Bohuniczky Szefi
Bohuniczky Szefi
A Somogy megyei Nagypécselyt született 1896-ban, középbirtokos családból. Apja később tönkrement és Vas megyében vállalt intézői állást. Bohuniczky első novelláit a Nyugat közölte, a magyar próza nagy reménységének tekintették, Babits Mihály, s általában a lap szerkesztőinek belső baráti köréhez tartozott. Számos regénye jelent meg. 1949 óta irodalomtörténeti visszaemlékezésein dolgozik.
A húszas évek derekán, indulása idején azzal lepte meg a Nyugat olvasóit, hogy egyik napról a másikra nemcsak hangot, de világot is váltott. Első novelláját, az 1926-ban megjelent Kisbojtárt akár egy keserűbb, illúziótlanabb Gárdonyi is írhatta volna. Aztán egyszerre egészen más elbeszélései jelentek meg. Unatkozó és ideges asszonyokról, az udvarló, a mit sem sejtő férj és a házasságtörő asszony kedélyes külszínű, mégis kínos feszültségű együttlétéről (Virágos kertek között), a céltudatos anyáról, aki "gyanútlan" elszólásaival elveszi a lánya és az udvarló kedvét a házasságtöréstől (Válság), a kispénzű hivatalnokcsaládról, amint egy váratlan kapott tízpengősön zöldvendéglőbe mennek szórakozni, de még mámorosan is hátukban a szorongás, hogy nem valók az önfeledten mulató társaságba (Reggeltől estig).
Novelláinak két csoportja oly határozottan elvált egymástól, hogy két iker-kötetben jelentette meg őket (Nők, Rigó), amit aztán a kritika az írónő 713"lelke és mondandója eredendő kétféleségével" magyarázott. Ám a közelebbi vizsgálódás föltárhatja e kettősség mélyén lappangó azonosságot. A Kisbojtárban sem az anekdotikus mag az érdekes – egy-egy jellegzetes lelkiállapot rajzát kapjuk, mint a Vendégekben is érezzük a kedélyes falusi trakta mögött a pap házigazda kiszolgáltatottságát, magányát; a Rigó földesurának fölkínálkozó kis cselédlányában a szerelmi szenvedély tragikus lehetőségeit, a várható megcsalattatást – egyáltalán az idillben valami csöppet sem idilli mozzanatot, mindenütt a Bohuniczky Szefire olyannyira jellemző "kínos helyzetet" vagy inkább "kínos érzést".
Ilyen kínos helyzeteket rak sorba regényeiben is. Nem az az érdekes bennük, hogy szinte semmi sem történik, hanem hogy a jelentéktelen történések és epizódok állandóan robbanással terhesek. Regényeinek külső cselekménye, szorosabban vett társadalmi része merőben véletlen, mindig elhanyagolható. A grófi birtok szétzüllését az Eszteregi hitbizományban (1936), a kisvárosi pletykálkodás és szolgalelkűség szerelem-mérgező hatását a Lányok, asszonyokban, a művészi egzisztencia és a személyes élet ellentmondásait a Lázas években nem a cselekmény, hanem a "kínos helyzetek" sorozata, atmoszférája sugallja. Lélektani naturalizmus ez a javából, itt-ott szociális vonatkozásokkal kiegészítve (Szegény ember). Az írónő alkalmasint sokat tanult Csehovtól, de míg mesterénél az élet állóvíz-szerű mozdulatlanságában is rendkívül sok a belső történés, Bohuniczky minden epizódja tele van a történés lehetőségével, hőseinek percenként föl kellene ugraniok, s valami végzeteset cselekedniök, legalább egy vázát földhözcsapniok, de még ezt sem teszik. Kínlódnak tovább mozdulatlanul, lelkiállapotuk elviselhetetlen feszültségében. E gátoltságnak, cselekvésképtelenségnek az ábrázolása novelláiban sajátos írói érték, nagyobb terjedelmű munkáiban azonban fárasztóvá válik. Kiderül, hogy az írónőnek a kompozíció nagyon gyönge oldala: alakjai nem azért mozdulatlanok, mert ilyen a természetük, hanem mert nem is tudja őket mozgásba lendíteni. Mintha meglepetésszerűen, villanófénnyel fölvett fényképsorozatot látnánk; ki-ki a maga megfagyott mosolyával, mozdulatával, pillantásával árulkodik magáról, találó pillanatkép, de merev, előzmény és következmény nélküli. Ez kifejezi a két háború közti idő középosztályi életének megrekedtségét, azt a hangulatot, hogy megállt a történelem, holott nagyon is sietnie kellene – az ábrázolásmód kizárólagossága azonban művészi szempontból korántsem előny.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
