényes várromokat, barátságos községeket, kis, de szépen fekvő s tornyokban gazdag városokat. Bármily sok természeti szépséget mutat is a fővölgy, kiválóbbak e tekintetben a mellékvölgyek, a melyekben zúgó patakok mellett fölfelé a havasi csúcsok aljára érünk, melyek merész alakzatokban felűlemelkednek a stiriai ősalpesek gerinczein és pompás kilátásokat nyújtanak a számtalan hegyláncz látszólag szabálytalan tömege fölött, meg a mély völgyekbe.

Predlitz kis falunál a Mura, a Lungau szülötte, mint kis, gyorsan s zúgva előre törő havasi folyócska lép Stiria földjére, itt torkollik a fővölgybe a keskeny, négy óra hosszáig tartó Turrach-árok, melynek déli oldalán Eisenhut és Königstuhl hatalmasan emelkedő hegyóriások alján teljes elzárkózottságban feküsznek a Turrach nevű nagy területen a Schwarzenberg herczeg-féle vashámorok, melyeket 1658-ban János Adolf herczeg alapított és a hol már 1863 óta van Bessemer-féle kohó, a legelső Európában. Predlitztől a Mura szűk völgyben folyik fölfelé; Goppelsbach vár mellett, mely egy dombon emelkedik, a mely mögött zord hegyzugban vízesés zuhog le, jutunk el Stadl-ba s nehány órai út után Murau-ba, mely a Mura-völgy felső részének legtekintélyesebb helysége. A völgyszorosból kilépve, egy magánosan álló domb, tetején a sok ablakú Schwarzenberg-féle kastély, Ober-Murau, tűnik föl az útas előtt; két emelet magasságú épület ez szabályszerű négyszögben, a XVII. század egyszerű, de tekintélyes építési modorában; egy fokkal lejebb, de még mindig a város fölött, áll a korai gót-kor szép szabatos ízlésében épült plébániatemplom. A domb körűl, melyen a kastély és a templom áll, a hegy és folyó között szorong a csinos város; a folyó szűk medrében sziklák és törmelékek között zúgva tör útat, jobb oldalt erdős magaslaton emelkedik a késő gótkori ízlésben épült Leonhard-templom fénylő tetővel és kis toronynyal, mellette a régi Grünfels vár romjai borítják a talajt, csak egy torony áll még fenn ebből az egykor tekintélyes várból, mely Ober-Murauval összeköttetésben uralkodott a völgy fölött s elzárta a Lungauból Judenburgba vezető útat.

Murau.
Bank Henriktől

Murautól éjszakra nyílik a Ranten-völgy; mintegy nyolcz kilométernyire húzódik e völgy, mint hosszan elnyúló, habzó patak medréül szolgáló árok; csak egy pár paraszt ház, nehány malom és hámor élénkíti, míg az előhegyeken egyes tanyák feküsznek; valódi és igazi erdei völgy ez, minőhöz hasonlót, csaknem mindannyit ugyanily jellemvonásokkal, gyakran találunk Stiriában; végűl azonban rétekben gazdag völgysíkká tágúl ki, a melynek éjszaki szélén a mindenfelől zöld hegyek által körülvett síkság fölött egy kis emelkedésen Ranten község fekszik. A falu házai fölött szép késő gót ízlésben épített templom van; az egyház külső falait a XVII. századból eredő freskók diszítik, jelképes alakok a szentírásból; belsejében a főoltár fölött öt római kő van, reliefek, melyek közűl csak egyen van fölirat; tehát még e félre eső havasi völgybe is elhatolt a világhódító nép a Tiberistől; egy magaslaton a község szomszédságában van a régi, félig romokban fekvő vár. Rantenben született a XVII. század egyik híres földrajzírója, Zeiler Márton (1589–1661).

Rantenből kocsiút vezet a Gstoder-erdő lejtői és az alsó Tauern utolsó harántlánczolatai között Serbachon át Tamswegbe a Lungauba; e haránt hegylánczok előrészét hosszú, széles hullámzó fennsík alkotja, a melyen nagyobbára szétszórtan feküsznek Krakaudorf, Krakauschatten, Krakaueben és Krakauhintermühlen községek házai. Gyalogútak visznek át a Tauern kiemelkedő magaslataira, a Preberspitzre, Alpkaar-csúcsra, a Predigtstuhlra, továbbá az átjárókra, minők a Feldscharte, a Rantenthörl, a Rabenbauerthörl, melyek éjszak felé a Putzenthalba a Fekete tóhoz és a kis Sölkbe hanyatlanak, végre a Schimpelschartéra, a melyen át juthatunk a nagy Sölkbe. Mindkét tó vize az Ennsbe siet.

A Mura felső völgyéhez hasonló jellege van, – keskeny völgytalaj, mindkét oldalon sűrű, sötét tűlevelű fákkal borított erdők, – tovább is a völgynek Taufferbachig; jobbról mérsékelt magasságban áll Saurau falu nehány háza; a vár már abban az időben is, midőn Vischer Máté (1680) a „Várak könyve” számára lerajzolta, rom volt; ez a Sauraui nemes és grófi család székhelye.

Mindjárt Saurau alatt van balról a Katsch-völgy torkolata. A középkor kezdetén idáig terjedt a Lungau, és a Mura fölött levő híd volt a határ Salzburg és Stiria között A szélesen elterülő Stolzalpe (1.816 méter) messze kinyúló előhegyeivel és a dél felé meredek sziklafalakkal emelkedő Pleschaitz (1.797 méter) alkotják a vízválasztót egy részt Ranten, Katsch és Wölz völgyei s más részt a Mura-völgy között. A Katsch-völgy torkolatánál, a Pleschaitz egyik oldalhegyén kiemelkedő magaslaton, 200 méternyire a völgytalajtól, feküsznek festői képet nyújtva Katsch régi várnak még ma is tekintélyes kőfalai és bástyái. A Katsch-patak forrása magasan van fenn a Tauernben, egy szűk erdős mélyedésen fut végig, mely Baierdorfnál kiszélesedik, itt a falu kis házai fölött hatalmas négyszögletű torony emelkedik, a „Thurn in Baierdorf”. A mellékvölgyben nyugot felé Schöder csinos község van, mely fölött hegyes templom-torony emelkedik, mélyen elrejtve a magasra és meredeken emelkedő pompás erdővel borított hegyek között. A Katsch-patak mentében lejutunk Feistritzbe és azután a Greimberg (2.474 méter) alján fekvő tekintélyes St.-Peter am Kammersberg nevű mezővárosba, mely a freisingi püspökségnek ama jószágai közé tartozott, melyeket II. Henrik király adományozott (1007). A kereskedelem és ipar egykor sokkal élénkebb volt itt, mint mai napság, mert St.-Peter „udvari város” egy hegyi út végső állomása volt, mely a Mura felső vidékéről a Tauernen át az Enns völgyébe vitt és a melyen gabnaneműeket szállítottak Ausseeba, továbbá sót a Mura-völgybe és Karinthiába. A Kammersbergen át kocsiút vezet a Wölz-völgy legfelső részébe, mely meredek és épen nem veszély nélküli ugyan, de pompás kilátásokat nyújt az Aichberg, Pleschaitz és Tauern felé. St.-Peter alatt ismét árok jellegűvé válik a Kasch-völgy s ezt a jelleget megtartja a Mura-völgybe torkolásáig, nem messze attól a helytől, mely úgy tájképi, mint történeti szempontból Stiria legérdekesebb helyei közé tartozik. Alant a völgyben fekszik Teuffenbach kellemes egyházas-község a Kreuzeck lejtőjének alján; fent a hegy oldala hosszában, magasan a völgy fölött kanyarog a Rudolf-trónörökös vasút, szorosan a régi Teuffenbach vár még földből kilátszó falai mellett s a szellős magaslaton, 600 méternyire a völgy fölött, trónolnak Stein vár hatalmas maradványai, egyik legtekintélyesebb várrom a tartományban, mely még mindig büszkén emelkedik föl. A hegy fennsíkját hatalmas törmelékmező fedi; a tömör, kerek saroktornyok még meg nem törve, büszkén állanak ott, de a körfalak és a felső vár tornyai már részben romokká omolva hevernek, részben pedig megrepedve bedőléssel fenyegetnek; egy szép gót díszítésű ablakrózsa jelöli azt a helyet, hol egykor a várkápolna állott. A várat a XII. században a nemes Stein család alapította, mely a XV. században kihalt; a XVI. században St.-Lambrecht kolostor tulajdonává lett; a papok háborús időkben itt találtak menedéket s később az apátok használták nyári üdülő helyűl: a szerzet föloszlatása idejében (1786–1802) a vár elpusztúlt, villámcsapás is károsította s azóta végpusztúlásnak indúlt. S minő kilátás tárúl itt az útazó elé! Egyike a legszebbeknek; talán a legszebb tájkép vonúl el itt szemünk előtt egész Stiriában. Mélyen alattunk különféle kanyarúlatokban fekszik a zöld Mura-völgy, melyet a folyó ezüst csíkja élénkít; lefelé elláthatunk Lind és Unzmarkt irányában; szemközt a Wölz-völgy nyílik, fölötte a Tauern gerincze, balról a hatalmas Pleschaitz emelkedik s előhegye meredek sziklafalakban a Muráig esik le; a hegyfalak között két barlang nyílása van, egy kisebb és egy nagyobb, melyekbe csak hágcsókkal és vaskapcsokkal lehet leszállani; mindkét barlangban kőmíves munka nyomai vannak; van helyiség lakások számára; de nem mutatható ki, vajjon barlangi erőd volt-e ez, avagy csak menedékhelyűl használták ezeket a nehezen megközelíthető helyeket, hogy oda fussanak, ha a völgyben ellenséges hadseregek tanyáztak. E barlangi várat Schallaunnak hívják, a nép Puxi Luegnek, puxi lyuknak nevezi. Alattuk egy dombon a völgyben vannak Pux vár romjai.

Két régi stájer családnak volt itt székhelye a folyótól jobbra és balra: amott a Teuffenbachoké, itt a Pranckhoké. Mindjárt délre Teuffenbachtól nevezetes hegycsorbúlás van a Muraui csoport és a Zirbitzkogel-tömb között, a Neumarkti nyereg, a Közép-alpesek legnagyobb mélyedése (890 méter) a Földközi tengertől a Murának Brucknál való áttöréseig terjedő egész hosszú vonalon; ezen vonal mente igazában egy hosszú, keskeny fennsík, mely a Schauerfeld és Lindfeld közt nyúlik el; jól mívelt rétekkel és szántóföldekkel megrakva, tanyák és kis községek által élénkítve, melyet nyugotról a Kalkberg és Grebenzenalpe nyúlványai környeznek s mely keletre a Kreuzeckig és a Zirbitzkúp nyúlványaig ér. Schauerfeld a vízválasztó a Mura és Dráva között, amabba a Taja patak, ebbe az Urtel és Olsa patakok ömlenek. Az Urtel patakból nyeri vizét a Furtni tó, a vándormadarak számtalan rajainak pihenő helye, melyek a természet által kijelölt útat használva, erre vonúlnak éjszakról délre és délről éjszak felé. Hogy a vándor népek is használták ezt a szorost és nyerget, bizonyítja a történelem; alig vonható kétségbe ugyanis, hogy a kimberek, midőn Kr. e. 113-ban Pannonián és Noricumon át Olaszország felé vonúltak és Noreja mellett a Cnejus Papirius Carbo vezetése alatt álló római sereget megsemmisítették, ezen a nyergen át vették útjukat; midőn a keleti alpesi tartományok Róma fönhatósága alá jutottak, az Aquilejától Ovilavába (Wels) vezető út ezen a helyen ment át az Alpesek középponti részén; a középkorban és egész a XVIII. századig a legfontosabb kereskedelmi út az Adriától a Dunához, Bécstől Velenczébe a Neumarkti nyergen át vezetett, s mint más helyen, itt is a régi közlekedési irányt kereste föl napjainkban a vasút, hogy ennek hosszában rakja le országokat és nemzeteket összekötő sineit. Schauerfeldtől nyugotra keskeny erdei és havasi völgyben, a 1.072 méter magasságban a tenger színe fölött, fekszik St.-Lambrecht régi tisztes benczés kolostor. A Kuhalpe (1.784 méter) és Grebenzen (1.870 méter) hatalmas, sűrű erdőséggel fedett lejtői és kúpjai délről, a Karchaunerecké (1.654 méter) éjszakról gondosan elfedik s védik e helyet a külvilágtól. Itt fekszik a tartomány eme második legrégibb kolostora, melyet 1103-ban Eppenstein Henrik, Karinthia herczege, alapított, mivel akkor s egészen 1521-ig a szomszéd tartományhoz tartozott ez az alpesi völgy; itt van a környező hatalmas hegyvidéknél és saját pompás épülettömbjénél fogva nagyszerű képet alkotó nagy kéttornyú gót templom és maga a zárda, melyet Sciassia Domokos ügyes olasz építész 1640-ben kezdett építeni s mely a délre a városka felé eső praelatusi szárnynyal 1737-ben fejeztetett be.

Kilátás Teuffenbach mellett.
Zetsche Edétől

Még evvel nem merítettük ki Neumarkt vidékének történetileg nevezetes helyeit. A Kalkberg lejtőin vannak: Zeitschach, melyről már egy 1172-ki lambrechti okiratban van említés, Graslupp, melynek birtokában erősítette meg Német Lajos király 860-ban Adalwin salzburgi érseket és a mely sok ideig, míg Neumarktot meg nem építették, főhelye volt ennek a vidéknek; szemben a ferde hajlású síkságon, melynek rézsút ereszkedése a Kreuzecktől kezdődik, van a tartomány egyik legrégibb egyházas-községe, Maria Hof, melyről, mint ilyenről, már 1066-ban van említés, s délre innen a Scheufling-Perchaui út végén vonúl meg, Forchenstein várkastély által koronázva, egy völgyszorosban Neumarkt tekintélyes község, részben még a régi erődítési kőfalak által körülvéve, pompás helyen, csaknem köröskörűl védve a hegyektől és mégis a hatalmasan emelkedő Zirbitzkogel (2.397 méter) átellenében, a legszebb fenyőerdők közelében, a miért is a közel fekvő Pichel kastélylyal együtt legújabb időben szívesen keresik föl a betegek és lábbadozók, mint gyógyitó levegőjű helyet.

A Neumarkton átfutó Olsa patak mellett lefelé St.-Mareinbe jutunk, melynek régi temploma román ízlés nyomait mutatja, s odább Lindenfeldbe, hol a tekintélyes Lind kastély van, mely a St.-Lambrecht zárdához tartozik; a patak ezután vad sziklaszoroson tör át, a hol az országút és vasút számára nagy nehezen foglaltak tért a sziklától s azután belép az „In der Einöd” nevű kies völgykatlanba, melyben a hasonnevű ásványos fürdő van. Karinthia határán állunk, balról óriási sziklatömb emelkedik, melyen egykor fenyegetőleg s dölyfösen állott az erős Dürrenstein, Stiria határerődje, de ebből most csak egy pár rom tekint le a karinthiai kies Metnitz-völgybe és a váraktól koszorúzott s egy még elég jó karban leve körkőfal által körülvett Friesachra.

Teuffenbachtól jobbra széles hegyterraszról tekint le a völgybe Schrattenberg, e pompás Schwarzenberg-féle vár, öt kimagasló tornyával. A termeket és szobákat nagyobb részt reliefek, szőnyegek, freskók és czirbolyafából készűlt díszítmények ékítik, s az erkélyről pompás kilátás nyílik. Schrattenbergnek nem ritkán voltak főrangú vendégei; Olaszországból jövet, vagy menet udvart tartottak itt; 1797-ben Bonaparte Napoleon, 1799-ben Suwaroff tartották itt főhadiszállásukat. Szemközt torkollik a Wölz-völgy, melynek legfelsőbb árkai a Tauern főhegylánczaig nyúlnak; középső és alsó része széles, jól mívelt s védett helyzeténél fogva termékeny. Főhelye Ober-Wölz kis város; még mindig kőfalak veszik körűl, részben megvannak kapui és tornyai is; nevezetessége a legpompásabb gót ízlésben emelkedő, legközelebb stylszerűleg helyreállított Szent-Zsigmond kórházi templom. Közelben Ober-Wölztől délre egy déltől keletre függélyesen meredő sziklán, melynek alját sűrű fenyőerdő köríti, emelkedik Rothenfels vár, mely magas helyzeténél fogva befelé a Wölz-völgy éjszaki kerületéig, kifelé pedig a Muráig uralkodó helyet foglal el. Ép és lakott vár, melyen még a régi épületterv egyes részei ma is láthatók: széles árkok, vastag, részben pártázott kőfalak, egy hatalmas torony, melyen át kapu visz a várudvarba és a régi bástya alsó lőrései.

A Mura-völgy Nieder-Wölznél és Scheiflingnál, melyet a vasút nagy kanyarúlatban kerűl meg, egy kis síksággá tágúlt, innen azonban egészen Judenburgig ismét szűk erdős és rétes völgygyé szorúl össze. Ebben emelkedik Unzmarkttal szemben a Frauenburg egy csillámpalás kúpon; félmagasságban fekszik a még jó karban levő és használt templom a dalköltő Lichtenstein Ulrich híres sírkővével és egy nagyszerű, 1598-ból eredő síremlékkel, mely Stubenberg Andrásnak, nejének, született Kainach Jakobinának és gyermekeinek emlékét örökíti meg.

E fölött emelkednek sötét tűlevelű erdőív által környezve magának a várnak romjai; 200 évvel ezelőtt még tekintélyes vár volt tornyos kapukkal, bástyákkal s terjedelmes lakrészekkel, ma már inkább csak a puszta kőfalak állanak, részben még pártadíszszel, szembeszállva, habár már nem sokáig, a körűlöttük dühöngő széllel és viharral.

Elhaladva St.-Georgen, Pichelhofen kastély és Sauerbrunn omladozó vára mellett, a mely mögött egy nevezetes, a XVI. századból való erőd áll és a honnan a hegyi út Pölshalson át a Pöls-völgybe vezet, eljutunk Judenburgba. A Landthorberg nevű domb széles tetején, mely domb három oldalról hanyatlik alá a folyó és a völgy felé, fekszik a tekintélyes város; ezt a helyet a természet mintegy előre kijelölte, hogy a középkor mozgalmas idején itt alakúljon egy tágas terület főhelye; ez a hely zárja be a felső szoros völgyet és uralkodik a széles Aichfeld síkság fölött, mely a folyó mentén terül, a domb sík teteje elegendő tért nyújtott letelepülésre és a menedékes lejtők könnyűvé tették a fiatal város megerősítését. Még most is láthatók a körfalak és kapuk nyomai, melyek egykor egészen körűlzárták a várost, mely jelenleg nagy piaczával, széles utczáival, csinos házaival és a mindenfelől ide néző fenyő-erdős hegyekkel rendkivűl kies képet nyújt. A város pompás fekvése, múltja és az az élénk ipari tevékenység, mely benne s körülötte kifejlődött, Judenburgot felső Stiria egyik legtekintélyesebb pontjává teszik. Kelta telepek voltak itt már a legrégibb időkben; a Falkenbergen, a várostól éjszakra, sajátságos kelta kőfalak láthatók; e hegy alján Strettwegnél találták azt a nevezetes üstkocsit, mely jelenleg a gráczi tartományi múzeum egyik legbecsesebb darabja. Az Aquilejától Ovilavába vezető római út innen nem messze haladt el; a XIII. és XIV. században Judenburg nevezetes kereskedő várossá lett, főállomásává az olasz országútnak, s ilyen is maradt egészen addig, míg VI. Károly császár idejében az adriai forgalomnak új irányt nem adtak Gráczon át Trieszt felé.

Judenburgtól éjszakra nyílik az Aichfeldre a Pöls-völgy, mely legfelsőbb részén árkok s alpesi völgyek nagy tömkelege; nyugatra és éjszakra a Tauernig terjed, keletre a Zinkenkogel csoportjáig; ebbe torkollanak Pusterwald és Brettstein hosszan elnyúló árkai; főágában a Hohentauernnél vagy Rottenmanni Tauernnél kezdődik, melyen át szekérút visz Judenburgból Triebenbe. Az út a Palten-völgytől a Wolfsgrabenen át vezet, hol szép pineolakövet törnek, melyet különösen a zárda új épületénél és az admonti templomnál használtak. Míg a szekérút baloldalt nagyot kanyarodik Triebenstein körül, jobb oldalt gyalogösvény vezet a Sunk nevű hatalmas kőtörmelékekkel telt vad sziklavölgyön át, mely törmelékek között a Tauern patak egy meredek hegyfalban nyom nélkül elvész s csak lentebb jő ismét napfényre. Az átjáró tetején 1.265 méter magasságban fekszik Hohentauern kis egyházas-község pompás kilátással a mélyen alant buja rétekkel borított völgykatlanra, a melyben apró sötétzöld tavak mellett vadászlak van, és a szemközt hatalmas falakban emelkedő Bösenstein-csoportra. Hohentauerntől az út dél felé hanyatlik a Pöls-völgybe és St.-Johannon meg a régies kaszaműhelyekről ismert Müderbruckon át vezet; érinti Hainfelden várát, hol I. Miksa császár többször lakott, különösen midőn az 1158-ban elöntött Zeiring ezüstbányát ismét üzembe akarta venni s átmegy Unter-Zeiringen, míg a régi, egykor jelentékeny Ober-Zeiring bányahely jobbról egy oldalvölgyben marad, és Pölset, a völgy főhelyét; jobb oldalt a Falkenberg éjszaki lejtőjén Reifenstein hatalmas várroma emelkedik és Dietersdorf és Waltersdorf között a Pöls-völgy az Aichfelddel egyesűl.

Judenburg alatt a Mura völgye hirtelen az Aichfeld nevű széles síksággá tárúl, mely Knittelfeldig terjed; a Stubalp és Gleinalp nyúlványai határolják dél felől, éjszakról pedig a Hölzelberg lejtői zárják be; termékeny, jól mívelt, a Mura számos kanyargásaival átfutott síkság ez, a legnagyobb a tartomány felső részében; virágzó községek, szép kastélyok, minők: Gabelhofen, Spielberg, Hauzenbühel, Thann, Nagy-Lobming és Liechtenstein régi várának egy meredek sziklakúpon festőileg fekvő romjai élénkítik meg változatosan; legnagyobb nevezetességei azonban az Aichfeldnek Frohnsdorf és Dietersdorf gazdag kőszénbányái; ezek szolgáltatják a tüzelőt az élénk ipari tevékenységhez, mely Judenburg és Knittelfeld körül, valamint a Zeltwegben kifejlődött. A síkságnak a folyótól délre terjedő részét Murbodennek nevezik; főhelye Weisskirchen tekintélyes mezőváros; itt egyesülnek a Judenburgtól, Obdachtól, Gross-Lobmingból és a Stubalpesről járó útak; nyugatra innen magaslaton fekszik az igen látogatott Maria-Buch búcsújáró hely szép gót templomával, és délről nyílik a Granitzenbach völgye, mely a magas sziklán függő Eppenstein várrom mellett elhaladva Obdachon át az obdachi nyeregre vezet, melyen keresztül a karinthiai Lavant-völgyben fekvő Reichenfelsbe juthatunk.

Az Aichfeld keleti végén, a hol a hegyek ismét közelebb érnek egymáshoz, egy kis fennsíkon a folyó fölött Knittelfeld csinos város fekszik; ez szép fekvése és virágzó ipara által tűnik ki, mely itt tanyát ütött. Míg a Mura-völgybe Knittelfeld és Bruck között a déli oldalon csak rövid, szűk, a Gleinalpes-lánczról meredeken hanyatló árkok torkollanak, melyeken át e hegyláncz csúcsára s a köztök fekvő átjárókra jutunk, az éjszaki oldalon hosszú; változatosan tagolt völgyek nyílnak gazdag elágazású völgyrendszerekké. Mélyen behatolnak az Ingering és Gaal patak sűrű erdőségekkel ellepett árkai a Rottenmanni Tauern főhegylánczáig, körűlveszik a hatalmasan emelkedő Ringkogelt (2.278 méter), mely pompás kilátást nyújt, egyesűlnek a szép Wasserberg várnál, melynek alján az Ingering patak egy szűk szurdokon át az Aichfeld felé siet, hol épen Knittelfeld fölött a Murába ömlik. Keletre ettől a szorostól hullámzó fennsíkon a hatalmasan emelkedő Zinken (2.398 méter) és az ebből kiágazó hegyrészek alján fekszik Seckau mezőváros és zárda. Egykori nagyságát és pompáját most csak a terjedelmes zárdaépület, a nagy román bazilika és ennek éjszaki mellékhajója keleti végébe illesztett, a renaissance legpompásabb alakjában mutatkozó mauzoleum tanúsítja; hol II. Károly főherczeg fekszik (meghalt 1590-ben). 1882-ben ezt a régi kanonoki zárdát a beeuroni műértő benczések vásárolták meg s ez által lehetővé van téve, hogy ez a bazilika, Stiriának ezen építészeti gyöngye, stílszerű újításban helyreállíttassék, és hogy így a tartománynak megmaradjon s visszaadassék a XIII. század építészetének egyik pompás műemléke.

A Mura szűk völgyében Knittelfeld és Leoben között St.-Michaelnél torkollik a halakban dús Liesing völgye, mely a Walder- vagy Schober-nyeregnél, az Enns és Mura vízválasztójánál kezdődik; délről a seckaui alpesek keleti nyúlványai, éjszakról a Reiting (vagy Gösseck, 2.215 méter) hatalmas hegytömbje határolják; már a középkor elején fontos közlekedési út, a só-út, ment át rajta, a melyen az ausseei sót Karinthiába és Alsó-Stiriába szállították, jelenleg pedig a Rudolf-trónörökös-vasút megy át rajta. A Liesing-völgy Waldtól Kallwangon és Mauternen át mint szűk hegyi völgy húzódik, Kammernél termékeny, falvakkal és tanyákkal fedett síksággá tárúl, mely fölött éjszakon a kevély, hármascsúcsú Reiting emelkedik, keleten a Feitscherwald és nyugaton a seckaui alpesek előhegyei veszik körül. A Gfäller-faltól előnyomúló sziklákon Ehrenfels és Kammerstein romjai tekintenek a kies völgymedenczébe.

St.-Michaeltől Leobenig a Mura egy hegyszoroson át megy, mely alig enged elegendő tért a folyónak, országútnak és a vasútnak; de ott, hol a messze előre nyomúló Häuselberget futja körűl és a hol éjszakról jőve a Vordernbergi patak torkollik, völgykatlanná szélesül, melyben jobbról egy zöld öbölben Göss; és tovább éjszakra egy a folyó által alkotott nagy ív átmérőjénél a szép Leoben bányaváros fekszik.

Leobent, Felső-Stiria legnagyobb városát, három oldalról a Mura zárja be, dél felől a Massenberghez támaszkodik, melyen ezelőtt 70 évvel még tekintélyes vár volt, mely azóta romba dőlt; szép sétahelyek kanyarognak jelenleg a hegyen s elragadó kilátásokat nyújtanak a völgyre, városra és a szemközt emelkedő magaslatokra. Több fejedelmi kiváltság Vordernberg vasának elárúsító helyeűl jelölte ki Leobent, mely ez által a XIV. század vége óta, mint a stiriai vaskereskedés középpontja, fölvirágzott s ilyen maradt egész a XVIII. századig.

Lakosainak jó módja, melyről a tekintélyes házak, a szép tiszta terek és útczák tanúskodnak, környékének kellemetessége, mely a közelben kedves, távolabb nagyszerű, az egész vidék tevékeny bányászati és kohászati működése a biztosítékok, hogy Leoben virágzása és jóléte ma is megvan és a jövőben is meglesz.

Magasan fönn a Prebühelen (1.227 méter), mely válaszfal a Mura és az Enns vidéke között, kezdődik a Vordernbergi völgy; hatalmas hegytömbök veszik körűl ezt a szorost, ú. m. keleten a Polster (1.911 méter), a zigzugos Griesmauer (2.034 méter), a hatalmasan emelkedő Hochthurm (2.082 méter), nyugaton a Reichenstein (2.166 méter), mely az Erzberget éjszak felé Eisenerz irányában tolja előre, és Berg sziklafalai (1.767 méter). Országút és vasszállításra épített vasút vezet, amaz a keskeny völgyben, ez leginkább a baloldali hegyfalon, Vordernbergbe, a híres bányaközségbe. Számos, nagyobb részt füsttől barnúlt ház és 14 kohó alkotja ezt a községet, mely fél órányira húzódik a szoros völgyben a belőle emelkedő meredek, alúl füves, fönn erdős és sziklás hegylejtők között. János főherczeg 1822-től 1844-ig lakott Vordernbergben, két kohó tulajdonosa volt, megalapította az úgy nevezett „Radmeister-comunitás”-t, s ez által létrehozta a vordernbergi bányászat és vasipar hatalmas felvirágzását.

A vordernbergi völgy Friedauwerken és Hafningon át szűk szorosként vonúl el, azután kies völgykatlanná szélesedik, melynek közepén Trofaiach fekszik; hatalmasan emelkedik itt nyugat felé a Reiting tekintélyes hegytömbje, melynek háromágú csúcsa a legmagasabb ponton 2.215 méterre emelkedik. Csaknem elkülönzötten áll s minden irányban merészen és szabadon emelkedik föl. Rémületes falakban és sziklameredekekben hanyatlik le éjszak felé a Göss-árokba, erdős előhegyei kelet felé kinyúlnak a trofaiachi medenczébe és déli nyúlványai a Mautern és Kammern melletti Liesingig terjednek. Fekvése szép messzelátó ponttá teszi, a honnan épen úgy áttekinthetjük a szelíden hullámzó vonalakban emelkedő, egész a csúcsig erdőkkel s fűvel borított őshegységet, mint a Mész-alpesek szirt falait, ormóit és csipkézeteit. Épen Trofaiach alatt ismét összébb szorúl a völgy s a mint újra kiszélesűl, egy 95 méter magas sziklakúpon a Maria-Freienstein templomot látjuk, melyet a XVII. században a hasonnevű vár romjából építettek. Alant a völgyben a keleti hegyoldalhoz simúl Freienstein vár és ettől nyugatra Friedhofen vár, míg távolabb, közel a vordernbergi pataknak a Murába ömléséhez, Donawitz nagyszerű kavaró és hengerező gyárai feküsznek.

Leobentől Bruckig a Mura széles, termékeny, jól mívelt völgyön megy át, melyet délről a Gleinalp-hegyláncz nyúlványai, éjszakról pedig a Kletschach-kúp lejtői határolnak. Az utóbbiban és mellette feküsznek Veitsberg és Proleb kis községek, melyek régi templomáról már 1187-ben történik említés, midőn azt Gutenberg Erzsébet a gössi kolostornak ajándékozta. Ott, a hol a Mürz a Murába ömlik, van Bruck a Mura bal oldalán, a Mürztől jobbra. A középkor elején ezt a vidéket „Muorizakimundi”-nak (Mürz-torkolat) nevezték. Maga a város a Greggenberg előhegyéig nyúlik, a melyen még mindig tekintélyes nagyságban emelkednek a régi Landskrota erőd maradványai s falaikkal egész a városig húzódnak. Brucknak tájképi és történeti jelentősége abban áll, hogy két hosszanti völgy egyesűlésénél fekszik, melyek közül az egyik, a Muráé, innen kezdve haránt-völgygyé válik, hol ez a folyó épen ezen a helyen eddigi keleti folyását délire változtatja, hogy Bruck ennélfogva Felső-Stiria kapujává lett a tartomány középső része számára, a miért is a középkorban s egész a XVIII. századig fontos állomás volt a Bécsből egy részt Velenczébe, más részt Gráczba vezető úton, a mint hogy maig is vasúti csomópont éjszakra, délre és nyugatra. Habár a Bruck tőszomszédságában levő hegyek magasság és nagyszerűség tekintetében nem versenyezhetnek éjszaki és nyugati szomszédaikkal, a kettős csúcsú Rennfeld (1.630 méter), az erdőkkel és rétekkel borított Hochanger (1.282 méter) és a hosszan elnyúló Hochalpe (1.643 méter) mindamellett rendkivűl kies hegyi s erdei részleteket nyújtanak szép kilátásokkal a mosolygó völgyekre s pompás képekben láttatják a magas hegységet.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me