II. SZÍN.

Full text search

Köztér.
Syracusi Antipholus, Syracusi Dromio és egy Kereskedő jönnek.
KERESKEDŐ.
Epidamnuminak mondja magát,
Máskép lefoglalják jószágait.
Épen ma is börtönbe dobtak egy
Syracusi kalmárt, ki erre tévedt,
S nem bírva életét megváltani,
A város zord törvényei szerint
Meghal, le sem megy addig e borult nap.
Itt van, mit ön rám bízott, pénze, tessék.
S. ANTIPHOLUS.
Dromio, eredj, vidd ezt a Centaurba,
A hol beszálltunk s engem várj meg ott.
Egy óra múlva már ebédidő lesz;
Én addig a városban széttekintek
Kereskedők közt, építményeken,
Aztán nyugodni visszatérek én is,
Mert eltörődtem hosszú útamon.
Mehetsz.
S. DROMIO.
Bizony szaván fogná sok ember,
Elmenne, hogyha így alkalmat ad rá.(El.)
S. ANTIPHOLUS.
Derék fiú, ki engemet gyakorta,
Ha meglep a gond és a mélabú,
Fel-felvidít dévaj tréfáival.
Nos, nem jön-é járkálni még velem,
Aztán ebédre, a szállóba, hozzám?
KERESKEDŐ.
Meghítt, uram, nehány kereskedő,
Kiknél előnyös üzlet néz reám.
Azért bocsánat! Majd öt óra tájt,
Ha tetszik, a főtéren várom önt,
És estig a szolgálatára állok,
Most fontos ügy parancsol innen el.
S. ANTIPHOLUS.
Jó útat addig is hát. – En bolyongok
Alá s fel, a várost szemügyre venni.
KERESKEDŐ.
Boldog merengést a találkozásig! (El.)
S. ANTIPHOLUS.
Boldog merengést kíván. Ó ez az,
Ez az, mit én meg nem szerezhetek.
A nagy világban egy csepp víz vagyok,
Mely a tengerben más cseppet keres;
S lehullva, hogy társát ott föltalálja,
Látatlan, észrevétlen elvegyül:
Így én, anyám, bátyám után bolyongva,
Boldogtalan magam is elveszek.
Ephesusi Dromio jő.
De itt jön életem hű almanachja.
Mi ez, te? hogy térsz vissza ily hamar?
E. DROMIO.
Térek? hamar? Inkább későn jövök:
A kappan elsül, a malacz kiszárad,
Elverte a tizenkettőt az óra,
És asszonyom pofámon toldta egyre:
Nagyon tüzel, mert az ebéd kihűl;
Hűl az ebéd, az úr nem jő haza;
Nem jő haza, mert tán étvágya nincs;
Étvágya nincs, mert nem tart böjtöket;
De mi, kik bőjtölünk, imádkozunk,
Az úr vétkéért is meglakozunk.
S. ANTIPHOLUS.
Megállj te? Mit szelelsz? Figyelj, felelj,
Hol hagytad a pénzt, a mit általadtam?
E. DROMIO.
Ó, hat garast, mit múlt szerdán adott,
Az asszony nyerge árát megfizetni,
Az a nyergesnél van; nem ittam én meg.
S. ANTIPHOLUS.
Hé, nem vagyok kötődő kedvbe’ most.
Szólj komolyan, ne tréfálózz’, hol a pénz?
Idegenek vagyunk, hogy merted azt a
Nagy összeget kiadni a kezedből?
E. DROMIO.
Ebéd alatt kötődjék így, uram.
Én asszonyomtól jöttem mint követ,
S ha nem követ, félek hogy asszonyom
Csúfot követ el a követ pofáján.
Étvágya is delet verhetne már,
Haza szólíthatná hivatlanul is.
S. ANTIPHOLUS.
Dromio, nincs a tréfának ideje,
Tartsd kedvedet majd vidorabb időkre.
Hol hagytad a reád bizott aranyt?
E. DROMIO.
Aranynak, én, uram, színét se láttam.
S. ANTIPHOLUS.
Elég legyen már e bolondozás!
Végezted-é a rád bizott parancsot?
E. DROMIO.
Hisz’ ép’ az a parancs, hogy uramat
Innen minél előbb hívjam haza,
Mert asszonyom, meg huga, várva várják.
S. ANTIPHOLUS.
De adta-vette, már ez sok. Felelj!
Biztos helyen maradt-e hát az a pénz?
Vagy betöröm dévajkodó fejed’,
Mely még kötődni mer, ha én haragszom.
Hol van ezer markom, mit általadtam?
E. DROMIO.
A marka helye képemen ugyan,
Meg asszonyom kacsója is pofámon,
De ez mindössze sincs ezer maroknyom;
S ha ezt uramnak itt most visszaadnám,
Talán nem is fogadná szivesen.
S. ANTIPHOLUS.
Az asszonyod? miféle asszonyod?
E. DROMIO.
No hát az úré a Phőnixben, otthon,
Ki éhes, mert az úr nem jön ebédre,
És kéri, hogy rögtön jöjjön ebédre.
S. ANTIPHOLUS.
Hát csúfolódol szemtől-szembe, fattyú?
Semmit sem ér szavam? Ne hát, pimasz.(Üti.)
E. DROMIO.
Jaj, jaj, uram, az Istenért, megálljon,
Ezt el nem állom, így odábbra állok.(El.)
S. ANTIPHOLUS.
Hitemre, e kölyöktől elcsikarták
Csalárd fogással minden pénzemet.
Mondják, hogy itt hemzsegnek a csalók,
Bűbájosok, kik szemfényt vesztenek,
Titkos varázslók, a kik elvakítnak,
Lélek-ölő, test-megrontó boszorkák,
Lárvás csalók, ráolvasó kuruzslók,
S a bűnök ily szabadalmasai:
Ha így van, úgy el innen, el hamar.
Megyek, még e fiút otthon megnézem,
Bizony félek, soh’sem kerül ki pénzem.(El.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me