Templomok, házak, pincék, gunyhók

Full text search

Templomok, házak, pincék, gunyhók
A 2-es főútról Ganádpusztánál Nagybörzsöny felé igyekezve, túljutva egy dombháton, az első, amit megpillanthatunk, az Árpád-kori Szent István-templom négyzetes tornya és vaskosságában is kecsesnek tűnő falai. Kevés olyan építményünk, műemlékünk van, mely az építtető szándékát ennyire harmonikusan kifejezi, ahol Isten szolgálata, a Szent István-i akarat és a természet ajándéka ennyire nyilvánvalóan megszólítja az embert, a hívőt. Nem véletlen, hogy a „kortalan” Szent István templom még ma is a falu leghívogatóbb megjelenítője a külvilág előtt, leghíresebb épülete, a legfőbb idegenforgalmi vonzerő.
A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyű, kis dombháton emelkedő, román stílusú templomot a XIII. század első felében barnásvörös trachit kváderkövekből építették, majd kevés idő elteltével négyzetes alaprajzú tornyot is emeltek elé. Az épület nyugati és déli oldalán van egy-egy kapu, ez utóbbi félköríves timpanonját hatkaréjos faragott ív díszíti, közepén egyenlő szárú kereszttel, a szárkő két vállán egy-egy faragott férfifejjel. A nyugati kapu szolgált a templomépíttető kegyúr és családja számára, a kegyúri karzat megközelítésére, valamint a toronyba történő feljutásra. A nyugati és a déli oldal első emeletén egy kör-, illetve egy kőkeretes ablak van, s a templom második és harmadik emeletét mind a négy oldalon félkörívvel záródó ikerablakok díszítik. A szentély ívsoros főpárkányának mezőiben 19 kőből faragott, sematikus szakállas-bajuszos emberfej néz ránk. A templom hajórésze síkmennyezetes. A templom szentélyét körben álló alakokkal festették ki, ezek azonban ma már alig látszanak.
Korábban a körítőfal keleti kapuja fölé beépített ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT (Zacharias Pop 1632-ben készíttette) feliratú kő alapján úgy vélték, hogy a fal a XVII. században készült, de a templomot valószínűleg már a XV. században körítőfallal vették körül, amire a bejárati kapu gótikus szárköve utal. Így a körítőfalat a XVII. század első felében csak újjáépíthették.
A Szent István-templomot feltehetően Börzsöny falu magyar lakosai használták, mivel – mint azt a kutatások bebizonyították – volt még egy templom a faluban, a Bányásztemplom, mely szintén a XIII. század első felében épült. Ide járhattak a német bányászok. Hogy melyik templom szolgált plébániatemplomként, ezt a források nem árulják el.
Nem tudjuk, hogy a Szent István-templomot kik látogatták a török korban, meglehet, hogy a csekély számú katolikus magyar lakosság, de valószínűbb, hogy senki. 1710-től – Langner plébános visszatérése után – ismét a katolikusoké lett mindkét templom, de a Bányásztemplom mint plébániatemplom nagyobb szerepet kapott, ezért történhetett, hogy a Szent István-templom rossz állapotba került. Az 1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben helyreállítását említik, de még 1781-ben is elhagyott állapotban van. II. József 1786-ban elrendelte a felesleges templomok lebontását, köztük volt a Szent István-templom is. A lebontás elmaradt, de 1800-ban kidobatták a fabútorzatot, kőfedelét lebontották, kívül-belül lemeszelték, téglával fedték le az addigi földpadlózatot. A Szent István-templomot a századforduló környékén renoválták, majd 1965-ben végeztek a történetét is sok szempontból tisztázó falkutatásokat, és restaurálták az épületet.
A Szent István-templomhoz fűződő legendák közül az egyik szerint a tatárok elől menekülő magyarok itt vágtak le az őket üldöző húsz fős ellenség közül tizenkilencet a falubeliek segítségével, míg a huszadik tatár megszökött. Ezért tudtak csak tizenkilenc „portrét” készíteni a megholtakról, és ezért maradt üresen a templom oldalán a huszadik fej helye.
Nagybörzsöny közepén, a Pánholc-hegy északnyugati lankáján emelkedik a XIII. század első felében épített Bányásztemplom. Eredetileg Szent Miklós, 1862-ben a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. A Börzsönybe telepített német bányászok építhették a XIII. század első felében az egyenes szentélyzáródású kis templomot, amit a XV. században bővítettek ki mai formájára, meghoszszabbítva a hajót és gótikus szentélyt, sekrestyét építve egyik oldala mellé. A XV–XVI. században további átépítések történtek, amit déli oldalába beépített reneszánsz ablak maradványai tanúsítanak. 1938-ban leszedték fazsindelyét és bádoggal fedték be a tetőt.
A torony nélküli, egyhajós, keletelt templom kis teraszon áll. A főhomlokzat csúcsíves bejárata felett kőből faragott kerek talpú pajzson a bányászjelvények, ék és kalapács, láthatók.
A sík gerenda mennyezetes belső térhez csatlakozik a szentély helyreállított gótikus csillagboltozata, egy félköríves és egy csúcsíves, mérműves ablak. A templomhoz tartozik egy gótikus szentségtartó és keresztelőkút. A Bányásztemplom mellett 1732 és 1779 között különálló fa harangláb is állt három haranggal, s ezt a templom renoválásakor pótolták.
A Bányásztemplom 1673-tól talán csak rövid időre kerülhetett katolikus kézre, 1687–1705 között is ők használták, majd 1710-től végleg a birtokukba került.
A község délnyugati részén, egy magas dombon emelkedik a késő barokk, egyhajós Szent Miklós római katolikus plébániatemplom, melyet Batthyány József prímás mint földesúr emeltetett 1782 és 1788 között.
Az evangélikusok az 1785-ben épített, majd 1844 leégett templomuk helyén emeltek új templomot Belcsák Károly tervei szerint. Az 1852-ben felszentelt homlokzat előtti tornyos, egyhajós, klasszicista építmény a község északi részén, a Börzsönyi-patak partján áll. Oltárképét Pesky (Peschky) József (1795–1862) festette biedermeier stílusban.
Nagybörzsöny templomai, házai, pincéi és présházai egészen sajátságos látványt nyújtanak a faluba érkezőnek. Az erdők, szántók és rétek által körülvett házak többsége a patak menti és az ezzel párhuzamos utcákban épültek, valamint az ezeket összekötő, vagy ezekhez csatlakozó keresztutcákban, részben a dombos területekre. A településszerkezet a természeti, táji adottságokkal, a gazdálkodással és a közösségi viszonyokkal szoros kapcsolatban alakult ki. Nagybörzsöny határa ugyan meglehetősen tág, de nagy részét erdő foglalta és foglalja el, ezért a szabad területeket mindenütt mezőgazdasági művelés alá vonták, épületeket emiatt a mai napig nem találhatunk a belterületen kívül.
Nagybörzsöny belső telkei a magyar és a német etnikum együttélésének megfelelően kétféle rendszerben alakultak ki.
A palóc hosszúfolyás elrendezésű portán a házak az utakra, patakpartokra nézve merőlegesen épültek, s ha család bővült, a hosszú szalagtelken befelé további lakóházat és gazdasági épületeket – pajta, kamra, pévás, istálló – kapcsoltak a régebbihez. Így több család, generáció élt egy portán, „egy folyásban”. A nagycsaládrendszer az első világháborút követően kezdett felbomlani, s ekkor örökség, eladás következtében idegenek is bekerültek a hosszúfolyásba.
A másik jellegzetes telekrendszer a nagybörzsönyi német etnikum körében alakult ki, az úgynevezett közösudvar. Ennek jellegzetessége, hogy a patakra, a főtérre, vagy az útra merőleges szalagtelek, vagyis a porta mindkét oldalán házsor épült, annak megfelelően, ahogy az együtt élő nagycsalád új taggal bővült. A két épületsor mindkét végén istállóval végződött, ezeket az udvar végében pajták kötötték össze. Mindig a legtekintélyesebb, a nagycsaládot irányító családfő élt családtagjaival a közvetlenül az utcára néző házban, így, ha valamelyik családfő ezt a szerepét elveszítette, a házsor hátsó traktusába költözködött.
A nagybörzsönyi településrendszer másik sajátossága a kétbeltelkűség. A belső telkektől függetlenül ugyanis azonos funkciójú gazdasági épületegyüttesek, pincék, présházak és gunyhók jöttek létre. A gyalogutak mentén elhelyezkedő pinceszérűn, a pázsiton (Tries = Dresch) a pincék (Khele = Keller), a présházak és a gunyhók (Hithn = Hütten) sorokat és utcákat alkotnak. A pázsiton voltak különálló pincék, de kialakultak egész pincerendszerek is. Egy pincegádorból ugyanis több pinceág is elágazhatott, attól függően, hogy a családok hogyan álltak össze, milyen munkaszervezetet alakítottak ki egymás között. Voltak olyan porták is, melyeken ki lehetett alakítani a teljes gazdasági udvart is. Ilyen volt például Glázer Márton portája, ahol a lakóház végében helyezkedtek el a gazdasági épületrészek, a kamra, a pálinkafőző és istálló, a háztól külön az udvart lezáró pajta (Scheien) – padlásán széna, alatta a szekerek –, és a lakóház alatt volt a nagyméretű pince.
A gunyhókban szénát tároltak, itt dolgozták fel a szőlőt, és itt is csépeltek gabonát. A gunyhók között vermek (Traet grueb = Tretgrube) sorakoztak, mert az itteni agyagos talaj alkalmasabb volt a termények tárolására.
A pázsiton levő pincéket állandóan őrizték, és két-három strázsa járta présházakat. A pázsit présházaiban, pincéiben élénk társadalmi életet folytattak a börzsönyiek. Mielőtt hajnalban kivonultak a határba, betértek a présházakba, erőt gyűjtöttek, felhajtottak néhány pohárka pálinkát, bort, amit vittek magukkal a szőlőbe, szántóra, erdőre is. A munkából hazatérve is betértek pihenni, de a jeles ünnepeken is itt töltötték a nap egy részét. Szórakoztak, s a zenét cigány muzsikusok szolgáltatták. Farsang vasárnapja utáni vasárnapon azonban csak asszonyok tartózkodhattak a pincében, s ilyenkor megkóstolgatták az erőt adó fehér és a szépséget hozó vörös bort.
Az idelátogatóknak érdemes megnézniük még a XVII. század végén épített bányagazda házat, ami most tájházként szolgál, a XVIII. századi római katolikus lelkészlakot, a temetőket és természetesen a girbegörbe utcácskák sorát.

Szent István templom (XIX. század közepe)

 

Két XIII. századi „portré”

A Bányásztemplom szentélye

A Bányásztemplom

A katolikus templom hajója

Az evangélikus templom belső tere

A Hirth család közösudvarának alaprajza

Pincesor az út mentén

A Nagybörzsönybe vezető országút

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me