A lélek iskolái | Száz Magyar Falu

A lélek iskolái

A község északi részén kiemelkedő tágas téren magasodik Drégelypalánk barokk szépségben pompázó temploma. Közelében a barokk Szentháromság-szobor (1762) áll, szemben vele a földszintes plébániaház (1791).

Az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére emelt templomot 1734-ben építették, Batthyány érsek bővítette végleges kereszthajós formájára 1792-ben. A magyar szenteket ábrázoló főoltárképéről az Esterházy prímás látogatását megörökítő leírások dicsérően szóltak.

A középkori templom falmaradványaira emelt szentegyház 1658-ban már biztosan állt. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben két Szent Erzsébet-egyház is szerepel: az egyik kétségtelenül Drégely, amelynek plébániáját ma is ezen a néven jelölik.

Első, névről ismert papja 1447-ben István, 1500-ban Demeter. Az 1629-es, Pázmány-féle összeírás is megemlíti a honti főesperességhez tartozó plébániák között.

A török kori csatározások idején – mint láttuk – hadi jelentőségű helyszínné vált a község régi temploma, az, amely köré 1575-ben, Drégely eleste után a török palánkvárat épített. 1593-ban a magyarok visszafoglalták, többszöri sikertelen török ostrom után 1649-ben megerősítették.

Őrsége a várat 1663-ban felgyújtotta és elhagyta.

A templomépületet az 1697-es és 1713-as canonica visitatiók igen romos állapotúnak tüntetik fel. A plébániát 1668-ban helyezték át Palánkra, és itt épült „régi kövekből” a régi plébániaház.

1710 február 17-én Jantsovits József plébános megkezdte az anyakönyvvezetést, anyakönyvei azóta „élnek”.

A hívek vallásos buzgóságát dicséri az 1762. november 8-án emelt Szentháromság-szobor, a Nepomuki Szent János-szobor, a templom és a kálvária melletti kőkereszt.

A történelem viharai mellett az embereket, az épületeket egyaránt sújtották a természeti katasztrófák, a rettegett tűzvész és a gyakori földrengések. Az 1763. június 28-án észlelt földrengés következtében megrepedt a templom boltozata, 1764. május 7-én a villámcsapás okozta tűz martaléka lett a templomtorony belső faépítménye. Heves földrengések voltak 1806-ban, 1810-ben, 1813-ban. 1813-ban a palánki iskola leégett, 1854-ben a honti is. 1855-ben súlyos kolerajárvány pusztított, különösen Drégelypalánkon és Hídvégen szedte áldozatait, egyedül július hónapban ötvenen haltak meg. Emellett még marhavész is dühöngött, amely többek között a plébánia összes „svejci marháit” is elpusztította.

Mindezen részletekről Drégelypalánk egyik legjelesebb plébánosának, gróf Nádasdy Ferencnek a jóvoltából van tudomásunk. Nádasdy Ferenc 1808–1816 között szolgált itt. 1824-ben váci püspöknek, 1845-ben kalocsai érseknek nevezték ki. Palánki plébánossága idején kezdte vezetni a párját ritkítóan értékes Historia parochiae-t, amelyet utódjai azóta is egészen napjainkig folytattak. Nádasdy plébános idejében megújul a főoltár, a földrengés következtében súlyosan megrongálódott tetőzet és a toronysisak. A leégett iskola megsegítéséért a kincstárhoz fordult.

1859 őszén elterjedt a híre, hogy a Csitári-forrás és malom közelében megjelent a Szűzanya, és csodás gyógyulások történnek. Az akkori plébános honti férfiakból bizottságot szervezett az ügy figyelésére, majd megállapította, hogy a csodás események nem folytatódnak. A vizet és a medencét kővel zárták le.

A drégelypalánki egyház nem kis részt vállalt a XIX. század utolsó harmadában a Szondy-kultusz ápolásában.

A XX. század elején filiái sorra leválnak: 1920-ban az Ipolyon túli Hídvég, 1922-ben Hont, 1947-ben Ipolyvece. 1936. szeptember 1-jén a plébánia padlásán 1672-ből származó misekönyvet és egy 1715. évi monstranciát (szentségtartót) találtak. Mindkettő az esztergomi káptalan kincstárát gazdagítja.

A XX. század első évtizedeiben a községi társas élet is elsősorban az egyház kebelében szerveződött. Elfogadható megállapításnak tűnik, hogy csak a felülről létrehozott egyletek (azok is inkább csak az ifjúság körében) bizonyultak itt tartósnak. 1931-ban alakult meg Drégelypalánkon a Jézus Szíve Szövetség, de működött a Szívgárda, a római katolikus vegyes énekkar – megalapítója és vezetője Bodka János helyi születésű kántortanító –, a katolikus leánykör, a katolikus legényegylet és a Szondy Leventecsapat, valamint a Tűzoltóegylet is.

Az 1938. évi szent év – a Szent István jubileum és budapesti eucharisztikus kongresszus éve – eseményei hatására a hitélet fellendül. 1951 őszén elhelyezik Szent Vendel szobrát a templomban. Az 1960-as évek végétől a 70-es évtizedben több éven át végzik a plébánia és templomépület korszerűsítését, külső-belső felújítását.

1993-ban II. János Pál pápa rendelkezett az esztergom-budapesti érseki tartomány felállításáról és módosította annak határait. A drégelypalánki plébániát 1993-ban a váci egyházmegyéhez csatolták.

Néhány faoszlop, a palánkvár maradéka, amely a templom északi oldalán egy meszesgödör ásásakor került elő, egy páratlan értékű kéziratos könyv („Historia Parochiae”), néhány padláson talált kegytárgy – századok emlékezetének őrei, történelmi tudatunk megtestesítői.

A községben elemi népiskolai, illetve általános iskolai oktatás folyt és folyik. Volt ugyan kísérlet a középfokú oktatás meghonosítására, de ez sikertelennek bizonyult. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium leirata a főispánhoz egy 1945. július 20-án kelt kérelemre úgy fogalmazott, hogy értesítse Drégelypalánkot: állami polgári iskolájuk nem lesz, kérésük nem teljesíthető, mert a kultúrstatisztikai adatok szerint az iskola kellő benépesítésére nincs lehetőség. Az intézmény adatolható múltja – amely természetes módon kapcsolódott össze a drégelypalánki plébánia történetével – a XVIII. század végére nyúlik vissza. Az iskola működésére vonatkozó egyik legkorábbi adat 1789-ből származik. A domínium és Drégely község között kötött szerződés egyik pontja rögzíti: „A Méltóságos Földes Uraság kegyelméből a mesterek számokra és az oskola fűtésre elégséges Tűzre való fát fognak vágni és hordani.”

Az 1820–40-es években a népnevelés egyik legnagyobb problémája, hogy a tanköteles gyerekek közül sokan nem járnak iskolába. Gondot okozott az is, hogy a szorgalmi idő csupán a téli hónapokra terjedt ki.

A kiegyezés utáni közigazgatási rendezés a községi jegyzők helyébe a körjegyzői intézményt állította. A községi jegyzők eddig Hont megyében egyben oskolamesterek vagy újabb szóval néptanítók is voltak. 1808-ban Rudlovszky Antal oskolamester és jegyző tanította betűvetésre Palánkon a gyerekeket. Hont megyében 42 körjegyzői állomást létesítettek, köztük a drégely-palánki körjegyzőséget, amelyhez a névadó település mellett Hídvég, Hont, és Vece tartoztak.

Az 1868. évi népiskolai törvény végrehajtása akadályokba ütközött. Egyrészt hiányzott a kellő számú tanerő, másrészt nem volt meg az a forrás sem, amelyből a tanintézeteket kellőképpen felszerelhették volna. Voltak, akik a közös felekezeti és állami iskolában látták a megoldást. Így biztosabbnak látszott az állami segély folyósítása, valamint a tanítók kiválasztására és a tanrendszerre is közvetlenebb befolyást lehetett gyakorolni. A felekezetek azonban féltékenyen őrizték az iskolára is kiterjedt autonómiájukat, a szülők pedig minden vallásos felekezetnél ragaszkodtak a felekezeti jellegű iskolákhoz. A közös iskolák létrehozása így szinte lehetetlenné vált, a megyében mindössze négy ilyen intézmény létesült.

Annak ellenére, hogy Hont megye új anyagi forrásokat nem tudott feltárni a népoktatás fejlesztéséhez, az 1870-es években több szép iskola épült, egy Palánkon is. Az Eötvös József vallás- és közoktatási minisztersége alatt hozott népiskolai törvény jótékony hatással volt a helyi oktatásra, Drégelypalánk új iskoláját ellátták a szükséges taneszközökkel és új tanerőkkel, hogy lendítsenek a népnevelés ügyén.

A XX. századból a század elejéről maradtak fenn adatok. Így az 1910-es évből is, ahol említik, hogy az elemi népiskola fenntartója a község, lakossága magyar, tannyelve magyar, és 194 tanköteles él a faluban. Egy 1911– 12-es előmeneteli és mulasztási napló szerint a tanévet abban az évben 103 tanuló végezte el. A cseh megszállás ideje alatt az iskola épületét katonaság foglalta le, 1919 januárjától a tanítás szünetelt.

1931-ben a régi palánki iskolaépületet újjáépítik, a hétezer pengős költségből 4600 államsegély volt.

A római katolikus iskola igazgatója 1931-től Vinkovich Ilona. Drégelypalánkon született, esztergomi és győri tanulmányai után 1900-ban kezdte meg pályáját a helyi iskolában. Huszonöt éves és harmincéves tanítói működése alkalmából hercegprímási elismeréssel tüntették ki.

A második világháborúban az iskola a háborús pusztítás következtében súlyosan megrongálódott, de közmunkával az újjáépítésére 1945. szeptember 6-án határozat született.

Az 1945–46-os tanév anyakönyvi naplója arról tanúskodik, hogy már Szondy György nevét viseli a római katolikus általános iskola. Ma a tíz tantermes általános iskola egyben a balassagyarmati zeneiskola tagiskolája, megfelelő személyi és technikai felszereltséggel múködik.