NEGYVENNEGYEDIK SZAK.
Szerencsétlenek.
Egyik szomszéd ki veti, a’ másik fel szedi.
El szedték orra előtt az epret.
276Csak a’ mindennapi imádság tartya.
Lórúl szamárra. – Ebet fogott.
Háta gerincéhez nyőlt hitván hasa.
Csöbörbűl vödörbe hágott.
Mézes madzag helyett is kígyóra talált.
Sokat válogatván a’ mogyoróba, végtére férgest talált.
Egy kárbúl kettőt csinált.
Hír harangot húztak néki.
Szegény tprücsök ugyan meg szorítanak.
A’ ki egyszer szerencsétlen, az egyenesen is el törheti lábát.
277Ki szúrták a’ szemét; akár mi jó néki.
Két szék között a’ főldön maradt.
Ördögöt fogott, azt is pedig fülest.
Őtet egygyik a’ másiknak elejébe gördíti.
Veszttére harapta el az egér fejet.
Még a’ magájéval se szabad.
Játszanak véle, mint a’ bőr laptával.
Fris vizre vitték, és szomjan hagyták.
Rút homályba borúlt hajnali csillaga.
Pénzt keresett, ló kukóra talált.
Apró szeleteket szelt maga elébe.
Nem küldenek követet a’ szerencsétlenségért.
Hánnyák, vetik, mint a’ dézma gabonát.
Lepént keresett, tehén ganéra akadt.
278Fejére tanította, mint bujtárját guba.
A’ szerencsétlen gazd’aszszonnak tyúkja is kissebbet tojik, mint a’ szerencsésnek jércéje.
Nagy útrúl szerencsésen haza érvén, kapujában törött el a’ lába.
Az Urak vesznek öszsze, a’ Jobbágyaknak hajok típődik.
Nyersett evett; gyomra nem emísztheti.
A’ tyúkok ették meg szelet kenyerét.
Űzőbe vette a’ szerencse.
Jaj annak a’ háznak
Nyakába bikának
Hol jármot vet a’ tehén.
Ki veszni indúlt, annak a’ légy viz is árt.
Jégre csalták – Körmére hágtak.
279Csupa harangozó néz ki a’ szemébűl.
Úgy reá száradt: hogy a’ kutya se nyallya le rólla.
Otthon felejtették a’ kemencénél.
Csötörtöket vetett puskája.
Meg olvasta fogát a’ béka.
280Adál Uram essőt, nincs köszönet benne.
Fiatal lévén, bele fárad a’ munkába.
A’ mit a’ vámon nyert, el vesztette a’ harmincadon.
Jól lakott a’ nagy semmivel.
Bocskora a’ sárban maradott.
A’ Barátok zsákjába jutott.
Addig jádszik macska az egérrel, még meg nem eszi.
Addég járnak a’ korsóval a’ vízre, még nem törik.
Addég úszik a’ tök, még el nem merűl.
Néha a’ jó ló is Cigány kézre szorúl.
Szerencsétlen madár a’ gyerek’ kezében.
El nem talállya a’ tárgyat.
281Ott’ hagyták a’ fa képnél.
Két felé kapdos, mint a’ Dunába haló ember.
Mindenhez, még a’ szalma szálhoz is kapdos, mint a’
Tiszába haló ember.
Látás után mosojgás,
Ez után a’ karolás
Ezt követi a’ nem jó
Nem jó után a’ sok óh!
Mennyit fordúl a’ kerék fel, annyit alá.
Néha reggel tánc, estte pedig lánc.
El rezelte minden böcsűletét.
Bele kéverődzött a’ sűrű hinárba.
Meg bukott szerencséjével együtt.
El aludta minden szerencséjét.
282A’ jó meleg kása meg égette szájját.
Erősen vakarja koszos fejét.
Meg fordúlt a’ szerencse kerék.
Csak egy cérna szálon függött élete.
Házában minden szeglet meg bomlott.
Meg esett néki a’ Diószegi vásár.
Egygyért kettőt húztak a’ fogban.
Magának az ökör nem szánt a’ zab alá.
Vastag a’ szalonnája, mint a’ téjnek pilléje.
284Meg akadott a’ tengely.
Essőt kerűlvén a’ vizbe holt.
Még a’ dolognak elején is bele sűl.
Ha süveges mesterségre adná is magát, e’ világra a’ gyermekek talán fejetlenűl jönnének.
Kalapja a’ palláson maradott.
Bocskorának szíjja el ódzott.
A’ ki mellett gyakran el mén a’ szerencsétlenség; egyszer bele ütközik.
Szerencsétlen ember, ki a’ szomszéd fazéknak csak fenekét nézi.
Ők vernek minket, minket is ők.
Holttan jött az élők közé.
Bal szelek fúttával szerencsétlenűl járt.
El hordották szegént a’ tyúk űlőrűl.
Kezében törött a’ kormány.
Olyan jó a’ bora, mint a’ leg jobb ecet.
Nem mindennap ragyog a’ nap.
Csak a’ Cigány sátor lett menedék helye.
Cselt vetett a’ forgó szerencse.
Mindenkor be borúlva vagyon üdeje.
Minden szántás nélkűl maradott.
A’ szerencsétlenség nem bánik az emberrel halkkal.
Nem jár társ nélkűl a’ szerencsétlenség.
Repedt az árboc, meg állott a’ gálya.
Mind le pattant hordajárúl az abroncs.
Nagy konc esett ki a’ szájjábúl.
Meg nyergelték mint a’ túrós hátú lovat.
Reá szorúlt a’ Tót vendégségre.
Minden ló fel rugja a’ szerencsétlent.
Nem édes, hanem mostoha anya a’ szerencse.
Pénzen vesznek kenyeret; még se esznek eleget.
Virág helyett kórót szedett.
Gonosz oldal bordára talált.
Szerencse a’ mankót utánna hajtotta.
Ki ugrott bőrébűl; az az: meg hólt.
Ki nevette a’ lelkét, az az: nevetve hólt meg.
Roszszúl sűlt el a’ puska.
Ünneplő orcáját otthon felejtette.
A’ szerencsétlennek halál se baráttya.
Nincs oly lángoló szerencsétlenség, melyben egy szikra jó szerencse ne lenne.
Búzát vetett, konkojt aratott.
Kész a’ lakodalom, de nincsen meny aszszony.
A’ szegénnek ajándéka drága.
Úgy meg verte az Isten: hogy a’ botot is rajta felejtette.
A’ szegény emberrel morzsát se gondolnak.
Bal kezére fogta a’ kényes szerencse.
Hamar fejére tölt a’ Török átok.
287A’ szegénnek ha nincs is baja, még is van.
Futtya a’ farkast, oroszlánba akadt.
Barátot látott, semmi vadat se hoz.
Akkor szokja meg a’ hal a’ horgot, midőn leg elsőben fel fallya.
Hintós kocsi kender hám
Herceg úrfi, szűr dolmány.
Kún László’ szekerére szorúlt.
Ott törik el néha a’ jég, a’ hol leg vastagabbnak teccik.
Ezt is meg kormosította a’ pálinka gőz.
Rosz üdőben vetette árpáját.
Körmére égett a’ tekercs.
Mindenütt el kerűli a’ szerencse.
Meg holt a’ gyermek, oda a’ komaság.
Leg utóllyára érkezik a’ jó.
A’ szerencsétlennek a’ nap is későn kél.
Nem talál házára a’ gonosz szerencse.
Hús hagyón tőkét huzattattak vele.
El törött a’ cserép. Az az: sírva fakadt a’ gyermek.
Kalodába vette a’ szerencsétlenség.
Üröm helyett a’ csalánra talál a’ szerencsétlen.
Csizmában kereste, mezítláb költötte.
Annya se segíthet a’ szerencsétlenen.
Kenyerét a’ kutya el kapta kezébűl.
Jégre vitték szegént, és ott felejtették.
289El tévesztette az ország’ úttyát.
Az útban törött el csikorgó kereke.
Ágy alá temette minden szerencséjét.
Isten hozzádat mondott néki a’ szerencse.
Még gyermek korában meg vakúlt.
Meg nyergelte a’ szerencsétlenség.
A’ ki szerencsétlen, bottal is agyon lövi magát.
Akár mihez kap: bele veszt.
Szerencsétlenségnek bokros az ösvénnye.
Ha egy fel szabadít, veszt más’ tekervénnye.
Fejére gőzölgöt a’ pár lúg.
Nem tudni: az ég emelte é fel, vagy a’ főld nyelte el.
Ökrét kereste, lovát is el vesztette.
Fara fáj, fejét nem bírja.
Sírással toldgya panaszszait.
Magossan szált, mélyen esett.
Nagy konc esett ki szájjábúl.
Sokszor meg mutatták: merre van az ajtó.
Puska nélkűl löhették agyon.
Tűz nélkűl is meg éghetett.
Igaznál igazabb, hogy egy szálig oda van.
Ki szedték szeme’ szőrét.
Bé csöngetett néki, mint Derecskének a’ Tatár.
290Föl koptatták az állát.
Farkas kaszára jutott bárány.
Csuda féreg a’ bolha, ha a’ tűzhelyre ugrik. Addég addég szökdecsel, még vagy a’ vizbe, vagy a’ tűzbe ugrik.
Addég hánnya a’ róka a’ cselt, még a’ csávába esik.
Jaj innen is, jaj túl is.
Jaj elől, jaj hátúl is.
Jaj oldalam, jaj fejem,
Jaj tomporám, jaj mejem.
A’ sok játék, a’ sok bál,
Nekem bizony sokban áll.
A’ malmon, és az új feleségen szűnetlen kell igazítani.
Néha le vetősdit is játszik a’ fejes szerencse.