1. A Jelenkor vége
1. A Jelenkor vége
Szerkesztője és kiadója kezdettől fogva, immár tizennyolc év óta, még mindig ugyanaz a Helmeczy (Bierbrauer) Mihály (1792–1853) volt, aki egykor az Auróra-kör szerényebb irodalmi ígéretei közé tartozott, de aki azóta, romló szemével, öregesen, mind kevésbé tudott a viszonyok fejlődésével lépést tartani, mind pongyolábban végezte munkáját. A lap színvonala így hanyatlóban volt. Alighanem a fásultságnak volt nagy része abban is, hogy a Jelenkor, bár elvben most is Széchenyi híve volt, és rá nemegyszer hivatkozott, valahogy inkább semleges próbált maradni a kiéleződő pártküzdelmek között, vagy mondjuk így: félrehúzódott a viharosabb vizekről, míg Széchenyi Kossuthtal csatázott és közben a kormányzathoz közelebb került. Amikor viszont a forradalmi fordulattal a frontok átalakultak és Széchenyi is az új, felelős magyar minisztérium tagja lett, a lap már nem tudta az események forgatagát megfelelően követni és az érdeklődést újra felkelteni. Így aztán még rosszabbul járt, mint előállítója, a pesti Trattner–Károlyi nyomda. Ennek irányítója, Károlyi István királyi táblai ügyvéd, aki a Trattner családba benősülve jutott a vállalkozáshoz, 1840 körül elsőnek rendezkedett be Magyarországon gőzhajtásra, és 5 gőzüzemű meg 6 kézi hajtású gépével, 40 főnyi személyzetével jó ideig az ország vezető nyomdásza volt. Széchenyi és a mérsékelt ellenzék híve, főleg hűvösen tartózkodó szakmai, tudományos folyóiratok előállítója volt. Most, 1848-ban viszont hamar lemaradt az új igényeket felhasználó Landerer mögött, úgyhogy jó darabig alig volt sajtótermék, amellyel foglalkozhatott. A Jelenkor hanyatlását már az sem állíthatta meg, hogy Helmeczyt, aki a lapnak csak kiadója maradt, a szerkesztői poszton, fiatal erőként, az ekkor 29 éves Királyi Pál (1818–1892) váltotta fel. Királyi már 1845 óta a lap munkatársa, külföldi rovatának 71vezetője, majd segédszerkesztője volt. Egy időben az ő oldalán működött az ifjú Jókai, pár hónapig, az újdonságok írójaként, 35 forintért. Mint a Jelenkorhoz illett, Királyi is Széchenyi híve volt, akivel, mint joggyakornok, az 1843/44-i országgyűlésen ismerkedett meg. Könyve, a Robot és dézma (1845) a gr. Batthyány Kázmér és a Magyar Gazdasági Egyesület által kitűzött pályázat jutalmán osztozott két másik, hasonló című dolgozattal. A pesti március 15. eseményeiről Királyi Pál adott hírt a Jelenkor, és, ha igaz, Birányi Ákos a Társalkodó hasábjain, hiszen, úgy látszik, e lap körében is felbukkantak a jövő radikalizmusának hívei – egyes irodalomtörténészeink Oroszhegyi Józsa, a későbbi szabadcsapat-vezér és mások közreműködéséről is beszélnek. Annyi biztos azonban, hogy a lap éléről rövidesen maga Királyi is távozott, és utóbb honvédtisztként szolgált a szabadságharc alatt. Helmeczy 1848. június 3-án bejelentette Pest polgármesterének, hogy a lap szerkesztését július 1-től Keresztury József ügyvéd, volt Nyitra megyei aljegyző veszi át. Keresztury egykor, 1839-ben, az Athenaeum, utóbb a Regélő munkatársa volt, elbeszéléseket, verseket is írt. Azt a munkáját pedig, amelyet akadémiai pályázatra a hitbizományok átalakításáról írt, a Tudós Társaság jutalomban részesítette és kiadta. A Jelenkor hasábjain már május 25-én ő próbálta körvonalazni az új programot, a szerkesztői posztot azonban végül mégsem vehette át, mivel a lap 1848. június 29-én befejezte életét.
A sort mindezek után még két liberális lap zárta le: a szerényebb és provinciálisabb kolozsvári Erdélyi Híradó, és Pesten az annál jelentősebb Pesti Hírlap.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
