Szükség lenne népakadémiára… | Száz Magyar Falu

Szükség lenne népakadémiára…

Hajdúsámson társadalmi élete a falu által biztosított keretek között zajlott. Az irányító, meghatározó erő a község intelligenciája volt: a lelkészek, a tanítók, az orvosok, a gyógyszerész, az állatorvos, az elöljáróság vezető tisztviselői (hivatali beosztásuknál fogva is), a földbirtokosok és a sikeres kereskedők-iparosok. Weisz István véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni a Trianon utáni magyar társadalom vidéki-falusi-vezetőiről. „A vezető réteg túlnyomó többsége szellemi életet alig él. Idejüket és erejüket leköti a reprezentálás, a hatalom birtoklásáért és megtartásáért folytatott harc számtalan változata, vagy az öröm, mellyel előnyös helyzetüket élvezik.”

Kállai Gyula bihari tapasztalatai alapján más véleményt alakított ki a községhez kötődő értelmiségről: „…egész idegrendszerében, testi és lelki szövetében, látásmódjában, családi és rokoni kapcsolata ápolásában továbbra is megmarad a nép fiának… a falusi intelligencia a földművesnép legközvetlenebb és legtermészetesebb vezetője. Örömét a nép neki újságolja, panaszait neki sírja el.” Kétségtelen, hogy a társadalmi, politikai változások alakították, formálták a falu vezető személyiségeinek helyzetét, szerepét, a lakosságra gyakorolt hatását.

A falu lakosságának zömét kitevő parasztság gazdasági-társadalmi és kulturális életéről a Falu Országos Szövetsége 1921-ben 34 pontból álló kérdőívből igyekezett tájékozódni. A beérkezett válaszok sorából kitűnik reális szemléletével a hajdúsámsoni, amelynek szerzője feltehetően a falu lelkipásztora vagy egy tanítója lehetett. „A népet tudatlansága és kevés iskolai képzettsége indolenssé teszi minden szép és jó intézmény iránt. Nagy szükség lenne a falun népakadémiára, a felnőttek oktatására, továbbá az iskolák átreformálására, keresztény nemzeti agráralapra, iskolák, óvodák szaporítására. Pusztában elhangzó minden szóbeszéd, ha ezt felfogni és megértést felkelteni az ember iránta képtelen.”

A húszas évek elején ébredtek fel hétéves aléltságukból a falu valóságos közösségei, az egyesületek. A háború nemcsak a tagságot ritkította meg, hanem elvette a helyiséget, a berendezést is. A meglévő egyesületek mellett újak is alakultak. A kormány politikájának és a hivatalos közhangulatnak megfelelően a revizionista szellemű leventeegyesület a belügyminisztérium rendelkezése alapján a közösségben elsőnek tartotta meg alakuló közgyűlését 1925. július 26-án. Az egyesűlet elnöke Kruppa Antal községi főjegyző, a többi tisztségviselő és a választmány tagjai a község ismert személyiségei lettek.

A hajdúsámsoni leventék részt vettek a megyei, regionális és országos versenyeken. A Hajdú vármegyei Testnevelési Alap biztosított számukra gyakorlóteret a község határában.Igazi civil szervezetként alakult meg a Hajdúsámsoni Iparosok és Kereskedők Köre. Programjuk kimondta: „A tagok ipari és kereskedelmi érdekeinek előmozdítása, a kor szellemének továbbfejlesztése… szakszerű és általános műveltség terjesztése, szórakozás…” a feladatuk. A közgyűlés az elnöknek jelölt Burger Aladár fakereskedő és Vadnay Márton csizmadia közül Burger Aladárt választotta, Vadnay alelnök lett. Az alapító 52 főből 41 iparos, 11 kereskedő volt. A köz-ségben élő negyven zsidó család 1927. július 24-én létrehozta a Hajdúsámsoni Autonóm Ortodox Izraelita Szent Egyesületet. A 43 alapító Gelberman Jenőt választotta elnöknek. A tagság foglalkozás szerinti összetétele: magánzó négy, vegyeskereskedő három, fűszerkereskedő kettő, rőföskereskedő kettő, lókereskedő kettő, földbérlő kettő, szabó kettő, fuvaros kettő. A többi kereskedelmi ágazatból egy-egy fő vett részt az egyesületben: pék, alkusz, baromfikereskedő, kerékgyártó, fakereskedő, kovács, szikvízgyártó, terménykereskedő, sírkőkereskedő, mészáros, órás és hitoktató.

A belügyminisztérium ellenőrzése és irányítása alatt 1925-ben megalakult a Hajdúsámsoni Önkéntes Tűzoltó Testület, de támogatás hiányában feloszlott. Ezt követően minden évben újraalakult. Az 1929. január 6-ra összehívott közgyűlés határozata nyomán „ismét feléledt és működését meg is kezdte”. A testület első elnöke Kruppa Antal, nyugdíjba menetele után Greskovits Kálmán főjegyző látta el ezt a tisztet. A testület szervezete: elnökség hat fő, parancsnokság három, választmány tizenkettő, számvizsgáló bizottság három, tűzoltó húsz.

A község tűzrendészeti számbavétele: 6800 lakos, házak száma: belsőség 873, tanya 204. Sámsonkert 168, Martinka 139. Utcai közkút: nyolc (ásott egy, fúrott hét), tűzoltócélra nincs vizesmedence. A vármegyei tűzrendészeti felügyelőség évenként ellenőrizte a község tűzrendészeti felkészültségét. 1928-ban három ízben volt tűz Hajdúsámsonban, a becsült kár megközelítette a kétezer pengőt.

A község költségvetése 1929-ben lehetővé tette néhány, a tűzoltáshoz szükséges eszköz beszerzését. 1933-ban, az évenként megrendezett vármegyei tűzoltóversenyen Laskay István hajdúsámsoni önkéntes tűzoltóparancsnok egyéni díjat szerzett. Ez évben a község vezetőinek sikerült egy őrszobát és egy szertárhelyiséget biztosítani a tűzoltóknak. 1940. április 14-én népünnepélyszámba menő rendezvénnyel lepte meg a Vármegyei Tűzoltó Szövetség a sámsoniakat. Légoltalmi bemutatót rendeztek a községben, a rendezvényen jelen volt Both Gyula ezredes, a Légoltalmi Liga kerületi felügyelője, Endrey Lajos alezredes, a hadtest légvédelmi helyettes parancsnoka, Boskó Mihály légoltalmi főparancsnok, Roncsik Jenő tűzoltó főparancsnok és sokan mások. A gyakorlatra kivonult a tűzoltó-továbbképző tanfolyam 25, a kerületi tűzoltótanfolyam 44, a debreceni gázosztag 60, a tűzoltóság 48 embere.

Az oktató jellegű bemutatón a robbanóbombák hatását, a tűzoltás módszereit és eszközeit, gázgyakorlatot és mentést láthattak a szakemberek és a mintegy ötezer fős nézősereg. A gyakorlat a második világháború várható szörnyűségeiből igyekezett ízelítőt adni, a későbbi pusztítások azonban meghaladtak minden előzetes várakozást.

A trianoni békeszerződés okozta hangulat a hivatalos magyar politikában és a közvélemény meghatározó részében a revíziót előtérbe helyezte. A hatóságok felhasználták az egyesületek szervezésének lehetőségeit a fegyverkezés civil keretek közötti propagálására, megvalósítására. Hajdúsámsonban 1928. május 11-én megalakult a Hajdúsámsoni Bocskay Polgári Lövészegylet.

A közgyűlés Orosz István ny. őrnagyot választotta meg főlövészmesternek, programként a sport iránti érdeklődés felkeltését, a vallási és hazafias érzés erősítését határozta meg. Az alapszabály az egyesület tevékenységéből kizárta a politikai jelleget. A tagság foglalkozás szerinti összetétele: ny. tiszt egy, ny. altiszt egy, községi tisztviselő négy, orvos egy, gyógyszerész egy, állatorvos egy, tanító kettő, földbirtokos kettő, okleveles gazda egy, iparos hat, kereskedő kettő, földműves hat. A lanyha érdeklődés és a gazdasági válság hatása következtében az egylet működését felfüggesztette és csak 1935. október 12-én újította fel, ügyvezető elnöke Kovács Tibor gyógyszerész lett.

A község egyesületei sorában külön szint képviselt a református fiatalok dalárdája, amely később felvette a Horthy dalárda nevet. Az elnöknek megválasztott Kruppa Antal az alakulás történetét így fogalmazta meg: „…régóta óhajtja a hajdúsámsoni intelligens közönség nagy része azt, hogy alakítsunk dalárdát, melynek tagjai lennének az énekelni szerető és a magyar dalért lelkesedni tudó intelligens férfiak és nők.” A dalárdát Bede Kálmán karnagy irányította. A háborús évek után felértékelődött a nők szerepe a közéletben, így természetes, hogy a nők egyesülete is helyet kért az országépítő munkában. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének helyi csoportja 1938. január 19-én alakult meg. Az elnökség – csakúgy, mint az országos – a vezetők feleségeiből szerveződött. Díszelnök dr. Balogh Ernőné egyetemi tanár neje, alelnök Kiss Józsefné, a községi református lelkész neje, alelnök Pásztor Andorné, földbirtokos neje, titkár ifj. Ludmány Sándorné, földbirtokos neje. A csoport programja: a keresztény és nemzeti alapon álló asszonyok összefogása, a nemzeti hagyományok ápolása.

A vöröskeresztes egyletek Hajdú vármegyében a XIX.század utolsó évtizedeiben kezdtek megalakulni, Hajdúsámsonban az alispán rendeletére 1941. június 19-én tartotta meg alakuló űlését az egylet. Elnöke Kiss József református lelkész, női társelnök dr. Szabó Béláné, a községi orvos neje, alelnök Kováts Tibor gyógyszerész, titkár Szöőr Gyula igazgató-tanító.

A húszas évek elején kibontakozó alapítási hullám nemcsak városi-községi, hanem vármegyei szintű szervezeteket is eredményezett. 1923 májusában Debrecenben megalakult a Hajdú Vármegyei Népnevelési Egyesület, amelynek értelemszerűen tagjai lehettek a vármegye településeinek lakosai és intézményei (egyházak, egyesületek). Hajdúsámsonból az egyesületbe beléptek: Auspitz Mihály, Burger Aladár, Lefkovits Benő, Ludmány Sándor, Weisz Sámuel, Formmer Izidor, Gelbermann Jenő, Gödény Ferenc, Nagy Lajos, a működési gondokkal küzdő református egyház és a Református Tanító Egyesület.