Mulató versek
Mulató versek
A kollégiumi diákélet táptalaja volt a meglehetősen szabados szórakozásnak, kocsmázásnak, s természetesen az ezzel járó "alantasabb" versszerzésnek. Bordalok, csúfolódó versek, paródiák, trágár nóták sokasága és mindenféle idétlenség megverselése fűszerezte a diákmulatságokat, felélesztve a későközépkor vágáns hagyományait és tovább éltetve a furcsaságok barokk kultuszát.
A vágáns örökség révén egyes híres középkori dalok ekkor válnak nálunk ismertté és találnak fordítóra; a kéziratok gyakran latin–magyar szövegpárban jegyezték fel őket: Mihi est propositum in taberna mori… (Kocsmában szeretnék meghalni) – Nekem egy szép gondolat jutott most eszembe… (Kresznerics-gyűjt.). Egy részükben a téma nagyon jól beleillett a rokokó szemléletébe: találkozunk eszményített pásztor-idillel (Si quis vivit jucundus… – Ha gyönyörűségesen él valaki… SzUB), szüzességét sirató lánnyal (Virgo formosa, veluti rosa… (Csinos szűz, akár a rózsa) – Így kesergette, hogy elvesztette… Szádeczky-misc., Kulcsár-melod.). Különböző fennkölt, szent szövegek (pl. Miatyánk, Hiszekegy, litánia-szöveg stb.) tréfás-parodisztikus átköltéseihez szintén a felújuló vágáns-hagyaték nyújtott bátorítást.
A képtelenségeket halmozó, halandzsába fulladó barokk verselmények gazdag választékában akadnak gúnyolódó tájleírások, melyekből olyasmikről értesülünk, hogy "az berényi malomban verebet patkolnak", Szeged mellett a "baglyok furulyáznak" (Jászság Kunság mentiben… Jankovich Világi énekek); mindenféle "jövendöléseket" tartalmazó versek, köztük egy olyan is, mely azt "jósolja", hogy az idén húsvét hamarább lesz pünkösdnél, hogy a megdöglött nyúl többé el nem szalad és így tovább (Hogy ide érkeztem, lám én is itt vagyok… Szádeczky-misc.). A leggyakoribbak azonban a borozással kapcsolatos furcsaságok. A Nem vagyok én paraszt ember, reám úgy nézzetek… (Hersehmann-ék.) kezdetű ének szerzője azzal kérkedik, hogy "eszemiszom törzsökéből" származtak elei, címerét kolbásszal foldozott káposztás hús díszíti, nemesi leveleként pedig a kocsmai adósleveleket lobogtatja. Nem ritka az olyan halandzsavers, mely voltaképpen értelmetlen szófüzér s csak a dallam élteti: Bar, bor, bir, bor, be jó az bor… (Furuglyás-ék.).
A kamasztársaság természetes érdeklődése és a rokokó évtizedek frivol gondolkodása egyaránt oda hatott, hogy e mulató-versszerzés egyik legjellemzőbb vonásává a szabadszájúság váljék. Kiaknázzák a diákok a kétértelműség lehetőségeit: a Van egy hitvány, tetves, rongyos vá-vá-város… (SzUB) kezdetű tréfás versben a rímtől természetesen indukált obszcenitást egy váratlanul más szóba való átváltással elkerülik ugyan, de túlságosan sokára. Divatoznak a goromba és trágár nemzetség-, nép-, mesterség-, vénlány-, 608asszonycsúfolók (pl. Csak így élünk, amíg élünk tritty, trotty, litty, lotty… Jankovich Világi énekek); a cigányokat kigúnyoló magyar–cigány nyelvű makaróni versek, paródiák (pl. Jertek elő cigány kölykök… Furuglyás-ék.; Cantio gentis faraonis… (Fáraó népének éneke), Szikszai-ék.); s különösen gyakori egyes nőszemélyek vaskos jellemzése (pl. Réce, ruca, kukorica, Nagyvarsányi híres dáma… SzUB; Uccu ringyó Szabó Sári… Kozma-ék.).
*
A rokokó-periódussal lezárul a műköltészet és folklór között átmenetet alkotó énekműfajok sokszázados története. Végpontjának az Ötödfélszáz énekek című nagy gyűjtemény tekinthető, melybe Pálóczi Horváth Ádám – már a 19. század elején – összefoglalta ennek a vegyes értékű énekanyagnak a legnépszerűbb darabjait – a maga részéről újabbakkal is megtoldva még azok számát. Ettől kezdve az ilyen kétéltű költészetnek nincs már irodalomtörténeti jelentősége. Fejlődésének utolsó szakaszán azonban még hatalmas termést produkált, s mintegy összesűrítve hagyományozta mind a népköltészetre, mind pedig egyes nagy lírikus-egyéniségekre a kéziratos, népszerű költés gazdag örökségét. Csokonai lírája közvetlenül ebből a kollégiumi népies költészetből nőtt naggyá, magas színvonalú műköltészetté emelve nemcsak a népszerű szerelmi éneket, de még a malackodó mulató-nótát is. A népköltészetben pedig valamennyi itt tárgyalt verstípus tovább élt a 19. század folyamán, s már mint népdal adott példát és ihletet Petőfi és mások népies műköltészete számára.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
