V. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Ugyanott.

Diomedus és egy Szolga jönnek.

DIOMEDES.
Eredj, szolgám, fogd Troilus lovát;
Ajándékozd e szép mént Kressidámnak.
Ajánld szépségének szolgálatom’;
Megintém, mondd, a szerelmes trojánt,
S joggal vagyok lovagja most.

SZOLGA.

Megyek!

(Elmegy.)

Agamemnon jön.

AGAMEMNON.
Fel, újra fel! A vad Polydamus
Elejté Menont; fattyu Margarelon
Elfogta Doreust és rázva rudját,
Felálla óriásként
Epistrophus és Cedius királyok
Hulláira. Polixenes oda.
Halálos sebben Thoas, Amphimach;
Patroklus meghalt, vagy fogoly; Palamed
Nehéz sebben és összetörve.
A rettentő Nyilas elrémiti
Sergünket. Csak siessünk, Diomed,
Vigyünk segélyt, vagy mind ide veszünk.
Nestor jön.

NESTOR.
Vigyétek Achillhoz Patroklus testét;
A lomha Ajaxt hivjátok ki, ha
Szégyenbül is. Ezer Hektor van itt ma
A harczmezőn: most itt harczol lován,
A Galathén, s van véres munka, hajh!
Majd gyalog amott van és fut előtte,
Vagy minden elvesz, mint apró halak
A szörnyű czet előtt; ismét emitt,
S terűl a szalma-népség rendre, mint
Kaszás előtt az ért vetés.
Itt, ott és mindenütt, öl és kegyelmez;
Kényét ügyessége akként vezérli,
Hogy tesz, a mit akar, és tettei
A lehetetlennel határosak.
Ulysses jön.

ULYSSES.
Ó, bátorság, urak! Nagy Achilles
Bosszút fogadva, átokkal, dühvel
Fegyverkezik. Patroklus sebei
Aludt vérét fölverték; egyesült
Megbénitott myrmidonaival
S az orra vesztett, csonka, kéztelen had,
Hektort orditva jő vele. Ajax is
Veszté barátját s tör habzó dühvel
A harczba, csak Troilust bőgve, ki
Hihetlen, dolgokat mivelt ma itt:
Támadva oly vak bátorsággal és
Oly vak szerencsével kibujva, mintha
Az ész daczára, mindent csak neki
Hagyott volna a sors megnyernie.
Ajax jön.

AJAX.

Troilus, te pulya Troilus!

(Elmegy.)

DIOMEDES.

Ott, ott!

NESTOR.
Úgy, tartsunk össze, úgy!
Achilles jön.

ACHILLES.

Hol az a Hektor?

Elő, elő, te csirkék ölyve, te!
Tudd meg, mi az, a bosszús Achillesnek
Elé kerülni! Hektor! Hol van ő?

Csak Hektor kell nekem!

(Elmennek.)