CSAK AZ ISTEN INGEM EL NE HAGYJON (Tiltott szerető)
(Tiltott szerető)
Megtalálom János szeretőmet,
Jobb kezemet jobb vállára vetem,
Bal kezemet bal vállára vetem.
Hazamenék szép piros hajnalba.
Elévevé apám a pálcáját
S úgy felhánya karcsú derekamra...
Többet szavát soha nem fordítom.
Bésétálék padlott estállóba,
S kivezetem vékony pej lovamat.
Átalkötöm selyem szebedegvel,
Felsirilék vékony pej szőrire,
Elindulék hosszú útra vele.
S elszirkileg egy vadászerdőbe,
Ágyat vetek magamnak, lovamnak,
A lovamnak cserefalapiból,
Én magamnak az ága-bogából.
Lefeküvék az első álomba,
Megebredek szép piros hajnalba.
Hát ott vagyon küsmadár gerice,
Körme között hozott cídulácskát,
Benne hozta szeretőm szándékját.
A körmivel reá írogatá,
A szájával reá mosolygatá,
- Lányok, lányok, jó lány-barátaim,
Hájtok este hozzám guzsalyasba!
Kössétek meg húgom koszorúját!
- Nem kell nekünk senki koszorúja,
Mert megkötték a mi koszorúnkat,
Tisztán-tisztán fehér liliomból, -
A levele hulla az elémbe,
Szép illatja szálla víg szívemre.
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
Csak az Isten ingem el ne hagyjon,
Csak az Isten ingem el ne hagyjon!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me