HATODIK JELENET

TIBORC
(ugyanazon ajtón, melyen Bánk jött, becsúszik).
Ni, boldog Isten! Mégis ő biz' az!
Bánk bán - nagyúr -!

BÁNK
Elárultattam?

TIBORC
Én
Tiborc vagyok, kegyes nagyúr - no, lám!

BÁNK
Tiborc - (Gondolkodva járkál).

TIBORC
Igen - mert szólni kellenék
Nagy dolgokat -

BÁNK
Melindáról?

TIBORC
Nem arról.

BÁNK
Nem!

TIBORC
Lopni jöttem ide; mivel a szegény
Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)

BÁNK
No jól van - úgy.

TIBORC
Oh, én szerelmes Istenem! hiszen
Nem is figyelmez rám - Bánk! - bán! -
nagyúr -

BÁNK
Melinda! és mindég Melinda! - szent
Név! égi s földi mindenem javát
Szorosan egybe foglaló erős
Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,
Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)
Mennyben lakó szentséges atyám! ide
Mindentudásod égi cseppeit!
Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolon
Átlássak és eszemmel a halandók
Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

TIBORC
Nagyúr -

BÁNK
S ugyan továbbra láttak ők,
Mint a szerelmes? És azért futom-
E én az országot, hogy addig itthon
Fojtsák meg üdvösségemet? - talán
Ez a királyos asszony azért tetéz
Munkákat a munkákra, hogy szemem
Elkábulásakor, szívemben a benn-
Lakó becsűletet megölje? - Jaj! -
S most már ezen setétben bujdosók
Volnának, akik engemet bolond
Álmomba' szánva háborítani
Igyekszenek s a végveszélybe' forgó
Becsűletem felett rikoltanák:
"Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"
Azonban - ezek talán csak úgy fogadt
Szolgái voltak egy veszett irígy
Embernek, aki nyúgodalmamat
Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,
S döbbentni szívemet kívánta - (Megijed.)
Meg-
Döbbenni? ezt előttem egykor úgy
Festék le, jól tudom, mint egyikét a
Lélek betegségének - - - - - -
Azt sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)
Bánk! Bánk! te nem mered kimondani
Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a
Visszhang is árva gyengeségedet -

TIBORC
Oh szent teremtő!

BÁNK
A szerelme-féltő
Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!
(Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)
Mit nyughatatlanítsz setétes álom-
Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?
Hát a világnak egyik pólusától a
Más pólusáig, szerelmeimben, én
Miért öleltem mindent egybe? mért
Mindent? miért te benned, óh Melinda!?
S egy ember - egy haszontalan por - az
Ütné ki őtet karjaim közül?
Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? - -
Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben
Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)

TIBORC
No itt hágy. -
Ah, mintha jönnének - jönnek - csak el! -
Éhezzetek szegény férgek: nem ért
Még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.
(Rettegve Bánk bán után siet.)

Arcanum Newspapers