Visszatérés
489Visszatérés
1955-ben kezdett ismét verseket kiadni. 1956-ban Válogatott verseit is kötetbe gyűjthette, s ez alkalommal olyan kiváló szellemek igyekeztek őt integrálni az új magyar irodalomba, mint Gyergyai Albert és Kardos László. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy e kései visszatérés diadalmas volt. Az avantgárd rehabilitációja nagy és küzdelmes folyamat volt, szenvedélyes vitákon, óvatos taktikázáson át vitt az út a hiteles, objektív kép megrajzolásáig. Az új olvasói réteg, mely a visszatérő Kassákot kezdte megismerni, alig-alig érzékelhette az avantgárd lényegét, a fiatalabbaknak legfeljebb annyi sejtelmük volt róla, hogy az imperializmus bomlásterméke.
Az író alighanem pontosan tudta, hogy újra meg kell hódítania a hazai közönséget. Hozzászokott már ahhoz, hogy régebben írt művei csak jókora késéssel juthatnak el az olvasókhoz. 1941-ben írt, sok vonatkozásban önvallomás értékű regénye, az Egy lélek keresi magát is csak 1948-ban jelent meg először, holott az életmű természetes, szervesen alakuló időrendjébe illesztve sok mindent elárult volna Kassáknak a negyvenes évek elején kialakított magatartásáról, arról a szinte végletes reménytelenségről, mellyel az akkori évek szörnyűségeit figyelte. Akkor talán nem kellett volna őt és működését oly eufemisztikusan mentegetni, ahogy ezt némelyik méltatója még a hatvanas évek elején is tette. Ha kéziratban maradt elbeszélései korábban kaptak volna nyilvánosságot, egyszeriben nyilvánvaló lehetett volna, milyen fáradt, keserű tekintettel figyelte a háború alatti Magyarország haláltáncát (Utolsó órák), mennyire várta és remélte az új korszak eljövetelét (Forgószínpad), milyen mély emberi azonosulással fordult a háború túlélőinek nyomorúsága felé (A kései érkező), milyen önkínzó moralitással vetett számot önnön elveivel s látta be olykor tévedéseit (Árnyképek), mennyire csak az tartotta benne a lelket a legnehezebb hónapokban, hogy még dolga van, amit el kell végeznie (jelképes értelművé transzponálva ezt is kifejezi az Árnyképek). Ezzel szemben, amikor 1960-ban Mélyáram címmel megjelent a prózába való visszatérését jelképező könyve, válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, a kiadó szükségesnek tartotta egy magyarázó, értékelő kísérő írás megjelentetését is, melynek szerzője óvatosan így mentegette Kassákot: "soha nem ment át az ellenfél oldalára; a fasizmussal soha nem kacérkodott. De a harcot ellene nem vállalta; sajátos, egyéni, "harmadik utas" elképzeléseivel a társadalmi és irodalmi élet perifériájára szorult." Az elbeszélőt jellemezve ugyanez az elemzés voltaképp finoman, de ismét megfogalmazta a magányos és kívül maradó író legendáját, aki szerepet választott a maga számára – szó sem esik róla, hogy milyen szerepbe kényszerült az ötvenes években –, s abból a szerepből csak úgy léphetne ki, ha ismét kapcsolatot keresne és találna a kor eleven áramával: "Annyi kalandozás és zsákutca után egy hosszú élet művére az tenné fel a koronát, ha prózájában korunk nagy és élményt bőségesen nyújtó világát sikerülne megörökítenie."
Akitől ezt kívánták, túl volt már hetvenedik életévén, s bizonyára elegendőnek találta a maga számára azt a koronát, melyet mint a magyar avantgárd kezdeményezőjének és legnagyobb alakjának bízvást a fejére tehettek volna. Ezt 490azonban még megérte hetvenötödik születésnapján, amikor hivatalosan is elismerték, hogy "neve és helye legnagyobbjaink között van". Ezt a tényt jelezte a Magvető Könyvkiadó kivételesen szép, a világhírű művészhez méltó küllemben kezdeményezett életműsorozata, melynek jóvoltából 1975-ben az esszé- és tanulmányírót is megismerhette a nagyközönség (Csavargók, alkotók). Ezek a tanulmányok elsősorban a hazai avantgárdnak és legnagyobb, kezdeményező alakjának művészetszemléletéről árulnak el sok fontos jellegzetességet, de az író-Kassákra is jellemző, hogy az örök, szenvedélyes nyugtalanság képét idealizálja bennük. Prózájának is e folytonos, olykor a vereségek érzésével viaskodó alapérzés az uralkodó eleme, s ez teszi talán kevésbé sikerült műveit is századunk emberi életérzésének hiteles kifejezőivé, igazi tanúvallomásokká.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
