IV. SZÍN.
Elfogadó terem a York-palotában.
Zene. Mennyezet alatt kis asztal a bibornok számára; egy nagyobb, teritve, a vendégek számára. Jőnek Bullen Anna, több Lord és Lady, Urhölgyek, mint vendégek az egyik ajtón. Sir Henry Guilford elejökbe, a másikon.
GUILDFORD.
Szép hölgyek, ő kegyelmessége, a
Bibornok üdvözöl; ez éjt a vig
Örömnek és nagyságtoknak kivánja
Szentelni; és reméli, e vidám
Csoportba’ nincs, ki külről gondjait
Behozta volna; ő mindenkit oly jó
Kedvűnek óhajt, mint jó társaság,
Jó zene, jó bor, jó fogadtatás
Csak tehetik. – Ah, ily későn, mylord?
Lord Kamarás, lord Sands, sir Lovell jőnek.
Nekem elég volt e szép társaságra
Gondolnom: lelkem szárnyat ölte.
Szép hölgyek, ő kegyelmessége, a
Bibornok üdvözöl; ez éjt a vig
Örömnek és nagyságtoknak kivánja
Szentelni; és reméli, e vidám
Csoportba’ nincs, ki külről gondjait
Behozta volna; ő mindenkit oly jó
Kedvűnek óhajt, mint jó társaság,
Jó zene, jó bor, jó fogadtatás
Csak tehetik. – Ah, ily későn, mylord?
Lord Kamarás, lord Sands, sir Lovell jőnek.
Nekem elég volt e szép társaságra
Gondolnom: lelkem szárnyat ölte.
)
KAMARÁS.
Ön ifjú még, sir Guildford.
| Oh! |
SANDS.
Lovell Tamás, ha a bibornok úr
Az én világi vágyaim felét
Birná csak: itt e szépek közt nehány,
Oly lakomába’ részesülne, még
Alvás előtt, mi jobban izlenék
Nekik is, azt hiszem. – Szép társaság,
Lelkemre mondom.
| Hallja, sir |
Az én világi vágyaim felét
Birná csak: itt e szépek közt nehány,
Oly lakomába’ részesülne, még
Alvás előtt, mi jobban izlenék
Nekik is, azt hiszem. – Szép társaság,
Lelkemre mondom.
KAMARÁS.
Lordsága volna gyóntatója –
| Oh, ha egykettőnek |
SANDS.
Volnék! Mi könnyü volna a vezeklés!
| Bár |
KAMARÁS.
Mily könnyü, kérem?
Mily könnyü, kérem?
SANDS.
| Mint egy pelyhes ágy. |
KAMARÁS.
Szép hölgyeim, tessék leülni. – Sir
Guildford, rendezze, kérem, amaz oldalt,
Majd én emezt. – Ő kegyelmessége is
Itt lesz azonnal. – Nem, szép hölgyeim,
Tarkázni kell, mert megfáznak különben:
„A hol hölgy hölgyet ér, ott leesik a dér.”
Lord Sands, kegyed hevitse föl kicsinyt:
Üljön közéjök kérem.
Szép hölgyeim, tessék leülni. – Sir
Guildford, rendezze, kérem, amaz oldalt,
Majd én emezt. – Ő kegyelmessége is
Itt lesz azonnal. – Nem, szép hölgyeim,
Tarkázni kell, mert megfáznak különben:
„A hol hölgy hölgyet ér, ott leesik a dér.”
Lord Sands, kegyed hevitse föl kicsinyt:
Üljön közéjök kérem.
SANDS.
Ezt köszönöm. Szép hölgyek, engedelmet!
Ha vadakat találnék mondani:
Bocsánatot! Apámtól örököltem.
| Istenemre, |
| Bullen Anna s egy más Hölgy közé ül.) |
Bocsánatot! Apámtól örököltem.
ANNA.
Tán csak nem őrült volt?
Tán csak nem őrült volt?
SANDS.
Felette őrült (ugymint szerelemben);
De nem harapott ám, csak mint íme, én,
Egy lélekzettel csókolt huszat is!
| Őrült? Igen, |
De nem harapott ám, csak mint íme, én,
Egy lélekzettel csókolt huszat is!
| Megcsókolja Annát.) |
KAMARÁS.
Ez jó; derék! No immár helyt vagyunk.
Urak, önökre kárul a hiba,
Ha hölgyeink duzzogva hagynak el.
Ez jó; derék! No immár helyt vagyunk.
Urak, önökre kárul a hiba,
Ha hölgyeink duzzogva hagynak el.
SANDS.
Engem, mylord, ne féltsen kis körömben!
Harsonák. Wolsey bibornok Kisérettel jő s elfoglalja helyét az emelvényen.
Engem, mylord, ne féltsen kis körömben!
Harsonák. Wolsey bibornok Kisérettel jő s elfoglalja helyét az emelvényen.
WOLSEY.
Üdvözlek, úri kör. Hölgy vagy lovag,
Kinek ma kedve nincs, nem jó barátom.
Üdvözletem’ ismétli e pohár, mely
Üdvözlek, úri kör. Hölgy vagy lovag,
Kinek ma kedve nincs, nem jó barátom.
Üdvözletem’ ismétli e pohár, mely
| Mindnyájatokra szól! | (Iszik.) |
SANDS.
Igen kegyes! Hol egy nagy billikom,
Öblébe hálám hogy beférjen, és a
Sok szótól megkiméljen!
| Kegyelmességed |
Öblébe hálám hogy beférjen, és a
Sok szótól megkiméljen!
WOLSEY.
Lekötelez. – Igyék szomszédiért! –
Szép hölgyeim, mily hallgatók! – Urak,
Kinek hibája ez?
| Jó mylord Sands, |
Szép hölgyeim, mily hallgatók! – Urak,
Kinek hibája ez?
SANDS.
Mig a piros bor arczaikba száll:
Majd ők beszélnek és mi hallgatunk.
| Várjunk, mylord, |
Majd ők beszélnek és mi hallgatunk.
ANNA.
Lord Sands, mi játszi ön!
Lord Sands, mi játszi ön!
SANDS.
Választanám a játszmát! Drága hölgy,
Im e pohár öné: fogadja el,
S meglátja –
| Kivált ha én |
Im e pohár öné: fogadja el,
S meglátja –
ANNA.
Ön nem fogla látni azt!
Ön nem fogla látni azt!
SANDS.
Nem mondtam-é, hogy majd beszélnek ők?
Nem mondtam-é, hogy majd beszélnek ők?
| (Kün dob, harsona, mozsarakat sütnek el.) |
WOLSEY.
Mi ez?
Mi ez?
KAMARÁS.
| Tekintse meg csak valaki. |
| (Szolga el.) |
WOLSEY.
Mi harczi hang! – Nem, ne ijedjenek meg,
Szép hölgyeim! Önöket még a harcz
Is megkiméli.
Szolga visszajő.
Mi harczi hang! – Nem, ne ijedjenek meg,
Szép hölgyeim! Önöket még a harcz
Is megkiméli.
Szolga visszajő.
KAMARÁS.
Nos mi volt az?
Nos mi volt az?
SZOLGA.
Vendégcsoport: uraknak látszanak.
Bárkájok’ elhagyák s a partra szálltak,
Mint idegen királyoktól jövő
Fényes követség.
| Egy |
Bárkájok’ elhagyák s a partra szálltak,
Mint idegen királyoktól jövő
Fényes követség.
WOLSEY.
Menjen eléjök; ön tud nyelveket;
Fogadja, kérem, fő rangjok szerint
S vezesse hozzánk, a hol ennyi báj
Hintendi rájok égi sugarát.
Menjen vele kiséret.
A vacsorát. De kárpótlást nyerünk.
Kedves egészségükre, s ujbol is
Üdvözlöm önöket, mindannyian.
Zene. Henrik király, Urak mind álarczosan, pásztoroknak öltözve. Lord Kamarás előttök. Egyenesen a bibornok felé tartva, tisztelettel üdvözlik.
Nemes csoport, mivel szolgálhatunk?
| Drága kamarás úr, |
Fogadja, kérem, fő rangjok szerint
S vezesse hozzánk, a hol ennyi báj
Hintendi rájok égi sugarát.
Menjen vele kiséret.
| (Kamarás kisérettel el. Mind fölkelnek; az asztalok elvitetnek.) |
| Megzavarták |
Kedves egészségükre, s ujbol is
Üdvözlöm önöket, mindannyian.
Zene. Henrik király, Urak mind álarczosan, pásztoroknak öltözve. Lord Kamarás előttök. Egyenesen a bibornok felé tartva, tisztelettel üdvözlik.
Nemes csoport, mivel szolgálhatunk?
KAMARÁS.
Nem tudnak angolul s tolmácsokul
Fölkértek engem. Hírét hallva, hogy
Ma este itt e bájos társaság
Fog összejőni: meg nem állhaták
– Oly tisztelői a szépségnek ők –
Hogy el ne hagyják nyájaik’ s kegyes
Engedelmével nagysádnak, e dicső
Bájkörbe lépve, a gyönyörnek egy
Rövidke órát ne szenteljenek.
Nem tudnak angolul s tolmácsokul
Fölkértek engem. Hírét hallva, hogy
Ma este itt e bájos társaság
Fog összejőni: meg nem állhaták
– Oly tisztelői a szépségnek ők –
Hogy el ne hagyják nyájaik’ s kegyes
Engedelmével nagysádnak, e dicső
Bájkörbe lépve, a gyönyörnek egy
Rövidke órát ne szenteljenek.
WOLSEY.
Kérem, mylord, jelentse ezt nekik:
Nagy tisztelet szegény házamnak és
Nekem. Ezerszer köszönöm; s ohajtom,
Mulassanak jól.
Kérem, mylord, jelentse ezt nekik:
Nagy tisztelet szegény házamnak és
Nekem. Ezerszer köszönöm; s ohajtom,
Mulassanak jól.
| (Hölgyeket választanak a tánczra. A király Bullen Annát hivja föl.) |
HENRIK.
Legszebb kéz, melyet
Valaha fogtam! Oh szépség, maig
Nem ismerélek!
Legszebb kéz, melyet
Valaha fogtam! Oh szépség, maig
Nem ismerélek!
WOLSEY.
Mylord –
Mylord –
KAMARÁS.
| Kegyelmes úr – |
WOLSEY.
Hogy lenni kell közöttük egy olyannak,
Ki im e helyre nálam érdemesb,
Kinek, ha tudnám, melyik az, szivesen
Adnék helyet.
| Menj, s mondd nekik, |
Ki im e helyre nálam érdemesb,
Kinek, ha tudnám, melyik az, szivesen
Adnék helyet.
KAMARÁS.
Azonnal.
(Kamarás az álarczosokhoz megy; beszél velük s visszatér.)
Azonnal.
(Kamarás az álarczosokhoz megy; beszél velük s visszatér.)
WOLSEY.
S mi a válasz?
S mi a válasz?
KAMARÁS.
Hogy van közöttük oly, elismerik.
De azt kivánják, hogy, kegyelmes úr,
Magad találd ki, melyik az, s csak úgy
Foglal helyet.
Hogy van közöttük oly, elismerik.
De azt kivánják, hogy, kegyelmes úr,
Magad találd ki, melyik az, s csak úgy
Foglal helyet.
WOLSEY.
Kisértsük meg tehát.
Bocsássatok meg, jó urak! Szabad
Közöttetek királyt választanom?
Kisértsük meg tehát.
| (Leszáll székéből.) |
Közöttetek királyt választanom?
| (A királyt kijelöli.) |
HENRIK.
Reá találtál. (Leveszi álarczát.) Bájos társaságot
Tartasz, bibornok úr. Helyes, mylord!
S szerencse, hogy egyházi férfiu
Kegyelmességed; máskép rosszra is
Vélném.
Reá találtál. (Leveszi álarczát.) Bájos társaságot
Tartasz, bibornok úr. Helyes, mylord!
S szerencse, hogy egyházi férfiu
Kegyelmességed; máskép rosszra is
Vélném.
WOLSEY.
Örűlök, hogy felséged ily
Tréfás.
Örűlök, hogy felséged ily
Tréfás.
HENRIK.
Egy szóra kérlek, kamarás:
Ki az a szép hölgy?
Egy szóra kérlek, kamarás:
Ki az a szép hölgy?
KAMARÁS.
Leánya, felséged szolgálatára,
Az ő felsége udvarhölgyei
Közül való.
| A Bullen Tamás |
Az ő felsége udvarhölgyei
Közül való.
HENRIK.
Az égre, szép falat! –
Édes szivem, illetlen volna, így
A táncz után meg nem csókolnalak.
Urak, ez a pohár járjon körűl!
Az égre, szép falat! –
Édes szivem, illetlen volna, így
A táncz után meg nem csókolnalak.
Urak, ez a pohár járjon körűl!
)
WOLSEY.
Hé, sir Lovell, kész-é az asztal, a
Külön teremben?
Hé, sir Lovell, kész-é az asztal, a
Külön teremben?
LOVELL.
| Kész, kegyelmes úr. |
WOLSEY.
Felséged, félek, fölhevült a tánczban.
Felséged, félek, fölhevült a tánczban.
HENRIK.
Félek, hogy igenis föl.
Félek, hogy igenis föl.
WOLSEY.
Teremben üde lég lesz.
| Itt a mellék- |
HENRIK.
Vezesse hölgyét. Drága párom, én
Se hagylak el még. Jó bibornokom,
Legyünk vigan. Kedvem van egynehány
Pohárt ürítni e szép hölgyekért,
S még egy komolyt velök lelejteni.
Majd álmodozzunk aztán, hogy ki mily
Kegyükben áll. – Föl, szóljon a zene!
| Minden úr |
Se hagylak el még. Jó bibornokom,
Legyünk vigan. Kedvem van egynehány
Pohárt ürítni e szép hölgyekért,
S még egy komolyt velök lelejteni.
Majd álmodozzunk aztán, hogy ki mily
Kegyükben áll. – Föl, szóljon a zene!
| (Zene. Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
