II. SZÍN.
Tengerpart.
Viola, Hajós Kapitány s Matrózok jönnek.
VIOLA.
Mely föld ez itt, barátim?
Mely föld ez itt, barátim?
KAPITÁNY.
| Ez Illyria. |
VIOLA.
És mit csináljak én Illyriában?
A testvérem Elyziumba’ van.
Mit gondoltok, talán még sem merült el?
És mit csináljak én Illyriában?
A testvérem Elyziumba’ van.
Mit gondoltok, talán még sem merült el?
KAPITÁNY.
Találomra menekvél meg te is.
Találomra menekvél meg te is.
VIOLA.
Szegény testvér! talán ő is, lehet.
Szegény testvér! talán ő is, lehet.
KAPITÁNY.
Igen, kisasszony; és hogy ily talánnal
Vigasztalgassalak: hidd, hogy midőn
Hajótok széttört s e nehány szegény
Emberrel itt megmentetél üzött
Naszádunkon, láttam fivéredet,
A mint a vészben felkapaszkodott
(Remény s bátorság adván e fogást)
Egy fenuszó nagy árboczhoz, a hol,
Miként a delfin hátán Arion,
Addig maradt a hullámok szinén,
A meddig csak beláthatám.
Igen, kisasszony; és hogy ily talánnal
Vigasztalgassalak: hidd, hogy midőn
Hajótok széttört s e nehány szegény
Emberrel itt megmentetél üzött
Naszádunkon, láttam fivéredet,
A mint a vészben felkapaszkodott
(Remény s bátorság adván e fogást)
Egy fenuszó nagy árboczhoz, a hol,
Miként a delfin hátán Arion,
Addig maradt a hullámok szinén,
A meddig csak beláthatám.
VIOLA.
Hogy így beszélsz. Reményemet saját
Menekvésem táplálja, a mire
Kezességet beszéded nyujt, hogy ő is
Így járhatott. – Isméred e vidéket?
| Ne, arany, |
Menekvésem táplálja, a mire
Kezességet beszéded nyujt, hogy ő is
Így járhatott. – Isméred e vidéket?
KAPITÁNY.
Ah, jól, kisasszony: itt szültek s neveltek,
E helytől alig pár órányira.
Ah, jól, kisasszony: itt szültek s neveltek,
E helytől alig pár órányira.
VIOLA.
Ki itt a kormányzó?
Ki itt a kormányzó?
KAPITÁNY.
Egy herczeg, szívben és névben nemes.
Egy herczeg, szívben és névben nemes.
VIOLA.
Hogy hivják?
Hogy hivják?
KAPITÁNY.
Orsinónak.
Orsinónak.
VIOLA.
Orsino! hallottam nevét atyámtól:
Akkor még nőtelen volt.
Orsino! hallottam nevét atyámtól:
Akkor még nőtelen volt.
KAPITÁNY.
Még most is az, vagy nem rég az vala:
Mert egy hónapja jöttem onnan el,
S ép akkor hirlelék (hiszen tudod, mit
A nagy tesz, a kicsiny arról cseveg),
Hogy szép Olivia szerelmeért küzd.
Még most is az, vagy nem rég az vala:
Mert egy hónapja jöttem onnan el,
S ép akkor hirlelék (hiszen tudod, mit
A nagy tesz, a kicsiny arról cseveg),
Hogy szép Olivia szerelmeért küzd.
VIOLA.
Ki az?
Ki az?
KAPITÁNY.
Egy erényes hölgy, egy gróf gyermeke.
A gróf tavaly halt meg és őt fiának,
A hölgy fivérének gondján hagyá;
Nem rég ez is meghalt, s busongva érte,
A lány a férfiak körét s szemét
Kerülni esküvék.
Egy erényes hölgy, egy gróf gyermeke.
A gróf tavaly halt meg és őt fiának,
A hölgy fivérének gondján hagyá;
Nem rég ez is meghalt, s busongva érte,
A lány a férfiak körét s szemét
Kerülni esküvék.
VIOLA.
Szolgálhatnám, s ne tudná a világ
Kilétemet, míg meg nem érlelém
Az alkalmat rá.
| Oh! bár e hölgyet |
Kilétemet, míg meg nem érlelém
Az alkalmat rá.
KAPITÁNY.
Mert senki küldöttét el nem fogadja,
Nem még a herczegét se.
| Az nem kis dolog: |
Nem még a herczegét se.
VIOLA.
Kedves modorral bírsz, látom, s habár
Az ily természet nem ritkán fedez
Ékes burokkal belförtelmeket:
Rólad mégis hiszem, oly lelkü vagy,
Minőt elárul szép küljellemed.
Kérlek (s dusan meg is fizetlek érte),
Titkold kilétemet, s segits, hogy oly
Alakot öltsek, mely czélomra ép
Alkalmas. Én e herczeghez szegődöm:
Te fogsz ajánlni, mint meddőt, neki.
Méltó leszek fáradságodra: mert
Tudok dalolni, értek a zenéhez:
Szolgálatára méltóvá tesz ez.
Készen lel a körülmény engemet,
Csak hallgatásod védje tervemet.
Kedves modorral bírsz, látom, s habár
Az ily természet nem ritkán fedez
Ékes burokkal belförtelmeket:
Rólad mégis hiszem, oly lelkü vagy,
Minőt elárul szép küljellemed.
Kérlek (s dusan meg is fizetlek érte),
Titkold kilétemet, s segits, hogy oly
Alakot öltsek, mely czélomra ép
Alkalmas. Én e herczeghez szegődöm:
Te fogsz ajánlni, mint meddőt, neki.
Méltó leszek fáradságodra: mert
Tudok dalolni, értek a zenéhez:
Szolgálatára méltóvá tesz ez.
Készen lel a körülmény engemet,
Csak hallgatásod védje tervemet.
KAPITÁNY.
Légy hát meddője, s én némád leszek:
Vakítsanak meg, ha nyelvem fecseg.
Légy hát meddője, s én némád leszek:
Vakítsanak meg, ha nyelvem fecseg.
VIOLA.
Köszönöm. Vezess oda.
Köszönöm. Vezess oda.
| (El mind.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
