II. SZÍN.
Kimbolton.
Katalin (mint özvegy) betegen. Griffith és Patience vezetik.
GRIFFITH.
Hogy vagy, kegyelmes asszonyom?
Hogy vagy, kegyelmes asszonyom?
KATALIN.
Griffith, halálosan beteg vagyok!
Mint terhes ág, hajol minden tagom
A föld felé, terhét lerázni. – Adj
Egy széket. Igy. most könnyebben vagyok. –
Griffith, nem azt mondád imént, hogy a
Hir nagy fia, Wolsey bibornok elhalt?
| Beteg, |
Mint terhes ág, hajol minden tagom
A föld felé, terhét lerázni. – Adj
Egy széket. Igy. most könnyebben vagyok. –
Griffith, nem azt mondád imént, hogy a
Hir nagy fia, Wolsey bibornok elhalt?
GRIFFITH.
Azt, asszonyom; de azt hivém, saját
Bajod miatt nem hallgatál reá.
Azt, asszonyom; de azt hivém, saját
Bajod miatt nem hallgatál reá.
KATALIN.
Kérlek, beszéld el, jó Griffith, hogyan
Halt meg? Ha jól: tán példát adni ment
Előttem el.
Kérlek, beszéld el, jó Griffith, hogyan
Halt meg? Ha jól: tán példát adni ment
Előttem el.
GRIFFITH.
Mondják, kegyelmes urnőm,
Hogy a kemény Northumberland szegényt
Elfogta Yorkban s súlyos vád alatt
Sürgetve állítá törvény elé:
Rögtön beteg lett s oly halálosan, hogy
Öszvérre sem birt ülni.
Mondják, kegyelmes urnőm,
Hogy a kemény Northumberland szegényt
Elfogta Yorkban s súlyos vád alatt
Sürgetve állítá törvény elé:
Rögtön beteg lett s oly halálosan, hogy
Öszvérre sem birt ülni.
KATALIN.
| Oh szegény! |
GRIFFITH.
Hogy nagy sokára Leicesterbe ért,
Hol az apát úr, szent testvérivel,
Nagy tisztelettel ment elébe ki,
Igy szóla: „Oh apát atyám, egy agg,
Ki összetört az állam vészein,
Jött csontjait letenni köztetek:
Oh adjatok nyugvó helyet neki.”
Igy ágyba roskadt, s súlyosan fogá
Mindjárt a kór; mig harmad este, ugy
Nyolcz óra tájt – megmondta maga, hogy
Órája ez lesz – bánva bűneit,
Elmélkedés, köny és imák között
Adá a földnek vissza czímeit,
Lelkét az égnek, s békében elalvék.
Hogy nagy sokára Leicesterbe ért,
Hol az apát úr, szent testvérivel,
Nagy tisztelettel ment elébe ki,
Igy szóla: „Oh apát atyám, egy agg,
Ki összetört az állam vészein,
Jött csontjait letenni köztetek:
Oh adjatok nyugvó helyet neki.”
Igy ágyba roskadt, s súlyosan fogá
Mindjárt a kór; mig harmad este, ugy
Nyolcz óra tájt – megmondta maga, hogy
Órája ez lesz – bánva bűneit,
Elmélkedés, köny és imák között
Adá a földnek vissza czímeit,
Lelkét az égnek, s békében elalvék.
KATALIN.
Ugy is nyugodjék, könnyet nyomjanak
Hibái rajta! – Mégis, szólanom
Hagyj róla ennyit: azt is türelemmel.
Határtalan kevély volt, önmagát
Egy sorba fejdelmekkel állitó;
Alattomos cselekkel a hazát
Igába hajtá; nála eladó
Volt hivatal, tiszt; törvényül csupán
Ön nézetét ismerte; vakmerőn
hazudni kész; kétszínü mindenütt,
Szó- s értelemben; szánni nem tudó,
De nyájas ahhoz, kit épen tönkre tett.
Igért sokat: mint akkor ő maga;
S mind semmivé lőn az: mint mostan ő,
Testében is bűnös, s ez által is
Rossz példa a papok közt.
Ugy is nyugodjék, könnyet nyomjanak
Hibái rajta! – Mégis, szólanom
Hagyj róla ennyit: azt is türelemmel.
Határtalan kevély volt, önmagát
Egy sorba fejdelmekkel állitó;
Alattomos cselekkel a hazát
Igába hajtá; nála eladó
Volt hivatal, tiszt; törvényül csupán
Ön nézetét ismerte; vakmerőn
hazudni kész; kétszínü mindenütt,
Szó- s értelemben; szánni nem tudó,
De nyájas ahhoz, kit épen tönkre tett.
Igért sokat: mint akkor ő maga;
S mind semmivé lőn az: mint mostan ő,
Testében is bűnös, s ez által is
Rossz példa a papok közt.
GRIFFITH.
Az ember bűne érczbe vésve van;
Erényit vizbe irják. Szabad-é
Elmondanom felőle most a jót?
| Asszonyom, |
Erényit vizbe irják. Szabad-é
Elmondanom felőle most a jót?
KATALIN.
Szólj, Griffith; rossz szivűnek kellene
Lennem, ha nem tűrném el.
Szólj, Griffith; rossz szivűnek kellene
Lennem, ha nem tűrném el.
GRIFFITH.
Bár származása alacsony, magasra
Volt híva bölcsejétől. Tudomány
Tejét ivá, korán megérve, bölcs,
Méznyelvű, rábeszélő, mint kevés.
Ellenfeléhez büszke és fanyar,
De jó baráthoz nyájas, mint a nyár.
S bár venni telhetetlen (a mi bűn),
De adni is fejdelmi bőkezü:
Örök tanúi erre, asszonyom,
E tudomány két ikre bennetek
Ipswich meg Oxford: melyek egyike
Őbenne elhal, nem tudván a jót,
Mit tőle nyert, túlélni; mig a más
– Be sincs fejezve bár – de már is oly nagy-
Fényű, jeles, folyvást emelkedő,
Hogy örök hírben álland a keresztyén
Világ előtt. – Bukása is reá
Áldást tetéze: mert – mint soha még –
Most feltalálta önmagát, s megérté,
Mily boldog a nagyság nélkűli lét!
S hogy agg korára több fényt nyerne még,
Mint adhat ember: Istent félve halt meg!
| E bibornok, |
Volt híva bölcsejétől. Tudomány
Tejét ivá, korán megérve, bölcs,
Méznyelvű, rábeszélő, mint kevés.
Ellenfeléhez büszke és fanyar,
De jó baráthoz nyájas, mint a nyár.
S bár venni telhetetlen (a mi bűn),
De adni is fejdelmi bőkezü:
Örök tanúi erre, asszonyom,
E tudomány két ikre bennetek
Ipswich meg Oxford: melyek egyike
Őbenne elhal, nem tudván a jót,
Mit tőle nyert, túlélni; mig a más
– Be sincs fejezve bár – de már is oly nagy-
Fényű, jeles, folyvást emelkedő,
Hogy örök hírben álland a keresztyén
Világ előtt. – Bukása is reá
Áldást tetéze: mert – mint soha még –
Most feltalálta önmagát, s megérté,
Mily boldog a nagyság nélkűli lét!
S hogy agg korára több fényt nyerne még,
Mint adhat ember: Istent félve halt meg!
KATALIN.
Ha meghalok, más szónokom ne légyen,
Ne tetteim más hirdetője, hogy
Vád- s rágalomtul óvja hírnevem’,
Mint, Griffithem, te! – A kit élve leg-
Jobban gyűlöltem: im porában azt
Hit- s kegyelettel tiszteltté tevéd
Előttem. Áldás s béke legyen porán!
– Patience, maradj itt; tedd alább fejem’;
Már nem soká leszek terhedre. – Griffith!
Játszasd a bús zenét, melyet halál-
Harangomnak neveztem, míg az égi
Zenén merengek, mely rám vár amott!
Ha meghalok, más szónokom ne légyen,
Ne tetteim más hirdetője, hogy
Vád- s rágalomtul óvja hírnevem’,
Mint, Griffithem, te! – A kit élve leg-
Jobban gyűlöltem: im porában azt
Hit- s kegyelettel tiszteltté tevéd
Előttem. Áldás s béke legyen porán!
– Patience, maradj itt; tedd alább fejem’;
Már nem soká leszek terhedre. – Griffith!
Játszasd a bús zenét, melyet halál-
Harangomnak neveztem, míg az égi
Zenén merengek, mely rám vár amott!
| (Ünnepélyes bás zene.) |
GRIFFITH.
Elszúnyadott. Üljünk le csöndesen,
Jó Patience, nehogy felköltsük őt!
(Látomány: Lassan lebegve jő hat alak, egymás után, fehérbe öltözve, fejökön zöld babérkoszorúk, arczukon arany álarczok, kezökben zöld babér-, vagy pálmaágak. Először is meghajtják magokat az alvónak, azután tánczolnak. Bizonyos fordulatoknál a két első keskeny virágfüzért tart az alvó feje fölött, mig a más négy tisztelettel hajol meg előtte. Azután amazok a következő kettőnek adják át a füzért, s az előbbi rendben ezek is fölibe tartják a füzért. Minek végeztével a két utolsónak adják át a virágfüzért, s az előbbi megint ismétlődik. Mire az alvó – mintegy felsőbb sugalomra – örömkifejező mozdulatot tesz altában s kezeit ég felé emeli. A szellemek tánczolva eltűnnek, a fűzért is magokkal vivén. A zene tovább is hangzik.)
Elszúnyadott. Üljünk le csöndesen,
Jó Patience, nehogy felköltsük őt!
(Látomány: Lassan lebegve jő hat alak, egymás után, fehérbe öltözve, fejökön zöld babérkoszorúk, arczukon arany álarczok, kezökben zöld babér-, vagy pálmaágak. Először is meghajtják magokat az alvónak, azután tánczolnak. Bizonyos fordulatoknál a két első keskeny virágfüzért tart az alvó feje fölött, mig a más négy tisztelettel hajol meg előtte. Azután amazok a következő kettőnek adják át a füzért, s az előbbi rendben ezek is fölibe tartják a füzért. Minek végeztével a két utolsónak adják át a virágfüzért, s az előbbi megint ismétlődik. Mire az alvó – mintegy felsőbb sugalomra – örömkifejező mozdulatot tesz altában s kezeit ég felé emeli. A szellemek tánczolva eltűnnek, a fűzért is magokkal vivén. A zene tovább is hangzik.)
)
KATALIN.
Bék szellemi, hol vagytok? Eltűnétek?
S itt hagytok bánatomnak?
Bék szellemi, hol vagytok? Eltűnétek?
S itt hagytok bánatomnak?
GRIFFITH.
Úrnőm.
| Itt vagyunk, |
KATALIN.
Nem titeket szólítalak.
Nem láttatok, mig alvám, senkit itt?
Nem titeket szólítalak.
Nem láttatok, mig alvám, senkit itt?
GRIFFITH.
Nem, asszonyom.
Nem, asszonyom.
KATALIN.
Sereg hivott körébe: fényes arczuk
Ezer sugárt szórt rám, mikép a nap;
Igértek égi üdvöt; s koszorut
Hoztak, minőre – érzem – nem vagyok
Még érdemes, de az leszek, hiszem.
| Nem? Ép most egy dicső |
Ezer sugárt szórt rám, mikép a nap;
Igértek égi üdvöt; s koszorut
Hoztak, minőre – érzem – nem vagyok
Még érdemes, de az leszek, hiszem.
GRIFFITH.
Örülök, asszonyom, hogy képzeteddel
Ily édes álmok játszanak.
Örülök, asszonyom, hogy képzeteddel
Ily édes álmok játszanak.
KATALIN.
El a zenét. Zord és nehéz nekem.
| Hagyasd |
| (A zene megszünik.) |
PATIENCE.
Nem veszed észre, ő felsége mint
Megváltozott egyszerre? Arcza mily
Hosszú, mi halvány s földhideg. Tekints
Szemére!
Nem veszed észre, ő felsége mint
Megváltozott egyszerre? Arcza mily
Hosszú, mi halvány s földhideg. Tekints
Szemére!
GRIFFITH.
Meghal! – Oh könyörögj, könyörögj!
Meghal! – Oh könyörögj, könyörögj!
PATIENCE.
Nagy Isten, állj mellette!
Hirnök jő.
Nagy Isten, állj mellette!
Hirnök jő.
HIRNÖK.
| Asszonyom – |
KATALIN.
Goromba ficzkó, hát nem érdemesitsz
Több tiszteletre?
Goromba ficzkó, hát nem érdemesitsz
Több tiszteletre?
GRIFFITH.
Felsége régi nagyságát kivánja
Tartatni fön. Ne légy oly tiszteletlen,
Hajts térdet.
| Hisz tudod, hogy ő |
Tartatni fön. Ne légy oly tiszteletlen,
Hajts térdet.
HIRNÖK.
Oh felséges asszonyom,
Bocsáss meg illetlen bejöttömért.
Ott kün egy úr áll, ő felségitől.
Oh felséges asszonyom,
Bocsáss meg illetlen bejöttömért.
Ott kün egy úr áll, ő felségitől.
KATALIN.
Bocsásd be, Griffith. – E ficzkót pedig
Többé ne lássam.
Griffith, Hirnök el. – Griffith visszatér Capusius-sal.
Dicső öcsémnek vagy követje, a
Császárnak, és neved Capucius.
Bocsásd be, Griffith. – E ficzkót pedig
Többé ne lássam.
Griffith, Hirnök el. – Griffith visszatér Capusius-sal.
Dicső öcsémnek vagy követje, a
Császárnak, és neved Capucius.
CAPUCIUS.
Az, asszonyom, s szolgád.
Az, asszonyom, s szolgád.
KATALIN.
Mióta nem láttál, megváltozott
Minden körűlem, úgy-e? Szólj azonban,
Mi végre jöttél?
| Oh jó uram, |
Minden körűlem, úgy-e? Szólj azonban,
Mi végre jöttél?
CAPUCIUS.
Szolgálni vágyva felségednek; aztán
A király parancsa folytán, kit a hir, hogy
Gyöngélkedel, levert, s ki általam
Üdvözletet küld s jó kivánatit,
Bajodban, vigaszul.
| Nemes hölgy, először |
A király parancsa folytán, kit a hir, hogy
Gyöngélkedel, levert, s ki általam
Üdvözletet küld s jó kivánatit,
Bajodban, vigaszul.
KATALIN.
Későn jön e vigasz! Csak olyan az,
Mint kegyelem-szó, kivégzés után.
Meggyógyitott már egy jó orvos, az
Idő; e minden vigaszon felül-
Emelt: az egy imát kivéve. – Hogy
Van ő felsége?
| Oh jó uram, |
Mint kegyelem-szó, kivégzés után.
Meggyógyitott már egy jó orvos, az
Idő; e minden vigaszon felül-
Emelt: az egy imát kivéve. – Hogy
Van ő felsége?
CAPUCIUS.
Jól van, asszonyom.
Jól van, asszonyom.
KATALIN.
Legyen örökké! És viruljon ő,
Mig én a férgek közt, s szegény nevem
Száműzve a hazából. – Patience,
Hol a levél, mit íraték?
Legyen örökké! És viruljon ő,
Mig én a férgek közt, s szegény nevem
Száműzve a hazából. – Patience,
Hol a levél, mit íraték?
PATIENCE.
(Átadja Katalinnak.)
| Im itt még. |
KATALIN.
Sir, kérlek, add uramnak, a királynak
Kezébe ezt.
Sir, kérlek, add uramnak, a királynak
Kezébe ezt.
CAPUCIUS.
Kész szivvel, asszonyom.
Kész szivvel, asszonyom.
KATALIN.
Jó indulatját kértem benne, szűz
Szerelmünk zálogára, drága kis
Lányomra: harmatozzák rá a menny
Áldása! Kértem, hogy nevelje őt
Erényben. Ifjú még, nemes, szerény;
Remélem, az marad: szeresse őt
Egy kissé anyja végett, a ki őt
– Ég tudja – mint szerette! Azután
Esdeklem abban, szánja meg, kegyes
Királyi szivvel, árva hölgyeim’,
Kik oly soká s híven kisértek a
Kétféle sorsban, kik közt nincs egy is
(S csak nem fogok hazudni most), ki meg
Nem érdemelne lelki báj, erény,
Becsűlet, illem által egy derék
Férjet, legyen bár dús s nemes, s bizony
Mind boldog a férj, a ki megnyeri.
Egy kérelem van még: szolgáimért.
Szegények ők, de inség tőlem el
Nem tépheté. kapják ki bérüket,
S még valamicskét, jó emlékemért.
Ha többre terjedt volna életem
S módon, nem igy maradtak volna el!
– Ez a levél tartalma. – S jó uram,
Mindenre, a mi szent neked, s a mint
Békén akarok meghalni: lég e szegény
Párák barátja, s sürgesd a királyt,
Hogy töltse bé e vég kérelmimet!
Jó indulatját kértem benne, szűz
Szerelmünk zálogára, drága kis
Lányomra: harmatozzák rá a menny
Áldása! Kértem, hogy nevelje őt
Erényben. Ifjú még, nemes, szerény;
Remélem, az marad: szeresse őt
Egy kissé anyja végett, a ki őt
– Ég tudja – mint szerette! Azután
Esdeklem abban, szánja meg, kegyes
Királyi szivvel, árva hölgyeim’,
Kik oly soká s híven kisértek a
Kétféle sorsban, kik közt nincs egy is
(S csak nem fogok hazudni most), ki meg
Nem érdemelne lelki báj, erény,
Becsűlet, illem által egy derék
Férjet, legyen bár dús s nemes, s bizony
Mind boldog a férj, a ki megnyeri.
Egy kérelem van még: szolgáimért.
Szegények ők, de inség tőlem el
Nem tépheté. kapják ki bérüket,
S még valamicskét, jó emlékemért.
Ha többre terjedt volna életem
S módon, nem igy maradtak volna el!
– Ez a levél tartalma. – S jó uram,
Mindenre, a mi szent neked, s a mint
Békén akarok meghalni: lég e szegény
Párák barátja, s sürgesd a királyt,
Hogy töltse bé e vég kérelmimet!
CAPUCIUS.
Fogadom Istenemre, ne legyek
Ember, ha nem!
Fogadom Istenemre, ne legyek
Ember, ha nem!
KATALIN.
Emlitsd meg a királynak, hódoló
Hűségemet. Mondd: régi gondja már
Elköltözik; mondd: haldokolva is
Áldottam őt… Szemem homályosul.
Isten veled! – Griffith, Isten veled is…
Nem, Patience, te még ne hagyj el. Ágyba
Kivánkozom. Híj több leányt. Ha meg-
Halok, te jó szív, szépen bánjatok
Velem. Virágot hintsetek reám:
Hadd lássa a világ, hogy síromig,
Szűz nő valék. És balzsamozzatok be
S ugy tegyetek le. Bárha nem királyné,
De mint királynét, mint király leányt
Temessetek… Hah! nem birom tovább!
| Nemes lord, köszönöm. |
Hűségemet. Mondd: régi gondja már
Elköltözik; mondd: haldokolva is
Áldottam őt… Szemem homályosul.
Isten veled! – Griffith, Isten veled is…
Nem, Patience, te még ne hagyj el. Ágyba
Kivánkozom. Híj több leányt. Ha meg-
Halok, te jó szív, szépen bánjatok
Velem. Virágot hintsetek reám:
Hadd lássa a világ, hogy síromig,
Szűz nő valék. És balzsamozzatok be
S ugy tegyetek le. Bárha nem királyné,
De mint királynét, mint király leányt
Temessetek… Hah! nem birom tovább!
| (Katalin-t kiviszik. Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
