II. SZÍN.
London.
York Herczegnő, Clarence Fiával és Leányával jő.
FIÚ.
Meghalt atyánk? szóljon, jó nagymama.
Meghalt atyánk? szóljon, jó nagymama.
HERCZEGNŐ.
Nem, fiam.
Nem, fiam.
LEÁNY.
Ugy hát miért sir, mellét mért veri,
S kiált: „Clarence, boldogtalan fiam!” – ?
Ugy hát miért sir, mellét mért veri,
S kiált: „Clarence, boldogtalan fiam!” – ?
FIÚ.
Miért tekint ránk, s rázza a fejét,
Azt mondva: „Árvák, elhagyott szegénykék!”
Ha él nemes atyánk?
Miért tekint ránk, s rázza a fejét,
Azt mondva: „Árvák, elhagyott szegénykék!”
Ha él nemes atyánk?
HERCZEGNŐ.
Ti félreértitek: azért sirok,
Mert a király beteg, s elvesztjük őt;
Ez búsit, nem atyátoknak halála.
Vesztett bú volna vesztettet siratni.
| Szép unokák, |
Mert a király beteg, s elvesztjük őt;
Ez búsit, nem atyátoknak halála.
Vesztett bú volna vesztettet siratni.
FIÚ.
Úgy, nagymamám, halottnak tartja őt?
Annak király nagybácsi az oka.
Isten boszút áll; s én ostromlom őt
Buzgó imákkal, teljesitse azt.
Úgy, nagymamám, halottnak tartja őt?
Annak király nagybácsi az oka.
Isten boszút áll; s én ostromlom őt
Buzgó imákkal, teljesitse azt.
LEÁNY.
Azt teszem én is.
Azt teszem én is.
HERCZEGNŐ.
Csend, gyermekim, csend! a király szeret.
Éretlen, együgyű ártatlanok,
Ki okozá atyátoknak halálát,
Nem sejtitek ti.
Csend, gyermekim, csend! a király szeret.
Éretlen, együgyű ártatlanok,
Ki okozá atyátoknak halálát,
Nem sejtitek ti.
FIÚ.
Megmondta Gloster nagybácsink nekem,
Hogy a király, izgatva nője által,
Vádat koholt, hogy elzárassa őt;
S midőn a bácsi ezt mondotta, sirt,
Szánt engem és csókolta arczomat;
Kért, hogy tekintsem, mint saját apámat,
Mert ő szeret, mint édes gyermekét.
| Nagymamám, mi tudjuk: |
Hogy a király, izgatva nője által,
Vádat koholt, hogy elzárassa őt;
S midőn a bácsi ezt mondotta, sirt,
Szánt engem és csókolta arczomat;
Kért, hogy tekintsem, mint saját apámat,
Mert ő szeret, mint édes gyermekét.
HERCZEGNŐ.
Hogy ily szelid külsőt lop a csalárd,
S mély bűneit erény-álarcz födi!
Ah, ő fiam, s azért gyalázatom;
De emlőmből nem szopta e csalást.
Hogy ily szelid külsőt lop a csalárd,
S mély bűneit erény-álarcz födi!
Ah, ő fiam, s azért gyalázatom;
De emlőmből nem szopta e csalást.
FIÚ.
Nagybácsi álnok volna, nagymama?
Nagybácsi álnok volna, nagymama?
HERCZEGNŐ.
Az, fiam.
Az, fiam.
FIÚ.
Az hihetetlen. Hall! minő zaj ez!
Erzsébet Királyné jön, magán kívül; Rivers és Dorset követik.
Az hihetetlen. Hall! minő zaj ez!
Erzsébet Királyné jön, magán kívül; Rivers és Dorset követik.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Ah! ki gátol, hogy ne sirjak és jajongjak;
Sorsom’ ne vádoljam, magam’ gyötörve?
Sötét búhoz szegődöm lelkem ellen,
És enmagamnak ellenül leszek.
Ah! ki gátol, hogy ne sirjak és jajongjak;
Sorsom’ ne vádoljam, magam’ gyötörve?
Sötét búhoz szegődöm lelkem ellen,
És enmagamnak ellenül leszek.
)
HERCZEGNŐ.
Mért e türelmetlen vad jelenet?
Mért e türelmetlen vad jelenet?
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Legszomorúbb cselekvény része ez:
Edvárd, uram, fiad, királyunk meghalt! –
Virúl az ág, ha a gyökér oda?
Nem hull a lomb, ha nedve elapad?
Ha élni vágysz jajgass; ha halni, légy gyors;
Hogy szárnyas lelkünk a királyt elérje,
Vagy, mint igaz jobbágy, kövesse őt
Új országába, hol nincs éj soha.
Legszomorúbb cselekvény része ez:
Edvárd, uram, fiad, királyunk meghalt! –
Virúl az ág, ha a gyökér oda?
Nem hull a lomb, ha nedve elapad?
Ha élni vágysz jajgass; ha halni, légy gyors;
Hogy szárnyas lelkünk a királyt elérje,
Vagy, mint igaz jobbágy, kövesse őt
Új országába, hol nincs éj soha.
HERCZEGNŐ.
Ah! annyi részem van keserveidből,
Nemes uradhoz a hány név kötött.
Egy drága férj halálán sirtam én,
S képmásainak látásában éltem;
De most fejdelmi arcza két tükrét
Darabra törte a gonosz halál,
S vigaszul csak egy csalárd üveg maradt,
A mely gyötör, mert szégyenem’ mutatja.
Te ugyan özvegy vagy; de anya is,
És gyermekid megvannak vígaszul:
Tőlem halál elrablá férjemet,
S gyengült kezemből két mankót csavart ki,
Clarencet s Edvárdot. Oh! minő okom van
(Keserved az enyémnek csak fele)
Panasz-jajszódat túlkiáltani!
Ah! annyi részem van keserveidből,
Nemes uradhoz a hány név kötött.
Egy drága férj halálán sirtam én,
S képmásainak látásában éltem;
De most fejdelmi arcza két tükrét
Darabra törte a gonosz halál,
S vigaszul csak egy csalárd üveg maradt,
A mely gyötör, mert szégyenem’ mutatja.
Te ugyan özvegy vagy; de anya is,
És gyermekid megvannak vígaszul:
Tőlem halál elrablá férjemet,
S gyengült kezemből két mankót csavart ki,
Clarencet s Edvárdot. Oh! minő okom van
(Keserved az enyémnek csak fele)
Panasz-jajszódat túlkiáltani!
FIÚ.
Ah, néne! ön nem sirt atyánk halálán:
Hogyan segithetnénk rokon könyekkel?
Ah, néne! ön nem sirt atyánk halálán:
Hogyan segithetnénk rokon könyekkel?
LEÁNY.
Nem járulának a mi árva búnkhoz:
Özvegy siralma is legyen siratlan.
Nem járulának a mi árva búnkhoz:
Özvegy siralma is legyen siratlan.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Siralmaimban ne segitsetek;
Megszülni a bút meddő nem vagyok.
Szemembe’ gyűl meg minden ér folyása,
Most már a vizes hold uralg felettem,
Hogy könyözönbe fojtsam a világot!
Ah, férjemért, jó Edvárd uramért!
Siralmaimban ne segitsetek;
Megszülni a bút meddő nem vagyok.
Szemembe’ gyűl meg minden ér folyása,
Most már a vizes hold uralg felettem,
Hogy könyözönbe fojtsam a világot!
Ah, férjemért, jó Edvárd uramért!
GYERMEKEK.
Ah, az atyánkért, jó Clarence urunkért!
Ah, az atyánkért, jó Clarence urunkért!
HERCZEGNŐ.
Ah, mindkettőért: mindkettő enyém, Edvárd s Clarence!
Ah, mindkettőért: mindkettő enyém, Edvárd s Clarence!
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Védőm ki volt, mint Edvárd? s ő oda.
Védőm ki volt, mint Edvárd? s ő oda.
GYERMEKEK.
Védőnk ki volt, mint Clarence? s ő oda.
Védőnk ki volt, mint Clarence? s ő oda.
HERCZEGNŐ.
Kik védtek engem, mint ők? s ők oda.
Kik védtek engem, mint ők? s ők oda.
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ.
Nincs özvegy, a ki oly drágát veszített.
Nincs özvegy, a ki oly drágát veszített.
GYERMEKEK.
Nincs árva, a ki oly drágát veszített.
Nincs árva, a ki oly drágát veszített.
HERCZEGNŐ.
Nincs anya, a ki oly drágákat veszített.
Ah, e keservek anyja én vagyok:
Az ő jajok rész, összes az enyém.
Ő Edvárdért sir, én is siratom;
Én Clarenceért sirok, ő nem siratja;
E gyermekek Clarenceért sirnak, én is;
Én Edvárdért sirok, ők nem siratják:
Ah! rám omoljon, hármas bánatúra,
Minden könyűtök: én vagyok butok
Dajkája, és jajjal táplálom azt.
Nincs anya, a ki oly drágákat veszített.
Ah, e keservek anyja én vagyok:
Az ő jajok rész, összes az enyém.
Ő Edvárdért sir, én is siratom;
Én Clarenceért sirok, ő nem siratja;
E gyermekek Clarenceért sirnak, én is;
Én Edvárdért sirok, ők nem siratják:
Ah! rám omoljon, hármas bánatúra,
Minden könyűtök: én vagyok butok
Dajkája, és jajjal táplálom azt.
DORSET.
Anyám, nyugodjék meg: az ég neheztel,
Végzéseit ha hálátlan veszi.
A közéletben is hálátlan az,
Ki a kölcsönt kelletlen adja meg,
Melyet szelid kéz nyujta jótevőn:
Hát még ki perbe száll azért az éggel,
Mert visszakéri a királyi kölcsönt.
Anyám, nyugodjék meg: az ég neheztel,
Végzéseit ha hálátlan veszi.
A közéletben is hálátlan az,
Ki a kölcsönt kelletlen adja meg,
Melyet szelid kéz nyujta jótevőn:
Hát még ki perbe száll azért az éggel,
Mert visszakéri a királyi kölcsönt.
RIVERS.
Gondoljon, úrnőm, szorgos anyaként
Herczeg fiára: küldjön érte tüstint,
Koronáztassa meg; s vigasztalódjék.
Holt Edvárd sirja födje bánatát:
Örömet az élő Edvárd trónja ád.
Gloster, Buckingham, Stanley, Hastings, Retcliff s Mások jönnek.
Gondoljon, úrnőm, szorgos anyaként
Herczeg fiára: küldjön érte tüstint,
Koronáztassa meg; s vigasztalódjék.
Holt Edvárd sirja födje bánatát:
Örömet az élő Edvárd trónja ád.
Gloster, Buckingham, Stanley, Hastings, Retcliff s Mások jönnek.
GLOSTER.
Nővér, vigasztalódjék: van okunk
Siratni fénylő csillagunk lehunytát;
De jajjal a bajt nem gyógyitja senki. –
Anyám, bocsásson meg; fönségedet
Nem vettem észre. – Legalázatosban
Térdhajtva esdek áldást.
Nővér, vigasztalódjék: van okunk
Siratni fénylő csillagunk lehunytát;
De jajjal a bajt nem gyógyitja senki. –
Anyám, bocsásson meg; fönségedet
Nem vettem észre. – Legalázatosban
Térdhajtva esdek áldást.
HERCZEGNŐ.
Ég áldjon, s lakja szived’ szeretet,
Kegy és szelidség, hódolat s hüség.
Ég áldjon, s lakja szived’ szeretet,
Kegy és szelidség, hódolat s hüség.
GLOSTER.
Amen. (Félre.) S hogy úgy haljak, mint jámbor ősz! –
Az anyaáldás legfőbb czélja ez;
Csoda, hogy ő fensége elhagyá.
Amen. (Félre.) S hogy úgy haljak, mint jámbor ősz! –
Az anyaáldás legfőbb czélja ez;
Csoda, hogy ő fensége elhagyá.
BUCKINGHAM.
Borús fejdelmek, s búős szivű nagyok,
Kik e közös bú nagy terhét viseljük,
Egymást szeretve, vígasztaljuk egymást:
Ha aratásunk e királyban oda,
Gyüjtsük fiának egybe aratását.
Dagadt szivökben megtört a viszály,
Szétzúzva nem rég, most egygyé köt és fűz,
Ezt védni kell s ápolni gondosan:
Én azt tanácslom, Ludlowból kevés
Kiséret hozza ifjú herczegünk’
Londonba, s itt koronázzuk meg őt.
Borús fejdelmek, s búős szivű nagyok,
Kik e közös bú nagy terhét viseljük,
Egymást szeretve, vígasztaljuk egymást:
Ha aratásunk e királyban oda,
Gyüjtsük fiának egybe aratását.
Dagadt szivökben megtört a viszály,
Szétzúzva nem rég, most egygyé köt és fűz,
Ezt védni kell s ápolni gondosan:
Én azt tanácslom, Ludlowból kevés
Kiséret hozza ifjú herczegünk’
Londonba, s itt koronázzuk meg őt.
RIVERS.
Miért kevés kiséret, Buckingham lord?
Miért kevés kiséret, Buckingham lord?
BUCKINGHAM.
Azért, mylord, a sokásag nehogy
Föltépje a harag hegedt sebét,
Mi mostan annál vésezesebb lehet,
Mert most az állam nyers s kormánytalan:
Hol mindenik ló fékét önmaga
Vezérli, s futhat, merre kedve tartja,
Azt vélem, a valódi s látszatos
Veszélyt ki kell kerülni egyaránt.
Azért, mylord, a sokásag nehogy
Föltépje a harag hegedt sebét,
Mi mostan annál vésezesebb lehet,
Mert most az állam nyers s kormánytalan:
Hol mindenik ló fékét önmaga
Vezérli, s futhat, merre kedve tartja,
Azt vélem, a valódi s látszatos
Veszélyt ki kell kerülni egyaránt.
GLOSTER.
Remélem, a király kibékitett
Mindenkit: e frigy bennem hű, szilárd.
Remélem, a király kibékitett
Mindenkit: e frigy bennem hű, szilárd.
RIVERS.
Énbennem is; s hiszem, mindenkiben;
De minthogy oly nyers még, kerüljük a
Törés lehetségének látszatát is,
Mit fölidézhet a nagyobb kiséret:
Az mondom én is, mit nemes Buckingham,
Hogy kevesen hozzák a herczeget.
Énbennem is; s hiszem, mindenkiben;
De minthogy oly nyers még, kerüljük a
Törés lehetségének látszatát is,
Mit fölidézhet a nagyobb kiséret:
Az mondom én is, mit nemes Buckingham,
Hogy kevesen hozzák a herczeget.
HASTINGS.
Azt mondom én is.
Azt mondom én is.
GLOSTER.
Legyen tehát; jerünk, végezzük el,
Ludlowba rögtön kik induljanak.
Nővérem, urnőm jönnek-é, hogy ez
Ügyben kimondják véleményöket?
(Mind elmennek Buckinghamen és Glosteren kívül.)
Legyen tehát; jerünk, végezzük el,
Ludlowba rögtön kik induljanak.
Nővérem, urnőm jönnek-é, hogy ez
Ügyben kimondják véleményöket?
(Mind elmennek Buckinghamen és Glosteren kívül.)
BUCKINGHAM.
A herczegért akárki mén, uram,
Az Istenért, nehogy mi hon maradjunk:
Út közbe’ szerzek módot, a minap
Előhozott tervünkhöz kezdetűl,
Hogy a királyné dölyfös véreit
Eltávolitsuk a herczeg köréből.
A herczegért akárki mén, uram,
Az Istenért, nehogy mi hon maradjunk:
Út közbe’ szerzek módot, a minap
Előhozott tervünkhöz kezdetűl,
Hogy a királyné dölyfös véreit
Eltávolitsuk a herczeg köréből.
GLOSTER.
Te másik énem, én tanácsgyülésem,
Oraculumon, prófétám! – Jó rokon,
Járszalagon vezess, mint gyermeket.
Te másik énem, én tanácsgyülésem,
Oraculumon, prófétám! – Jó rokon,
Járszalagon vezess, mint gyermeket.
| Tehát Ludlowba! Addig meg se álljunk. | (Elmennek.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
