II. SZÍN.
Szoba Olivia házában.
Böffen Tóbiás, Keszeg Andor és Fábián jönnek.
ANDOR.
Nem, bizonyomra, egy perczig sem maradok tovább.
Nem, bizonyomra, egy perczig sem maradok tovább.
TÓBIÁS.
Okát, édes pulykamérgem, add okát.
Okát, édes pulykamérgem, add okát.
FÁBIÁN.
Az okkal előállani te tartozol, Andor úrfi.
Az okkal előállani te tartozol, Andor úrfi.
ANDOR.
No hát láttam, hogy a húgod nyájasabban bánik a gróf szolgájával, mint velem bármikor bánt: a kertben láttam.
No hát láttam, hogy a húgod nyájasabban bánik a gróf szolgájával, mint velem bármikor bánt: a kertben láttam.
TÓBIÁS.
Látott-e téged az alatt, vén gyerek? monddsza csak.
Látott-e téged az alatt, vén gyerek? monddsza csak.
ANDOR.
Oly tisztán, mint én most téged látlak.
Oly tisztán, mint én most téged látlak.
FÁBIÁN.
Ez tőle nagy bizonyítéka volt az irántad való szerelemnek.
Ez tőle nagy bizonyítéka volt az irántad való szerelemnek.
ANDOR.
Teringette! lóvá akarsz tenni?
Teringette! lóvá akarsz tenni?
FÁBIÁN.
Megpróbálom bebizonyítani, uram, a józan okosság s ítélet érvivel.
Megpróbálom bebizonyítani, uram, a józan okosság s ítélet érvivel.
TÓBIÁS.
Pedig azok főfő esküdtbírák voltak, mielőtt Noáh tengerész lett volna.
Pedig azok főfő esküdtbírák voltak, mielőtt Noáh tengerész lett volna.
FÁBIÁN.
Csak azért mutatott nyájasságot az ifjú iránt szemed láttára, hogy kikeserítsen, felköltse aluszékony vitézségedet s szívedre tüzet, májadra kénkövet dobjon. Akkor oda kellett volna csatlakoznod s valami talpra esett, szikrázó tréfával elnémításig gyötrened azt a fiatalt. Ez kezed ügyében volt s abban maradt: e jó alkalom dús aranyozását elmosattad az idővel; s most kisasszonyom véleményével éjszakák felé vitorláztál, hol úgy függesz, mint a jégcsap a hollandi ember szakálán, ha csak valami dicséretes vitézi vagy politikai fellépés által a csorbát ki nem köszörűlöd.
Csak azért mutatott nyájasságot az ifjú iránt szemed láttára, hogy kikeserítsen, felköltse aluszékony vitézségedet s szívedre tüzet, májadra kénkövet dobjon. Akkor oda kellett volna csatlakoznod s valami talpra esett, szikrázó tréfával elnémításig gyötrened azt a fiatalt. Ez kezed ügyében volt s abban maradt: e jó alkalom dús aranyozását elmosattad az idővel; s most kisasszonyom véleményével éjszakák felé vitorláztál, hol úgy függesz, mint a jégcsap a hollandi ember szakálán, ha csak valami dicséretes vitézi vagy politikai fellépés által a csorbát ki nem köszörűlöd.
ANDOR.
Már ha valamikép csakugyan kell, legyen a vitézség által, mert a politikát gyűlölöm: inkább puritánus lennék, mint politikus.
Már ha valamikép csakugyan kell, legyen a vitézség által, mert a politikát gyűlölöm: inkább puritánus lennék, mint politikus.
TÓBIÁS.
No hát, építsd szerencsédet vitézség alapjára: hívd ki a gróf legényét párbajra; sebezd meg tizenegy helyen: a húgomnak értésére fog az jutni, s hidd el, nincs a világon szerelem-ébresztő, mely férfi ajánlásában a nő előtt többet érjen, mint a vitézség híre.
No hát, építsd szerencsédet vitézség alapjára: hívd ki a gróf legényét párbajra; sebezd meg tizenegy helyen: a húgomnak értésére fog az jutni, s hidd el, nincs a világon szerelem-ébresztő, mely férfi ajánlásában a nő előtt többet érjen, mint a vitézség híre.
FÁBIÁN.
Nincs egyéb út, mint ez, Andor úrfi.
Nincs egyéb út, mint ez, Andor úrfi.
ANDOR.
Megviszi neki valamelyitek a kihívást?
Megviszi neki valamelyitek a kihívást?
TÓBIÁS.
Eredj, írd meg harczias kézzel: légy vakmerő és rövid, ha nem is elmés, de czifra beszédű és találékony; rántsd le, a hogy csak a tintád engedi; ha vagy tízszer megte-gezed, az sem fog ártani; írj össze rá annyi hazugságot, a mennyi az egész ívpapirosodra fér, ha mindjárt oly nagy volna is az a papiros, hogy vele Angliában a ware-i ágyat beteríthetnéd. Eredj, láss hozzá. Keverj elég epét a tintádba, nem tesz semmit, ha kaszanyéllel írsz is. Csak rajta.
Eredj, írd meg harczias kézzel: légy vakmerő és rövid, ha nem is elmés, de czifra beszédű és találékony; rántsd le, a hogy csak a tintád engedi; ha vagy tízszer megte-gezed, az sem fog ártani; írj össze rá annyi hazugságot, a mennyi az egész ívpapirosodra fér, ha mindjárt oly nagy volna is az a papiros, hogy vele Angliában a ware-i ágyat beteríthetnéd. Eredj, láss hozzá. Keverj elég epét a tintádba, nem tesz semmit, ha kaszanyéllel írsz is. Csak rajta.
ANDOR.
Hol talállak benneteket?
Hol talállak benneteket?
TÓBIÁS.
Majd a cubiculumnál fogunk hívni. Eredj! – (Andor el.)
Majd a cubiculumnál fogunk hívni. Eredj! – (Andor el.)
FÁBIÁN.
Drága jó czimborád ez neked, Tóbiás úrfi.
Drága jó czimborád ez neked, Tóbiás úrfi.
TÓBIÁS.
Én voltam neki drága, ficzkó, úgy egy pár ezer forintig.
Én voltam neki drága, ficzkó, úgy egy pár ezer forintig.
FÁBIÁN.
Furcsa levelet fogunk tőle kapni; de csak nem fogod kézhez adni?
Furcsa levelet fogunk tőle kapni; de csak nem fogod kézhez adni?
TÓBIÁS.
Attól sohse tarts; de az ifjút leginkább szokta tüzelni a kihívás. Azt hiszem, ökörrel vagy kötéllel sem lehetne őket együvé vonszolni. A mi Andort illeti, ha felnyitnák s annyi vért lelnél a májában, mint a mennyit egy szúnyog a farkában elbír, akkor én a teste többi részit megeszem.
Attól sohse tarts; de az ifjút leginkább szokta tüzelni a kihívás. Azt hiszem, ökörrel vagy kötéllel sem lehetne őket együvé vonszolni. A mi Andort illeti, ha felnyitnák s annyi vért lelnél a májában, mint a mennyit egy szúnyog a farkában elbír, akkor én a teste többi részit megeszem.
FÁBIÁN.
S ellenfele, amaz ifjú sem hordja arczán valami nagy jelét a kegyetlenségnek.
Mária jő.
S ellenfele, amaz ifjú sem hordja arczán valami nagy jelét a kegyetlenségnek.
Mária jő.
TÓBIÁS.
Ime, itt jön a kis fenekfészek.
Ime, itt jön a kis fenekfészek.
MÁRIA.
Ha azt akarjátok, hogy lépbajt és oldalnyilalást kapjatok a kaczagástól, jertek velem. Az a balgatag Malvólió pogánynyá, valóságos renegáttá lett: mert nincs keresztyén, a ki igaz hit által óhajt üdvezülni, hogy oly kézzelfogható lehetetlen ostobaságokat higyen, mint ő. Sárga harisnyát húzott.
Ha azt akarjátok, hogy lépbajt és oldalnyilalást kapjatok a kaczagástól, jertek velem. Az a balgatag Malvólió pogánynyá, valóságos renegáttá lett: mert nincs keresztyén, a ki igaz hit által óhajt üdvezülni, hogy oly kézzelfogható lehetetlen ostobaságokat higyen, mint ő. Sárga harisnyát húzott.
TÓBIÁS.
S csokorba kötötte térdszalagját?
S csokorba kötötte térdszalagját?
MÁRIA.
A legutálatosabban: mint egy templomba menő iskolamester. Utána csúsztam, mintha gyilkosa volnék. Tartja magát a levél minden pontjához, melyet csalétkül útjába dobtam: a mosolygástól több vonal van az arczán, mint az Indiával bővített új térképen. Soha sem láttak még ilyes valamit; alig állhatom, hogy valamit hozzá ne vágjak. Tudom, hogy a kisasszony pofon üti; de ha pofon üti is, mosolyogni fog ő és nagy kegynek veszi az egészet.
A legutálatosabban: mint egy templomba menő iskolamester. Utána csúsztam, mintha gyilkosa volnék. Tartja magát a levél minden pontjához, melyet csalétkül útjába dobtam: a mosolygástól több vonal van az arczán, mint az Indiával bővített új térképen. Soha sem láttak még ilyes valamit; alig állhatom, hogy valamit hozzá ne vágjak. Tudom, hogy a kisasszony pofon üti; de ha pofon üti is, mosolyogni fog ő és nagy kegynek veszi az egészet.
TÓBIÁS.
| Jer, vezess bennünket vezess oda, a hol ő van. | (El mind.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
