Alvó évek?
200Alvó évek?
A Rokonok és az Életem regénye közti időből A boldog ember mellett többnyire csak a Betyárt (1936) tartja Móricz életművébe, illetve "fejlődési vonalába" illőnek a köztudat, s a Jobb mint otthont, (1934) Az asszony beleszól (1934), A bál (1936), A rab oroszlán (1936) és a Míg új a szerelem (1938) című regényeit ismétléseknek, kitérőknek vagy elhibázott alkotásoknak tekinti, az "alvó évek" fáradt termésének. A boldog ember vagy az Életem regényének magasába nem ér fel egyikük sem, igaz, de Az asszony beleszól, A rab oroszlán és különösen a Míg új a szerelem fontos jelzők Móricz Zsigmond útján.
Az asszony beleszól (1934) című regényével "érkezett meg" az író Móricz Zsigmond Budapestre, az Üllői út ferencvárosi részén lakó, vidékről származó tisztviselők életének a megírásához. Mintha a Forró mezőkben kezdett úton próbálna tovább jutni, négy Vígszínházba szóló szabadjegy körül bonyolítja a mesét és sok-sok ember sorsát. Újságíró korának emlékeit emeli itt regénybe, s az ábrázolt asszonyi életeken keresztül a házaséletről, a férfi és a nő kapcsolatáról beszél csöndes mosolyba rejtett iróniával, még visszafogva, de már jelezve a személyesebb családi emlékek közvetlenebb műbe kívánkozását. Nem nagy regény, meséjét csak az ötlet tartja össze, de emberábrázolása és miliő-rajza kitűnő,– igazibb ferencvárosiakat, Schöpflin szerint, nem igen rajzolt még magyar író.
A Rab oroszlánt is (1935) pesti környezetben játszatja. Első házassága válságát vetíti egy fővárosi számtanácsos életébe. A kibeszélés vágya, a hordott sebektől való szabadulás vágya íratta ezt a regényt. Ez sem nagy alkotás, de pszichológiai éleslátással olyan dolgokról tudósít – így a férfi köré ketrecet kerítő női hisztériáról –, amelyek a korábbi Móricz művek férfi és nő kapcsolatának ábrázolásából kirekedtek, vagy hangsúly nélkül maradtak.
A Rab oroszlánban az első feleséggel való vitáját regényesítette kegyetlen élességgel, a Míg új a szerelemben (1938) új házasságával néz szembe. A regény külső története – egy szobrász második házasságának mézeshetei – nem több egy szokásos művészregénynél, lektűrnél, de az emberábrázolás, az elbeszéléssé oldott vallomások és a belső gazdagság különös értékűvé emeli. Dús Péterben, az öregség kezdetén újraházasodó művészben magát rajzolja, a farkasszemet néző két asszony: a régi és az új feleség. Kényesebb témát aligha választhatott volna író: Móricz a férfiszemérem határain belül maradva, pletykaíz nélkül vall a lélek minden titkáról. Oldja a regény kötött formáit, asszociációkat vetít az epika síkjára, írói közbeszólásokkal, napi aktualitásokkal meg-megszakítja az epikai folyamatosságot, keresi a lehetőséget, melyben magáról és koráról a legtöbbet és a legközvetlenebbül mondhat.
Könyörtelenebbül alig nézett még szembe művész a maga legszemélyesebb érzéseivel. Móricz Zsigmond a Míg új a szerelemben leszámolt nem teljesülhető vágyaival, s belső érzésének a tisztázásával új lehetőségek felé indult. Ötvenkilenc éves, a férfikor érzésviharai elcsitultak, a nagy szerelmek ellobbantak. Érett, gyümölcsös ősz következik. Az Életem regénye már ennek a termése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
