NEGYVENEGYGYEDIK SZAK.
Szemtelenek.
Bal körmű kis aszszony, félre csap.
Szemtelen koldúsnak tele nagy táskája.
Kanca rúgásokat gyakran el nyögte már.
Nincs semmi orcája, valamint az ebnek.
Kerűlvén a’ tisztát, gönnyecségben zabáll.
Belédes bele bút, mint kulláncs a’ börbe.
Ő is szereti a’ porcogóst.
Akár miként szidgyák, soha meg nem pirúl.
Örömest el szeli, ahhol meg sűlt.
Számos gonoszságát vétkével födözi.
254Gyakran meg veszik rajta a’ bika pénzt.
A’ menyecskés legény nem házasodhatnék.
Tiszta búza, tiszta rozs.
Menten öszsze mennek most.
A’ szelid tyúk, hamar meg lapúl.
Kinél a’ papucsra akadnak, azon mást is keresnek.
Sokkal szebb termete, de lucskos a’ híre.
Hol jámbor személy nincs, bal körmű a’ táncos.
Főrűl főre, orcárúl orcára sétál.
Akkor jár szaporán nyelve, midőn Urának moslékában locskál.
Galamb természetű, szapora.
255El soványodott a’ szerelembe.
Sok veje, kinek leánya szemtelen.
Cinkos – Flandra – Sandra.
A’ kerteletlen virág hamar el enyisz.
Bele körmölt, mint vadóc a’ kapcába.
Nyújtozkodhatnék, mint a’ Rima-Szombati Papné.
Nem mind szűz ki fejére pártát köt.
Bele ragaszkodik, mint téli zöld a’ falba.
A’ jó csödör utóllyára meg vakúl.
Meg ingatták a’ tejfölért.
Sokszor szaladásra vetetik az úttyát.
Szérdéken kapták a’ gonosz kan macskát.
256Szemtelen – Országé. – Világé.
Híre van az egész városban.
Némely högyek akkor is égnek belől, midőn berccőket a’ hó el lepte.
Éppen nem hírlelik felőlle: hogy szent.
Bernákoló és nyifogó macska.
Nincsen semmi bőre, mely meg pirúlhatna.
Kurta már a’ város’ bikája.
Gyakran leli a’ zőld hideg lelés.
A’ mohon ebeknek vakok ő kőlkkeik.
Egyébtűl nem igen; hanem a’ rajta kaptáktúl fél.
Nyalakodik mindenütt, valamint a’ kutya.
Félre billentő. – Félre rugó.
Sovány tekintete is botránkoztató.
Ellenzőnek ellene teszi magát.
257Szokássa szerént reá jött a’ bona óra.
Öröm leány. – Ura gyalázattya.
Fel szabadúlt minden gonoszságra.
Éppen nem tudhattya: micsoda a’ szegény.
Kint hagyta (szolgájával egygyütt) szemérmetességét a’ köszöbnél.
Mindenre (még meszszirűl is) vigyorog.
Nyallya, fallya az eleven képeket.
Bé hunyorodott tökélletlen szeme.
Tarajas kakas. – Nyerít ménló.
A’ páras világban meg únta a’ páratlan életet.
Fogantatássakor bika jelben volt a’ nap.
Születéssekor a’ büdös kecske bakban.
Arany bárány arany kos,
Mindgyárt öszsze mennek most.
Csalán, nem liliom kezébe.
Rosz szél fúj Komárom felől Temesig.
Nincs semmi épség fene ette testében.
Borbély inas. – Vak ablak. – Pákostos.
Könnyen által hágja jó Urának ágyát.
A’ szerelmeskedés henyélőknek dolgok.
A’ meleg nap hamar meg indittya a’ bimbót.
Jól tudgya: hányat ütött az óra.
Bak nemzetbűl származott.
Hogy nem szégyenled a’ pelengért?
A’ jött ment hamarkodó szeretet, hó halom.
258Gonosz tetteivel kérkedik.
Jól tudgya: mi a’ rőfnek az árra.
Veszta szűzeinél el nem alszik a’ tűz.
Lefelé termett alacson lélek.
Meg indult benne az egere.
Nem aludt téj; hanem meleg vér folyik ereiben.
Meg szalasztották a’ hiba gatyát.
Síppal, dobbal, trombítával jön a’ bordelybűl.
Nagy melegben is viseli a’ kankót.
Egész csordában ő az első parancsoló.
Hét Vármegyének szolgállója.
Éjjeli nappali Nimfa. – Mezitlábos szűz.
Vénus’ táborába a’ leg első vitéz.
Fajtalan személy. – Igyorog vigyorog.
Egész nap nyerít a’ sárga kancák után.
Hozzá ragad, mint bojtorján a’ ló serényhez.
Szemtelennél szemtelenebb is lehet.
Mennél tovább tart a’ világ, annál szemtelenebb.
Arra ugyan még nem jutottunk: hogy (egy szűznek fel találássa’ okáért) az egek élemessébe hágjunk.
Sok hasztalan gondolatok fordúlnak meg egy lábtyú kötésnél.
Mennél munkásabb a’ leány, annál tisztább.
Malacnak disznó az annya.
Verébnek veréb a’ fia, galambnak galamb.