TIZENKETTEDIK JELENET

GERTRUDIS
Ottó! hát mi volt ez?

OTTÓ
Kedves királyi néném!

GERTRUDIS
Félre azzal!

OTTÓ
Ő - ő -

GERTRUDIS
Mi ő? mi ingerelte oly
Nagyon fel őtet?

OTTÓ
Szívem.

GERTRUDIS
Szíved?

OTTÓ
Az

GERTRUDIS
Ottó!

OTTÓ
Mi lelt?

GERTRUDIS
Azt kérded, biborunk
Bemocskolója?

OTTÓ
Istenemre - !

GERTRUDIS
Mit?

OTTÓ
Tűrtesd magad -

GERTRUDIS
Ki vagy te? és ki én?
Az én anyám, s hazám Meránia
Szült téged? a nagy Berchtold vére így
Fajúlt el?

OTTÓ
Egyszer minden útakat
Számomra készíted - azután pedig meg-
Gyalázol!

GERTRUDIS
A célod nem; de módjaid
Útálhatom. Magam készíték útat,
Mivel beteg testvérem megvidámítása
Volt késztetőm; nem tiltottam soha
Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,
Minden csak a szolgálatodra volt;
S most fajtalan véred tilalmas úton
Melinda bírására csörgedez.
Itt áll im a gyűlöltetett; s az a
Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,
Amott meg - útálván ezt, engem is
Kerűl.

OTTÓ
De hallgass meg!

GERTRUDIS
Meráni herceg -
Egy férfiú nem tud kifogni egy
Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy
Asszony tud országok felett megállni.

OTTÓ
No jó! tehát lemondok róla.

GERTRUDIS
Le-
Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy
Lelkemre mondom hát nem is szeretted.

OTTÓ
Szerettem, esküszöm: de most eszem
Szólt fel.

GERTRUDIS
Hazudsz! - Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észbe bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.

OTTÓ
De könnyeit tekintvén -

GERTRUDIS
(elkomorodik).
Sír is!
(Keserűen elmosolyodik.)
És
Te róla mégis le akarsz mondani:
Nem ösmered tehát az asszonyi
Szív gyengeségeit? sem a hanyatló
Virtusnak e fogásait? - Hiszen
Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett
Becsét nagyítsa és a könny az a
Gyöngy, mellyel a halálos ágyba' fekvő
Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor
Is még lemond, az oktalan - bolond.

OTTÓ
(unatkozva).
Néném, tehát mi lesz kedved szerént?
Majd bíborunk bemocskolása, majd
Megvettetett szerelmem által a
Rád háromolható szégyen gyötör.

GERTRUDIS
Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,
Ha Melinda érdemét temette volna
El, úgy kikergettetni kész lehetnék
Országaimból - és mégis, ha azt
Megérni kellene, hogy reám mutatva
Susogni hallanám: ni itt megyen
Gertrúd, az öccse kinek kontár vala
Melinda elszédítésében - Ottó!

OTTÓ
De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?

GERTRUDIS
Te engemet megláncolál, s magadnak
Egy gödröt ástál, mostan mégis én -
Én húzzalak ki abból?

OTTÓ
Csak te, oh
Gertrudis! add tanácsodat nekem.
Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

GERTRUDIS
(elsárgulva visszarezzen).
Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)
Asszonyok! - - Megyek.

OTTÓ
Kegyes
Néném! (ölelni akarja Gertrudist).

GERTRUDIS
(visszalöki).
Hah! Vessz el itt arany kalitkád
Ürében, árva bíboros teremtmény -
Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)

OTTÓ
Hah!
(A bosszúság és szégyen közt habozván, végre kikiált.)
Bíberach!

Arcanum Newspapers