Megfordult világban | Száz Magyar Falu

Megfordult világban

A megfordult világ első hetei az elemi létfeltételek biztosításával teltek. Megalakult a polgárőrség, begyűjtötték a fegyvereket a lakosságtól, újra őrölt a korábban találatot kapott gőzmalom. Mire a front tavasszal tovább vonult, dolgozott a nemzeti bizottság. Az elnök ugyan a kisgazda Borbély Mihály lett, de a bizottságot ténylegesen a kommunisták irányították. Ez a hatás érződött az 1945 áprilisában összeállított új képviselő-testület összetételén. Ekkorra már a közigazgatás is újra megszerveződött, fölállt az igazolóbizottság és dolgozni kezdett a népi demokratikus rendőrség. Mindezekben szintén igen erős volt az MKP befolyása. Megalakult a járási nemzeti bizottság is, hasonló körülmények között.

1945 tavaszától egyre inkább mozgolódtak, szervezkedtek, tagokat toboroztak a pártok is: tekintélyesebb taglétszámmal csak a kisgazdák és a kom-munisták dicsekedhettek, rajtuk kívül viszonylag több tagja volt még a szociáldemokratáknak és a parasztpártnak.

Az 1945. novemberi választásokon a kisgazdák döntő fölényre tettek szert, övék lett a szavazatok majdnem kétharmada, a kommunista pártra a szavazók egynegyede voksolt. Valamennyi párt megszervezte a maga ifjúsági csoportját, volt Madisz és Eposz, s a saját mozgalmi életüket dinamikusan, lelkesen megélő fiatalok különös pezsgést vittek Vecse egyébként is mozgalmas közéletébe. Ezt az izgalmas társadalmi mozgást tovább élénkítették a nőcsoportok (MNDSZ), azután a régi és új gazdák érdekvédelmi-politikai szerveződései (FÉKOSZ, UFOSZ, DÉFOSZ), és még bőven sorolhatnánk a legkülönbözőbb betűszókkal jelölt csoportokat, szervezeteket, köztük az egyházak által pártfogolt ifjúsági és felnőtt kisközösségeket meg az előző korszakból tovább élő egyesületeket, köröket. S hogy teljes legyen a kép: a politikai alapon létrejött új szervezetek többnyire megkettőződtek, mert járási szintű megfelelőik is itt működtek.

1945 tavaszán a szociáldemokrata párt vette birtokba a Csikay-házat. 1948-ban államosították az épületet, és a főutcai fronton kapott helyet a községi kultúrház. Madisz-székház lett 1945-től a Vecsey-ház, ahonnan Csomasz Béla közjegyző és családja előző ősszel Nyugatra menekült. Később rövid ideig az Erdőgazdaság központja volt az épület, majd 1948-ban iskolai napközi otthon lett.

A kommunista párt Vecsén az 1947-es, hírhedt kék cédulás választásokat követően sem ért el átütő választási sikert. Noha a kisgazdák itt is veszítettek a két évvel korábbi eredményükhöz képest, mégis a legerősebb párt maradt az FKGP a szavazatok kétharmadát megszerző baloldali koalíción belül. Az MKP azonban az elért tizenegy százalék ellenére hatalmi alapon növelte a befolyását a különböző járási és községi közigazgatási szervezetekben.

A fordulat évét követően a politikai-társadalmi viszonyok tovább romlottak, a demokrácia tért vesztett. Bár a pártegyesítés, az MDP létrejötte után az 1949-es, „népfrontos” szavazáson a szavazók egynegyede még mindig nemmel voksolt a népfrontprogramra a vecsei járásban, az 1950-es októberi tanácsválasztáson már csak a választók 4,4 százaléka szavazott nemmel ugyanitt. 1948-ban államosították az iskolákat és megkezdődött a szomszédos Sztálinváros építése. Ide sok vecsei földműves valósággal elmenekült dolgozni, mert az otthoni gazdasági körülmények egyre romlottak. Naponta hozta-vitte őket a kishajó a két part között.

1956. március elején a jeges ár – az eddig mért legmagasabb vízállással – csaknem ismét katasztrófát okozott. „Dunavecse északi részén már csak az igen magas és széles nyúlgátak tartották vissza a jeges vizet” – írta a Szabad Nép március 9-i számában a helyszíni tudósító. De visszatartotta! Megfeszített védekező munkával végül sikerült – talán most először – távol tartani az áradatot a falu utcáitól, házaitól.

Az 1956-os forradalom első hírei október 24-én a rádión keresztül érkeztek a faluba. A járási kiegészítő parancsnokságon már aznap általános harckészültséget rendeltek el, kiosztották a fegyvereket, és megszervezték a járási pártbizottság védelmét. A következő napokban hazatérő utasok terjesztették a híreket a pesti történésekről.

Az első jelentősebb megmozdulásra Dunavecsén október 27-én került sor. Délelőtt kilenckor tüntetés kezdődött, délután háromkor a Petőfi-szobor előtt gyűlt össze a tömeg, este pedig a nép előbb a járási tanács, majd a szovjet emlékmű elé vonult, és egy tűzoltóautó segítségével ledöntötték azt. A tanácsházáról iratokat dobáltak ki, a járási könyvtárból a Sztálin-köteteket hordták ki és égették el. Tüntetés volt a járási rendőrkapitányság előtt is. Néhány lövés eldördült, de aztán különösebb atrocitások nélkül ért véget a nap. A következő napokban a járási tanács apparátusából alakult munkástanács igyekezett gondoskodni a település rendjéről.

Másnap délelőtt hevesebb hangulatú nagygyűlés kezdődött a Petőfi-szobornál, ezt szabadszállási katonák sortűzzel oszlatták szét. 29-én választották meg a nemzeti bizottságot, ennek elnöke Gyukity Bódog tanár lett. Megszervezték a nemzetőrséget is. Október 30-án este a kunszentmiklósi Csikesz Ferenc tanár kezdeményezésére több község küldöttei megalakították a járási nemzeti bizottságot is, elnökévé a dunavecsei Faragó Sándort választották.

Október 31-én a két nemzeti bizottság megkezdte a kommunista vezetők felelősségre vonását, lefegyverzését és eltávolítását munkahelyükről. November elsején már ünnepelt Dunavecse: a halottak napja alkalmából megkoszorúzták az első világháborús emlékművet, és megemlékeztek a most zajló forradalom budapesti áldozatairól is. A pestieknek élelmiszert is gyűjtöttek ezekben a napokban, és több szállítmányt útnak indítottak a fővárosba. November 3-án lefegyverezték a rendőrséget, átszervezték és fegyverzetében megerősítették a nemzetőrséget. Újjáalakult a kisgazdapárt, és szerveződtek a szociáldemokraták is. November első napjaiban a szomszédos Sztálinváros felett bontakozott ki légi összecsapás a forradalmat védő erők és támadóik között. Ebben a csatában Dunavecsét is érték ágyúlövések, s egy ártatlan ember áldozatául is esett a harcnak.

Negyedikén a forradalom leverésének hírére Vecsén is megjelentek a karhatalmisták, és összegyűjtötték a fegyvereket. 15-én ülésezett utoljára a járási nemzeti bizottság, ezután a működése lehetetlenné vált, mert a viszszatért kommunista vezetők a szabadszállási páncélosok támogatásával akadályozták a munkáját. Egy hét múlva már ismét a járási tanács végrehajtó bizottsága tartott helyzetértékelő ülést. A következő hónapokban tizennyolc embert vittek el Vecséről, majd tizenegyet bebörtönöztek közülük. A büntetések hat hónaptól hat évig terjedtek.

A forradalom leverése és a megtorlások hónapjai után Vecsén is a viszonylagos konszolidáció korszaka következett, s tartott egészen a rendszerváltásig. Az 1960-as években tovább csökkent a lakosság lélekszáma, egy évtized alatt mintegy tíz százalékkal fogyott Vecse népessége. Most is magas volt az elvándorlás, de most főleg a Sztálinvárosból lett Dunaújváros jelentette azt az ittenieknek, amit a század első évtizedeiben a főváros. Sokan jártak át a továbbra is naponta dolgozni a kishajóval. A nagy iparváros valósággal felszippantotta a munkaerő-fölösleget. Átjárni biztosabb megélhetést jelentett, mint az eleinte a napi gondjaikkal küszködő téeszekben dolgozni, más munka meg alig volt helyben. Aki megunta a három műszakos ingázást, az akár el is költözhetett: odaát viszonylag könnyebben juthatott lakáshoz.

A helybeli iparosítás, a téeszek lassú erősödése és a tanyavilág megszűnése következtében több száz magánerős családi ház épült föl az ötvenes-hetvenes években, zömmel a község déli, kevésbé beépített részein, s mindez valamelyest lassította a népesség fogyását. A járási tanács létrejöttétől (1950) a dunavecsei járás megszűnéséig (1970) a járásban megvalósult központi beruházások, fejlesztések húsz százaléka került a járási székhelyre, miközben a lakosságnak csak egytizede élt itt. A két évtized alatt fölépült háromszáz lakáson kívül 1966-ban adták át az egyik legfontosabb körzeti ellátó létesítményt, az egészségügyi szakrendelő intézetet. Az SZTK hat szakorvosi rendeléssel indult, és volt saját laboratóriuma is. 1970-ben bővült, átkerült ide Soltról a tüdő szakrendelés. A járás megszűnte után a helyi tanács működtette tovább a szakrendelőt. A járások megszűnése is járt bizonyos haszonnal: a megüresedett járási intézmények megoldották több vecsei közintézmény megfelelő elhelyezését. A mentőállomást, a korszerű sporttelepet, majd a nyolcvanas évek elején a sportcsarnokot már a járás megszűnte után, a település maga építette.

Az elmúlt évtizedekben Vecse egyik nagy gondjává vált a környezet, főként a levegő és a víz szennyezése. Ezekben a dunaújvárosi acél- és papírgyártás, meg a százhalombattai olajfinomító járt az élen. A dunaújvárosi kohósalak fojtogató, bűzös gázai sok gondot okoztak. Készültek legelő- és jószágvizsgálatok, és ezek elég magas fémszennyezés tartalmat mutattak ki a füvekben és az állatokban is.

Az ötvenes évek végétől a hetvenes évekig partvédelmi okokra hivatkozva hosszanti és keresztgátakat építettek, ezek tönkretették a Duna élővizét. A mederben iszaptenger, sarjerdő alakult ki legalább kétszáz méter szélességben, elveszett a vízi sportok, a fürdés, csónak kikötés lehetősége. Ez a meggondolatlan „partvédelem” elvette Vecsétől a Dunát, pedig Pesttől Bajáig összesen nincs még egy település, amelyik ennyire közel húzódna a folyóhoz.

A rendszerváltás a település életében is alapvető változásokat hozott. Még a nyolcvanas évek végén alakult meg a Független Demokratikus Falufórum, amely markánsan hallatta a hivatalostól gyakran eltérő véleményét a község dolgaiban. 1990 márciusában újra helyi lap indult Dunavecsén. A Dunamellék havonta jelent meg, s főleg az első évben jellemezte aktív helyi politizálás. Írásai – miként a Falufórum fellépései is – az őszi önkormányzati választások előkészítésében jelentős szerepet vállaltak.

Az 1990 után Dunavecsén is ugrásszerűen megnőtt munkanélküliség a tetőpontján elérte a huszonöt százalékot. A munkahelyek közül viszonylag a Béke Tsz esett át leghamarabb a válságos időszakon.

A munkanélküliség az ezredfordulón mintegy tizenöt százalékos, de a még mindig munka nélkül élők nagyobb része már nem is akar, vagy nem is tud dolgozni. Az 1990-es évek három legnagyobb községi beruházása volt a földgáz bevezetése az évtized elején, a crossbar rendszerű telefonrendszer kiépítése a kilencvenes évek közepén, és az utolsó két évben az Apostaggal közös szennyvízcsatorna létesítése. E két település között kerékpárút is épült 1996-ban.

A rendszerváltás óta az önkormányzat gondja a szakrendelő fönntartása, amely Tasstól Soltig most is huszonkétezer lakos egészségügyi ellátásáról gondoskodik. Átmeneti visszaesés után az utóbbi években korszerű gépeket, eszközöket szereztek be. Sajnos hiányzik az intézmény mögül a szakmai színvonalat is erősítő kórházi háttér.

1991. október 23-án avatták a Makovecz Imre tervezte, a Hősök terén álló második világháborús és 1956-os emlékművet. Öt, félkörívben elhelyezkedő farönk övezi és támasztja meg a rájuk dőlő fémkeresztet. A farönkökbe van belevésve az áldozatok s a hősi halottak neve. Tabajdi István fafaragó készítette el az áldozatok nevét megőrző öt hasábot. Homoródszentmártonnal a kilencvenes évek elején újították föl a korábbi testvérközségi kapcsolatot, majd 1995-ben újra hivatalos testvérközségi megállapodást kötöttek. 1999-ben új testvérközségre talált Dunavecse: a Somogy megyei kis falut, Hetest és Vecsét Vikár Béla „hozta össze”: a jeles népdalgyűjtő, Kalevala-fordító ugyanis Hetesen született, és Vecsén hunyt el.

A nyitott ablakon át a világra kitekintő Vikár Bélát öntötte bronzba Eskulits Tamás, a Kecskeméten élő szobrász. A művelődési ház falán elhelyezett domborművet 1984 decemberében avatták föl. A Pátzay-tanítvány alkotó egyéni kiállításával megfordult már Firenzében és Kölnben is. Legismertebb munkái a kalocsai Liszt Ferenc-, és a kiskunfélegyházi Bajcsy-Zsilinszky szobor.

A kecses kis faunszobor 1996 óta díszíti a Millecentenáriumi emlékparkot, de már 1967 óta Vecse egyik köztéri szobra. Kolozs Gergely szerezte meg a községnek, s állíttatta az új szakorvosi rendelőintézet bejárata elé. A szobor alkotója, Boldogfai Farkas Sándor a főiskolán Kisfaludi-Stróbl tanítványa volt, 1930-tól állított ki. Olasz tanulmányút után Palermóban állították föl a Tüköry Lajost ábrázoló szobrát. Ismert alkotása a margitszigeti Anya gyermekével. Éremművészként is elismerték: ő tervezte a régi két- és ötforintos érmét.

A távoli testvérfalu népi iparművészetét hozta el Vecsére a Millecentenáriumi emlékparkban 1998-ban felállított székelykapu, a homoródszentmártoniak ajándéka, a székelyudvarhelyi Berkeczi Imre fafaragó alkotása.

A legfiatalabb vecsei műalkotást, a Hősök terén álló, és 1997-ben felavatott kerámia díszkutat a Probstner János irányította Kecskeméti Kerámiastúdió alkotói készítették.

1988-ban a nagyközségi tanács öregek napközi otthonát alakított ki a volt Csikay-féle épületben, 1998-ban pedig – felújítás után – a nagyközség könyvtárát költöztette oda az önkormányzat, előbb azonban az idős embereknek új otthont építettek.

Dunavecse tagja annak a kistérségi szövetségnek, amely a Felső Kiskunság és a Dunamellék tizennégy települését tömöríti. 1999 végén apostagi kezdeményezésre egy másik, érdekes önkormányzati szövetség alakult: három megye (Bács, Fejér, Tolna) tizenhat települése – köztük Dunavecse is – megalapította a Dunai Települések Szövetségét. Céljuk egy önálló, sajátos régió elfogadtatása, amit a közös örömöket és gondokat egyaránt nyújtó folyó fog össze. Minden Duna menti települést szívesen látnak, a főváros kivételével, mert az a szándékuk, hogy megmaradjanak vidéki szövetségnek.

Vecsén fontos kérdés a Duna „kiengesztelése”. A gondolat élére a Duna Kör állt: megpróbálnak tenni a folyó vízisport-életének újrateremtése érdekében is. Céljuk a korábbi állapot újraélesztése, egyrészt kotrással, másrészt az eredeti mederállapot helyreállításával. Élővé akarják újra varázsolni a vecsei Duna-partot. Az utóbbi években enyhültek a korábbról örökölt környezeti ártalmak is. Változott, korszerűsödött az acélgyártás technológiája, kevesebb a kohósalakból adódó por, bár ma is büdös még a levegő, ha a papírgyár felől fúj a szél.

Minden onnan jövő rossz ellenére – talán mert több a jó, ami a „túlfélről” ered? – Vecse ma is Dunaújvárosra figyel: élénk a kapcsolat az ottani rádióval, televízióval, gyakran jönnek át és készítenek műsorokat Vecséről és a szűkebb környékről is. Örökzöld téma a Dunán átívelő híd, a várva várt „nyugati átjáró…”