Darvas Szilárd (1909–1961) (Munkaközösség)
Darvas Szilárd (1909–1961)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Darvas Szilárd költőként kezdte pályafutását. Életében két verseskötete jelent meg (Ember az óramutatón, 1934 és Ördögsziget, 1939). A negyvenes években folyóiratokban (Magyar Csillag, Korunk, Szép Szó) publikált költeményeiben a fasizmus és a háború embertelensége ellen tiltakozott. Lírikus énjét azonban – némi keserűségére – mindinkább háttérbe szorította a kabarépódiumok népszerű konferansziéja. A humort pillanathoz kötött, egy estére szóló műfajnak tekintette, melyet a jelenlévő hallgatóság és az előadó személyes kontaktusa éltet, és amelyben a naprakész politikai időszerűség mindennél fontosabb.
Elkötelezett baloldali író volt, aki a szatíra eszközeivel harcolt a reakció ellen. A felszabadulás után minden energiáját, tehetségét a szellemi újjáépítés szolgálatába állította. Közéleti töltésű cikkei rendszeresen jelentek meg a Szabadság hasábjain. A koalíciós időkben erőteljesen kivette részét a letűnt rendszer irodalmi képviselőivel vívott szellemi küzdelemben; ennek eredményeként születtek meg A csodálatos papagáj (1947) irodalmi karikatúrái. A szerzőnek ez a legismertebb, legnépszerűbb műve Karinthy Frigyes hatását mutatja, az ő írásait erőteljesen jellemzi a politikai leleplezés tudatossága.
1948-tól a Ludas Matyiban jelentek meg hétről hétre humoreszkjei. Ezek javát válogatta két kötetébe (Ugyanaz viccben, 1950; Tréfás kalauz, 1955, 1958-2). Humoros írásai sohasem váltak öncélúvá; az embereket hibáikra, fogyatékosságaikra igyekezett rádöbbenteni, de bátran föllépett a rendszer túlkapásai, igazságtalanságai ellen is. "Őshumor volt ez, egyben harcos humor, megnevettette a jóindulatúakat, de megsebezte a gonoszokat. Ezt a kort jobban meg lehet ismerni Darvas írásaiból, mint sok történelmi munkából" – írta róla a pályatárs, Feleki László. Darvas világosságra törekvő, érthető stílusa felhasználta a pesti utca 920emberének nyelvi humorát, beszédének köznapi fordulatait. Közkedveltek voltak a korabeli táncdal-szövegek giccses, valótlan világát leleplező, kifigurázó "slágermagyarázatai".
Halála után írásaiból több válogatás is megjelent (Bizisten nem kötekedem, 1961; Ne hagyjatok!, 1962). Műveinek legteljesebb gyűjteménye a Hogy köhögjünk, mit köhögjünk…? című kötet (1967), amely humoreszkjein és paródiáin kívül cikkeinek és verseinek legjavát, konferanszait, nagy sikerű slágermagyarázatait, bábműsorait és kéziratban maradt írásait tartalmazza.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
