1. POLGÁRI SZERKESZTŐSÉG
1. POLGÁRI SZERKESZTŐSÉG
Rosenberg (Révai) Leó könyvkereskedő, az Ágai szerkesztésében megjelenő lapok tulajdonosa 1875 elején tárgyalásokat kezdett lapjai eladásáról. Bár a Franklin Társulat igen nagy összeget ajánlott, mert „a társulat ezekkel együtt Ágai Adolf úrnak kitűnő irodalmi tehetségét is megnyerné”, Jókai közbeavatkozására azonban 1875. március 20-án az Athenaeum vette meg 396őket valamivel alacsonyabb összegért. A Borsszem Jankó előfizetőinek száma ekkor csak 715 volt. Az olvasótábor újabb fokozatos növekedése a kilencvenes évek elejére érte el a csúcsot: megháromszorozódott, de a kétezret már sosem haladta meg. A millennium után folyamatosan, bár nem nagy mértékben, immár csökkent előfizetőinek száma.
Előállítási formáját tekintve változatlan maradt mindvégig. Illusztrációs anyagát – az Athenaeum többi képeslapjához hasonlóan – felváltva a bécsi Angerer és Göschl „chemigrafikai” műhelye (1876-tól), Freund (1879-től) és a budapesti Klösz György (1884-től) készítette, de ennek ellenére sem volt változás a rajzok kivitelében. A lap tipográfiai képe ugyancsak változatlan maradt.
A felbomlott Kávéforrás-kör helyett Ambrus Zoltán – 1884-től 1888-ig a Borsszem Jankó nyári szerkesztője – újabb „klubbot” szervezett. Az évtized közepéig az „Európa fülkéje”, az Európa-szálló kávéháza volt a lap szerkesztésének színtere. Ezután már szinte szerkesztőség, a szerkesztőn és a nyári szerkesztőn kívül három munkatárs írta a lap számait s a legfontosabb figurákat; ők formálták át az olvasói levelek ötleteit, javaslatait.
A lap állandó munkatársai egységesen a polgárságot képviselték, az ötvenes évek végének, a hatvanasok elejének szülöttei közül kerültek ki, s a kor újságírói gyakorlatának megfelelően polgári foglalkozásuk mellett űzték az újságírást. Kozma Andor (Koboz) (1861–1933) a főügyész fia volt, maga biztosítási intézeti tisztviselő, a nyolcvanas évek végétől jeles, ismert költő és műfordító. Szécsi (Schönberg) Ferenc (1861–1941) ügyvéd, 1894-től a Vígszínház első dramaturg-igazgatója mellett Székely Ferenc (1858–1936) pesti bankár is a lapmunkatársa volt. Kívülük Bácskai Albert (1859–1916) pesti ügyvédet és Karsai Albert földbirtokost is a szerkesztőséghez tartozónak tüntette fel Ágai, annyira sűrűn jelentkeztek írásaikkal, ötleteikkel. Politikai pártállástól és társadalmi hovatartozástól függetlenül a kor számos írója, értelmiségije, sőt politikusa is jelentkezett alkalmilag a Borsszem Jankó 1875 utáni két évtizedében, Arany Jánostól Reviczky Gyuláig vagy Gabányi Árpádig, Pulszky Károlytól Herman Ottóig és Andrássy Gyulától Kecskeméthy Aurélig vagy Wahrmann Mórig a legszínesebb egyvelegben. Néhány vidéki értelmiségi, főleg ügyvéd is egy-egy élclapi figura megteremtésével és folyamatos szerepeltetésével szinte állandó munkatárs lett.
A nyolcvanas évek közepéig Jankó János karikatúrái töltötték meg a lapot. Ezeken kívül csak alkalmilag jelent meg egy-egy szignálatlan idegen karikatúra, olykor külföldi lapokból átvéve (pl. 1880-ban többször az olasz Pasquinóból). 1884-ben három új grafikus tűnt fel a Borsszem Jankóban, s ez egészségesen megbolydította a lap már modorossá és egyhangúvá vált karikatúra stílusát. Ekkor jelentkezett először Homicskó Atanáz (1864–1916) – még mint orvostanhallgató–, aki a későbbiekben leginkább különböző állattestű politikus-karikatúráival és olykor groteszkségig torzított rajzaival képviselt eredeti színt. Fényes Adolf (1867–1945) rajzai inkább lendületes vonalú, találó zsánerek voltak, mintsem karikatúrák. A Münchenben 397tanuló fiatal művész, Faragó József (1866–1906) rajzaira a Fliegende Blätterben és a New York-i Puckban figyelt fel Ágai. Főként a kilencvenes években közölte franciás, a magyar élclapok grafikái között legmodernebb karikatúráit. Ekkor Faragó idehaza is az egyik legnépszerűbb karikaturista lett, 1895 decemberében önálló karikatúrakiállítása is volt Budapesten.
A kilencvenes évekre tarka lett a Borsszem Jankó grafikai képe. Bár olykor közölte német karikaturisták, például a berlini C. H. Köchler rajzait is, a megélénkülés elsősorban mégis több új hazai művésznek volt köszönhető. Számos hagyományos karikatúrája (Jankó János és Elemér, Garay Ákos), realista-naturalista rajza (Kunossy Ferenc, Cserépy Árpád), sőt már szecessziós rajza is volt (Márk Lajos, Lakos Alfréd).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
