Ellenzéki árnyalású tragikum-típusok
Ellenzéki árnyalású tragikum-típusok
Mivel a dráma körül zajlottak a korszak leghevesebb polémiái, főleg a dramaturgia terén fedezhetünk fel olyan esztétikai nézeteket, amelyek szembenálltak Gyulai koncepciójával. Két tragikum-felfogást kell említenünk. Mindkettő a romantikus zseni-kultuszban gyökerezik, de irányulásuk eltérő. Vajda már 1857-ben elvi tanulságokat vont el Prometheusznak, a lázadó titánnak sorsából: "A jónak, vagy más szóval az igaznak örök küzdelme, testi bukása de erkölcsi örökkévalósága: – a változó végzet segedelmével uralkodó, erkölcsileg bukott, de testileg uralkodó erő, hatalom ellenében – ez a Prométheusz, ez a tragoedia fogalma" (A szépről a szépeknek, Nőv 1857. április 5.). Annak a mártír-tragikumnak az újrafogalmazása ez, amelyet Szigligeti is elismert, de Gyulai szinte egész életén át támadott. Vajda lázakkal áldott, nyugtalan egyénisége közel érezhette magához a titáni küzdelmek magányos héroszait. Bukásukat éppoly fenségesen tisztának látta, mint kivételes erőfeszítéseiket. Nincs itt szó bűnről, tévedésről vagy "vétektelen-vétségről"; háttérbe szorítja őket a költő lírai azonosulása a nagyság sziszifuszi nekifeszülésével. Magyarázza e vonzalom, hogy – ha felemás, ellentmondásos módon is – miért védte Gyulaival szemben Jókai Dózsáját.
A tragikum másik konfliktus-típusának értelmezése a Kalauz egyik aláírás nélküli cikkében olvasható: Shakespeare Coriolánjának története "csaknem pusztán a históriából van kivágva és mint egy Columbustojás, egész könnyedén – a művészi lángész könnyedségével – úgy állítva elénk, hogy szemünk előtt kerekedik tragoediává. Nincs ebben szerelmi csel, collisio, orgyilkosság vagy összeesküvés, semmi czifrázat, semmi excentricitás; egy rendkívüli elméjű és vérmérsékletű ember rendes sorsa van rajzolva benne, a mit Kisfaludy Sándor így tett volt ki: Magasb elmék, mélyebb szívek Jaj tinéktek a földön!" (Casca: Nemzeti Színház. Kalauz, 1864. február 28.). A nagy egyéniség és a kisszerű élet szükségszerű konfliktusa ez; Rákosi Jenő Schopenhauerre emlékeztető elméletének alapelve felé mutat. Lírai háttere nyilván az a rossz közérzet volt, amely az ellenzéki írókban alakult ki az adott történeti, társadalmi és irodalmi viszonyok között.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
