III. SZÍN.
Francziaország. Terem a palotában.
Harsonák. Lajos franczia király és Bona jőnek kiséretökkel; a király trónjára ül. Utánok Margit királyné, Edvárd herczeg és Oxford gróf jőnek.
LAJOS KIRÁLY (fölkel).
Ülj le velünk itt, Margit, szép királyné:
Nem illik ahhoz rangod, születésed,
Hogy állj előttünk, miglen Lajos ül.
Ülj le velünk itt, Margit, szép királyné:
Nem illik ahhoz rangod, születésed,
Hogy állj előttünk, miglen Lajos ül.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Nem így, hatalmas úr! bevonja Margit
Most a vitorlát, s hol király parancsol,
Szolgálni megtanul. Megvallom, egykor
Nagy Albionnak voltam asszonya –
Letűnt aranykor! – ám balsors letiprá
Czímem’ s a földre sujtott csúfosan:
Igy kell ülnöm, sorsommal egy fokon,
S alacsony helyemhez szabnom magamat.
Nem így, hatalmas úr! bevonja Margit
Most a vitorlát, s hol király parancsol,
Szolgálni megtanul. Megvallom, egykor
Nagy Albionnak voltam asszonya –
Letűnt aranykor! – ám balsors letiprá
Czímem’ s a földre sujtott csúfosan:
Igy kell ülnöm, sorsommal egy fokon,
S alacsony helyemhez szabnom magamat.
LAJOS KIRÁLY.
De mért, királyné, a kétségb’esés?
De mért, királyné, a kétségb’esés?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Azért, mi könynyel tölti meg szemem’,
Elakasztja nyelvem’ s szívem’ kínba fojtja.
Azért, mi könynyel tölti meg szemem’,
Elakasztja nyelvem’ s szívem’ kínba fojtja.
LAJOS KIRÁLY.
Bármily ok ez: maradj te tenmagad,
S ülj ide mellénk; meg ne hajtsd nyakad’,
A sorsigának, sőt minden csapáson
Törhetlen lelked üljön diadalt.
Légy nyilt, beszéld el, Margit! bánatod’:
Megorvosoljuk, Frankhon ha segíthet.
Bármily ok ez: maradj te tenmagad,
S ülj ide mellénk; meg ne hajtsd nyakad’,
| (Maga mellé ülteti.) |
Törhetlen lelked üljön diadalt.
Légy nyilt, beszéld el, Margit! bánatod’:
Megorvosoljuk, Frankhon ha segíthet.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Felkölti csüggedt lelkem’ e kegyes szó
S megoldja nyelvét néma búbajomnak.
Tudd meg tehát most, nagylelkű Lajos,
Henrik, szerelmem egyedül birója,
Számüzött lett, többé nem király,
S földönfutóként Skócziában él;
Míg nagyravágyó Edvárd, büszke York,
A jogszerű fölkent angol király
Fejdelmi czimét s trónját bitorolja.
Ezért jövénk – szegény Margit, s fiam,
Edvárd herczeg, Henrik örököse –
Jogos, igaz segélyért esdeni;
S hahogy te elhagysz, oda mind reményünk.
Skóthon akarna, ám segítni nem tud;
Elcsábitották népünk’ s peerjeink’,
Kincsünk’ kirablák, szétszórák hadunk’;
S látod, mi gyászos inségben magunk!
Felkölti csüggedt lelkem’ e kegyes szó
S megoldja nyelvét néma búbajomnak.
Tudd meg tehát most, nagylelkű Lajos,
Henrik, szerelmem egyedül birója,
Számüzött lett, többé nem király,
S földönfutóként Skócziában él;
Míg nagyravágyó Edvárd, büszke York,
A jogszerű fölkent angol király
Fejdelmi czimét s trónját bitorolja.
Ezért jövénk – szegény Margit, s fiam,
Edvárd herczeg, Henrik örököse –
Jogos, igaz segélyért esdeni;
S hahogy te elhagysz, oda mind reményünk.
Skóthon akarna, ám segítni nem tud;
Elcsábitották népünk’ s peerjeink’,
Kincsünk’ kirablák, szétszórák hadunk’;
S látod, mi gyászos inségben magunk!
LAJOS KIRÁLY.
Enyhítsd, hires hölgy, a vihart türéssel,
Elnyomni végkép míg módot lelünk.
Enyhítsd, hires hölgy, a vihart türéssel,
Elnyomni végkép míg módot lelünk.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Míg mi időzünk: ellenünk erősbül.
Míg mi időzünk: ellenünk erősbül.
LAJOS KIRÁLY.
Míg én: segélyem annál biztosabb.
Míg én: segélyem annál biztosabb.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Hajh! a való bú társa tűrtelenség.
S im itt jön, ő, e búmnak okozója.
Hajh! a való bú társa tűrtelenség.
S im itt jön, ő, e búmnak okozója.
| Warwick jő kisérettel. |
LAJOS KIRÁLY.
Ily vakmerőn ki jő szinünk elé?
Ily vakmerőn ki jő szinünk elé?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Warwick nagyunk ő, Edvárd fő hive.
Warwick nagyunk ő, Edvárd fő hive.
LAJOS KIRÁLY.
Hős Warwick, üdv! Mi hoz téged ide?
Hős Warwick, üdv! Mi hoz téged ide?
| (Leszáll trónjáról. Margit királyné fölkel.) |
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ah! uj vihar van most keletkezőben:
Ez az, ki felbújt szélvészt, habokat.
Ah! uj vihar van most keletkezőben:
Ez az, ki felbújt szélvészt, habokat.
WARWICK.
A nemes Edvárd, Albion királya,
Esküdt barátod s fejdelmed nevében
Jövök szives, nem színlelt indulattal,
Előbb király-személyed’ üdvözölni,
Aztán baráti frigyre híni föl,
S végűl szilárddá füzni e frigyet
Nászkötelékkel, ha méltóztatol
Szép húgodat, erényes Bona hölgyet
A brit királynak adni hitvesűl.
A nemes Edvárd, Albion királya,
Esküdt barátod s fejdelmed nevében
Jövök szives, nem színlelt indulattal,
Előbb király-személyed’ üdvözölni,
Aztán baráti frigyre híni föl,
S végűl szilárddá füzni e frigyet
Nászkötelékkel, ha méltóztatol
Szép húgodat, erényes Bona hölgyet
A brit királynak adni hitvesűl.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ha czélra jut, Henrik reménye veszve!
Ha czélra jut, Henrik reménye veszve!
WARWICK (Bonához).
És meghagyá királyom, drága hölgy!
Hogy hódolattal, ha nem tilt kegyed,
Kézcsókra jőjek hozzád, s szenvedélyét
Elmondja nyelvem fejdelmem szivének,
Hol a hir – éber füleibe hatva –
Bájid s erényed képét állítá fel.
És meghagyá királyom, drága hölgy!
Hogy hódolattal, ha nem tilt kegyed,
Kézcsókra jőjek hozzád, s szenvedélyét
Elmondja nyelvem fejdelmem szivének,
Hol a hir – éber füleibe hatva –
Bájid s erényed képét állítá fel.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Mielőtt feleltek, halljatok meg engem,
Lajos király és Bona hölgy. E kérést
Nem igaz, őszinte szerelem szülé,
Hanem csalárdság-, szükségből eredt.
A zsarnok otthon állhat-é szilárdul,
Ha kün frigyet, hatalmast, nem szerez?
S hogy zsarnok ő, ez egy ok is elég:
Im Henrik él még; s volna halva bár,
Itt áll még Edvárd, Henrik magzata.
Lajos, vigyázz hát, hogy e nász, e frigy
Reád ne hozzon vészt s gyalázatot:
Mert a bitorló úr bár egykorig,
Az ég igaz, s bűnt megront az idő.
Mielőtt feleltek, halljatok meg engem,
Lajos király és Bona hölgy. E kérést
Nem igaz, őszinte szerelem szülé,
Hanem csalárdság-, szükségből eredt.
A zsarnok otthon állhat-é szilárdul,
Ha kün frigyet, hatalmast, nem szerez?
S hogy zsarnok ő, ez egy ok is elég:
Im Henrik él még; s volna halva bár,
Itt áll még Edvárd, Henrik magzata.
Lajos, vigyázz hát, hogy e nász, e frigy
Reád ne hozzon vészt s gyalázatot:
Mert a bitorló úr bár egykorig,
Az ég igaz, s bűnt megront az idő.
WARWICK.
Káromló Margit!
Káromló Margit!
HERCZEG.
| És mért nem királyné? |
WARWICK.
Mert a bitorló Henrik volt atyád,
Te sem vagy herczeg és ő sem királyné.
Mert a bitorló Henrik volt atyád,
Te sem vagy herczeg és ő sem királyné.
OXFORD.
Warwick nagy Gauntot hát megsemmisíti,
Hispániát ki nagyrészt leigázta;
És Gaunt után negyedik Henriket,
Kinek bölcs lelke bölcsek tűkre volt;
S e bölcs királyra Henrik, ötödik,
A hős, ki Frankhont hóditotta meg:
A mi Henrikünk e törzsből származott.
Warwick nagy Gauntot hát megsemmisíti,
Hispániát ki nagyrészt leigázta;
És Gaunt után negyedik Henriket,
Kinek bölcs lelke bölcsek tűkre volt;
S e bölcs királyra Henrik, ötödik,
A hős, ki Frankhont hóditotta meg:
A mi Henrikünk e törzsből származott.
WARWICK.
Mi furcsa, hogy a sima szónok, Oxford
Nem mondta el: mit atyja szerezett,
Hatodik Henrik hogy vesztette el?
Biz ezt mosolyogják ím e frank nagyok.
S aztán a törzsfa, melyről szólsz, csupán
Hatvankét éves: nyomorúlt idő,
Hogy a királyi jog meggyökerezzék.
Mi furcsa, hogy a sima szónok, Oxford
Nem mondta el: mit atyja szerezett,
Hatodik Henrik hogy vesztette el?
Biz ezt mosolyogják ím e frank nagyok.
S aztán a törzsfa, melyről szólsz, csupán
Hatvankét éves: nyomorúlt idő,
Hogy a királyi jog meggyökerezzék.
OXFORD.
Szólhatsz-e, Warwick, így királyod ellen,
Kihez harmiczhat évig hű valál,
És nem pirít rád bűnöd tudata?
Szólhatsz-e, Warwick, így királyod ellen,
Kihez harmiczhat évig hű valál,
És nem pirít rád bűnöd tudata?
WARWICK.
S Oxford, ki mindig a jogért vivott,
Nemzetségfával védhet-é csalást?
Edvárd királyunk! hagyd el Henriket!
S Oxford, ki mindig a jogért vivott,
Nemzetségfával védhet-é csalást?
Edvárd királyunk! hagyd el Henriket!
OXFORD.
Ő, és királyom! a ki zsarnokúl
Bátyámat, Aubrey Vere lordot halálra
Vitette? sőt mi több, atyámat is,
Megért korának ép lejtőszakán,
Eljutva immár a halálkapúhoz!
Nem, Warwick, nem! míg élet tartja e kart,
Fentartja e kar Lancaster családját.
Ő, és királyom! a ki zsarnokúl
Bátyámat, Aubrey Vere lordot halálra
Vitette? sőt mi több, atyámat is,
Megért korának ép lejtőszakán,
Eljutva immár a halálkapúhoz!
Nem, Warwick, nem! míg élet tartja e kart,
Fentartja e kar Lancaster családját.
WARWICK.
És én a Yorkét.
És én a Yorkét.
LAJOS KIRÁLY.
Kérlek, királyné, Oxford, Edvárd,
Méltóztatnátok félre állani,
Míg megbeszéljük Warwickkal ügyünket.
Kérlek, királyné, Oxford, Edvárd,
Méltóztatnátok félre állani,
Míg megbeszéljük Warwickkal ügyünket.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ég adja, meg ne bűvöljék beszédi!
Ég adja, meg ne bűvöljék beszédi!
| (Hátravonúl a Herczeggel s Oxforddal.) |
LAJOS KIRÁLY.
Igaz hitedre, szólj, Warwick, jogos
Királyod, Edvárd? Örömest frigyet
Csak jogszerű királylyal köthetek.
Igaz hitedre, szólj, Warwick, jogos
Királyod, Edvárd? Örömest frigyet
Csak jogszerű királylyal köthetek.
)
WARWICK.
Hitem, nevem lesz ennek záloga.
Hitem, nevem lesz ennek záloga.
LAJOS KIRÁLY.
De ég kegyeltje-é a nép szemében?
De ég kegyeltje-é a nép szemében?
WARWICK.
Annál inkább, mert sors üldé elődjét.
Annál inkább, mert sors üldé elődjét.
LAJOS KIRÁLY.
Tovább, beszéld el, csalfa szín ne’kül,
Őszinte szóval, Bonához, hugomhoz
Szerelme mértékét.
Tovább, beszéld el, csalfa szín ne’kül,
Őszinte szóval, Bonához, hugomhoz
Szerelme mértékét.
WARWICK.
Ép oly királyhoz méltó, milyen ő.
Gyakorta hallám enmagam, miként
Esküdözött: örök növény szerelme,
Mely gyökeret vert erkölcs talajában,
Lombját, gyümölcsit szépség napja termi,
S nem gyülölet, kudarcz fáj csak neki,
Kínját ha Bona meg nem szünteti.
| E szerelem |
Gyakorta hallám enmagam, miként
Esküdözött: örök növény szerelme,
Mely gyökeret vert erkölcs talajában,
Lombját, gyümölcsit szépség napja termi,
S nem gyülölet, kudarcz fáj csak neki,
Kínját ha Bona meg nem szünteti.
LAJOS KIRÁLY.
Nos szólj, hugom, mire szántad magad’?
Nos szólj, hugom, mire szántad magad’?
BONA.
Bármit felelsz te, az lesz válaszon.
(Warwickhoz.) Azonba’ gyakran, megvallom, ha hallám
Hirét uradnak, a higgadt ítélet
Csaknem szerelmi vágygyá alakúlt.
Bármit felelsz te, az lesz válaszon.
(Warwickhoz.) Azonba’ gyakran, megvallom, ha hallám
Hirét uradnak, a higgadt ítélet
Csaknem szerelmi vágygyá alakúlt.
LAJOS KIRÁLY.
Igy hát, Warwick, Edvárdé lesz hugom;
És most azonnal szerződést kötünk,
Mily özvegyi díjra köteles királyod,
A mely fölérjen Bona nászdíjával.
Margit királyné, jöszte, légy tanú:
Eljegyzi Bonát Albion királya.
Igy hát, Warwick, Edvárdé lesz hugom;
És most azonnal szerződést kötünk,
Mily özvegyi díjra köteles királyod,
A mely fölérjen Bona nászdíjával.
Margit királyné, jöszte, légy tanú:
Eljegyzi Bonát Albion királya.
HERCZEG.
Csak Edvárd, nem Albion királya.
Csak Edvárd, nem Albion királya.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
A te cseled volt e frigy, csalfa Warwick,
Kérelmemet meghiusítani.
Henrik barátja volt előbb Lajos.
A te cseled volt e frigy, csalfa Warwick,
Kérelmemet meghiusítani.
Henrik barátja volt előbb Lajos.
LAJOS KIRÁLY.
S most is barátja még, és Margité;
De ha jogotok oly gyönge lábon áll,
A mint kitűnik Edvárd sikeréből:
Méltányos akkor, hogy habár imént
Segélyt igértem, szóm ne kötelezzen.
De azért te tőlem oly részvétre várhatsz,
Mint sorsod igényli s az enyém megadhat.
S most is barátja még, és Margité;
De ha jogotok oly gyönge lábon áll,
A mint kitűnik Edvárd sikeréből:
Méltányos akkor, hogy habár imént
Segélyt igértem, szóm ne kötelezzen.
De azért te tőlem oly részvétre várhatsz,
Mint sorsod igényli s az enyém megadhat.
WARWICK.
Kényére él most Henrik Skócziában:
Semmit se veszthet, mert nincs semmije.
Mi téged illet, néhai királynénk,
Eltart atyád majd téged, s légy neki
terhére inkább, mint a frank királynak.
Kényére él most Henrik Skócziában:
Semmit se veszthet, mert nincs semmije.
Mi téged illet, néhai királynénk,
Eltart atyád majd téged, s légy neki
terhére inkább, mint a frank királynak.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Csitt, szemtelen Warwick! csitt! te, királyok
Fölemelője, gőgös buktatója!
Nem tágitok most, míg föl nem fedi
Szivből fakadó szó s köny Lajos királynak
Ármányidat s királyod ál szerelmét:
Csitt, szemtelen Warwick! csitt! te, királyok
Fölemelője, gőgös buktatója!
Nem tágitok most, míg föl nem fedi
Szivből fakadó szó s köny Lajos királynak
Ármányidat s királyod ál szerelmét:
| Mind a kettő egyszőrü czimbora! | (Kivűlről kürtszó.) |
LAJOS KIRÁLY.
Hirnök jő, Warwick, hozzám vagy tehozzád.
Hirnök jő.
Hirnök jő, Warwick, hozzám vagy tehozzád.
Hirnök jő.
HIRNÖK.
Uram, követ! neked szól e levél:
Montague őrgróf küldi azt, öcséd. –
Ezt itt királyunk fölségednek. – Ezt
Tenéked, asszonyom, ki? nem tudom
Uram, követ! neked szól e levél:
Montague őrgróf küldi azt, öcséd. –
Ezt itt királyunk fölségednek. – Ezt
Tenéked, asszonyom, ki? nem tudom
| (Mind leveleiket olvassák.) |
OXFORD.
Kedvemre van, hogy szép urnénk, királynénk
Hirén mosolyg, míg Warwick elborúl.
Kedvemre van, hogy szép urnénk, királynénk
Hirén mosolyg, míg Warwick elborúl.
HERCZEG.
Nézd csak, Lajos mint toppant boszszusan:
Mindent reménylek.
Nézd csak, Lajos mint toppant boszszusan:
Mindent reménylek.
LAJOS KIRÁLY.
Warwick, mi a hir? s a tied, királyné?
Warwick, mi a hir? s a tied, királyné?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Az enyim eltölt nem remélt örömmel.
Az enyim eltölt nem remélt örömmel.
WARWICK.
Az enyém keservvel s boszúval tele.
Az enyém keservvel s boszúval tele.
LAJOS KIRÁLY.
Grey ladyt vette hát nőül királyod,
És csalfaságtok’ hogy most elsimítsa,
Levelet ír és türelemre int?
Ez-é a frigy, melyet velünk ohajt?
Ekkép merészel megcsufolni minket?
Grey ladyt vette hát nőül királyod,
És csalfaságtok’ hogy most elsimítsa,
Levelet ír és türelemre int?
Ez-é a frigy, melyet velünk ohajt?
Ekkép merészel megcsufolni minket?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Előre mondtam fölségednek ezt:
Igy szeret Edvárd, ily őszinte Warwick!
Előre mondtam fölségednek ezt:
Igy szeret Edvárd, ily őszinte Warwick!
WARWICK.
Lajos király! az égre s égi üdvöm
Reménységére, ime esküszöm,
Nincs részem Edvárd e gaz tettiben;
Már nem királyom, mert így meggyaláz,
Magát leginkább, szégyenét ha látná.
Elfeledné, hogy a kora halálba
Atyám’ a Yorkok háza taszitá;
Szemet hunyék hugom sérelmire;
Megkoronáztam a királyi díszszel;
Örök-jogából Henriket kidobtam:
És végre is gyalázat lesz díjam?
Reá gyalázat! becsület nekem!
Hogy visszanyerjem érte elveszett
Becsűletem’, Henrikhez lépek át:
A régi boszú múljék el, királyném!
Ezentul a te hű szolgád vagyok.
Megboszúlom, hogy Bonát megcsufolta,
És Henriket trónjába helyezem.
Lajos király! az égre s égi üdvöm
Reménységére, ime esküszöm,
Nincs részem Edvárd e gaz tettiben;
Már nem királyom, mert így meggyaláz,
Magát leginkább, szégyenét ha látná.
Elfeledné, hogy a kora halálba
Atyám’ a Yorkok háza taszitá;
Szemet hunyék hugom sérelmire;
Megkoronáztam a királyi díszszel;
Örök-jogából Henriket kidobtam:
És végre is gyalázat lesz díjam?
Reá gyalázat! becsület nekem!
Hogy visszanyerjem érte elveszett
Becsűletem’, Henrikhez lépek át:
A régi boszú múljék el, királyném!
Ezentul a te hű szolgád vagyok.
Megboszúlom, hogy Bonát megcsufolta,
És Henriket trónjába helyezem.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Warwick, boszúmat szeretetre váltád:
Mult vétkekért bocsánat, feledés;
Örvendezem, hogy Henrik híve lészsz.
Warwick, boszúmat szeretetre váltád:
Mult vétkekért bocsánat, feledés;
Örvendezem, hogy Henrik híve lészsz.
WARWICK.
Oly híve, olyan színtelen barátja,
Hogy ha Lajos csak néhány kiszemelt
Bajnokhadat fog adni kegyesen,
Elvállalom, hogy partunkon kiszállok
S velök leűzöm trónjáról a kényúrt.
Nem védi őt az ujdon-sült ara,
És tőle Clarence, mondják levelim,
Hihetni, elszakad, mert nősülésre
Csak búja kéj, nem becsűlet vivé,
És nem hazánknak java, ereje.
Oly híve, olyan színtelen barátja,
Hogy ha Lajos csak néhány kiszemelt
Bajnokhadat fog adni kegyesen,
Elvállalom, hogy partunkon kiszállok
S velök leűzöm trónjáról a kényúrt.
Nem védi őt az ujdon-sült ara,
És tőle Clarence, mondják levelim,
Hihetni, elszakad, mert nősülésre
Csak búja kéj, nem becsűlet vivé,
És nem hazánknak java, ereje.
BONA.
Jó bátya, boszút Bonáért hogy állunk,
Ha te nem segíted üldött Margitot?
Jó bátya, boszút Bonáért hogy állunk,
Ha te nem segíted üldött Margitot?
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Dicső király, hogy éljen Henrikem,
Ha te meg nem mented vad kétségbe’séstől?
Dicső király, hogy éljen Henrikem,
Ha te meg nem mented vad kétségbe’séstől?
BONA.
Sérelmem a királynőével egy.
Sérelmem a királynőével egy.
WARWICK.
A tiedhez áll, szép Bona, az enyim.
A tiedhez áll, szép Bona, az enyim.
LAJOS KIRÁLY.
Övéhez enyim, tiedhez, Margitéhoz.
Azért szilárdul végre eltökéltem:
Kaptok segélyt.
Övéhez enyim, tiedhez, Margitéhoz.
Azért szilárdul végre eltökéltem:
Kaptok segélyt.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Mindnyájunkért, vedd hő köszönetem.
Mindnyájunkért, vedd hő köszönetem.
LAJOS KIRÁLY.
Haza siess hát, Anglia hirnöke,
S mondd vélt uradnak, csalfa Edvárdnak:
Álczásokat küld által frank Lajos,
Vigadni véle s új menyasszonyával.
Láttad, mi történt: menj, rémitsd vele.
Haza siess hát, Anglia hirnöke,
S mondd vélt uradnak, csalfa Edvárdnak:
Álczásokat küld által frank Lajos,
Vigadni véle s új menyasszonyával.
Láttad, mi történt: menj, rémitsd vele.
BONA.
Mondd el, reménylem, özvegy lesz maholnap.
S már hordom érte a fűzkoszorút.
Mondd el, reménylem, özvegy lesz maholnap.
S már hordom érte a fűzkoszorút.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Mondd el, letettem immár gyászruhám,
S helyette pánczélt öltök most magamra.
Mondd el, letettem immár gyászruhám,
S helyette pánczélt öltök most magamra.
WARWICK.
Megkeseríte, mondd el, engemet,
S ezért rövid nap veszve koronája.
Megkeseríte, mondd el, engemet,
S ezért rövid nap veszve koronája.
| Itt van díjad: menj! | (Hirnök el.) |
LAJOS KIRÁLY.
Ti pedig, Warwick, Oxford,
Hajózzatok most át a tengeren,
Ötezernyi haddal, harczra Edvárddal;
majd alkalommal Margit és a herczeg
Utánatok kel új segédcsapattal.
De még előbb felelj egy kételyemre:
Mi lesz a zálog, hogy szilárdul hivünk vagy?
Ti pedig, Warwick, Oxford,
Hajózzatok most át a tengeren,
Ötezernyi haddal, harczra Edvárddal;
majd alkalommal Margit és a herczeg
Utánatok kel új segédcsapattal.
De még előbb felelj egy kételyemre:
Mi lesz a zálog, hogy szilárdul hivünk vagy?
WARWICK.
Ez biztosítsa állandó hűségem’:
Ha kedvetekre lesz, herczeg s királynénk,
Legidősb leányom’, kedvenczem’, azonnal
Szent esküvővel Edvárdnak kötöm le.
Ez biztosítsa állandó hűségem’:
Ha kedvetekre lesz, herczeg s királynénk,
Legidősb leányom’, kedvenczem’, azonnal
Szent esküvővel Edvárdnak kötöm le.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Legyen! s köszönnöm kell ajánlatod’.
Edvárd fiam! erényes s bájos ő:
Siess tehát, adj Warwicknak kezet,
És véle visszavonhatlan hited’,
Hogy hitvesed csak Warwick lánya lesz.
Legyen! s köszönnöm kell ajánlatod’.
Edvárd fiam! erényes s bájos ő:
Siess tehát, adj Warwicknak kezet,
És véle visszavonhatlan hited’,
Hogy hitvesed csak Warwick lánya lesz.
HERCZEG.
Elfogadom, mert érdemes reá:
Fogaddsza jobbom esküzálogúl.
Elfogadom, mert érdemes reá:
Fogaddsza jobbom esküzálogúl.
| (Kezét nyujtja Warwicknek.) |
LAJOS KIRÁLY.
Miért időzünk? Szedjünk most hadat,
Aztán te, Bourbon, főtengernagyunk,
Szállitsad át király-hajóhadunkkal.
Ohajtva várom Edvárd megbukását,
A mért egy frank hölgy nászát megcsufolta.
Miért időzünk? Szedjünk most hadat,
Aztán te, Bourbon, főtengernagyunk,
Szállitsad át király-hajóhadunkkal.
Ohajtva várom Edvárd megbukását,
A mért egy frank hölgy nászát megcsufolta.
| (Mind el, Warwick-on kivűl.) |
WARWICK.
Mint Edvárd követje jöttem én;
Most visszatérek, esküdt ellene:
Azzal bizott meg, kössek nászfrigyet,
S bősz háború lesz kérésére válasz!
Csal-bábunak nem volt más senkije?
Én forditom hát e tréfát bujára!
Én voltam a fő, a ki trónra vittem;
Én leszek a fő, a ki letaszítja:
Nem mintha szánnám Henriket, azért;
Mint Edvárd követje jöttem én;
Most visszatérek, esküdt ellene:
Azzal bizott meg, kössek nászfrigyet,
S bősz háború lesz kérésére válasz!
Csal-bábunak nem volt más senkije?
Én forditom hát e tréfát bujára!
Én voltam a fő, a ki trónra vittem;
Én leszek a fő, a ki letaszítja:
Nem mintha szánnám Henriket, azért;
| De boszút állok, Edvárd! gúnyodért! | (El.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
