Első csalódásai – első költeményei
Első csalódásai – első költeményei
Munkabírása, munkafegyelme nem is hagyta el soha, még betegeskedésében, utolsó esztendeiben sem; hite, reményei azonban, szinte a kiegyezés másnapján, súlyos sebeket kaptak. Sürgős reform-törvények helyett végtelen obstrukció 457a parlamentben, fölvilágosítás, józan eligazítás helyett hazug demagógia a vidéken, feladatra fölkészülés helyett szakismeretektől nem támogatott hivatalkövetelések a vezető rétegben: ezt látta úton-útfélen.
Eddig is írt néhány verset Arany László (Elfrida, 1866; Szökevények, 1867), de csak afféle játékos passzióból, mintegy a magára ébredő költői készség ösztönös erőpróbájaként. Most azonban a kétség, a hitét sebző fájdalmak törnek föl belőle egy hosszú, vívódással teli monológban, a Tűnődésben (1868). Keserű, megvető harag s intő aggodalom vegyül e versben. Harag "a hazafiság lármás zsivajjába", "a koncon veszekvésbe", a "felfúvott, önhitt dicsekvésbe" merülő közélettel: a Tisza Kálmán-i magatartással szemben, mely nem érti, hogy a szükségszerű, hasznos időnyerésnek, a megerősödésnek, a teljes függetlenség későbbi kivívásának mily nagy lehetőségei rejlenek a kiegyezésben. Aztán aggodalma amiatt, hogy e lehetőségek önző és ostoba eljátszása az életadó nagy, nemzeti célokat is erőtlenné, majd semmissé teheti, jóllehet nélkülük a reménytelenség zűrzavarába hullhatnak a legjobbak is – hullhat maga a nemzet. Ezért panaszolja: "Nem áll magasztos cél előttünk, | Mint szétriadt nyáj tépelődünk, | Megrezzent bármi nesz, | A holnap is már fél-sötétség, | Lépnénk, de visszatart a kétség, | A tett aggályba vesz." Láthatjuk tehát: az eszményeknek élő Arany László egy nemzeti-liberális, demokrata álláspontról állt szemben azzal a réteggel, azzal a magatartással és szellemmel, amely az uralkodó osztály túlnyomó többségét tette, illetve áthatotta, s amely néhány év múltán a Deák Ferenc-típusú régi liberálisokat valósággal elsöpörte.
Bírálata, forma szerint, a Deák-párt oldaláról hangzott el; csakhogy egy ideális Deák-párti s egy idealizált Deák-párt oldaláról. Valójában azonban e párt döntő többsége is ugyanolyan szellemű és erkölcsiségű elemekből állt, mint amelyre a bírálat vonatkozott, s az a szűk mag, melynek szelleme, erkölcsisége a párt idealizálására költőnknek az indítást adta, néhány év leforgása alatt izolálódott vagy kapitulált a többség előtt; s szükségszerűen, mert politikai programjában eleve adva volt az izolálódás vagy a kapitulálás kényszere. Sőt, az is kétségtelen, hogy a bírált elemeket tömörítő tábornak forma szerinti programjában s egyes, Mocsáry-féle tisztességes képviselőinek törekvéseiben több volt azokból a nemzeti-liberális, demokrata célkitűzésekből, melyek érdekében Arany László bírált, mint saját pártjáéban és pártfeleiében. Igaz, ez a program hamar s könnyedén szegre került s ezek a tisztes elemek rövidesen magukra maradtak itt is. Azaz a bíráló helyzete rendkívül bonyolult és nehéz volt; eleve gátló, eleve visszafogó.
Kezdeményének mindenesetre nincs is egyelőre folytatása, efféle verset többé nem ír. Életének most következő négy esztendejét tépelődő szemlélődése, zsúfolt hivatali tevékenysége, műveltségének bővítése tölti ki. A közélet válsága azonban egyre súlyosodik, a nagy európai krízis hatására ez időben tetőz, a hetvenes évek elején, s az újjászervezett magyar államot már-már a csőd felé viszi.
A szorongató hangulat újra kezébe adja a fiatal Aranynak az írói tollat. Mint nemzedéktársainak legkülönbjei, ő is meg akarja mutatni annak okát: miért éppen az ő nemzedékük hátrál meg leggyávábban, s mutatkozik hasznavehetetlenül gyengének a megváltozott új világban, amelyben pedig éppen a feladatok zömét kellene vállalnia. Vagyis mindannak újraértékelésére kényszerül, amit Lermontov-esszéje írásakor érzett és gondolt: egykori felfogásáról 458és magatartásáról most ítéletet kell mondania. Az új helyzetnek megfelelően kell szembenéznie a magyar liberalizmus problémáival s kell újrafogalmaznia azokat. Vizsgálódása és ítélkezése végül is egy kiváló verses regénybe sűrűsödik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
