II. SZÍN.
Hastings lord háza előtt.
Küldött jő.
KÜLDÖTT (kopogtat).
Mylord, mylord!
Mylord, mylord!
HASTINGS (ben).
Ki vagy?
Ki vagy?
KÜLDÖTT.
Valaki Stanley lordtól.
Valaki Stanley lordtól.
HASTINGS (ben).
Hány óra?
Hány óra?
KÜLDÖTT.
Most üti a négyet.
Hastings jő.
Most üti a négyet.
Hastings jő.
HASTINGS.
Urad ma éjjel tán nem alhatott?
Urad ma éjjel tán nem alhatott?
KÜLDÖTT.
Úgy látszik, abból, a mit mondanom kell.
Először is köszönti önt, nemes lord.
Úgy látszik, abból, a mit mondanom kell.
Először is köszönti önt, nemes lord.
HASTINGS.
S aztán?
S aztán?
KÜLDÖTT.
Aztán üzeni, hogy ma éjszaka
Álmába’ siskát a vadkan lesodrá;
S hozzá tevé, hogy két tanács ül össze,
S az egyik olyast végezhet, mit a
Másikban ő és ön megkeserülne:
Azért ohajtja tudni, hogy vele
Nem tetszenék-e rögtön lóra ülni
És lóhalálban éjszaknak szaladni,
Kerülve a vészt, melyet lelke jósol?
Aztán üzeni, hogy ma éjszaka
Álmába’ siskát a vadkan lesodrá;
S hozzá tevé, hogy két tanács ül össze,
S az egyik olyast végezhet, mit a
Másikban ő és ön megkeserülne:
Azért ohajtja tudni, hogy vele
Nem tetszenék-e rögtön lóra ülni
És lóhalálban éjszaknak szaladni,
Kerülve a vészt, melyet lelke jósol?
HASTINGS.
Menj csak uradhoz vissza, jó legény,
S mondd, hogy ne féljen a kettős tanácstól:
Az egyiken én is, ő is ott leszünk,
A másikon barátom, Catesby lesz,
S ott szóba rólunk semmi sem jöhet,
Miről ne lennénk jókor értesitve.
Félelme, mondd, hogy bárgyu s oktalan;
S álmát tekitnve, bámulok, hogy oly
Együgyü, hinni nyűgös szendere
Tréfáit. Futni a vadkan előtt,
Mielőtt a vadkan üzne, annyi mint a
Vadkant felingerelni, hogy kövessen,
S kergesse, kikre nem akart vadászni.
Mondd néki, keljen fel, s jöjjön ide;
Aztán együtt megyünk fel a Towerbe,
Hol, látni fogj’, a vadkan szívesen lát.
Menj csak uradhoz vissza, jó legény,
S mondd, hogy ne féljen a kettős tanácstól:
Az egyiken én is, ő is ott leszünk,
A másikon barátom, Catesby lesz,
S ott szóba rólunk semmi sem jöhet,
Miről ne lennénk jókor értesitve.
Félelme, mondd, hogy bárgyu s oktalan;
S álmát tekitnve, bámulok, hogy oly
Együgyü, hinni nyűgös szendere
Tréfáit. Futni a vadkan előtt,
Mielőtt a vadkan üzne, annyi mint a
Vadkant felingerelni, hogy kövessen,
S kergesse, kikre nem akart vadászni.
Mondd néki, keljen fel, s jöjjön ide;
Aztán együtt megyünk fel a Towerbe,
Hol, látni fogj’, a vadkan szívesen lát.
KÜLDÖTT.
Megyek, mylord, s megmondom ezt neki.
Catesby jő.
Megyek, mylord, s megmondom ezt neki.
Catesby jő.
CATESBY.
Nemes uram, szerencsés jó napot.
Nemes uram, szerencsés jó napot.
HASTINGS.
Jó reggelt, Catesby: jókor fölkelél.
Mi hir, mi ujság ingó államunkban?
Jó reggelt, Catesby: jókor fölkelél.
Mi hir, mi ujság ingó államunkban?
CATESBY.
Mylord, valóban tántorgó világ,
S úgy vélem, addig egyenest sem áll, míg
Richard nem hordja országunk füzérét.
Mylord, valóban tántorgó világ,
S úgy vélem, addig egyenest sem áll, míg
Richard nem hordja országunk füzérét.
HASTINGS.
Hogyan! füzért hord! Tán a koronát?
Hogyan! füzért hord! Tán a koronát?
CATESBY.
Azt, jó uram.
Azt, jó uram.
HASTINGS.
Inkább e főt csapják le vállaimról,
Mint lássam oly rossz helyt a koronát.
De föltehednéd, hogy kivánja ezt?
Inkább e főt csapják le vállaimról,
Mint lássam oly rossz helyt a koronát.
De föltehednéd, hogy kivánja ezt?
CATESBY.
Éltemre, föl; s reméli, kész ön is
Pártolni őt, hogy elnyerhesse azt;
S annak fejében egy jó hirt üzen:
Hogy mái nap Pomfretben elleni
Meghalnak, a királyné rokoni.
Éltemre, föl; s reméli, kész ön is
Pártolni őt, hogy elnyerhesse azt;
S annak fejében egy jó hirt üzen:
Hogy mái nap Pomfretben elleni
Meghalnak, a királyné rokoni.
HASTINGS.
E hirt valóban meg nem gyászolom,
Mert ellenim valának szüntelen;
De hogy Richardra adjam szavamat,
Mellőzve jó uramnak fiait,
Az Isten látja, holtig nem teszem.
E hirt valóban meg nem gyászolom,
Mert ellenim valának szüntelen;
De hogy Richardra adjam szavamat,
Mellőzve jó uramnak fiait,
Az Isten látja, holtig nem teszem.
CATESBY.
Ég tartsa meg e jámbor érzületben.
Ég tartsa meg e jámbor érzületben.
HASTINGS.
De azt egy év után is kaczagom, hogy
Kik jó uramnál gyűlöletbe hoztak,
Gyász estöket megéltem s láthatom.
Halld, Catesby, két hét nem telik, nehányon,
A kik nem is gyanitják, túladok.
De azt egy év után is kaczagom, hogy
Kik jó uramnál gyűlöletbe hoztak,
Gyász estöket megéltem s láthatom.
Halld, Catesby, két hét nem telik, nehányon,
A kik nem is gyanitják, túladok.
CATESBY.
Meghalni rút dolog, kegyelmes úr,
Nem is gyanitva, készületlenül.
Meghalni rút dolog, kegyelmes úr,
Nem is gyanitva, készületlenül.
HASTINGS.
Oh szörnyü, szörnyü! S ez volt az eset
Grey-, Rivers- s Vaughammel; s még így teszek
Néhánynyal, a kik mint én, vagy te, oly jó
Hiszemben élnek, s kik, tudod, Richard
És Buckingham herczegnek kedvesek.
Oh szörnyü, szörnyü! S ez volt az eset
Grey-, Rivers- s Vaughammel; s még így teszek
Néhánynyal, a kik mint én, vagy te, oly jó
Hiszemben élnek, s kik, tudod, Richard
És Buckingham herczegnek kedvesek.
CATESBY.
E herczegek magasztalják, uram;
E herczegek magasztalják, uram;
| Fejét magasztalják a hid fölé. | (Félre.) |
HASTINGS.
Tudom, s megérdemeltem tőlök azt.
Stanley jő.
Csak hogy jön. Ember, hát a dárda, hol van?
Ön fél a vadkantól, s fegyvertelen jár?
Tudom, s megérdemeltem tőlök azt.
Stanley jő.
Csak hogy jön. Ember, hát a dárda, hol van?
Ön fél a vadkantól, s fegyvertelen jár?
STANLEY.
Mylord, jó reggelt. Jó reggelt, Catesby.
Tréfálhat ön; de a külön tanács
Inyemre nincs, a szent keresztre, nincs.
Mylord, jó reggelt. Jó reggelt, Catesby.
Tréfálhat ön; de a külön tanács
Inyemre nincs, a szent keresztre, nincs.
HASTINGS.
Mylord, az én éltem szintoly becses,
Mint az öné; sőt még sohsem vala
Drágább nekem, mint ma, azt mondhatom.
Ha biztosak nem volnánk, azt hiszi,
Ily diadalmas volnék, mint vagyok?
Mylord, az én éltem szintoly becses,
Mint az öné; sőt még sohsem vala
Drágább nekem, mint ma, azt mondhatom.
Ha biztosak nem volnánk, azt hiszi,
Ily diadalmas volnék, mint vagyok?
STANLEY.
Vigan hagyák el Londont a pomfreti
Lordok, hivék, hogy szintén biztosak;
Okuk nem is volt, hogy ne bizzanak:
S im látja, mily hamar borúl a nap:
Gyanús e gyors csapása a boszúnak.
Ég adja, ok nélkül gyáváskodom!
Megyünk a Towerbe? Az idő mulik.
Vigan hagyák el Londont a pomfreti
Lordok, hivék, hogy szintén biztosak;
Okuk nem is volt, hogy ne bizzanak:
S im látja, mily hamar borúl a nap:
Gyanús e gyors csapása a boszúnak.
Ég adja, ok nélkül gyáváskodom!
Megyünk a Towerbe? Az idő mulik.
HASTINGS.
Jőjön, ne féljen. – Tudja-e, mylord?
Ma fejezik le, a kikről beszélt.
Jőjön, ne féljen. – Tudja-e, mylord?
Ma fejezik le, a kikről beszélt.
STANLEY.
E hűknek a fő jobban illenék,
Mint soknak, a kik vádlák, a kalap.
Hanem jerünk, mylord.
Hirnökszolga jő.
E hűknek a fő jobban illenék,
Mint soknak, a kik vádlák, a kalap.
Hanem jerünk, mylord.
Hirnökszolga jő.
HASTINGS.
E jó legénynyel kell még szólanom.
Hogy vagy, fiú? Nos, mint áll a világ?
| Majd követem; |
| (Stanley és Catesby el.) |
HIRNÖKSZOLGA.
Annál jobban, mert nagysád kérdezi.
Annál jobban, mert nagysád kérdezi.
HASTINGS.
Barátom, most én is jobban vagyok,
Mint a minap, hogy itt találkozánk:
A Towerbe akkor én rabúl menék,
Föladva a királyné pártja által;
De mostan azt mondom (ne add tovább),
Ma amaz ellenim mennek halálra,
S én jobban állok, mint akármikor.
Barátom, most én is jobban vagyok,
Mint a minap, hogy itt találkozánk:
A Towerbe akkor én rabúl menék,
Föladva a királyné pártja által;
De mostan azt mondom (ne add tovább),
Ma amaz ellenim mennek halálra,
S én jobban állok, mint akármikor.
HIRNÖKSZOLGA.
E boldogságban Isten tartsa meg.
E boldogságban Isten tartsa meg.
HASTINGS.
Köszönöm, fiú. Ne, egy kis borravaló.
Köszönöm, fiú. Ne, egy kis borravaló.
| (Oda veti erszényét.) |
HIRNÖKSZOLGA.
Pap jő.
| Köszönöm, nagyságos úr. | (El.) |
PAP.
Örűlök, hogy látom nagyságodat.
Örűlök, hogy látom nagyságodat.
HASTINGS.
Jó sir John, tiszta szívből köszönöm.
Adós maradtam a minap misédért;
Jer szombaton, jutalmad’ megkapod.
Buckingham jő.
Jó sir John, tiszta szívből köszönöm.
Adós maradtam a minap misédért;
Jer szombaton, jutalmad’ megkapod.
Buckingham jő.
BUCKINGHAM.
Hogyan, lord kamarás, pappal beszél!
Barátinak Pomfrétben kell a pap:
Gyónásra önnek nincs szüksége még.
Hogyan, lord kamarás, pappal beszél!
Barátinak Pomfrétben kell a pap:
Gyónásra önnek nincs szüksége még.
HASTINGS.
Midőn megláttam e szent férfiut,
Eszembe juttak, a kikről beszél.
Mit, ön is a Towerbe megy?
Midőn megláttam e szent férfiut,
Eszembe juttak, a kikről beszél.
Mit, ön is a Towerbe megy?
BUCKINGHAM.
Én is, mylord; s nem késhetem soká:
Én visszatérek még nagysád előtt.
Én is, mylord; s nem késhetem soká:
Én visszatérek még nagysád előtt.
HASTINGS.
Én tán ebédre is ben maradok.
Én tán ebédre is ben maradok.
BUCKINGHAM (félre).
Tán estebédre is, bár nem tudod.
Jön-é velem?
Tán estebédre is, bár nem tudod.
Jön-é velem?
HASTINGS.
| Szolgálatára állok. | (Elmennek.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
