FÁBIÁN PISTA
A némöt szökött katonájának.
Nem viselöm szürke köpönyegit,
Nem is öszöm a némöt kinyerit.
Sűrű erdő neveli a betyárt,
Kocsmárosné, viselje hát gondját,
A jó Isten hordozza a baját.
Gyün a zsandár, mint a záporeső,
Szögény Fábián, maga van egyedül,
Ű is fordul a fegyvere felé.
Mögfelelök magyar beszédömnek!...
Jaj, Istenöm, de nagyot vétöttem,
Hogy a zsandártisztet agyonlűttem!
Vagy örökös rabságot viselnöm!
Szögedön túl van egy akasztófa,
Hej, csak odáig lösz sétálásom.
Mögsiratnak az erdei vadak;
Inkább löszök sasok vacsorája,
Mint én lögyek némöt katonája!
Én már többet nem löszök betyárja.
Terömhet mán ződ fövet laposa,
Nem legeli a Fábián lova!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me