II. SZÍN.

Full text search

Szegényes lak Athenében.
Vaczkor, Gyalu, Zuboly, Dudás, Orrondi és Ösztövér jönnek.
VACZKOR.
Itt az egész társaság?
ZUBOLY.
Legjobb lesz, olvasd fel őket névről névre, lista szerint.
VACZKOR.
Itt vagyon a lista mindazon férfiak nevéről, kik egész Athenében képesnek találtattak, hogy e mi komédiánkban, a fejedelem és fejedelemné előtt, menyegzőjük estvéjén föllépjenek.
ZUBOLY.
Először is, Vaczkor barátom, halljuk, miről traktál a darab; aztán olvasd a játszók neveit, s a többi.
VACZKOR.
No hát, a darab. – Egy igen siralmas komédia, Pyramus és Thisbe borzasztó kegyetlen haláláról.
ZUBOLY.
Mondhatom, igen jó darab és furcsa. No már most, Vaczkor barátom, szólítsd a játszókat lista szerént. – Sorba urak!
VACZKOR.
Feleljen hát kiki, a mint szólítom. Zuboly Miklós, takács.
ZUBOLY.
Jelen. Mi a szerepem? s tovább.
VACZKOR.
Te Zuboly Pyramusnak vagy beírva.
ZUBOLY.
Mi az a Pyramus? szerelmes vagy zsarnok?
VACZKOR.
Szerelmes bizony, ki csupa szerelemből gavallérosan megöli magát.
ZUBOLY.
No lesz sírás, ha azt amúgy isten-igazában eljátszsza az ember; ha én azt eljátszom, lesz drága dolog a nézők szemének; vihart indítok, szánakozást gerjesztek, néminemű részben. Halljuk a többit: – azonban legfőbb gusztusom van zsarnokot játszani: Herkulest pompássan játszanám, vagy egy oly szerepet, melyben törni-zúzni kell mindent.
„A bércz dühöng,
S a sziklatönk
Rombolva döng
S a börtön zárán:
És Fébusch gyors
Kereke forg, s
Jó vagy bal sors
Támad sugárán.”
Ez egyszer a fellengős! – No, olvasd a többi játszót. – Ez már Herkuleshez illő düh, zsarnoki düh; a szerelmes inkább csak pityereg.
VACZKOR.
Dudás Ferencz, fuvó-foldozó.
DUDÁS.
Itt vagyok, barátom Vaczkor.
VACZKOR.
Te Thisbével birkozol meg.
DUDÁS.
Mi az a Thisbe? kóbor lovag?
VACZKOR.
Dehogy! Kisasszony, a kibe Pyramus belészeret.
DUDÁS.
Menkőbe! ne adj nekem leányszerepet, hisz már ütöget a bajuszom.
VACZKOR.
Az mindegy, játszhatod álarczban, hisz te oly véknyan tudsz beszélni a hogy akarsz.
ZUBOLY.
Ha el lehet takarni a képem: ide nekem Thisbét is! Rettentő vékony hangon tudok beszélni: „Tisbí! Tisbí! – Ah Pyramis, ídes kincsem! Tisbéd hív; híved szíve hív!”
VACZKOR.
Nem, nem. Te Pyramust játszod, te pedig, Dudás, Thisbét.
ZUBOLY.
No jó. Tovább.
VACZKOR.
Ösztövér Róbert, szabó.
ÖSZTÖVÉR.
Itt vagyok, barátom Vaczkor.
VACZKOR.
Ösztövér Róbert, te a Thisbe anyját fogod játszani. – Orrondi Tamás, üstfoldozó.
ORRONDI.
Itt vagyok, barátom Vaczkor.
VACZKOR.
Te meg a Pyramus apját; én magam a Thisbe apját. – Gyalu asztalos, te az oroszlán szerepét. Most már, úgy hiszem, rendben van az egész komédia.
GYALU.
De le van írva az oroszlán szerepe? Ha le van, kérlek add ide, mert kissé nehéz fejem van.
VACZKOR.
Játszhat’d azt extempore, hiszen csak ordítni kell.
ZUBOLY.
Ide nekem az oroszlánt is. Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: „ordítson még egyszer!” „ordítson még egyszer!”
VACZKOR.
De már minek ordítnál oly rettenetest; még holtra ijesztenéd a fejedelemnőt s az asszonyságokat, hogy elkezdenének sikoltozni: s akkor nem kéne több, hogy mind felaggassanak bennünket.
MINDENIK.
Bizony, fel is aggatnának, egy lábig.
ZUBOLY.
Elhiszem azt, barátim; mert ha az ember a nőket eszökből kiriasztja, csupán annyi eszök marad, hogy bennünket felkössenek; de forcirozom a hangomat, oly szendén fogok ordítani mint a szopós galamb; úgy fogok ordítani, mintha csalogány volnék.
VACZKOR.
Te nem játszhatol egyebet Pyramusnál; mert Pyramus kedves arczu legény; nyalka legény, minőt csak nyári napon láthatni; igen szeretetre méltó urfi; tehát mindenesetre Pyramust kell játszanod.
ZUBOLY.
Jó, elvállalom. De milyen szakállal lesz legjobb játszani.
VACZKOR.
Hát a milyennel tetszik.
ZUBOLY.
E szerint, vagy szalmaszin szakállal adom, vagy narancsszín szakállal, vagy tulipiros szakállal, vagy franczkoronaszín szakállal, vagy csupa sárgával.
VACZKOR.
A franczok közűl némelyiknek már egy szál szőre sincs: akár sima állal játszanád. – De urak! itt a szerep; kérlek, követlek, kényszerítlek, holnap estig jól bemagoljátok, s akkorra gyüljünk össze a várligetben, a várostól egy mértföldnyire; ott, a szép holdvilágon, megtarthatjuk a próbát; mert ha a városban gyülnénk össze, nyakunkra jőne valaki s az egész dolog kipattanna. Addig én összeírom a darabhoz kellő requisitumokat. Kérlek, el ne maradjatok aztán.
ZUBOLY.
Ott leszünk; mert ott a próbát nagyobb obscoenitással és kurázsival lehet tartani. Minden ember hozzá lásson; tanulja be mint a karika csapás; adieu.
VACZKOR.
A fejedelem cserfájához gyűlünk.
ZUBOLY.
Jól van, jól! törik-szakad.(Mind el.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me