Társadalmi és politikai viszonyok a Bach-korszakban
Társadalmi és politikai viszonyok a Bach-korszakban
Bár az ötvenes évek elején a birodalmi politika erőviszonyai a feudális erők javára tolódtak el, az 1851. december 31-i pátens következményei, említettük, korántsem jelentették az ancien régime visszaállítását. A kabinet politikája két irányzat ellentmondásos szövetségén alapult; a centralisták és föderalisták konfliktusaiban, majd részleges együttműködésében a nagypolgárság és a hivatali-katonai bürokrácia, illetve a nagybirtokos arisztokrácia osztálytörekvései nyilvánultak meg.
Kezdetben a bécsi kormánykörök mindkét irányzata a "rebellisnek maradt" ország gyors pacifikálására és németesítésére törekedett, mindegyik a maga elgondolása szerint, de szinte egyazon buzgalommal. Ennek volt következménye, hogy a magyar politikát néhány évig a "nemzetiség" megmentésének, a nemzet egységének és védelmének eszméje kiváltképp vezérelte, fűtötte. Az ókonzervatívok (a 48 előtti antiliberális maradiak), noha visszasóvárogták, visszasiratták a forradalom előtti állapotokat, aránylag békésen megfértek a liberális középnemesekkel, akik pedig lényegében ragaszkodtak a 48-as vívmányokhoz. A birodalmi politika ugyanis, bár különböző mértékben, de egyaránt sújtotta a magyar társadalom minden osztályát; következtében a közös baj egyelőre mérsékelte s részint elfedte az osztályellentéteket, illetve háttérbe szorította a számba jöhető pártok legönállóbb 14elgondolásait, olykor csökkentette, olykor el is takarta a polgári átalakulásról, az alkotmányos magyar állam visszaállításáról vallott nézetkülönbségeket.
A helyzet bonyolultságát, főképp az osztályellentétek érvényesülése terén, fokozta még a jobbágykérdés Bécsből, felülről történt újraszabályozása. Ennek kettős célja volt: az elbukott forradalom magára maradt, de még nagy szociális energiákat őrző tömegeit kívánta semlegesíteni; másrészt a feudális viszonyok felszámolásával a kapitalista berendezkedést akarta segíteni, mint említettük, elsősorban Ausztria javára. Ilyen megfontolásból tették közzé a Magyarországra érvényes úrbéri pátenst 1853-ban, majd egy évvel később az Erdélyre vonatkozót.
A pátensek, persze, nemcsak az abszolutizmus legszűkebb érdekszféráit védelmezték, hanem tágabb, általánosabb értelemben a nemességét is. A földbirtokosok állami kártalanításakor ezért vették figyelembe a volt jobbágytartók 1848–49-i magatartását (a középnemesek egy szűkebb csoportja eleinte így húzta a rövidebbet); ezért hárították a vitás kategóriájú földek kártérítési költségeit a parasztságra, továbbá ezért vonták ki a pátensek jogköréből a nem úrbéres földek jelentékeny részét, valamint ezért intézték úgy a birtokrendezést, hogy a legelőkből és erdőkből csak rossz minőségű, apróbb egységek jussanak új tulajdonba. A paraszti tömegek azonban, némi kivételtől eltekintve, csendesen várakoztak így is; helyzetüket és jövőjüket az évtized derekán sem látták tisztán, ama illúzióban éltek, hogy gazdasági függetlenségüket megszerezhetik. Aránylag későn, keserű felismerések nyomán támadtak csak az évtized-végi parasztmozgalmak, melyek fokozták az osztályellenléteket és valamelyest hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar vezetőréteg többsége, főként az olasz háború után, végképp felismerje: a válság hovatovább létében fenyegeti Ausztriát; ez pedig nem kívánatos, a kompromisszum keresésben tehát nagyobb szükség van az aktivitásra, mint volt eddig, most már nemcsak Magyarországon, Bécsben is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
