IV. SZÍN.
Látod azt a párkányt a Capitoliumon, azt a sarokkövet?
Nos, aztán?
Ha lehetséges, hogy azt elmozdíthatod a helyéről a kis ujjaddal, úgy van némi reménység, hogy rábeszélik őt a római hölgyek, különösen anyja. De mondom, arról szó sincs; gégéink el vannak itélve, s közel a halál.
Lehetséges tehát, hogy ily rövid idő alatt, ennyire változzék az ember?
Különbség a hernyó és a pillangó, és lám, a pillangó hernyó volt. Ez a Marcius emberből sárkány lett, szárnyai nőttek; több ő a csúszómászó állatnál.
Mennyire szerette anyját!
Engemet is! És most oly kevéssé emlékszik anyjára, mint a kilenczed-fű ló. Fanyar képe megsavanyítja az érett szőlőt. Ha járkál, úgy mozog, mint valami gép, s a föld összezsugorodik lépteitől. Pánczélt képes szemeivel keresztülszúrni, beszéde halálharang és ümmögése csatazaj. Úgy ül ott fönségében, mintha Sándort ábrázolná. A mit parancsol, hogy tegyen, már megvan, mire parancsát végzi. Semmije sem hiányzik, hogy isten legyen, csak az örökkévalóság és az ég, hogy benne uralkodjék.
De igen, a kegyelem is, ha híven festetted őt.
Élethíven festettem őt. Majd meglátod, milyen kegyelmet hoz tőle anyja. Nincs benne több kegyelem, mint a hímtigrisben tej, és ezt tapasztalni fogja szegény városunk, s ez mind tőletek származik.
Az istenek irgalmazzanak!
Most az egyszer nem fognak az istenek irgalmazni, mert nem gondoltunk velök, midőn őt száműztük, s most, midőn nyakunkat szegni visszajő, ők nem gondolnak velünk.
Követ jön.
Uram hogy megmentsd élted, fuss haza,
A nép elfogta tribúnustársadat,
S föl és alá hurczolja, s esküszik,
Ha Róma hölgyei vigasztalást
Nem hoznak, ízenkint hal meg.
Más Követ jön.
Mi újság? |
Jó újság, jó; a hölgyek győztenek,
A volszkok elvonulnak s Marcius megy;
Vígabb napot nem látott Róma még, nem,
Mióta Tarquint elveré.
Barátom, |
Olyan való, mint hogy tűzből van a nap.
Hol leskelődtél, hogy kételkedel?
Nem zúg úgy át a hídon a vad árvíz,
Mint a kapun át a vigasztaltak. Íme,
(Kívül harsona, tárogató, dob, örömzaj.) |
Dobok, czimbalmok s a kurjogató nép
Megtánczoltatják a napot. | (Új rivalgás.) |
Dicső hír!
A hölgyekhez megyek. Volumnia
Egész egy város consul és senator
S patriciusnál többet ér, s egész
Föld és tenger tribúnoknál, minők
Ti vagytok. Jól imádkoztunk. Ma reggel
Nem adtam volna tíz ezer nyakért
Egy rossz petákot. Hallga, mily öröm!
(Örömzaj és zene.) |
Áldjon meg hírmondásodért az ég,
S fogadd hálám.
Hálára nagy okunk van, |
Közelgenek? |
Ezennel bent lesznek.
Menjünk eléjök, |
S vegyünk részt jó kedvökben. | (Indul.) |
Im védeink, Rómának élete!
Híjátok össze a népet, isteninket
Dicsérni, rakjatok diadaltüzet,
Útjokra rakjatok virágokat,
Zúgjátok túl a zajt, mely Marciust
Száműzte, és híjátok vissza őt
Az üdvözlettel, melylyel anyja híja!
Kiáltsátok: köszöntünk hölgyeink!
Köszöntünk, hölgyeink, köszöntünk!
(Dobok és harsonák Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me