II. A település határnevei 1620–1940 között
II. A település határnevei 1620–1940 között
Egy 1620-ból való határjárás szántókat nevezett meg a következő helyeken: Porkoláb hegye, Sédre-dűlő, Farkasverem, Horgas-rét, Halastó, Mezőmál-hegye alja, Öreg-hegy-dűlő. Közöttük korábbi, szőlőtermesztésre szolgáló területek találhatók, amelyeken a szőlő kipusztulását a török hódoltság eredményének tarthatjuk.
1608–1695 között szőlőt termő határrészek voltak: Mezőmál, Bot alja, Sóstókál, Farkasverem, Tod alja, Fenyős alja, Köves-tető, Kis-kút, Püspök kútja, Bogány-pince, Gyepü, Csere-dűlő, Patkány-rét, Palota (talán Pusztapalota, a XVIII. században Palotás-dűlő), Battykír.
Ugyanezen időszak kaszálói: Halastó, Gyümölcsöskert, Mezőmál, Almás-rét, Maksai-rét, Séd melletti rét, Horgas-rét, Tőttés.
1937-ben: Püspök-kert, (országút alatt) Rédey-kert,(előbbi fölött) Bozót,(Városkút mögött, káposztáskertek helye) Győrffy-kert, (a malomnál, később Czotter-malom) Baranyai-rét, (a mandulás alatt) Murva-gödör, (Zánka felé jobbra, egykor a gyermekek fürdőzőhelye volt) Horog, (Monoszlóról lejövő völgy) Alsó-mező, (Tüskési-tó vidéke, Darabszálosnak is mondták) Mezőmál, Sérmező, (a volt őszibarackos) Lappancs, (felső erdő alatt) Séd eleje, (alsó temető előtt a két séd egyesülésénél) Tobán, (Henye felé a legelőerdő) Malomi-mező, más néven Vörös-mező, egykori tulajdonosáról, (a Penész-malom fölött) Szőlőkút, (Kishegy felé a második buszmegálló előtt) Sajtó, (előző után, a Vaskapui úttól balra) Vaskapu, (a szőlőhegyben) Hegyalja, (Tobántól a hegyek alatti rész) Csere-kút, Csere kaszálója, Csákvölgy, (Szentbékkálla felé) Sós-tó, (Kővágóörs és Köveskál között) Tőttés vagy Töttös, (az elpusztult Töttöskál, Szentbékkálla felé) Kisgyepü, (Szentbékkálla felé) Pelengér, (a hegyek alatt, a kollégium pincéjétől az alső úton Köveskál fölött a szőlőhegy egy része) Rét-szer, (falu fölött az új házaknál) Csikházi-dűlő, Nyaló-kert, (Pálffyék mellett, Szentbékkálla felé) Nyúlszalasztó, (Tapolca felé balra, a vízfolyásra dől) Sásdi, (Köveskál és Szentbékkálla között) Kis körtvélyes, (a mandulás alatt, kert volt) Ábrahám-táj, (a falutól jobbra, a kővágóörsi útnál a Kódis-mezőig nyúlik) Berkenyés-rét, (a mandulás alatt) Városalja, (a nagy mandulás Kővágóörs felé) Kódis-tó, Kódis-mező, (Kővágóörs felé jobbra) Nagy-rét, (a temető alatt) Ágos-berek, (Penész-malomtól a felső temető fölötti rész) Kis-hegy, (Balatonhenye felé, kisbirtokosok szőlői voltak itt) Bisztirce (a középső Mezőmáli-dűlő), Gondoc orra (az Eötvös kilátó helye a Fekete-hegyen). Ezeket a határneveket ma is ismerik és használják. Ugyanígy a kutakat is, amelyek:
Nagy-Csere-kút, Kis-Csere-kút, Kaszás-kút, Szőlő-kút, Térdes-kút, Fejfájós-kút, Mihályné kútja, Todi-kút, Dani-kút, Sásdi-kút, Medgyesi-kút, Szilvássy-kút vagy Halastói-kút, Sati-kút, Balogh-kút, Juhászok kútja és a Zámbó-kút a Vaskapu-árokban.
A falubeli közkutak: Vörös-kút, Győrffy-kút, Hajnal-kút, Fábián-kút, Mekler-ház előtti kút és a Városkút.
(Holub József: Zala megye története a középkorban, Zalaegerszeg, 1929. Köveskálnak Szőke Károly által készített térképe 1937-ből, Cserjési Károly: Köveskál monográfiája. Kézirat, 1937. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 4489. valamint Kovács András szíves adatközlése.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
