Drámái
Drámái
Színpadi művei közül érdekes a Boldogtalanok. Az elmúlt esztendőben juthatott csak színpadra, születésének csaknem ötven esztendős jubileumán. 1915-ben jelent meg a Nyugatban, és a húszas évek elején az Írók Színháza játszotta csupán, Forgács Rózsival a főszerepben.
Stílusában a mű a naturalizmussal tart rokonságot. A züllés képeit tárja elénk: hogyan lesz Huber Vilmos papi nyomdászból, meggyalázott életében afféle szörnyeteg, akit elfojtott képességei a romlás és rombolás útjára visznek. Az elvadított ösztönök mint a társadalmi züllés következménye – ez a mondanivalója a műnek, egy nyers és durva, zaklatottan költői szóismétlésekkel élő drámában, mely talán egyetlen maradandó tanúja Magyarországon a naturalizmus lélektani irányzatának.
IV. Henrik király című drámájában (1931) a történeti ábrázolást egyesíti lélekani szemlélettel. A "Henrik"-drámának Shakespeare hatására alkotott hőse rejtélyes szenvedély megszállottja. Egyszer csepürágó a trónon, másszor hatalmas fejedelem; játszik és szenved, mulatozik és megtiporja magát. Amikor szőrcsuhában vezekel a pápa előtt – "canossát jár" –, alázatából hirtelen 407sértettség lesz, majd egekig csapó gyűlölet. Amikor viszont a nép fogadja a szívébe: tüzes vasról szónokol.
Rejtélyes személyiség tehát: csak a formátuma bizonyos, a tartalma nem. Élete folytonos metamorfózis és hányódás: érzelmes, kegyetlen, csapodár és szerelmes. Egyetlen tulajdonsága uralkodik rajta: hogy "mindig átallépi, mit átallépni nem lehet".
A lázadó – ez Henrik király, középkori öltözetben, ahogy egy magát középkori szerzetesnek álmodó költő, Füst Milán megteremtette. Henrikben az esendő emberség kiált az égre: sors és istenek ellen vállalja a nagy kísérletet, hogy magában és egyedül a világ gondjait vegye a vállára. "És bolyong tébolyultan, mint akit az Isten elhagyott" – ezt az átkot mérik rá, s ő elfogadja a kihívást. Henrik bukásának pillanatában megvilágosodik Füst Milán víziója: egy indulataiban megtisztult lázadó (minden ellen lázadó) humanistát rajzol drámai költeményében; egy embert, aki szembeszáll a kegyetlen világ törvényeivel.
1931-ben született ez a dráma. A dátum fontosabb, mint az, hogy Henriktől egy ezredév választ el. A minden és mindenki ellen lázadó ember jelképe akkor haladó eszme volt, ezért kerülhetett ez a súlyos léptű, veretesen jambikus sorokban írott mű csak születése után egy emberöltővel először magyar színpadra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
