Juhász Géza
97Juhász Géza
Juhász Géza (1894) kritikusi helyzetét kezdetben a decentralizáció és a modern irodalom együttes szolgálatának gondolata határozta meg. A Nyugat esztétikája és írói vonzották: érdeklődéséről és rokonszenvéről tanúskodnak azok a tanulmányok, melyekben Babits és Móricz portréjának felvázolását kísérelte meg. A vonzást azonban idővel tartózkodás és idegenkedés váltotta fel: a Bevezetés az új magyar irodalomba (1928) a kritikai szempontok némi zavaráról tanúskodik. Az újabb irodalmunk fejlődését 1900-tól 1928-ig ismertető tanulmány irodalmi eszményét már aligha határozhatjuk meg egyértelműen, mert a Nyugat mellett a konzervatív irányzatok (Herczeg, Prohászka) eredményeit is vállalja. Ugyancsak a két irányzat egyensúlyának koncepcióját tükrözi a Panorama de la littérature hongroise contemporaine (1930), melyet Hankiss Jánossal együtt állított össze.
Versei mögött ugyanez a szemlélet rejlik. Testvérgályák (1923) című, Gulyás Pállal közösen megjelentetett kötetében a Nyugat hangján szólal meg, Háború (1937) című verseskönyvében pedig Gulyás Pál nyomában igyekszik új utat keresni.
A harmincas években a népi írók mozgalmában találta meg a decentralizáció irodalmi megvalósításának lehetőségét. Hamarosan a mozgalom egyik népszerűsítője lett, önzetlenül dolgozott a Válasz megalapítása és fenntartása érdekében. Működésének helyén, Debrecenben szerette volna látni a népi irodalom tűzhelyét. A magyar szellem vándorútja (1938) című tanulmánya a népi mozgalom szempontjait érvényesítette a magyar irodalomtörténet rövid áttekintésében. Népi írók (1943) című könyve először nyújtott szemlét a mozgalom képviselőiről. Értéke azonban majdnem csak tudománytörténeti: első kísérlet, de olykor esetleges rendszerező elve (származás, baráti kapcsolatok) lehetetlenné tette, hogy igazi szintézissé emelkedjék.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
