Kastélyból múzeum

Full text search

Kastélyból múzeum
Az 1960-as évek elején mind többször vetődött fel a nagykastély sorsának rendezése. Bonyolította a helyzetet, hogy a régi kultúrház, mely nagyjából a jelenlegi művelődési ház helyén állt, életveszélyessé vált, 1966 őszén le is kellett bontani. Nem volt a falunak önálló könyvtárépülete sem, az egyre gyarapodó állományt 1955-ben az Aulich utcai iskolába helyezték el. Ugyanakkor a párt és a tanács, annak intézményei részére is irodákat kellett biztosítani. 1961-ben a kultúrház előadóterme (ezzel együtt a táncterme), olvasó- és klubterme a nagykastélyban megszűnt. Így aztán a bálokat hol almatárolóban, hol terményraktárakban tartotta a művelődési ház.
Ideiglenes kezelésbe a megyei tanács építési és közlekedési osztálya részére adta át 1962. január 24-én az Országos Műemléki Felügyelőség a kastélyt és tizennégy holdas parkját. Ekkor is készült egy felosztási terv, melynek értelmében a földszinten, a bejárattól jobbra lévő két szobát az Egészségvédelmi Kör (Zöldkereszt) kapta, balra a napközi otthon ebédlője, az onnan nyíló északi bástya szobája a községi KISZ-bizottság irodája lett. Az első emeleti nagytermet a párt és a tanács közös tanácstermének, a mellette lévő akkori könyvtári szobát párttitkári helyiségnek gondolták. Az első emelet bal oldali két szobáját és a déli bástya szobáit irodahelyiségeknek, irattárnak, egy pincehelyiséget pedig a községi tanács vb-nek kértek. A második emeletet teljes egészében múzeumnak adták át, mégpedig a Magyar Nemzeti Múzeum itteni fiókjaként gondolták az üzemeltetést, kivéve a déli bástya toronyszobáját, ahová a községi könyvtárat szerették volna telepíteni.
Ekkor már több éve a községben dolgozott Molnár Mátyás tanár, akinek egészen más elképzelései voltak a kastéllyal kapcsolatban. A teljes épületben múzeumot, a déli bástyában alkotóházat, a parkban skanzent gondolt el, s mindehhez – úgy is, mint a községi Hazafias Népfront titkára – a megyei tanácson, a minisztériumban kilincselt jóváhagyásért. Még 1962 tavaszán elérte, hogy a megyei tanács is hozzájárult a művésztelep megvalósításának gondolatához.
Levélben fordult 1962 nyarán a helyi Népfront Bizottság (Sólyom Gyula elnök és Molnár Mátyás) a Művelődési Minisztérium Múzeumi Főigazgatóságához a múzeum ügyében: „Tekintettel a várkastély történelmi nevezetességére szeretnénk, ha a II. emeleti helyiségekben Rákóczi kiállítás, könyvtár és levéltár nyílna, Rákóczi kutató múzeum jelleggel… Az I. emelet helyiségeiben a megyei múzeum rendezhetne be kiállítást, itt egyben helytörténeti anyagot is lehetne elhelyezni. A földszinten az ismeretterjesztés (KISZ, Nőtanács, Hazafias Népfront stb.) célját szolgáló előadóterem és egyelőre az egészségügyi szobák nyerhetnének elhelyezést. Ezenkívül egy különbejáratú részben, a déli bástyában alkotó szobát lehetne berendezni képzőművészek, írók stb. részére. Míg a pincehelyiség igen alkalmas lenne kőtörténeti kiállítás céljára…”
A döntés sokáig húzódott, bár 1963-tól a megyei múzeumigazgatóság kezelte az immár restaurált épületet és a parkot, megnyíltak az első kiállítások is, de az óvodát – a falu egyelőre nem talált más helyet – 1963-ban beköltöztette a földszintre, s csak 1965 elején helyezték át a Tulipán utcában vásárolt épületbe. A Vay Ádám Múzeum ünnepélyes megnyitását ettől függetlenül 1964. október 4-én megtartották.
Gondot okozott a kastélypark ügye is. A falu népe és a tanács joggal tarthatott attól, hogy az előbb-utóbb védetté nyilvánítandó területről ki fognak szorulni az akkor már a tsz kezelésében lévő sportlétesítmények: a futball-, kézilabda- és röplabdapálya, a zuhanyozó és az öltöző, valamint a tanács kezelésében lévő kiskastély a négy szolgálati lakással, és a még csak tervbe vett szabadtéri színpad. A későbbiek során mind a mai napig számtalan terv született a sportlétesítmények kiköltöztetéséről a tó mellé vagy a vasúton túlra, de minden maradt a régiben. A szabadtéri színpad végül is nem készült el, a kiskastélyt pedig a rendszerváltás óta – vendégházzá alakítva – a múzeum és a polgármesteri hivatal közösen üzemeltetik.
Nehezen sikerült megoldani a művelődési ház és a könyvtár ügyét is. A közel négyezres állományt 1964-ben a községi tanács nagytermébe helyezték át, a művelődési házról pedig az a döntés született, hogy amíg az új kultúrház fel nem épül, addig a Damjanich utcai 1. számú tanteremben működik – a tanításon kívüli időben.
Az 1960-as években kapott újabb lendületet szerte az országban a művelődésiotthon-építés, jelentős mértékben társadalmi erővel és munkával. 1968-ban Vaján is az akkori időkre nagyon jellemző, emeletes, nagytermes művelődési ház épült, melyet ünnepi műsorral nyitottak meg augusztus huszadikán. Ebben a modern épületben kapott helyet a művelődési ház szakköreivel, a szélesvásznú mozi és a községi könyvtár, mely éppen időben költözött át, hiszen korábban a tanácsházi elhelyezés után a kastély gondnoki épületébe telepítették át, az azonban igen vizes épület volt, úgyhogy mind a könyvek, mind pedig a szekrények és polcok komoly károsodást szenvedtek.
Szintén az 1960-as évek nagy művelődéspolitikai vállalkozása volt a jobb feltételeket és ellátást ígérő iskolakörzetesítés megvalósítása. Döntően a tanyasi iskolák felszámolást tűzte ki célul a diákotthonok létesítése, melynek során Vaján a kiskastélyt tartották a legalkalmasabbnak egy ilyen intézmény megvalósítására. 1967-ben megtörténtek a szükséges belső átalakítási és fel-újítási munkák, 1968-ban a kialakított 54 férőhelyet teljesen betöltötték. A gyermekek Rákóczi-tanyáról, Flóra-tanyáról (Baktalórántháza), a Kauzsay-tanyáról (Magy) és Liget-tanyáról (Ófehértó) érkeztek. Éjszakai ügyeletest nem alkalmaztak, mert egy nevelő benn lakott az épületben, és felügyelt rájuk. Az évtized végén és az 1970-es évek elején új, földszintes szárnnyal tovább bővült a diákotthon: két tanulószobát, irodát, konyhát, mosókonyhát, raktárt alakítottak ki benne.
Megszűnt a tanítás 1970. szeptember 1-jén Boglya-tanyán. Az első időkben még stráfkocsival hozták be mindennap a gyermekeket az iskolába, később az elhelyezésük megoldódott a diákotthonban. Ekkor már hetven tanuló lakott a kiskastélyban. Öt év múlva Rákóczi-tanyán is megszüntették az iskolát, s a gyermekek szintén a diákotthonban kaptak szállást, melyet ekkorra száztíz tanuló befogadására tettek alkalmassá.
Az 1960-as évek végén a falu lakossága 3728 lélek: 1824 férfi és 1904 nő. A külterületen lakók száma: 601. A lakónépesség 707 lakóházban élt. A község területe 4971 katasztrális hold volt. Az akkori párt- és kormányhatározatoknak megfelelően a tanács fokozott figyelmet szentelt a lakosság ellátásának javítására, kisiparosi engedélyek kiadásával segítette az állami és szövetkezeti szolgáltatások esetleges hiányainak pótlását. Az 1970-es évek végén szolgáltatóház épült a faluban. Iparcikk bolt, cukrászda nyílt.
A lakosság anyagi erősödését mutatta, hogy a Vaja és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet taglétszáma 1968-ban 1345 fő volt, a betétállomány felülmúlta az ötmillió forintot. A szövetkezet egy év múlva önálló kis irodaházat is épített. Ugyanezekben az években épült fel a tsz emeletes irodaháza.
A Rákóczi Termelőszövetkezet kezdte el szervezni már az 1970-es évek végén a szomszéd termelőszövetkezetekkel egy közös gyümölcstermesztési és értékesítési rendszert, melynek a Nyírkert nevet adták. Ezervagonos hűtőtárolót, léüzemet létesítettek, munkalehetőséget adva ezzel a környékbeli lakosságnak is. 1985-ben, fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából a tsz a Kiváló Termelőszövetkezet kitüntető címet kapta.
Az 1970-es év ismét változást hozott a falu életében. A közigazgatási átszervezések során megszűnt a baktalórántházi járás, Vaja nagyközség július 1-jével közös tanácsot alakított Őrrel és Rohoddal, melyhez később még Nyírparasznya is társult, az irányító feladatokat előbb Mátészalka vette át, majd 1989. július 1-jétől a kétszintű helyi-területi igazgatásra való áttérés megyei programtervének alapján a tanács szerveinek munkáját már közvetlenül a megyei tanácsi szervek irányították.
Nagy segítőkészségről tett tanúbizonyságot a falu lakossága a felső-tiszai árvíz idején. 1970. május 17-én Fehérgyarmatról 34 személyt, Jánkmajtisról tizenkettőt, Nábrádról húszat, Panyoláról 28-at, Szamosszegről tizenhatot – zömmel családokat – fogadtak be vajaiak. Jelentős mennyiségű terményt, 494-en pedig összesen 52 350 forintot adtak össze, amit a tanács a rászorultak részére utalt tovább.
Még abban az évben a falu tűzvédelmének megerősítésére a Damjanich úton felépült a két szerállásos, 115 négyzetméter alapterületű szertár. A településen ekkor Nagy Pál önkéntes parancsnok vezetésével 36 önkéntes és nyolc úttörő tűzoltó szolgált, akik a korábbi járási versenyeken is derekasan helytálltak.
Vaja, Rohod és Őr község önkéntes tűzoltótestületei 1975. február 19-én megtartották alakuló ülésüket (a 4/1974. /VIII. 1./ BM. sz. rendelet alapján), és a testületek egyesületté alakultak. A székhely Vaja lett, a másik két községben egy-egy egység működött, melyek parancsnokai Vaján Fekete József (1938) pedagógus, Rohodon Király Miklós (1923) önkéntes tűzoltó főhadnagy, Őrben pedig Hódi Miklós (1921) tsz-tag. 1979 januárjában csatlakozott az egyesülethez Nyírparasznya is.
Elkészült 1980-ra a Vaját, Őrt és Rohodot egészséges ivóvízzel ellátó regionális vízmű, egy évvel korábban átadták az új, 332 négyzetméteres ABC Áruházat.
Súlyos, több évtizedes problémát igyekezett felszámolni az 1980-as években a nagyközségi tanács azzal, hogy a cigánytelep korábban már megkezdett széttelepítését tovább folytatta, új utcasorokat nyitott, és kedvezményes hitelekkel ösztönözte a telepi lakosságot házépítésre. 1985-re már csak három család maradt a telepen. Ekkor a cigány lakosság száma a faluban 329 fő (az össznépesség 9,3 százaléka), munkaképes korú volt 198, közülük munkaviszonyban állt 126 fő, ebből eljáró hetven fő, helyben dolgozó pedig 56 fő volt.
Az iskola és a művelődési intézmények szorosabb összefogására országosan, kísérletképpen beindított Általános Művelődési Központok (ÁMK) egyike Vaján kezdte el a működését 1981-ben. Az összefogott intézmények ellátását egy év múlva a helyi Gazdasági, Műszaki és Ellátó Szolgálat (Gamesz) intézte egészen az 1989-es megszüntetéséig. Működése alatt épült fel az általános iskola udvarán az új tornaterem és a hatszáz adagos konyha-étkezde (1985). Ugyanettől az évtől Vaján önálló fogorvosi körzetet alakítottak ki.
A rendszerváltás idejének eseményei közül kiemelkedik, hogy 1989-ben a faluba kilenc romániai menekült érkezett, akik itt is akartak letelepedni, augusztus 2-án megalakult Vaján a kisgazdapárt tizenhét taggal, szeptember 4-én pedig a Hazafias Népfront ülésén a település testvérhelységévé fogadta a kárpátaljai Tiszaújlak községet.
Az 1990-es évek elejére a község valamennyi útja szilárd burkolatot kapott, és elkészült a Rákóczi-tanyához vezető út is, kiépült a földgázvezeték, a crossbar-telefonhálózat, meghatározó nagyüzemmé vált a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft.
A falu lakossága 1990-ben 3667 fő, ebből 1648 férfi és 1719 nő, akik 1031 lakásban éltek. Közigazgatásilag ekkor újra önállóvá vált és mai napig is az a nagyközség.
Az 1990-es helyhatósági választások a tizenegy tagú képviselő-testület döntő többségben az MDF, illetve kisgazdapárti és MDF közös jelöltekből alakult meg, polgármesterré az akkor negyvenéves, független jelöltként indult Tisza Lászlót választották meg.

Az északnyugati torony (1961)

Molnár Mátyás, a múzeumalapító mint levente (1941)

Martsa István: Kuruc talpasok

Almaszüret az 1970-es évek elején

A községháza

A Debrecen–nagydobosi út részlete

Az új római katolikus templom

Az épülő görög katolikus templom

A Molnár Mátyás nevét viselő általános iskola

A vajai Zöldség-Gyümölcs Kft.

A Vay Ádám utcai lakótelep

Csoóri Sándor és Pozsgay Imre a Rákóczi-ünnepség alkalmával a tájház előtt (1988)

Kovács Judit tanítónő I. ostálya az 1953/54. tanévben

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me