RÁT MÁTYÁS ÉS A MAGYAR HÍRMONDÓ
RÁT MÁTYÁS ÉS A MAGYAR HÍRMONDÓ
A magyar nyelvű újságírás úttörőjében, Rát Mátyásban szerencsésen egyesültek azok az adottságok, amelyek alkalmassá tették őt erre a korszakos jelentőségű kezdeményezésre. Egy zömében magyar anyanyelvű városnak, Győrnek az iparos-kereskedő családjából származó, tanulmányait a Bél Mátyás-i, pietista hagyományokat falai között őrző pozsonyi evangélikus líceumban végző, és külföldi tanulmányútja alatt a kor leghaladóbb német egyetemét, a göttingai universitást látogató Rát Mátyásnál több indítást kortársai közül talán valóban senki sem kaphatott ahhoz, hogy az anyanyelvű sajtó fontosságát felismerje.
A pozsonyi iskola, amelynek tanulmányi rendszerét Bél Mátyás, valamint utódai, Thomasius és Francke nyomán alakították ki, a német államismereti iskola hatását viselte magán a század második felében is. Így volt ez a hetvenes évek körül, amikor Benczur József volt az iskola nagyhatású nevelője, akinek keze alól az evangélikus értelmiségnek olyan neves képviselői kerültek ki, mint Hajnóczy József és Berzeviczy Gergely. Az ő tanítványa volt Rát Mátyás is, aki úgy emlékezett meg egykori tanáráról, mint akinek az újságírással kapcsolatos ismereteit köszönheti. A későbbiek során azonban Rát túl is nőtt Benczur Habsburg-hű aufklérizmusán, és azt Göttingában a felvilágosodás modernebb irányzataival egészítette ki. Már a pozsonyi iskola korszerű könyvtárában alkalma volt megismerkedni a század nevezetes újságaival és folyóirataival, köztük Steele és Addison, valamint Gottsched erkölcsi hetilapjaival; később, a göttingeni egyetem híres könyvgyűjteményében pedig találkozott a felvilágosodás még sokkal gazdagabb könyv- és folyóiratirodalmával. Az 1773-tól kezdve négy évet Göttingában töltő Rát, bár teológusnak készült, tanítványa lett Schlözernek is, akinek a statisztikai előadásain továbbfejlesztette államismereti iskolázottságát. De ezenkívül alkalma volt Schlözer újságkollégiumain is résztvenni, amelyeken a neves felvilágosult professzor a jövő államférfiait és szakembereit az újságolvasás művészetére és általában a hírlapokban való tájékozódás fontosságára igyekezett megtanítani. Tanításainak hatását felismerhetjük az első magyar újságíró tevékenységén. 72Schlözeren kívül megfigyelhető Rát publicisztikai munkásságán még a német újhumanizmus előfutárának, Heynének, a matematikus Kästnernek, és a Herderért lelkesedő, már a Sturm und Drang irányába mutató Hainbund patrióta fiataljainak a hatása is.
Hazatérése, majd rövid nevelői tevékenysége után kapcsolatba kerül az olmützi Paczkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdásszal, aki Landerer János Mihály nyomdája mellett, egy második pozsonyi nyomda alapítására kapott engedélyt. Abban az elhatározásában, hogy 1779-ben ő is újságkiadási kérelmet nyújtson be, Landerer példája mellett (ő volt a Pressburger Zeitung kiadója), jelentős mértékben hozzájárult az a biztos és folyamatos bevétel utáni vágy, amit egy újság kiadása biztosított a nyomdának. A nyomdaüzem folyamatos működésének korábban főleg a kalendáriumok kiadása volt a biztosítéka. Azonban éppen ez idő tájt vették el a nyomdász-kiadóktól a kalendáriumkiadás jogát, és ez erősen visszavetette bevételüket.
Az újságkiadás, a megjelenés gyakorisága miatt, természetesen a kalendáriumoknál is kifizetődőbb vállalkozásnak bizonyult. Maguk az újságírók, akik csupán csak alkalmazottai voltak a nyomdászoknak, többször panaszkodtak is a haszon aránytalan elosztása miatt: hamissággal és fösvénységgel vádolták „az uzsorával nemességet kereső és könnyen nyerő” könyvnyomtatókat. A lapkiadás számukra üzleti vállalkozás volt; de általa nem polgári öntudatukban erősödtek meg, hanem a feudális előjogok birtokosaivá kívántak válni. Ezzel függ össze az a jelenség is, hogy a feudális privilégiumok rendszerét a lapkiadás terén továbbra is sikerült megőrizniük akkor is, amikor II. József már eltörölte az újságkiadói privilégiumokat.
Paczkó 1779-es folyamodványában szintén nemcsak arra kért engedélyt, hogy magyar nyelvű újságot jelentethessen meg, hanem arra is, hogy 10 évig erre Magyarországon kizárólagos jogot is kapjon. A pozsonyi magisztrátus tagjai, köztük Benczur József és Windisch Károly Gottlieb, támogatták a kérelmet, mert kívánatosnak tartották, hogy a városoktól távol élő, magyar nyelvű lakosság is értesüljön a világ eseményeiről; ezenkívül a kereskedelem és a királyi kincstár számára is hasznosnak nevezték az újabb lapvállalkozást. A Helytartótanács javaslatára még kikérték Landerer beleegyezését is, aki azonban nem érezte a magyar újságot veszélyesnek az általa kiadott Pressburger Zeitungra, és ezért nem állt útjába Paczkó tervének.
Nehezebb akadálynak bizonyult a Helytartótanács támogatásának a megszerzése. Révai szerint éppen a magyar Helytartótanács igyekezett „hízelkedésből” meggátolni az újság engedélyezését. E magatartását azzal az aggodalmával indokolta, hogy az újság által a magyar nyelv gyarapodása nagyobb lendületet vesz. Csak Rát Mátyás utánjárásának és „könyörgései”-nek köszönhető, hogy Mária Terézia jóindulatát sikerült megnyernie, aki végül is engedélyezte a magyar nyelvű újság megjelentetését azzal a kikötéssel, hogy a lapot a Helytartótanáccsal cenzúráztatni kell.
Az újság jelentőségét Rát már az előzetesen kiadott Előre való tudakozásában kifejtette. A magyar nyelvű újság szükségességét a külföldi példákra való hivatkozással és a hazai igényekkel indokolja, valamint azzal a provinciális életformával, amely a magyar társadalmat jellemezte. Azt írta erről, hogy nemcsak a nagyvilággal, hanem „saját hazánkkal és hazafiaival is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket a legközelebbről illet”. A tájékozódás jelentősége mellett rámutat a külföld tájékoztatásának a fontosságára is, mert Göttingában tapasztalnia kellett, hogy alig tudnak valamit a magyarságról. (Ezt a feladatot pedig már célul tűzték ki a korábbi német és latin nyelvű hazai lapok is, és bár a nyelvi okok miatt erre alkalmasabbnak bizonyulhattak volna, mint a magyar nyelvű újság, de mert e lapok nem annyira a hazai valóságot tükrözték, mint a külföldit, nem tudtak e célkitűzésnek eleget tenni.)
Egy későbbi alkalommal kifejtette Rát újságírói programját is. Sietett megnyugtatni olvasóit, hogy lapja nem idegen újságok fordítása lesz, noha természetesen a külföldi híreket nagyrészben ő is az idegen hírlapokból meríti. Már itt felhasználta mindazt, amit Schlözer újságkollégiumain hallott; a híreket, hogy az olvasók számára érthetők legyenek, szinte feldolgozta: rövid földrajzi, történelmi magyarázatokkal kísérte. Tudatosan igyekezett eltávolodni a hazai német újságok száraz, önállótlan hírszolgálatától.
A külföldi híreknél is fontosabbnak tartotta azonban a hazai eseményekről szóló tájékoztatást. Széles körű levelezőgárdát szervezett ismerősei és olvasói köréből, és arra kérte őket, hogy rendszeresen tudósítsák lakóhelyük nevezetesebb eseményeiről. De előre is figyelmeztette olvasóit, hogy ne csodálkozzanak, ha nem közölhet minden levelet, „mert nem lehet, nem tanácsos, nem illő, nem is szabad mindent kimondani, nem hogy írásban hírlelni”.
Az újság nyelvével kapcsolatban azt hangoztatta, hogy mivel lapját az egész országnak szánja, ezért valamennyi tájnyelvet figyelembe kívánja venni anélkül azonban, hogy bármelyikhez is kizárólagosan lekötné magát. Rát a nyelvjárásoknak ezzel az ötvözetével tudatosan szolgálni akarta az irodalmi nyelv kifejlesztését.
Az előzetes programnyilatkozatok és előfizetési felhívások után, 1780. január 1-én megjelent a Magyar Hírmondó első száma.
Munkatársak és olvasók
Rát Mátyás és a Magyar Hírmondó hírszolgálata
A folyóirat szerepében
Átmeneti visszaesés a referáló színvonalra
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
