Falu a Keleti-Mecsekben | Száz Magyar Falu

Falu a Keleti-Mecsekben

A község a festői szépségű Keleti-Mecsek északi peremén fekszik, az észak– déli, a Völgységi-patak vízgyűjtőjéhez tartozó Magyaregregyi-patak völgyében. Fő vízfolyásának mellékágai a Várvölgyi- és a Nyárádi-patak.

A község határának legmagasabb pontja a tengerszint felett háromszáz, legalacsonyabb pontja száz méter. Domborzata hegyvidéki jellegű. A 12–17 százalékos lejtőkön mezőgazdasági termelés, az ennél meredekebbeken, a 17–25 százalékos lejtőkön erdőgazdálkodás folyik. A mellékvölgyek rövidek, nagy esésűek, általában keleti, illetve nyugati lefutásúak. A lejtőkön a csapadék hatására intenzív lemosódás észlelhető. A lemosódott anyag a völgyek peremén felhalmozódott. Komolyabb eliszapolódás a település déli szomszédságában fordul elő.

Földtani fejlődéséről fontos tudni, hogy a földtörténeti középkorban keletkezett tengeri eredetű mészkövek, vulkanikus kőzetek és a harmadkorban keletkezett kavicsos, agyagos, homokos rétegek jellemzik a földkéreg ide eső darabját. A jurakorszakban és a liászkorszak elején a község mai területén is mocsári erdőségek alakultak ki, amelyek alapját képezik a liászkorszak későbbi szakaszában kialakult kőszén-előfordulásoknak. Határának kicsiny északi részét fedi csak lösz, míg a határ 63 százaléka gyengén savanyú, további 11 százaléka erősen savanyú agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Előbbi a rozsnak és az árpának kiváló, a búzának, burgonyának jó, a kukoricának, a cukorrépának, a napraforgónak, a lucernának, a szójának és a borsónak közepes termőhelyi feltételeket biztosít.

A község földesura, meghatározó földbirtokosa a pécsi püspökség, amely csaknem kizárólag erdőgazdasággal foglalkozott. Az erdőket 1945-ben a földreform során államosították. A Pécsi Állami Erdőgazdaság kezelésébe kerültek, ami feladatát a szomszéd faluban, Kárászon működő erdészete útján végzi a mai napig is. A település földművelő lakóira a kisbirtokos birtokkategória a jellemző.

A nagy kiterjedésű határ, amelynek túlnyomó részét erdő borítja, a falut nem képes eltartani. Sokan ingáznak, elsősorban a komlói és a szászvári szénbányákba, illetőleg azok bezárását követően jelenünkben más, elsősorban termelő jellegű munkahelyekre. A helyi ipari és kereskedelmi vállalkozás a megélhetéshez a mező- és erdőgazdasághoz hasonlóan ugyancsak nem biztosít kellő lehetőséget. Sokan kétlakiak. Alkalmazottként, a mezőgazdaságban földtulajdonosként igyekeznek érvényesülni.

Magyaregregy közlekedési kapcsolatrendszere hiányos. Országúton ugyan három irányból is megközelíthető (a 6-os főközlekedési útról Hosszúhetényen át, valamint Komló és Szászvár felől), vasútállomása azonban nincs. A legközelebbi vasútállomás „Kárász-Köblény” a településtől három kilométer távolságban.

Közigazgatásilag a település Baranya megyéhez, Komló város területéhez tartozik. Önálló jegyzősége van.

Egyházi hatósága a Pécsi Római Katolikus Püspökség, illetve a Kárászi Plébánia Hivatal. Búcsújáró hely. A XIX. században épült kápolnája köré tömörült lakosság az önálló plébánia létrehozását nem tudta elérni.

A község mai nevének alapja középkori eredetű, Egrögy, Egregy névalakban szerepel az oklevelekben. Az égerfa régebbi (egir, agür) alakjából „gy” képzővel alakult ki. Jelzős formája a szomszédos völgyben a XVIII. században betelepített német falutól, Német-Egregytől (a későbbi Kisbatytyántól) való megkülönböztetésül változott a XIX. század első felében. A község nevét az Országos Községi Törzskönyv Bizottság 1902-ben meghagyta, annak ellenére, hogy az országban e néven több hasonló nevű község is található. Az új helyesírási szabályzatnak megfelelően csupán névírását változtatta meg Magyar-Egregyről a máig használt Magyaregregy formára.

A település hírnevét tájának már említett szépsége, a határában fekvő Márévár és nem utolsósorban lakói adják. A vidék szépsége megihletett számos írót és tudóst, elbűvölt számtalan odalátogatót. A reneszánsz típusú építési elemei várának kultúrtörténeti jelentőséget adnak, az „egrögyi embör” ugyanakkor egyedi jelenség. Máig őriz egy archaikus élet- és természetfelfogást. A természetben él, arra támaszkodik, de meg is hallja szavát. A gazdasági körülményeknek való kiszolgáltatottsága ellenére büszke, látszólagos keménysége ellenére érzékeny, viszonylagos zárkózottsága ellenére barátságos. „Egrögyinek” többnyire csak születni lehet. A „gyüttmentek” az egregyi ember tulajdonságait csak nehezen tudják magukévá tenni. A betelepültek és beházasodottak a jellemző tulajdonságokat csak hosszú idő után sajátíthatják el.

Amennyire jellegzetes az egyes egregyi ember, legalább annyira az a helyi társadalom. Sajátságos erkölcsi szabályokkal rendelkezik, ami nem biztos, hogy fedésbe hozható a Magyarországon általánosan elfogadottakkal, de az sem, hogy mindenben megfelel az ország törvényes rendelkezéseinek. Magyaregregyen például a szűkös megélhetési lehetőségekkel összefüggésbe hozható orvvadászat majdhogynem dicsőség dolga. Az erdőföldek mindenkori törvényellenes elszántása még csak bocsánatos bűnnek sem számít. Annak ellenére nem, hogy a múltban éppen az egyházi birtok kárára követték el ezeket. Ugyanakkor ez a közösség rendelkezik igazságérzettel, annak a maga eszközeivel alkalomadtán érvényt is szerez. A helyi szabályok megsértőit a falu kiveti magából. A kiközösítés megnyilvánulási formája esetenként az igazságosztó helyről, a kocsmából történő tettleges kidobás is lehet. Az egregyiek ugyanakkor a befogadottak mellett kiállnak, őket a hivatalos hatalommal szemben is megvédik, mint ahogy tették ezt a második világháború után a szomszéd falvakból korábban betelepült németekkel. Vendégszeretők, társaságkedvelők. Betöretlen, megalázatlan, szabad emberek. A közösség megtartó ereje sokkal erősebb gazdasági lehetőségeinél. Természeti és emberi tulajdonságukat a falusi turizmus keretei között kamatoztatják az 1920-as évektől kezdődően.

Magyaregregyen a helyi igazgatásban főszerepet csak helybeliek vagy azzá váltak tölthetnek be. Vezetőit a közösség így még az 1950-es években is kezében tudta tartani. Magyaregregyen a megbecsülést nem politikai pártokhoz való tartozás határozza meg. A munkásmozgalmi mártír családja a közösségben éppen olyan megbecsült helyet foglal el, mint az 1956-os események során érdemeket szerzett. Magyaregregyen a diploma egymagában nem jelent a közösségben megkülönböztetett helyet, azért külön érdemeket is kell szerezni.

Itt minden „egrögyivé” válik. A Keleti-Mecseket beborító erdőrész, a szomszéd falu csemetekertjéből hozott és Magyaregregyen felnevelt gyümölcsfa (alapot adva a köznyelvben élő „Gyümölcsös-Egregy” falunévnek), a község határán átvonuló vad, a völgyön áthaladó közút, az átfolyó patak. Szűkebb környezetét is a maga képére igyekszik formálni, emiatt a szomszéd falvakkal nézeteltérése is támad. Elhatárolódik tőlük, különösen a szomszédos Kárásztól, riválisától. Vezető szerepre tör, környezete azonban ellenáll. Inkább Szászvár felé orientálódik.