I. SZÍN.

Full text search

Pagony éjszaki Angliában.
Két erdész, kezökben kézíj.
1. ERDÉSZ.
Ez egybenőtt cserjébe rejtezünk,
Mert nem sokára erre jő a vad!
Itt e sürűben foglalunk helyet
S kiválogatjuk a vad legjavát.
2. ERDÉSZ.
A dombra én, s mindketten lőhetünk.
1. ERDÉSZ.
Nem, nem! a falkát kézíjad zaja
Tova riasztja s elvesztem lövésem’,
Itt állva fogjuk czélba, a mi jő;
És hogy elűzzük az idő unalmát,
Majd elbeszélem, ép hol mostan állunk,
Mi ére engem itten a minap.
2. ERDÉSZ.
Valaki jő; várjunk, míg távozik.
Henrik király jő, álruhában, imakönyvvel.
HENRIK KIRÁLY.
Titkon hagyám el Skóthont, hőn epedve,
Honom’ sovárgó szemmel üdvözölni.
Oh Harry, Harry! nem tiéd e hon;
Helyed betöltve, pálczád kicsikarva,
Az olaj lemosva, melylyel fölkenettél;
Nem hí királynak hajló térd, jogáért
Beszélni hozzád kérő nem tolong;
Nem, senkisem kér megtorlást tetőled:
Én gyámolatlan, máson hogy segítsek?
1. ERDÉSZ.
Ez már a vad, ki bőrével fizet!
A volt király ez: jer! ragadjuk őt meg.
HENRIK KIRÁLY.
Megnyugszom én a sanyarú nyomorban.
Mert bölcsek mondják, ez a bölcseség.
2. ERDÉSZ.
Csipjük meg őt! Mért késedelmezünk?
1. ERDÉSZ.
Várj egy kicsit! hadd halljunk többet is.
HENRIK KIRÁLY.
Frank földre ment segélyért nőm s fiam,
S mint hallom, ott van a nagy Warwick is,
A frank király nővérét Eduárdnak
Megkérni nőül. Ha e hír igaz,
Szegény fiam, nőm, munkátok hiú:
Szépnyelvü szónok Warwick, és Lajos
Oly fejdelem, kit megnyer szép beszéd.
Igy Margit is még őt megnyerheti,
Mert szánalomra méltó asszony ő:
Nyögési fogják keblét ostromolni,
Márvány szivébe törnek könyei:
Ha ő keserg, tigris megszelidűl,
S irgalmat érez Nero, hogyha látja
És hallja jajját és sós könyeit.
De kérni ment ő, hajh! és Warwick adni:
Balján, könyörg ő Henriknek segélyt,
Jobbján, Edvárdnak hölgyet kér emez;
Ő sirva szól, Henrikjét letevék,
Mosolygva az, Edvárdja trónon ül;
Szavát szegénynek míg elfojtja kínja,
Jogról beszél, jogsértést elsimít
Warwick s hatalmas érveket sorol fel,
S elvonja tőle végre a királyt;
Nővérit ez, s mindent igért, mi Edvárd
Trónját szilárddá tészi, támogatja.
Oh, Margit! igy lesz; s a mint távozál
Árván, szegény nőm! gyám ne’kül maradsz!
2. ERDÉSZ.
Ki vagy te, hogy királyokról beszélsz?
HENRIK KIRÁLY.
Több, mint minek most látszom; kevesebb,
Mint a mire születtem; legalább is
Ember, minél kevesb nem lehetek;
S ha más királyról szólhat, mért ne én?
2. ERDÉSZ.
De ugy beszélsz te, mintha az te volnál.
HENRIK KIRÁLY.
Az is vagyok, lélekben, s ez elég.
2. ERDÉSZ.
De ha király vagy, hol van koronád?
HENRIK KIRÁLY.
Nem fejemen, szivemben hordom azt;
Nem ind kövekkel, nem gyémánttal ékes,
S nem látható: a megelégedés;
Ritkán királyé ez a korona.
2. ERDÉSZ.
Ha koronád hát megelégedés,
Elégedjék meg koronád s magad,
Hogy most velünk jőj: úgy hiszszük, te vagy
Az a király, kit Edvárd letőn;
S téged mi, esküdt hű alattvalói,
Mint ellenét most foglyunkká teszünk.
HENRIK KIRÁLY.
Esküdt hitet vaj soh’se szegtetek meg?
2. ERDÉSZ.
Soha ily hitet, s nem teszszük most sem azt.
HENRIK KIRÁLY.
Hol laktatok, míg én valék király?
2. ERDÉSZ.
Itt e vidéken, a hol most lakunk.
HENRIK KIRÁLY.
Fölkentenek kilenczedik havamban,
Atyám király volt, az volt nagyatyám,
S esküdt alattvalóim voltatok:
Hát szóljatok, nem szegtetek hitet?
1. ERDÉSZ.
Nem, mert alattvalóid
Addig valánk csak, míg király valál.
HENRIK KIRÁLY.
Meghaltam én hát? nem lélekzem-é már?
Ah! balga nép, mit eskél, nem tudod!
Mint én e pelyhet elfuvom magamról
S ismét felém fuvalja azt a lég,
Ha én fuvom, lehelletemnek enged,
Vagy más lebelnek, hogyha ez fuval,
S mindig az erősebb áramlat vezérli:
Ép ilyen, köznép, a ti lengeségtek.
De hitszegők ne legyetek: e bűnt
Szelid kérelmem ne hárítsa rátok.
S most bárhová, király parancsra vár.
Ha királyok vagytok, szóljatok, megyek.
1. ERDÉSZ.
Edvárd király hű emberei vagyunk.
HENRIK KIRÁLY.
És Henrikéi lennétek megint,
Ha ottan ülne, hol Edvárd király.
1. ERDÉSZ.
Isten s király nevében felhivunk:
Jer most velünk a felsőség elé.
HENRIK KIRÁLY.
Isten nevében hát s király nevében:
Mit Isten akar, királytok tegye meg,
S hódolva várom, a mit ő akar.(Mind el.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me