Az új rend megszilárdul

Full text search

Az új rend megszilárdul
A szovjet megszállást követő, politikai viharoktól, társadalmi megrázkódtatásoktól terhes évek, az úgynevezett koalíciós időszak egyik jellegzetessége, hogy az ekkor keletkezett források nagy része, elsősorban a népi szervek iratai, de a községi képviselő-testület üléseinek jegyzőkönyvei sem kerültek levéltári megőrzésbe. Nyilvánvaló, hogy ennek oka nem a véletlenszerűség, hanem olyan tudatos tevékenység, ami éppen ezt és a valamikori nyilvánosságra hozatalt akarta elkerülni. Az ilyen szándékok megvalósítása azonban rendszerint meghiúsul. Mindig akad valahol olyan forrás, amely a történtek megítélésében segítséget nyújt. Esetünkben sincsenek meg a községi nemzeti bizottság és az általa létrehozott községi földigénylő bizottság iratai. Megvannak viszont a Baranya Megyei Földhivatalnak Bikalra, a földreformra, a ki- és betelepítésekre is vonatkozó dokumentumai, amelyek segítik az események és történések bemutatását.
Szórványforrásból tudjuk, hogy a község lakosainak politikai gondolkodásában a Független Kisgazdapárt volt a meghatározó.
Az 1945. november 4-én végrehajtott országgyűlési választások alkalmával a FKGP-re a 364 szavazati joggal rendelkező 88,4 százaléka szavazott. A Szociáldemokrata Párt 6,1, a Magyar Kommunista Párt 4,8, a Nemzeti Parasztpárt 0,8 százalékot ért el.
A népi szervek tagjainak pártösszetétele (1949)
MDP
FKgP
NPP
Párton kívüli
Nemzeti bizottság
4
2
2
FÉKOSZ
2
2
UFOSZ
4
Termelési bizottság
5
1
1
2
Közellátási bizottság
1
1
2
1
Beszolgáltatási bizottság
4
1
1
Szociálpolitikai bizottság
2
1
2
 
Megkülönböztethetjük az egyes bizottságok elnökeit pártállás, valamint új- vagy régi gazda mivoltában: a nemzeti bizottság elnöke MDP-tag, régi gazda. A FÉKOSZ elnöke MDP-tag, újgazda, az UFOSZ elnöke MDP-tag, újgazda, a termelési bizottság elnöke MDP-tag, újgazda,a közellátási bizottságé NPP-tag, újgazda, a beszolgáltatási bizottságé MDP-tag, körjegyző, a szociálpolitikai bizottság elnöke párton kívüli régi gazda.
A fentiek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a községben 1949-re, amikor az országgyűlési választásokon az MDP apszolút többséget kapott, a politikai vezető szerepet már a Magyar Dolgozók Pártja, illetve a népi bizottságokban helyet kapott MDP-tag újgazdák játszották.
A koalíciós időszak legmarkánsabb eseménye a német lakosság megpróbáltatásai mellett a földreform végrehajtása, illetőleg az ehhez kapcsolódó telepítések jelentették. Nem lehet véletlen, hogy a lakosság megosztottsága, érdekellentéte ezen a téren markánsan fejeződött ki.
A községi földigénylő bizottság megalakulásáról és tevékenységéről nincsenek közvetlen adataink. Annyi azonban ismert, hogy tevékenysége öszszetételéből eredően két szakaszra tagolható. Az első szakaszban, 1945 nyarára, összeállította a Volksbund-tagságon alapuló elkobzásról, valamint a száz és ezer katasztrális hold közötti területű birtokok megváltásáról szóló javaslatát. Ismeretes, hogy 32 német birtok elkobzását javasolták, melyhez járult a báró Puchner Károly földbirtokostól megváltani javasolt 123 katasztrális hold ingatlan. 1945 szeptemberére elkészült a kiosztási javaslat is. Ebben 66 földhöz juttatott neve szerepel. A javaslatokat a megyei földbirtokrendező tanács elfogadta, az igénybevételekről határozatot adott ki.
Az elkobzást és megváltást kimondó határozat ellen az érdekeltek fellebbeztek, így az eljárás időben elhúzódott, majd a telepesek fellépése eredményeként fordulatot vett. Egyedül báró Puchner Károly földbirtokos ügye fejeződött be még 1945-ben, amikor is fellebbezésére az Országos Földbirtokrendető Tanács véghatározatot hozott, a fellebbezést, amely Bikal, Köblény és Hegyhátmarócon lévő kétszáznegyven katasztrális holdból kétszáz holdnak az igénybevétel alóli menetesítésére vonatkozott, elutasította.
A községi földigénylő bizottság, valamint az elkobzási ügyekben érdekeltek életében fordulatot a bizottság tagjainak elmozdítása, új bizottsági tagok delegálása jelentette 1946 novemberében. A lemondás állítólag a telepesek felhívására történt. A községi földigénylő bizottság tagjai (akik jórészt ugyancsak a telepesek közül kerültek ki) elleni vád: önkényeskedés és németpártolás.
A községi földigénylő bizottság radikálisabb tevékenységének eredménye a Baranya Megyei Földhivatal határozatában jelentkezett. Jóváhagyta az újabb birtok-összeírási ívet, amely alapján 125 bikali lakosnak a lakóhelye, illetve más község határában lévő mezőgazdasági ingatlanait, szőlőit, házait, beltelkeit, élő és holt gazdasági felszereléseit elkobzás jogcímen állami tulajdonba vette. A határozatban megnevezett jogcím a Volksbund-tagok névjegyzékében való szereplés vagy önnmagában a Volksbund megmozdulásaiban való részvétel. A közszemlére tett birtokösszeírási ív adatai ellen 37-en fellebbezéssel éltek, jogorvoslati kérelmüket azonban elutasították. Az 1945-ben hozott elkobzást kimondó határozatot egyúttal hatályon kívül helyezték.
Egy 1948-ban készített összesítés szerint a község 2953 katasztrális holdat kitevő határából összesen 2750 katasztrális holdat érintett a földreform elkobzás, illetve megváltás révén. Juttatásban részesült 195 család 1810 katasztrális holddal.
Nyugalomban eközben a telepesek sem voltak, mert az 1946. évi IX. tc. értelmében telepítésre vonatkozó alkalmasságukat felülvizsgálták. Az ennek eredményeit tartalmazó határozatban a Baranya Megyei Földhivatal velük szemben azonban lojális volt, csupán egy telepest utasított arra, hogy a szomszéd faluba költözzön át fiához, tekintve, hogy két helyen juttatásban nem részesülhetnek. Egy másiknak pedig – aki nem volt földműves foglalkozású – szorgalmára tekintettel két éves határidőt adott a földhivatal arra, hogy a földművelésben kellő jártasságot szerezzen.
A telepes-felülvizsgálattal szemben a pártoknak, a nemzeti bizottságnak, a termelési bizottságnak és a községi elöljáróságnak volt kifogása. Az eljárás során – tartalmazza panaszuk – a telepesekről csak telepesek mondtak véleményt. A bizottság nem kívánta meg a telepesektől, hogy jogosultságukat írásbelileg is igazolják. Nagyon sok közülük az iparos, sőt némelyikről olyan hír is terjed, hogy az SS-nek volt a tagja. Kifogásolták a munkához való viszonyukat, némelyek nem művelték földjeiket, mások csak annyit, amenynyi a családjuk számára elegendő. A felülvizsgálat megismétlését kérték.
A telepesek is előadták panaszaikat. Gazdálkodásra alkalmatlan házat kaptak. Az együttlakó német akadályozza őket a munkájukban. Támadták a községi földigénylő bizottságot, amelynek tagjai szerintük megrögzött alkoholisták, haszonlesők. A juttatott földhöz nem kaptak állatot.
Újabb telepes-felülvizsgálatnak nincs nyoma.
1949 végén Bikalon 181 család 719 családtaggal élt mezőgazdasági munkából. Közülük 122 új gazda, 34 régi. Az új gazdák közül telepes száz, helybeli 22. A telepesek közül felvidéki 68, csángó kettő, más vidékről való harminc.
A németektől elkobzott, valamint a báró Puchner Károlytól megváltott és telepítésre fel nem használt ingatlanokon jött létre 1949-ben a Bikali Állami Gazdaság ezerszáz katasztrális holdon. A későbbiek folyamán a gazdaság további egykori két-háromszáz holdas középbirtokokat vett át – Maróc, Nemerőpuszta, Györgyipuszta, Alsómocsolád –, amelyekhez tagosítással hozzácsatolták az egykori kisparcellákat. A hasonló körülmények között létrejött Nemerőpusztai Állami Gazdaságot 1954-ben csatolták Bikalhoz, amellyel együtt immár 6065 katasztrális holdon gazdálkodott, amiből szántó 4493, gyümölcsös 315, szőlő két, rét és legelő 724, halastó 292 katasztrális hold. A többi terület nem esett földadó-kötelezettség alá.
A szakosított gazdálkodás kialakítását, az 1960-as évet követően csatolták a gazdasághoz a Sertéstenyésztő Vállalat alsómocsoládi és a Gyapjútermeltető Vállalat hőgyészi üzemegységét, melyekkel együtt a gazdaság immár 8095 katasztrális holdon gazdálkodott.
Az állattenyésztő telepek kialakítása is 1960-ban kezdődött. A maróci telepen – ahol korábban tehenészet működött, növendék marhát és sertést tartottak – juhászatot alakítottak ki. Nemerőpusztán, ahol korábban teheneket, hízómarhákat, növendék marhákat, sertéseket és juhokat tartottak, négyszázötven férőhelyes hízómarhatelepet létesítettek. Györgyipusztán megszünt a sertéstartás, megmaradt ugyanakkor a növendékmarha-tartás. Hábipusztán üszőállományt helyeztek el. Az alsómocsoládi telep a gazdaság sertéstenyésztő és -hizlaló telepévé vált. Az állattenyésztő telepek mellett növénytermesztési, kertészeti, halászati, erdészeti tevékenységet is folytattak.
A szakosított telepek kialakításával az üzemegységi szervezési forma korszerűtlenné vált, ezért a központi irányítású ágazati vezetésre tértek át. Korábban minden üzemegység csaknem önállóan működött. Mindenhol volt bérelszámolás, különböző műhelyek, raktárak. Most központosították a pénzügyi, számviteli, bérszámfejtési tevékenységet. A gazdaság igazgatója a főkönyvelő, a vezető főmérnök, a műszaki főmérnök közvetítésével irányította a szervezeti egységeket.
A munkát az 1960-as, 1970-es években az egyre nagyobb arányú nyereség jellemezte, viszonylag kis területe ellenére a gazdaság egyre inkább országos jelentőségre tett szert. Tevékenységét a kormányzat több ízben elismerte. A gondok az 1980-as évek második felében jelentkeztek, amikor a rossz időjárás csökkenő gazdasági eredményhez vezetett, amihez az egyre apadó állami támogatás is hozzájárult. A rendszerváltás után az állami támogatás teljes megszűnése a gazdaság fizetőképtelenségét okozta, ami aztán 1994-ben felszámolásához vezetett.
A régi és az új gazdák 1951-ben alakítottak termelőszövetkezeteket Béke és Szabadság néven. A két termelőszövetkezet 1955-ben Új Élet néven egyesült, majd 1956-ban névleg feloszlott. A közös gazdálkodás azonban tovább folyt, míg hivatalosan 1957. március 1-jén megalakult a Szabadság Termelőszövetkezet.
A termelőszövetekezetek gyakori fúziója Bikalt sem kerülte el. A Szabadság 1959-ben beolvadt a szalatnaki Táncsics Mihály Termelőszövetkezetbe. A további fúzió során összeolvadt a köblényi Vörös Csillaggal, az 1960-as években pedig a mágocsi Békével.
Bikalon a községi tanácsválasztást 1950. október 22-én tartották, alakuló ülésére október 26-án került sor. A választási bizottság elnöke ismertette a választás eredményét. Megköszönte a választóknak, hogy a Népfront jelöltjeire „egy emberként adták le szavazatukat”. A tanács tagjainak kiosztotta megbízólevelüket, majd azt felmutatva, a tanácsot megválasztottnak jelentették ki. A tanácstagok ezután megválasztották a községi tanács végrehajtó bizottságát.
A megválasztottak neveiből legalább két következtetést lehet levonni. Köztük német nevű személy alig található, a végrehajtó bizottság tagjai közt egy sincs. További érdekesség, hogy a végrehajtó bizottság titkára az addigi körjegyző lett. Miután a végrehajtó bizottság is megalakult, ígéretet tett arra, hogy munkáját „a Népköztársaság törvényei, Pártunk útmutatása szerint a Nép érdekében fogja végezni”.
A községi tanács tevékenységét a telejes átpolitizáltság, a sematikus gyakorlati munka jellemezte, ami elsősorban a termelés gyakorlati irányításában, a beszolgáltatás szorgalmazásában, a termelőszövetkezeti mozgalom támogatásában, a kulákság elleni fellépésben merült ki – 1956-ig. A forradalmi események hatására eltörölték a beszolgáltatást és a kulákság megkülönböztetését, a helyi tanácsok hatásköre a diktatúra enyhülésével növekedett, a település igazi gazdájává azonban a felsőbb állami szervek közvetlen irányítása miatt nem válhatott.
A fúziós elképzelések a községi tanácsokat is elérték. 1962. október 1-jétől kezdődően Köblény és Szalatnak társközségekkel közös községi tanács alakult Bikal székhellyel. A községi közös tanács az újabb rendszerváltás következményeként 1990. december 31-ig működött.

A bikali Állami Gazdaság épülete (a volt Puchner-kastély)

A bikali Állami Gazdaság központja

A megyei pártbizottság tájékoztatója (Bikal, 1969. február 28.)

Új út és buszmegálló (1965)

Az új faluközpont a standfürdővel (1965)

Új utcasor (1965)

Kajszi szüret az állami gazdaságban (1970)

Kajszi osztályozása (1972)

Kézi nyitás a komlóföldön (1970)

Busa előkészítése fagyasztásra (1982)

A Bikali Állami Gazdaság emléklapja (1985)

Termelőszövetkezeti dolgozók az 1950-es években

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me