A folyóirat helyzete és hatása
A folyóirat helyzete és hatása
A Budapesti Szemle igen kis ideig, mindössze tíz hónapig állott fenn, csupán két száma került a közönség elé. Mégsem szabad a folyóiratot a sikertelenek csoportjában elkönyvelnünk. Ennek már az is ellentmond, hogy a benne megjelent tanulmányokat az egyes szerzők jelentős, ha nem éppen főművei sorában tartjuk számon. Az egykorú kritikák meg éppen nem kudarcra utalnak. A Budapesti Szemle megszűnésének az volt a legfőbb oka, hogy egy folyóirat létrehozására kedvezőtlen időpontban alapították. Akkor, amikor – hosszú lefojtottság után – szabadabb légkör nyílt nálunk a sajtó munkája előtt, amikor is nem tudós folyóiratokra, a legműveltebbeknek szóló revue-kre, hanem újságokra volt mindenekelőtt szükség. S ezek szerveződtek is egymás után, olyan lendülettel, amelyre addig nem volt példa a magyar sajtó történetében. Hiszen nemcsak a Pesti Hírlap indul meg 1841 legelején, de Vajda Péter orgánuma, a Világ is, újjáalakul Kemény Zsigmond – Kovács Lajos – Szentiváni Mihály progresszív triásza kezén az Erdélyi Híradó, megjelenik a konzervatív Múlt és Jelen, továbbá az egyház lapja, a Religio és Nevelés, megkezdi pályáját a Közlemények az élet és tudomány köréből és a Literatúrai lapok. Hat új, illetve újjászervezett magyar nyelvű orgánum tűnik fel egy időpontban, majdnem annyi, mint amennyi addig együttvéve létezett a hazai szellemi életben. Ennek következtében nemcsak a Budapesti Szemle nem bírta ezt a versenyt, de meg kellett szüntetnie megjelenését hamarosan a Tudományos Gyűjteménynek, a Figyelmezőnek, majd az Athenaeumnak, a Tudománytárnak is.
S vajon megszűnt-e igazán – magasabb szellemi értelemben persze – a centralisták vállalkozása? Mert az induló Pesti Hírlapot – ekkor még nem bontakoztak ki elvi ellentéteik Kossuthékkal – a magukénak tekintették. S a lap vizsgálata arról győz meg, hogy a szerkesztés alaposan fel is használta az ő intencióikat. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Pesti Hírlap első számában, Kossuth beköszöntő cikke társaságában a Szalay László írása olvasható, Zsurnalisztika címmel, mely egyaránt vitathatatlan dokumentuma a Kossuth törekvéseivel való közösségvállalásnak, hogy lapját a maguk vállalkozása utódának tekintik, s annak a felismerésnek, hogy a Budapesti Szemle céljait ez idő tájt egy hetente többször megjelenő újság hatékonyabban szolgálja. „… a sűrű népzajból kimagasló bajnokot tekinti jelesül képviselőjének a nép” – írja itt Szalay –, s „… a magános falai között munkáló tudós nem fogja neki elvitatni az elsőbbséget, mert a valónak, szépnek, jónak megváltásában fáradozott, mint ő.” A centralisták nem akarták korlátozni, megosztani az induló közéleti orgánum lehetőségeit, látva annak nagyobb hatósugarát, szervező szerepét, azért vonultak vissza a magukétól.
585Amiért küzdöttek, annak képviseletét, folytatását hetente kétszer megtalálták a Pesti Hírlapban. Ha az első számok híres vezércikkei közt tallózunk, azt kell látnunk, hogy szerzőjük valóban úgy járt el, mint azt a Széchenyivel szemben védelmére kelő Eötvös megállapította: „aprópénzre váltotta” az „egyesek birtokában heverő” – azaz az Athenaeum, illetve a Budapesti Szemle eszmei tárházába összehordott kincset. Kossuth ugyanis jórészt azt a problémacsoportot dolgozta fel itt helyi aktualitások kapcsán kisebb írások sorozatában – zseniális újságírói érzékkel –, melynek alapanyagát Bajzáék, illetve Szalayék folyóiratai összesítették.
„… az a szerep, melyet viszesz, nehéz, de szép, egy nemzetet józan gondolatokra hozni vissza, azt, miről mint ifjak ábrándoztunk, férfi munkásságunk által lehetővé tenni, oly feladat, mely nem soknak jutott, s mely megérdemli, hogy érte egy kissé meg is erőltettessük magunkat” – írta utóbb Eötvös Szalaynak. E feladatvállalásnak, e „megerőltetés”-nek megbecsülést érdemlő mérföldköve volt a Budapesti Szemle is.
IRODALOM
Csengery Antal: Szalay László. = Csengery Antal: Magyar szónokok és státusférfiak. Pest, 1852. 513-561.; és Csengery Antal összegyűjtött munkái. 2. köt. Bp. 1884. 293-351. – Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. Bp. 1882. – Viszota Gyula: Eötvös és Trefort tervezett folyóirata, a „Pesti Havi Irat”. = AkÉrt 1907. 244-247. – Angyal Dávid: Szalay László. BpSz 1914. 157. köt. 1-22, 187-228. – Sőtér István: Eötvös József. Bp. 1953. 418 1.; 2. átdolg. kiad.: Bp. 1967. 347 1. – Fenyő István: Eötvös József és a Budapesti Szemle. = Fenyő István: Nemzet, nép, irodalom. Bp. 1973. 269-361. – Fenyő István: Magyarság és emberi egyetemesség. Eötvös József, a publicista. = Új Írás 1977. 9. sz. 64-80., 10. sz. 80-94.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
