A politikai propaganda verstípusai

Full text search

98A politikai propaganda verstípusai
Az időszerű politikai mondanivaló hatásos kifejezésére való törekvés a legnagyobb műfaji tarkaságot eredményezte, az azonos formákon belül pedig a legkülönbözőbb tendenciák megszólaltatását tette lehetővé. A Mostoha anyátul pogány dajkaságra jutottál Magyarország… (1605. Kuun-k.) kezdetű költemény, amely Habsburg-hű szemszögből a törökkel való szövetkezést támadja, formailag a Militaris congratulatiónak az ellenséggel vitatkozó részeihez hasonló. Ugyanilyen verses publicisztika az Oh keserves szívvel ki most veszni tértél, valjon s nem búsulhatsz-é…, (1605. Detsi-k.) kezdetű terjedelmes vers is, mely Bocskayt és Bástát szeretné összebékíteni, az Illésházy által óhajtott kompromisszum szellemében.
A legnagyobb előszeretettel a halotti búcsúztatót alkalmazták propagandacélokra. Debreceni versén kívül Bocskay haláláról további négy ének maradt fenn; szemléletük, állásfoglalásuk azt mutatja, hogy ezeket is olyan típusú egyházi vagy világi értelmiségiek szerezhették, mint amilyen Debreceni S. János volt. Az énekek közül kettő teljes egészében Kátai Mihályról, a fejedelem megmérgezésével vádolt és ezért felkoncolt kancellárról szól (Én, Kátai Mihály, velágnak nagy példa…, Detsi-k.; Ha kérdi Isten, Kátai, tetőled…, Szepsi Laczkó-kr.). A két ének igyekszik minél gyűlöletesebb színben feltüntetni őt, kigúnyolva humanista műveltségét és katolikus voltát. E versek közvetve azoknak a főuraknak is szóltak, akik az erdélyi fejedelmi abszolutizmus kialakulásának csaknem fél százada állandó akadályai voltak és véresen megtorolt összeesküvések sorozatában próbálták az erdélyi fejedelem uralmát megtörni. Az egyik Kátai-ének az állítólagos gyilkos szavaival, annak gyónásaként adja elő mondanivalóját; ugyanez a formai megoldása az egyik Bocskayt sirató éneknek (Az felséges Bocskai Istvánnak meghalásáról, Szepsi Laczkó-kr.) is, melynek versfői az elhunyt fejedelem nevét adják. Báthori Gábor búcsúztatójában (Tündérhez hasonló pártolkodó ország… ) szintén a halott bizonyítja politikai akcióinak helyességét. Legszebb strófájában a hajdúktól búcsúzik:
Megoszlott seregek, csataűző rendek,
Szerelmes vitézim, szabad jó legények,
Hegyen, völgyön, vizen jártam tivéletek,
Diadalmas csatán forgottam köztetek.
 
Bethlen Gábor halálát három ének gyászolja; az előbbiektől eltérően, ezeknek nincs közvetlen politikai tendenciája. A Nemzetünk virága, életünk világa… kezdetű a prédikátor-költészet stílusában szól; ismeretlen szerzője Keserüi Dajka János református püspöknek Bethlen felesége halálára írt és az Exequiae principales (1622) című kötetben megjelent búcsúztató versét alakította át. Váradi K. Mihály Bethlen-siratója ugyanabban a versformában van írva, mint Debreceni S. János Bocskay-búcsúztatója (Prodromus funestus (Korai gyász), Debrecen 1629).
99A 16. században divatos különböző gúnyversek nyomán ekkor válik a politikai versszerzés legsajátabb műfajává a paszkvillus. Az egyes személyeket, közösségeket kipellengérező korábbi deák-paszkvillusok után most elsősorban az országos politika eseményei válnak témájukká. A politikai paszkvillus fő formája a politikai élet szereplőinek egyenkénti jellemzése, mely már a históriás ének műfajából alakult politikai éneknél is jelentkezik. Ennek a típusnak első képviselője az 1608. évi pozsonyi országgyűlés résztvevőiről szól (Pasquillus anno 1608. 21. januarii Posonii, in domo Forintos-ház vocata, per Joannem Bolgó conscriptus (Politikai gúnyirat, melyet Bolgó János írt 1608. január 21-én Pozsonyban, az úgynevezett Forintos-házban)). Az országgyűlések ettől kezdve két évszázadon át a paszkvillusok fő témái. Ugyanilyen formai felépítéssel készült a kor többi paszkvillusa is: Körmendi Lukács 1621-ben írt verse, mely Habsburg-katolikus oldalról támadja Bethlent és az őt pártoló nyugat-magyarországi főurakat; majd a Bethlen halála után, 1630-ban szerzett paszkvillus, amely viszont az erdélyi párt szempontjait érvényesíti. Művészi szempontból jelentéktelenek, az irodalmi élet afféle hulladékai. A kéziratos énekeskönyvek összeírói sem tartották őket feljegyzésre érdemesnek, nyomtatásban sem jelentek meg. Vagy a szétküldött példányokból maradt meg néhány, vagy krónikaírók másolták le történeti forrásként. (Az 1608-it Szepsi Laczkó Máté írta be krónikájába, az 1630-it Kraus György segesvári jegyző.)
A paszkvillushoz hasonló formai megoldással készült a Habsburg-ellenes politikai meggyőzést szolgáló Sebes agynak késő sisak című verssorozat is. A Balassi-strófákban írt rövid versek a harmincéves háborúban résztvett személyeket és országokat jellemzik egyenként, nagyobbrészt külföldi források alapján. A sok mitológiai utalással telezsúfolt versek között akad néhány egyszerűbb, sikerültebb hangú is, ilyen a Magyarországról és a Bethlen Gáborról szóló darab, melyek valószínűleg eredeti alkotások. A Bethlen tetteit lelkesen magasztaló költemény Debreceni S. János Bocskay-üdvözletének dicsőítő strófáival hozható rokonságba; Bocskay egyes epitetonjai, a bibliai Gedeonhoz való hasonlítása itt Bethlenre alkalmazva tér vissza.
*
Bethlen halála után – leszámítva néhány paszkvillust – a politikai életnek sokáig nincsen költői visszhangja, s így az új műfajok, verstípusok kialakulása is átmenetileg elakadt. A politikai költészet késő-reneszánsz kori kezdetei – ideértve Rimay János híres költeményét is – azonban biztos alapot jelentettek a nemzeti mozgalmak jegyében később újra felvirágzó politikai énekszerzés számára. A németellenesség, a hazafias érvelésnek a protestáns publicisztika frazeológiájával való ötvöződése és a szegényebb néprétegek nevében való megszólalás pedig már a régi magyar politikai költészet csúcsának, a kuruc költészetnek előzményeit jelentik.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me