57. EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS HISTORIA LITTERARIA (TARNAI ANDOR)
57. EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS HISTORIA LITTERARIA
(TARNAI ANDOR)
(TARNAI ANDOR)
A vallásos érzelmesség és a pietizmus térhódításával egyidőben alakult ki Magyarországon a protestáns felekezetek rendszeres egyháztörténetírása s ezzel szoros összefüggésben kezdődött el az irodalomtörténetírás művelése is. Az irodalomtörténeti adatok gyűjtése és regisztrálása korábban is csaknem mindig az egyháztörténeti érdeklődés jóvoltából került napirendre, – gondoljunk a középkorvégi rendtörténetekre, illetve Újfalvi és Szenci Molnár előszavaira. A szakszerű protestáns egyháztörténetírás 1700 körül bekövetkező kibontakozása ezért az irodalomtörténet magasabb színvonalon való jelentkezését, sőt rövid időn belül önállósodását is lehetővé tette.
A magyar irodalomtörténetírás megindulásában természetesen igen nagy szerepe volt az irodalmi anyag összefoglalására már századok óta kialakult nyugat-európai formák és szempontok hatásának is. A középkori egyetemes vagy szerzetesrendek szerint szerkesztett katalógusok után a reneszánsz kor teremtette meg az írói lexikon műfaját, melynek legnagyobb hatású képviselője a svájci Konrad von Gesner (1516–1565) Bibliotheca universalisa (Egyetemes könyvtár), (1545) volt.
Gesner és folytatói az egész művelt Európa irodalmát belefoglalták munkájukba; irodalom-fogalmuk a humanista felfogásnak megfelelően tudomány és szépirodalom között nem tett különbséget; nyelvileg a latint részesítették előnyben, de tudomást vettek a vulgáris nyelvű anyagról is. Mikor a 17. században Európa fejlett országaiban a nemzeti nyelvek visszavonhatatlanul uralomra kerültek, s gyors iramban megindult tudomány és szépirodalom szétválása, a régi literatúra-fogalom elvesztette aktualitását. A már anakronisztikus koncepció fennmaradt azonban az elmaradottabb nemzeteknél, sőt a 17. század közepén, főleg a németeknél, meg is újult. A német tudósok az irodalmi anyag összefoglalását Bacon nyomán historia litterariának (literatúra-történetnek) nevezték, változatlanul az egyetemes tudásanyag összefoglalására törekedtek (polihisztorizmus), túlnyomóan latin nyelven írtak, s a legszorosabb kapcsolatban álltak az egyházi és iskolai élettel. A magyar irodalomtörténet első munkásai a Németországban megismert historia litteraria művelésébe kapcsolódtak bele, inkább tudomány-, mint mai értelemben vett irodalomtörténetet 459írtak, egyházi kötöttségük, az egyháztörténetírással való kapcsolatuk pedig német mintaképeikénél is erősebb maradt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
