III. SZÍN.
Ah hova fussak kezeik elől?
Nézd, bátya, itt jő a vérszomju Clifford.
Clifford és katonák jőnek. |
Káplán, el innen! Pap vagy, megkiméllek.
De ki atyám’ megölte, átkozott
York herczeg e porontya halni fog.
És én, uram, én társa hadd legyek.
Katonák! vigyétek el.
Oh meg ne öld ez ártatlant, nehogy
Rád szálljon ég és föld gyűlölete!
(Katonák elhurczolják.) |
Nos, halva van már? vagy csak rémület
Zárá szemét le? Majd én kinyitom.
Igy néz fogoly oroszlán a bünösre,
Ki reszket a vérengző talp alatt;
Igy járdal ő, gunyolva martalékját,
És szertetépni így jő tagjait.
Ah drága Clifford! öljön meg vasad,
Ne e kegyetlen, iszonyú tekintet!
Ah édes Clifford! hallgass meg előbb!
Én haragodnak hitvány tárgy vagyok:
Hagyja engem élni, férfin állj boszút!
Hijába szólsz, szegény fiú: atyám
Vére elállja útját szavaidnak.
Atyám vérével nyisd föl azt tehát:
Ő férfi! véle mérkőzz’ meg, uram.
A te életed, bátyáid éltivel,
Nem volna még elég boszú nekem.
S habár felásnám őseid sírjait
S felakasztanám reves koporsaik’
Lánczokra: ez sem enyhitné dühöm’.
Látnom csak egyet a Yorkok közűl:
Lelkem gyötrelmes fúriája ez;
S mig ki nem irtom átkos törzsüket,
Hogy egy se éljen: én pokolban élek.
Azért…
Mielőtt megölnél, hadd imádkozom.
Hozzád könyörgök: Clifford, irgalom!
Kardom hegyével, igen, irgalom.
Mért ölsz meg engem? Nem bántottalak.
Bántott atyád.
Hisz nem is éltem akkor. |
Igaz az Isten: fánton-fántra jutsz,
S ily nyomorultan gyilkolják meg őt is.
Hagyj élnem, ah! s holtig rabod leszek,
S haragra hogyha alkalmat adok,
Haljak meg akkor: hisz most nincs okod rá.
Nincsen okom?
Atyád atyámat meggyilkolta: halj meg!
(Agyon szúrja.) |
Dii faciant, laudis summa sit ista tuae! | (Meghal.) |
Plantagenet! jövök, Plantagenet!
Rozsdásodjék meg e vér kardomon,
Mig a tiéd is véle itt megalszik:
Egyszerre törlöm mindkettőt le akkor! | (El.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me