IX. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Caesar tábora.

Őrök helyeiken. Enobarbus jő.

1. Őr.

Ha még ez órán föl nem váltnak: a
Fő-őrre visszatérünk. Nézd, az éj
Szép holdas; úgy mondák, éjfél után
Két órakor kezdődik a csata.

2 ŐR.
Tennap veszett napunk volt

ENOBARBUS.

Légy tanúm, éj!

3. ŐR.
Mi ember ez?

2. ŐR.

Hallgass s figyelj reá.

ENOBARBUS.
Hold, légy tanúm, ha majd a hitszegők
Nevén utálat, átok ül: hogy a
Szegény Enobarbus megbáná bünét
Előtted!

1. ŐR.

Enobarbus!

3. ŐR.

Csitt, figyelj!

ENOBARBUS.
Oh mély keservek gyászos asszonya,
Öntsd rám ki éjed mérges gőzeit,
Hogy a megúnt lét, ellenemre, rajtam
Tovább ne függjön. paskold e szivet
Bűnöm kemény kövéhez; bú miatt
Kiaszva már, porrá törik, s bevégzi
Gyötrelmimet, mind. Oh Antonius!
Nemesb te, mint bűnöm gyalázatos,
Bocsáss nekem meg, szíved mélyiben!
De a világ sorozzon árulók,
Hitetlenek közé! – Antonius! Oh

Antonius!

(Meghal.)

2. ŐR.
Ne! hátha Caesart illetné, a mit
Még mond.

3. ŐR.
Igaz a. Halljuk csak. – De alszik.

1. ŐR.
Inkább elájult. Éjszakára így
Könyörögni nem szokás.

2. ŐR

Nézzük meg!

3. ŐR.
Ébredj uram! hej! ébredj!

2. ŐR.

Hallod-e!

1. ŐR.

Elérte a halál! – De hallga! dob
Szól ébredőre! Vigyük ezt a fő-őr
Felé; ismert egyén volt; úgy is az
Óránk lejárt.