17. | William Shakespeare összes művei

Ha már választa nőt szemed,
S elérted űzött őzikéd,
Az értelemnek adj helyet
És arra bizd a sziv ügyét.

S tanácslód bölcsebb fej legyen,

Ki sem gyerkőcz, sem nőtelen.

S ha ajkad vallomást fakaszt,
Ne mézes szókkal ejtse szád,
Mert csalfa tőrnek véli azt;
A béna könnyen lel hibát.

De mondd ki nyiltan: szereted,

S cserébe add személyedet.

És bármi zord is homloka,
Még éj se lesz, s már földerül,
S nagy későn bánja meg maga
Hogy fosztva volt ez élvitül.

S lesz dupla vágy még reg előtt

A mit haraggal ellökött.

És bármiként erősködik,
Átkoz, szidalmaz s mond nemet:
Ereje végre megtörik
S ármánytól megtanítva fedd:

»Ha oly erőm van mint tiéd,

Hitemre, ezt meg nem nyeréd!«

Szabd vágyihoz minden utad,
Ne sajnálj adni, s főleg ott
Hol érdemed jutalmat ad,
S mit néki a hir bésugott:

Bármily erősség, vár, torony:

Golyó ledönti ha arany.

Szolgáld mindig igaz-hiven,
S ha kérsz, légy hű s mértékletes;
S hozzád míg ő nem hűtelen,
Ujabb szerelmet ne keress;

S ha alkalom nyil, megragadd,

Bár ő akármint megtagad.

Mit csalfa csellel sző a nő,
Ő arra szép külszint tapaszt,
Az ármány nem bukkan elő,
S kakasa meg se sejti azt;

Avagy nem untig hallod-e:

Csak semmi a nő-ajk „nem”-e?

S ha küzd a férfival a nő,
Bünért küzd s nem hogy szent legyen;
Egök nincs; lesz szenteskedő,
Ha rajt erőt a kor veszen.

Ha ágyban élvnek egyedül

Csók kéne: nő nőt vesz nejül.

De csitt, elég! sok is nagyon!
S ha hölgyem is hallá e dalt,
Tudom hogy lesz mit hallanom
Hogy nyelvem ollyan hosszu volt.

S pirulni fog, bevallom itt,

Hogy igy feltártam titkait.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!